Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-06 / 1.szám

össze van kötve azon férfival, aki tiz év óta e község élén áll, ez fűződik dr. Horn Károly nevéhez, a ki ékesítve azon tulajdonságokkal, melyeket a szentírás a vezetésre hivatott férfiaktól követel: a tetterő, erélyesség, igazság, szeretet, önzetlenség, népe, felekezetéhez való tántorithatlan ragaszkodás, mindezeket magába egyesítve, nemes buzgalommal felkarolta a község összes ügyeit és érdekeit, nem kiméivé sem időt, fáradtságot, sőt tetemes pénzáldozatokat sem : büszkén tekinthet vissza tíz éves pályafutására és az ezen időszak alatt elért eredményre. És az érdemkoszoruban, mely fejét díszíti, mint legpompásabb és legdrágább virág pompázik, és ezt említés nélkül nem hagyhatom, eat íőérdemül tudható be, a legértékesebb jószág megóvása: a béke és egyetértés fentartása. Számot vetve a minden felekezeti vezérnek szem előtt tartandó elveit: nemcsak alkotni, hanem még fentartani, nemcsak teremteni, hanem konzerválni is kell, a mely utóbbi ténykedés sokkal nehezebb, mint az előbbi, mert az alkotás helyességének ez a próbaköve : sikerült neki az Összetartás, összetartozás érzelmeit fejleszteni és erősíteni, ugy hogy személyisége képez egy fermentet, mely a különböző elemeket összetartja, azaz előbbi hasonlatra visszatérve, a fonal, a tengely, mely körül, az egyes tagok egységes elválaszthatlan testté jegecedtek. A község, midőn háláját akarta kifejezni, szem előtt tartva az ismert latin, közmondást: sverba dlcia evolant, seripta manent,* nem elégedett meg, hogy szavakba Öntse háláját, mert dicta evolant, nem elégedett meg avva), hogy írásba foglalja felirat alakjában vagy jegyzőkönyvben való megörökítés által, mert seripta manent, de elrejtve, eltemetve, porlepte irattárakban, azért a történetíró számára is, azt a módot választotta, mely feltüntesse, láthatóvá tegye ugy az ő hálajelét, valamint az ünnepelt érdemességét, buzdításul, serkentésül a későbbi nemzedékeknek, mert — dicta evolant, seripta manent, de verba picta motient. Hulljon tehát le a lepel — és mi kisérjük a kép leleplezését, necsak öröm és éljenkiáltással, hanem azon Ígérettel és biztosítással, hogy mindenben a község és hitünk javára törekvésében követni fogjuk, azon kéréssel, hogy vezesse tovább is községünket szokott val Gardénia fehér szöbácskájának ablakán, a hol az őt aggódó remegéssel várta. Kinyitotta az ablakot s a liliom fészekben egészen világos lett az angyal csillagfényétőL »Nézd meg a fácskát, tisztaság angyala, melynek magvát én ültettem el s számláld meg virágait! Épen háromszáz, mint a harc és megpróbáltatás napjai s a hány szűzies csókot reá leheltem.* >Te szent vagy kedves Gardéniám, s Gardénia lesz mától fogva e fácska neve, melynek magvát te ültetted el; a földön is élhet, megnyerted őt az emberiség számára. Te adtál neki nevet, s a kedves fácska mindig boldogságot hoz reád.c iÉs a vőlegényem, hol van ő ? Miért nem hoztad magaddal azt a hibanélküli férfiút, a ki olyan szeplőtlen, mint én vagyok ?< E kérdésre elpirult a tisztaság angyala s hosszas húzódás után igy szólt: »Az a férfi én magam vagyok.