Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-31 / 42.szám

H hídvám. Esatergovtf május 30. A közlekedési eszközök fejlődése és különösen a vasutaknak az ország minden részében való elágazása, tudvalevőleg sok helyen elkerülte már a régi időkből, régi jogon fenmaradt hidvámot és egyéb hasonló haszonvételeket. Vannak azonban az országban nem egy helyen még most is olyan hidak, melyeknek vámjövedelmét csak részben csonkította meg a közlekedési eszközök fejlődése, s a melyek éppen ezen tulajdonságuknál fogva nem egy helyen határozott kárára vannak az ipari és kereskedelmi forgalomnak. Igy csak az esztergomi és hontmegyei nép s e két szomszéd vármegye iparosai és kereskedői is köztudomás szerint már régtől fogva szükségét érzik annak, hogy a kereskedelmi és ipari tekintetekben a közforgalomra előnyösnek éppen nem mondható helyt, kövesdt, szálkai hídvám megváltásának kérdésében az érdekelt két vármegye lépéseket tegyen. A köztekintetben nagyon is fontos kérdésnek a hídvám eltörlésére vonatkozó része minket nagyon is közelről érdekel; mert, a mint iparosaink és kereskedőink általában hangoztatják, hetivásáraink és napi piacunk nagyban föllendülne, a kereslet és kínálat a piaci és vásári cikkekben feltünőleg nagyobb arányokat öltene, az ipari és kereskedelmi forgalom pedig a népesebb hetivásárok révén csak mindjobban emelkednék az által, ha a nép a hidvám terhe nélkül szállíthatna Esztergomba piaci árut és hetivásárra szánt gazdasági terményeket. Több oldalról hallani, hogy a megyebeli nép, a híd elkerülésével, inkább Vácra, Nagymarusra szállítja mezőgazdasági cikkeit, mintsem hogy a körülmények szerint gyakran csak hat — 10 koronáért értékesíthető, egy szekér széna, vagy szalma után 40—50 fill. vámot fizessen a hídnál. Az utolsó évtized kedvezőtlen mezőgazdasági viszonyai tudvalevőleg nehéz megélhetés körébe sodorták a népet, semmikép sem palástolható szegénysége között minden fillérre nagy szüksége van, s a hol lehet, a takarékos gazda körültekintésével igyekszik is azt megmenteni, megtakarítani. Ily körülmények között tehát abból az összegből, melyet hidvámul fizet, nagyon sok aprólékos házi szükségletét tudná a szegény nép fedezni, s éppen ennek a tudatában kerülik jobbára a hontiak, megyebeliek az esztergomi hetivásárokat és igyekeznek másfelé. S természetes, hogy mindazt, a mire szüksége van s a mit otthon falujában nem kaphat, az ilyen hetivásári kirándulások alkalmával szerzi be a nép azon a piacon és azon város üzleteiben, a hova gazdasági terményét szállította. Láthatjuk ebből, hogy nem lehet éppen közömbös a hidvám az iparosokra és kereskedőkre, akik, mint a közteherviselésnek nagyon is számottevő tényezői, méltán várhatják az illetékes faktoroktól, hogy a hidvám kérdését az egész vidék üzleti érdekeinek szempontjából mihamarabb dűlőre vigye. Legyen ez Esztergom jubiláris ajándoka! Spectator. ZEHüHá ZTZ iZEaF^ ZEMÍ ZE^ZH m Esztergom, május 30. — A magyar kat- tanügyi tanács május hó 29-én, e hél keddi napján tartotta meg- ez évben második érdemleges gyűlését, melynek főtárgya a keresztény Magyarország kilencszázados fennállásának mikénti ünneplésének végleges megállapítása volt. Városunkból jelen voltak dr. Walter Gyula apát-kanonok, főtanfelügyelő és Bertalan Vince képezdei tanár. A tanács véglegesen abban állapodott meg, hogy az ezen évben tartandó kongresszus a zarándoklaton kizárólag a diszgyülés keretében fog mozogni s elejti az érdemleges tárgyalásokat. Ezt követi a i$-én Esztergomba rendezendő zarándoklat. Az emlékünnepély és a zarándoklat rendezése végett a tanács kebelébői egy rendező bizottság küldetettt ki, melynek elnöki vezetésére dr. Walter Gyula apát-kanonok ur kéretett fel, ki elvállalván a tisztséget, javaslatára elhatároztatott, hogy az elnökség egy külön beadványban fogja értesiteni a helyi ünneprendező bizottságot a zarándoklat jöveteléről. Nagy örömmel fogadta a tanács ő Eminentiájának ama kegyességét, hogy az ünnepély tárgysorozatát legmagasabb jóváhagyásával ellátta. A gyűlés további folyamán kimondatott, hogy az országos kongresszuson a zarándoklaton minden tanitó részt vehet s tagsági dij gyanánt 4 koronát tartozik