Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-20 / 39.szám

zottság azt javasolta, kogy az úgyneve­zett »városkert*-telken, amely felhasználva nincs, s a templommal és a tanítói lakkal szomszédos, 12,000 korona költséggel egészen új iskola létesitessék. Az isko­laszék acceptálta a tervet s annak sür gős kivitelét kérte. Acceptálta a pénz­ügyi bizottság is, fedezetül az aggok háza alapjából felveendő kölcsönt jelölve ki. A tanács is elismerte, hogy az iskola jelenlegi helyiségei semmi követelmény­nek meg nem felelnek s sürgős változ­tatásra van szükség, mégis — eltekintve attól a körülménytől, hogy a fedezetül kijelölt aggok háza alapja egyéb célra már le van foglalva, — tekintettel a város anyagi viszonyaira, rettenetes pót­adójára, felelőssége tudatában az épít­kezést nem ajánlhatja, hanem azt, hogy a város — ismertetve helyzetét — for­duljon sürgős kérelemmel építkezési ál­lamsegélyért a kultusz Kormányhoz, ide­iglenesen pedig a bajon más órabeosz­tással segítsenek. A tanácsi javaslat egyhangúlag elfogadtatott. A kir. tanfelügyelő, hivatkozva a vo­natkozó tőrvényre, a szükségességre: a kisdedóvő intézetek számának szaporítá­sát kérte. A kérelmet a közgyűlés — az iskolaszék javaslata alapján — megta­gadta, nemcsak a város anyagi viszo­nyaira való tekintettel, hanem az óvoda­szaporitás szükségességét sem ismerve el, úgy érvelvén, hogy a kir. tanfelügyelő nem bizonyította be, hogy van a város­ban negyven kisded, aki mindén felügye­let nélkül marad. A belvárosi társulati kisdedóvóban, amelynek fenállása három évre újra biztosítva van (s amelynek ala­pitóját: Zalka győri püspököt a közgyű­lés megéljenezte) igaz, hogy csak 80 kisded jár, de van helye 160-nak is. S akik járnak, a legtöbb olyan, hogy otthon is megtalálná a kellő felügyeletet és gon­dozást, a szülék inkább kényelni s szel­lemfejlesztő szempontból adják az inté­zetbe őket. Ha ezek helyet adnak azok­nak, akiknek tényleg szükségük van rája, elégséges lenne a hely. A tanács megbí­zatott, hogy az óvoda vezetőcégével az óvódij mérséklésére nézve érintkezésbe lépjen. A közgyűlés e határozatával mai vezérközleményünk foglalkozik. A dajkaságba adott gyermekek tartá­sára és felügyeletére vonatkozó szabály­rendeletet a közgyűlés minden változta­tás nélkül acceptálta. A tanács jelentette, hogy a képvise­lőtestülettől nyert felhatalmazás alapján a *Jó pásztor > kápolna építésével 28,800 korona, a megfelelő alapból fedezendő költséggel Sinka Ferenc épitővállalkozót bízta meg. E bejelentés egyszerűen tudomásul lett volna veendő, a hozzáfűzött meg­jegyzések alapján azonban meddő, ered­ménytelen vitát idézett elő. Az a kér­dés merült ugyanis fel, hogy a kápolna alatt épülendő sírbolt hatvan fülkéjének eladási árából mennyiben részesedjék a város, amely tulajdona ama területnek, ahol a kápolna épül s amelynek teme­tőalap bevételét az itt létesítendő sírbol­tok mindenesetre apasztani fogják. A tanács úgy tervezte, hogy a sirboltfül­kék eladási árának fele része folyjon be a temetőalapba, amibe azonban az egyházmegyei főhatóság eddig bele nem egyezett. Dr. Földváry utasitandónak vélte a tanácsot, hogy ebbeli álláspont­ján megmaradjon. Többen felszólaltak, közvetítő indítvá­nyokat keresve, amíg végre dr. Fehér Gyula előadta, hogy a sírbolt eszméje épen a tanácstól származott s az építési költségeket tetemesen növelte. Ezenkí­vül tekintetbe veendő, hogy a város a Jópásztoralapból kölcsönvett 10000 koro­nából tizenöt éven át semmit sem fize­tett