« Azzal letette a szárnyait s gyönyörű ifjúvá változott. Gardénia még mélyebben elpirult, mint az emberré vált angyal. A derengő csillagfény eltűnt, de a sötétben ugy ragyogott Gardénia háromszáz virága, mint háromszáz csillag az ég boltozatján. A virágok e lényénél, édes illatárjában csókolta meg Gardénia legelőször egy férfi ajkait; szerette őt és felesége lett. De ez a férfi is épen olyan ártatlan volt, mint ő maga. Máté Pál. ügybuzgalommal és kipróbált szakavatottsággal. Isten adjon hozzá erőt, egészséget, életet, és áldja meg minden lépéseit. Ekkor lehullott a lepel a kitűnően sikerült arcképről. Percekig hangzott a lelkes éljenzés és taps. Dr. Horn Károly meghatottságtól remegő hangon köszönte meg hitsorsosainak kitüntető bizalmát és ünneplését kijelentve, hogy legfőbb vágya teljesedett be, mindőn látja, hogy a hitközség a vallásos, hazafias-, érzésben megerősödve, méltóan tölti be hivatását és Ígéretet tett, hogy a jövőben is hő törekvése lesz, a hitközséget teljes erejéből szolgálni, nemes céljai elérésében vezérelni. Hangsúlyozta •— a főrabbi felé fordulva — hogy tíz évvel ezelőtt e napon lépett boldog frigyre és lépett a hitközség kötelékébe. Ekkor adta áldását reá a főrabbi s annak foganatja lett, Majd igy folytatta a szónok : Fogadom, hogy — hitközségi hitet, szeretetet, egyetértést megóvva, úgy kifelé, mint befelé, istápolok minden zsidó és magyar, hazafias intézvényt. Hív marad a királyhoz és e szellemben vezeti továbbra is a hitközséget. Újból felhangzott a taps és éljenzés. A közgyűlésen a hitközség tágjain kívül a következő notabilitások vettek részt: Vimmer Imre polgármester, Frey Ferenc orsz. képviselő, Vajda Géza kir, főmérnök, dr. Áldori Mór vár. tanácsorvos stb. A bankett. Hétfőn dec. hó i-én este 8 órakor a » Fürdő* vendéglő nagytermében dr. Horn Károly, a jubiláns tiszteletére ünnepi lakomát rendeztek, a melyen mintegy száz előkelő városi polgár vett részt valláskülönbség nélkül. Az asztalfőn ültek az ünnepelt közül: Vimmer Imre polgármester, dr. Hulényi Győző orsz. képviselő, dr. Fóldváry István főügyész, dr. Weiss Ignác főrabbi, dr. Áldori Mór tan ácsorvos. Pongrácz Zsigmond, Zsiga Zsigmond, Vajda Géza, dr. Berényi Gyula, Várallyai Sándor, Dóczy Ferenc, Szenttamási Béla, Kaán Károly, Draxler Ferenc stb. Az étlap, a mely Schleifer Lajos Ízletes konyháját dicsérte, a következő volt: Pörkölt ponty. Mandela torma. Füstölt marhaszegy. Vegyes saláta. Pulyka. Rántott bárány. Almás és káposztás rétes. Bor. Chauteau Koditek. Törley Talizmán. A pecsenyénél felállott dr. Horn Károly és a következő lelkes tósztot mondotta a legelső magyar emberre, a királyra, a melyet a jelenlevők állva hallgattak végig: A tegnap lefolyt hitközségi ünnepélyen bátor voltam rámutatni azon kettős kötelességre, mely a magyar zsidóságra úgyis mint magyarokra, úgyis mint zsidókra a haza és trón iránt háramlik. A haza és koronás királyunk iránt kötelességünk közös e hon minden polgárával, bármely nemzetséghez tartozzék, bármely vallás követője legyen és büszkén állítom, hogy hazaszeretet és loyalitás dolgában a magyar zsidót jogos szemrehányás nem érheti. E közös bölcsőnk s majdan közös sirunk iránti ragaszkodás, a legelső magyar ember az összes világrészek leglovagíasabb királya iránt hűség és hódolat áthalja szivünket és átment vérünkbe úgy, mint a politikai és polgári együvé tartozás tudata és érzése. De ezen általános szent kötelességen