fizetni az ünnepély költségeinek fedezetére. Végül dr. Walter Gyula apátkanonok ur 100 koronát ajánlott fel a költségeknek előleges fedezetére, melyek a már anynyira kívánatos országos és egyöntetű tömörülést lehetővé és rendszeressé teszik, majd a lemondó Weszely Ödön titkár helyébe Dreisziger Ferenc képezdei tanárt választotta meg egyhangúlag. — A váci püspök felszentelése. Immár bizonyos, hogy a hercegprímás a helybeli főszékesegyházban június hó 17-én szenteli püspökké gróf Csáky Károlyt. A püspök e napra a váci egyházmegyét, káptalanját, valamint székvárosát levélben hívta meg. Valamenynyien küldöttségileg képviseltetik magukat a felszentelési ünnepélyen. — Személyi hírek. Andrássy János kir. tanácsos, alispán, családjával együtt, \ szombaton érkezik haza csaszárfürdői tartózkodásából s hivatalát juni, 3-án veszi át. —- Viola Imre székesfővárosi tanácsos szombaton rokona: Pál Dezső temetésére városunkba érkezett. — Dr. Csernoch János és Graefel János kanonok karlsbadi tartózkodásukból visszaérkeztek. — Vaszary János jogügyi tanácsos családjával együtt városunkba érkezett. — Előléptetés. Reiner Ferenc oroszkai állomásfőnök, akit müvészlelkületü nejével: Istvánffy Gabriellával együtt városunkban is sokan ismernek, előléptetésül a rákospalotai nagy forgalmú pályaudvar főnökévé neveztetett ki. — Miniszteri kiküldött. Bott Gyula pénzügyi segédtitkár hétfő óta városunkban tartózkodik s a fogyasztási adóhivatal könyveit vizsgálja, hogy a miniszternek véleményt adhasson a várost megillető fogyasztási adórészeltetésére nézve. — Törzsorvosi vizsga. Dr. György Emőd ezredorvos, legkedvesebb emlékünkben élő ismerősünk, háziezredünk volt tagja, Bécsben sikerrel tette le a törzsorvosi vizsgát. Gratulálunk. — Kinevezés. Dr. Rudolf Béla szegszárdi törvényszéki aljegyző a szombathelyi kir. törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki. A főkáptalan Dobó Jenő központi erdőgyakoznokot segéddé nevezte ki. Sietünk kifejezni igaz örömünket a megérdemlett két előléptetésen* — Papi gyűlés. Az esztergomi esperességi kerület tagjai tegnap tartották szokásos tavaszi gyűlésüket, amely után a ferenciek székházának vendégei voltak. — BllCSU-bankett. Szép búcsúzó ünnepélyre gyülekezett össze f. hó 26 án este az esztergom-vidéki három bányatársulat nagyszámú tisztikara, családjaival egyetemben, a felügyelőségek központján : Doroghon, az ottani Kaszinó helyiségében, hogy utolsó Isten-hozzáddal és »jó szerencsével* üdvözöljék a körükből távozó és Felső-Gallára előléptetett általános közszeretetnek és népszerűségnek örvendő Kopsiva Ferencz Rudolf tokodi bányagondnokot. A már eddig is általános feltűnést keltő ebszőnyi bányazenekar csak fűszerezte azt a minden oldalról való lelkes és kedélyes hangulatot, mely hajnalhasadtáig a vig társaságot ekkora számban csak ritkább esetekben képes összehozni. A felköszöntők, illetve búcsúztató tósztok sora egymást érte, különösen kiemelendők Tencsert Rajmond, Feuer Adolf, Vinklener Lajos és Pelczer Lipót esperes beszédei, melyekre Kopsiva szívből mondott köszönetet az elválás nehéz perceiben. Bukovszkyné jó konyhája pedig ezúttal is meggyőződtette a jelenlevőket arról, hogy nincsen neki párja a megyében. — Halálozás. Schultz Ferenc állami folyamfelügyelő hosszabb betegeskedés után vasárnap elhunyt. — A kilencszázados jubileum előkészületei csendben, de serényen folynak. A hercegprímás a diszmenetben ugyanazt a pompás fogatot fogja használni, amely a millenáris hódoló körmenet alkalmával általános feltűnést keltett. Gazdatiszti karának ifjabb tagjai ezúttal is az uri testőrségét fogják képezni. Mérték vétetett már az uj, pazar apródruhákra, melyeket négy kis boldog gimnazista fog viselni. — A világi rendezőbizottság, mint értesülünk, legközelebbi ülésén több vidéki taggal egészíti ki magát, akikre a bandériém szervezésénél tényleg nagy szükség leend. — A párkánykerületi kat. tanítói egyesület f. hó 26-án tartott közgyűlésén, Meizermann Ignác elnök indítványára, elhatározta, hogy a helyi jubiláris ünnepségen több tagja által képviselteti magát. — Betét8zerkesztós. A betétszerkesztés Muzslán, nem mint tévesen hire járt, e hó 