vissza, még kamatot sem s örülhet, hogy mégis csak a tőkevisszafize­tésre utasíttatott. Ha a kamatok rend­szeresen fizettetnek, ma az alap tőkéje nemcsak hogy elég a kápolna felépitéT sére, de elég lett volna az új Szenthá­romság szoborra s az új temetőben épí­tendő kápolnára is. Ezért nem egyezik be az egyházmegyei főhatóság a tanács kérelmébe. De attól nem idegenke­dik, hogy ha a sírboltokból befolyó jö­vedelmek az építési költségeket fedezik s elégséges alap gyűl össze a kápolna fentartására: azután akár az egész sír­bolt-jövedelem a temetőalapot illesse. Kölcsönös méltányossággal kell rendezni az ügyet. Az elnök erre kijelenti, hogy a kérdés ép oly nyilt kérdés marad, amilyen fel­vetése előtt volt. A tanács részvéttel jelenti be Szta­niek József adópénztárnok elhalálozását s az állása betöltésére szükséges előin­tézkedések megtételét kéri. Brutsy János csodálkozik, hogy a ta­nács e fontos kérdésnél tulajdonképen semmi javaslatot sem tesz, holott itt az idő, de az alkalom is a pénzügyi osz­tály elismert mizériáin való segítségre. A két pénztárnoki állás egy 18000 lakos­sal biró városban okvetlenül egyesíthető, csak a pénztáros felmentendő minden más munka alol. Ha a jelenlegi másik pénztáros az összesített állás ellátására nem képes, személye nem lehet gát a szükséges változtatás elrendelésénél. In­dítványozza : utasittassék a tanács, hogy ily értelmű javaslatot terjeszszen a köz­gyűlés elé. Az elnök előadja, hogy a tanács iga­zán behatóan foglalkozott a kérdéssel, de mivel az egyesítés nehézségeit és hátrányait is mérlegelte, az iniciativát a képviselőtestülettől várja. Ennek óhajtá j sára most már el fogja készíteni javas­latát, annyival is inkább, mert a képvi­selőtestület már korában utasította, hogy az egész pénzügyi osztály reformjáról készítsen tervet. Magos János városi végrehajtó — anyagi körülményeire hivatkozva — ál­lásáról lemond. Pach János kíváncsi: igaz-e, hogy fizetési előleg, fogyasztási illeték címén Magos nagyobb Összeggel adósa maradt a városi pénztárnak. Hpjf­mann Ferenc beismeri, hogy több mint 300 koronával, de ép ezért mondott le, mivel tartozásai fejéban fizetését erősen lefoglalták. Hallgatólag beismerte, hogy ily erélyesen csak az utóbbi két évben léptek fel ellene s a többi adós városi tisztviselő ellen s igy sikerült tartozását felére leszállítani. A képviselőtestület tudva, hogy igaza van az elnöknek abban, hogy a tartozások behajtása az új régime alatt a legnagyobb erélylyel történik, belenyugodott az » elemi csapás c-ba s tudomásul vette Magos lemondását, az új választás határ­napjának kijelölésére az alispánt kérve. Bódy Bódog küszöbön álló eltávozása miatt rendkívül meleg hangú, szép le­vélben bucsut vesz a város közönségé­től. A képviselőtestület őszinte sajnál­kozással mondott Isten veled-et. A IH-ad osztályú kereseti adó-tárgya­lásokhoz bizalmi férfiakul a Kereskedelmi Társulat kérésére idősb Brenner József, az Ipartestület kérelmére Mészáros Jó­zsef küldettek ki. Végül tiz rendbeli, mult évi számadás gondos megvizsgálását tudomásul vet­ték. Még Brutsy János kérdezte, miért nem kapják a fogyasztási hivatal alkalmazottai a nekik kilátásba helyezett jutalékot. Az elnök felvilágosította, hogy egy főispáni rendelet egyenesen eltiltja ezt. Riporter. KRÓNIKA­Epjf szép esküvőről. — Május 16. — Ragyogó, tavaszi verőfényben, ezer külső ékességgel, csupa színnel és me­legséggel folyt le Kobek Kornél földbir­tokos és Boronkay Elvira budapesti es­küvője. Ahogy