kívül, bennünket egy különös, speciális kötelesség is terhel. A most élő zsidó nemzedék élő tanuja és részese ama hatalmas evolúciónak, mely az állampolgárjogok és a vallás szabad gyakorlata terén bekövetkezett: az 1867. XVII. és az 1895. XLII. t. cikkek, melyek előbb a zsidó állampolgárok emancipációját, majd a zsidó vallás r-ceptióját törvénybe iktatják, nemcsak egy sötét mult és verőfényes jelen határkövei, hanem azon hatalmas oszlopok, melyeken a magyar zsidó egyház — mint megdönthetetlen alapokon nyugszik. Ezen világra, évszázadokra szqló alkotásokat pedig a minden téren nyilvánuló szabadságért lángoló magyar nemzet lovagiasságának és dicsőségesen uralkodó királyunk igazságszeretetének köszönhetjük s ez az oka, hogy bennünket, magyar zsidókat speciális kötelezet ség is terhel haza és trón iránt, az örök hálának a kötelezettsége. Ha tehát ősi szokás szerint a magyar ember az első poharat a király egészségére és a haza felvirággzásáára üriti. nekünk ezen hó kívánságukat mindennap imánkba kell foglalnunk s ezen érzéstől áthatva szivem legmélyéből kívánom : Éljen ő felsége a király! Élien a haza l Dr. Weiss Sándor az ünnepelt férfiút köszöntötte fel. Ékes szavakkal tolmácsolta dr. Horn Károly érdemeit és végül nagy élfenzés közben ürítette poharát az elnök és családja egészségére. Dr. Goldner Fülöp a város polgármesterét, Vimmer Imrét üdvözölte szép szavakkal, megköszönte ama kitüntetést, a melyben az esztergomi zsidóságot részesítette, midőn a város képviseletében eljött ünnepelni a jubilánst. Majd Vimmer Imre emelkedett fel és klasszikus beszédben zúgó, percekig tartó lelkes éljenzés közben a polgárok közötti Összetartásra ürítette poharát, méltatta az esztergomi zsidóság asszimilálódó törekvését, a hazafias szellemet, mély a község beléletében nyilatkozik és végül a zsidóság világi fejét üdvözölte. Szenttamási Béla szép beszédben éltette a hitközség nagy tudományú, koncilians szellemű főrabbiját, dr. Weisz Izsákot. Dr. Weisz Izsák újból az ünnepelt férfiút köszöntötte fel, Dóczy Ferenc szépen az esztergomi polgárságot éltette. A lakoma lelkes hangulatban a reggeli órákig tartott. —r. Vármegyénk méhészete. — Levél a szerkesztőhöz. — Tekintetes Szerkesztő Úr! Meglepetéssel olvastam az ^Eszter* gomi Közlöny* m. évi 47. 48. 49. számaiban a Valló úr méhészeti vándortanítóhoz intézett nyilt levelet, annyival is inkább, mert a terjedelmes cikkben nem leltem elfogulatlan bírálatot; egyedül propagandát erőltet a Langszothféle rendszernek. A cikkíró úr azzal igyekszik indokolni a Förster-féle javított Langszoth-kaptár előnyeit más rendszer felett, hogy Valló a mult évben Kirván tartott méhészeti előadása alkalmával a Langszoth-féle javított kaptár felett nem tartott kritikát; ahelyett eléggé udvarias volt átengedni a szót Förster úrnak, kezelési módszerét előadandó. A cikkíró ebből vonta le következtetéseit amint azt meg is jegyzi. Ha a méhészeti vándortanítók által hivatalból terjesztett kaptárak előnnyel bírnának a Förster-féle javított Langszoth kaptáraknái, úgy azt bizonnyal meg is tette volna t. Valló úr az előbbi előnyére, utóbbi hátrányait hogy feltárja. — Tévedni méltóztatott, midőn azt hitte, hogy a magas minisztérium a vándortanitói intézményt azért tartja fenn, hogy azokat a