28-án, hanem június 18-án kezdődik meg. — Az állami szőlőtelepen a munka javában folyik; annak szakszerű vezetését maga Hegedűs Sándor szőlészeti és borászati felügyelő vállalta magára. Legközelebb megkezdik a csőszház építését is. A telep többi alkalmazottja részére a szomszédos üveggyárban bérelnek lakást. — Fizetésemelés. Csányi Iván, Gergely József, Liepschítz József, Körmendy Mihály, Szentimrey Lajos helyi aljárásbirók magasabb fizetési osztályba léptek elő. — Az igazságügyi palota. Az igazságügyi kormány, amint a jelek mutatják, az igazságügyi palota céljaira nem fogadja el a Saskert-telkének kisdunai felét. Amint halljuk, újabban a Ferenciek hazárja budautcai része, a Faschischek és Vándor-féle házak megvétele került szóba. csakhogy irántad gyengédebb, fiam iránt büszkébb a szeretetem. Te rád pénzben és ingóságban több érőt hagytam, mert gyöngédebben szeretlek, mint fiamat; fiamra ingatlan birtokomat hagytam, mert ő az én büszkeségem. Ne neheztelj hát a te szerető apádra. S mint olvassa a nagyasszony, Igen büszke elhatározás kél lelkében, hogy nem adja férjhez a leányát. De csak pillanatra, mert egy ujabb gondolat: hát azután f — elűzi az előbbit. Leánya szerelmes egy ifjú férfiba, aki derék és szép növésű, mint a fenyő. Ha neki ilyen fia lehetne. De hát szeretik-e vájjon igazán egymást ?! S ha szeretik, feláldozza ő e szerelemnek az ő büszke álmát ?! És ekkor jön valaki — akár az öreg plébános, akár az öreg jogtanácsos, (Látod Kálmán, mennyi gondot okozol te nekem) és azt mondja: — Méltóságos asszonyom, nézze a maga édes leánykája milyen boldog, Es képzelje el, milyen boldogtalan lenne, ha a maga terveit ismerné. És azzal oda nyújtja neki ezt a napló töredéket: Május 5, »Május! Te a legnagyobb, a kiapadhatlan genie-jü poétának, a Világ alkotójának legszebb költeménye! Te szerelmet lihegő, balzsamos danáju lyrai költemény 1 Szerelemben uszó, erőtől, szenvedéstől duzzadó, szerelemre késztő ! Az igazi szerelem nem a farsangi bálokon, nem a fényes, üres csillogásu termekben terem; az örök, az ős szerelem, az erejében feltartóztathatlan és egyedül igaz, nagy szerelem ott fakad a májusi napfényen, a hol nem csinált parfümé, nem hamis hangversenyi kantáté, hanem egészséges, kéjes mámorba ringató vadvirág-illat és a hamisítatlan szivek meleg, szerelmes dala tölti be a levegő-get. Az utolérhetetlen, az utánozhatlan, az egyedül igaz költemény te vagy Május. És a te édes gyermeked, a szerelem 1 A parquette-en fakult kedélyek meg nem értenek téged. Azok bele vannak perverzitással, cinizmussal, bolondtsággal. A kendőzött, puderozott lélek nem ismer téged. De én az egyszerű leány, érzem, hogy még vau bennem az őserőből és én imádlak téged csodás bájú Május. Ha vannak, vagy voltak Napimádók én Május imádó vagyok. Életemnek legszebb, a sors bármily csapásai között is feledhetetlenül boldog napjait adtad nekem és adtad Jenőmet! Ez a virágillatos madárdalos környezet volt tanuja szerelmem virágfakadásának, mikor szivemben minden tavaszok tavasza virult s mikor a boldogság oly hatalmas árral zúdult lelkemre, hogy alig voltam elég erős azt elviselni. Tanuja volt szerelmem diadalának is. Ez a virágfakasztó, dalos őserő tanított meg dalolni. Ki tanított arra, hogy mi a szép, mi az igazság. Innen merítettem hitvallásomat, a melynek sarkalatos három tétele : tisztaság, erő, szerelem. Ugy folynak ezek egymámásból, mint valami philozophusnak kicirkalmazott tételei. A tisztaságaan nagy erő van s ahol erő van, ott van szerelem. Ha befog a tisztátlanság rozsdája, fogy az erő. Ha elfogy az erő, nincs szerelem, mert a szerelem forrása az erő. De nem az az erő, a mely szálfákat emelget, hanem az amely az idegekben van. Ott van az erő nálad, szerelmemnek Májusa, Jenő!« A nagyasszony elgondolkozik. Fiatal korára gondol és könnyes szemekkel kérdi: — Mit csináljak ? ! És akkot a? öreg urak valamelyike — a mint jobban tetszik, azt mondja, hamiskásan mosolyogva: — Azt az urat Krause Jenőnek hívják. Igen könnyű volna abból Kemény Jenőt csinálni. A többit majd írás közben is ki lehet gondolni. * Ez az énekek-éneke : a diadalmas szerelem. Mit gondolsz, Kálmán, érdemes lenne megírni ?