megírtuk, lefestjük képét olvasóinknak is. Násznagyok voltak: a menyasszony részéről: id. Forster Gyula, a Földhitel­intézet elnöke, a vőlegény részéről: Bérezik Árpád miniszt. tanácsos, belügy­miniszteri osztályfőnök (mindkettő dlsz­magyarban számos rendjellel). Koszorús leányok: Andrássy Mariska, Boronkay Mariska, Boronkay Margit, Concha Er­zsike, Concha Hedvig, Concha Klárika, Kukányi Ilona, Luczenbacher Edith és Nemessányi Gizella (Luczenbacher Edith kivételével valamennyi rózsaszín ruhában fehér csipkékkel, fekete kalapban rózsa­szín virágokkal), vőfélyek: Boronkay Jenő, a menyasszony testvérbátyja ma­gyar díszben, Dedinszky Miklós huszár­főhadnagyi egyenruhában, Farkas Zoltán, Farkas Elemér, Forster Pál, a keleti akadémia egyenruhájában, Forster Dezső huszárhadapród egyenruhában, dr. Hazay István miniszterelnöki titkár magyar dísz­ben, Kukányi Ferenc hadapródi egyen­ruhában, ifj. Luczenbacher Pál gimná­ziumi tanuló. Délelőtt fél 11 órakor a menyasszony nagybácsija és gyámja : Boronkay Ignác táblabíró lakásából, érzékeny búcsúzás után, a mátkapár tanuk és örömszülők kíséretében a VI. kr. anyakönyvvezetői hivatalba ment. Itt aláírták a házas­sági szerződést és eljöttek a Hungária szálló nagy olvasótermébe, hol örömtel­ten üdvözöltetve, fogadtattak az idő­közben egybegyűlt rokon-nászvendégek nagy számától. Az üdvözlések után az örökké ifjú • kedélyű Kugler Muki, mint nászvezető, diszmagyarban hatal­mas bokrétás botjával, ősi szokás szerint párokba rendezte a násznépet, hogy indítsa őket a terézvárosi templomba. A templom előtt a vőlegény szüleinek egy régi hű kocsisa, mostanában a bá­torkeszikastély portása: az Esztergomme­gyében szerte ismert Pepi, dísz libériá­ban nyitogatta az érkező fiakkerek ajta­ját. A násznép-párok a templomba ér­kezve úgy sorakoztak, hogy a padok­közti széles bejárón kétfelé oszolva, falat képeztek. Most érkezett Boronkay Jenő Zrinyi-magyardiszben, karján vezetve a menyasszonyt. A menyasszony fehér moirében hosszú uszálylyal, mirtus ko­szorúval, sürü fehér fátyollal nagyon szép volt. Ezeket követte a vőlegény, mint nyalka levente Zrínyi idejéből, karon vezettetve a tizenkét éves bájos Luczenbacher Edith által, ki tiszta fehérben csipkébe burkolva, szabadon eresztett hullámos, világos szőke hajával, kipirult arcocskájával, lesütött szemekkel vezette a vőlegényt az oltárhoz, menyasszonyához. A bevonulás alatt halk, mintegy mesz­sziről jövő orgonaszó hallatszott. Az oltár széles magas lépcsője és az oltár előtti tér szőnyegekkel volt borítva. Alig hogy a násznép körül állta az ol­tárt, megjelent Kisfaludy Árpád apát, egyetemi tanár fényes ornátusban és megeskettette holtomiglan-holtodiglan az ifjú párt. Ez egyházi szertartás után az apát meghatottságtól halk hangon, mint rokon és lelkipásztor, megható beszédet intézett az egybekeltekhez. Valamint a Hungária szálló, ugy a templom előtt várakozó nagy számú kö­zönséget, sőt a nászvendégeket is kel­lemesen lepte meg a hosszú sor kocsi. Mindannyi szürke lovakkal, csinos kis bokrétákkal a fejükön, — a ko­csis cilinderben, gomblyukába gyöngy­virág, ostornyele alul bokrétázva és vé­gig egész hosszában rezeda és eleven folyondárral bevonva, mintha egyetlen virágfüzér volna. A fiakkerektől elté­rőleg a vőlegény magán fogatát, melyen a menyasszonyt vitték két szép pejló húzta sallangos szerszámban, kocsis és huszár magyar libériában A batár dúsan deko­rálva volt könnyű virágokkal. A templomból a menet a Hungáriába tért vissza, ahol a lakoma