méhészeket, vagy méhészkedőket kik a régi slendrián rendszertől bármely alahú okszerűbb rend szert elfogadni merészkednek, őket azoktól elidegenitsék és a hivatalos kaptárt mintegy reájuk erőszakolják 1 Ezt nem tették s nem is fogják tenni! Hanem felvilágosítást adnak a népnek a helyes irányról, hogy ki melyiket kövesse, — mely rendszert fogadjon el ? Erre nézve teljes szabadság nyújtátik mindenkinek; feladatuk lévén az okszerű méhészkedésnek minél számosabbakat megnyerni. Talán még hibának méltóztatott betudni, hogy az orsz. egyleti álló rendszert, mint hivatalosan elfogadott egységes méretet ajánlják, tanítják ; mint általában a magyarországi viszonyokhoz jónak bizonyultat, Igenis, vannak jó kaptáraink, melyeket a helyi viszonyokhoz bővíttetünk, szűkíthetünk, felül vagy hátul, az anyák petézését korlátozhatjuk, vagy fokozhatjuk, mindeme jó tulajdonokat magában foglalja a hivatalos kaptár, Nagy ipari méhészetekben ugyan ott látjuk többségben a Mayer-féle javított fekvő iker-kaptárakat melyek a gyors kezelést, a rajzás akadályozást könnyítik meg más rendszerek felett. Ismétlem, vannak jó kaptáraink, hanem méhészeti ismeretek híjával kezdenek sokan a méhészkedéshez, Hozzájárulnak sok esetben a mostoha viszonyok okozta sikertelenségek; annak behatása alatt bizalmatlanná teszik a kezdőket még a legjobb kaptárjaik iránt is. S csak is ezek a méhészek keresik a jövő kaptárát. A cikkíró szives volt ismertetni a jövedelmezőséget, hogy Förster úr egyes kaptárai után 25—35 kg. pergetett mézet is produkál, és hogy nevezzen meg Valló úr Esztergomvármegyében egy méhészetet mely hasonló eredményt tudna felmutatni ?! Itt tévedett a cikkíró, mert figyelmen kivül hagyott két dolgot. 1. A fent ismertetett mézhozam egyes családokra vonatkozik ; és nem is éppen nagy ritkaság. 2. Főleg a helyi viszonyokat. Pedig azt még egy lajkus is befogja látni, hogy egyik főtényező és még mondhatom : a legfőbb a hosszantartó virány, hogy egyik fát, vagy növényt felváltva kövesse a másik virágzásban. — Ilyen vidékeken láttam j ó években egyes gyékénykasokat kitűnni, amikor egy család szaporulata által össze hordott méz a 70 klgrmot is túlhaladta; s még sem jutott eszébe senkinek azt állítani : hisz ez még a Förster-féle javított Langszoth kaptáraknái is többet ér ! Láthatni már most ebből is hogy cikkíró bizonyítékai gyengék, és csak az esetben volna helyén az összehasonlítás, ha egy és ugyanazon viszonyok mellett történt vo na a méhészkedés, mert tudjuk azt sokan, mig az egyik vidéken már ínség uralkodik, — ugyanakkor a másikon másodszor, — vagy harmadszor is javában folyik a mézpergetés édes munkája. Méhészkedjünk azért tovább is békében, kiki saját rendszerével, szép eredménnyel ; igyekezzünk azt terjeszteni minél szélesebb körben. — Ne erőszakoskodjunk egy, vagy más rendszerrel. Az igazság előbb utóbb utat tör, mely előtt mindannyian meg fognak hajolni. Bátorkesz, 1899. december 18 án. Hazafias üdvözlettel Csere Lajos méhész. R népoktatás jótevői. — Az 1898/99-diki tanévben. — — Első közlemény. — A nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák 72.882 95 sz. a kelt rendelete és felhatalmazása folytán Vargyas Endre kir. tanácsos Esztergomvármegye kir. tanfelügyelője, mindazoknak az iskolai jótevőknek, akik tankerü-