volt. Áz asz­tal remeke volt egy virág-kiállitásnak. Bronzirozott gyümölcs-kosarak magas ivekben hajtott fogói legszebb virágok­kal díszítve, — a kosarak megrakva re­mek friss szőlővel, piros cseresznyével, közé­pen kimagasló, ínycsiklandó ananász. Ez illatozó kosarak között diszes vázák vál­tozatos nagy csokrokkal. Mindezeket az abroszon végig apró levelű folyondárok fu­tották be és át. Az U alakú asztal két szárnyvégén, az abroszra terülő hatal­mas hosszúkás félgömb alakjában, sűrűen tömött fehér akácvirág és rozzák borí­tották. Az ifjú pár és násznagyokkal szem­ben Radics Béla teljes zenekarával húzta a legszebb nótákat. A nienu a következő volt : Budapest, le 16. Mac 1900, MENÜ Moc turtle claire. Suprémes de turbót Dieppoise, Sauce homard. Coeur de íilet de boeuf á l'anglaise garní de Iégumes nouvelles. Sorbet Mentbe vert. Qisoneau et poussins á la broche Saladé laitue et concombre. Compóte Californienne. Asperges en brancbes, Sauce Maltais. Clace et créme napolitain. Fromages, Corbeüle de fruits, Café noir. Fleur de chablís. Biére de Kőbánya, Vins blanc de Badacsony. rouge Hungária Claret. champagne Heidsieck, Sec. Liqueures. Az első toasztot Bérezik Árpád nász­nagy mondotta az ifjú párra, ajánlva nekik Himfi dalait gyakori ol­vasmányul. Majd dr. Fésűs György po­zsonyi jogakadémiai igazgató Kisfaludy apátot, iá.'Forster Gyula násznagy felem­lítve régi jó baráti viszonyát a Boronkay és Koller családhoz, éltette az örömszü­lőket, utánna Fésűs György igazgató az egész asztaltársaságot. Andrássy Já­nos kir. tanácsos alispán a nőkre mon­dott toasztot. Négy óra előtt felkeltek az asztaltól és mig a? tfju pár visszavonult és átöltöz­ködött utazó ruhába, a nászvendégek átmentek az olvasó terembe, hol zene­szó mellett szórakoztak. Fél öt órakor az ifjú pár útra készen ismét megjelent, hogy könyes szemekkel bucsut véve, elhajtasson a nyugati indóházhoz, hon­nan a 4 ó. 45 perckor induló expresz­vonattal Svájcz, Olasz és Franciaor­szágba hat heti nászútra indult. Megemlítendő még, hogy a teritett asztalon minden férfi vendég előtt egy sötétzöld bőrből készült, jól béllelt szi­vartárca feküdt, rajta az uj öt koronás kerülete nagyságában az ifjupár sikerült arcképe, — a hölgyek előtt pedig bronz­ból egy nagy duzzadt zsebóra alakú bonbonier, tele cukorkával és a doboz sarokba nyíló fedele belső lapján ugyanaz az arckép. A kobölkuti vasúti állomáson a vonat áthaladása alkalmával a Kobek-bírtokok tisztikara rendezett ovációt. Egy jelenvolt. Esztergom, május 19, — Személyi hírek. Andrássy János kir. tanácsos, alispán tegnap az anna­völgyi bányatelepi iskolában tartott vizs­gálatot, amely után visszautazott Buda­pestre. — Perényi Margit, a jeles mű­vésznő legközelebbi napokban elutazik társulatának : a debreceni színtársulatnak nyári állomáshelyére : Nyíregyházára. — Az Új Váci püspök. Gróf Csáky Károly váci püspök csütörtökön tette le az esküt a király kezébe. Utána az ural­kodó hosszabb magánkihallgatáson fo­gadta. — Tegnap kerültek forga­lomba a főpap arcképével diszitett új képes levelezőlapok. Á itteni postáról ment is mindjárt temérdek a szélrózsa minden irányába. — Beiktatás. Dr. Kohl Medárd kano­noknak stallumába való beigtatása a fő­székesegyházban ma délelőtt történt meg. Az egyházi szertartást, amelyet a Bazi­lika nagy harangjának szava hirdetett, Boltizár József püspök, érseki helynök végezte. — A kilencszázados jubileum. A ki­lencszázados jubileum ünnepének rende-

Next

/
Oldalképek
Tartalom