Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-18 / 4.szám

számban a reáliskolába s bírta reá a szüléket sokszor erejüket is meghaladó áldozatok meghozatalára: gyermekeiket két évig a fővárosban, vagy oly városban tovább taníttatni, ahol főreáliskola is van. Most, hogy a nyereség nem kecsegteti a szüléket, inkább a gimnáziumba adják a gyermekeiket, mert így mind a nyolc évet itthon töltheti az ifjú, ahol még sem kerül taníttatása annyiba, mint idegen helyen, ahol a ruházat s az iskoláztatás költségén kt*rül az ellátási költség terhe is a szülék vállaira nehezedik. De másrészt nem is egészen indokolt a reáliskolai nevelés, mikor a gimnázium szintén képesít azokra az életpályákra, amelyekre a reáliskolát végzett ifjak léphetnének. Innen van az is, ho^y bár reáliskolánk tanári kara a maga részéről mindent elkövet s teljesen megállja a helyét, az évi taneredmény gyönge; feltűnően sok az elégtelen osztályzat. De ugyancsak statisztikai számok igazolják, hogy az a tanuló, aki az első, második reált jó eredménynyel végezte, igen nagy százalékban átmegy a gimnáziumba amig azok a tanulók, akik a gimnáziumban nem tudnak boldogulni, még a reáliskolában próbálnak szerencsét. Ily körülmények között — ha nem is következik be a kultuszkórmány kilátásba helyezte elhatározása — önkényt fel kell merülnie ama kérdésnek, nem jött-e el az idő, városunk ifjainak érdekében is, alreáliskolánk átalakítására? Városunk a három vasút és az állandó híd létesítése óta egyre a neve más. Hogy ti hova alakultok onnét i Én azt nem tudom. Ti a legnagyobb testű bogarak közül valók vagytok : nem ismerjük az átalakításaitokat. Mi föld szine alatt abban a golyóban öltünk uj alakot. Nem ismertük atyánkat, nem fogjuk ismerni a gyermekünket. De azért szeretjük. Minden gyermekért külön dolgozunk. Minden gyermek egy egész golyót kap tőlünk. Az az öröksége. Az utolsó gyermek már az utolsó erőnket emészti fel. Ahogy azt elástuk, ott maradunk elcsigázottan, kimerülten, mig nem az élet elszáll a testünkből. — Mindenesetre kü'önös. —• Ne^ed ez a különös. Nekünk a te életed. Voltaképpen pedig egy és ugyanaz, — csak a forrnak mások. Mert mi más a te vagyongyűjtésed? le is csak megkeresed előbb a mindenségben a párodat és nekifogsz a munkának, hogy az ivadékodat bi/.tositsd. Te azt mondod a/, én vagyonomra * szemét. Én is azt mondom a tiédre. Mert te, kétlábú óriás bogár, csak olyan munkában merülsz ki, j mint én, csakhogy te a magad lim-lomjat kincsnek nevezed, mint en a magamét s te épp Utjy a maradéknak gyűjtőd és hengergeted, mint én. Aztán mikor elfogyott az életerőd, nem ott halsz e meg, a hol mink: a legutolsó bölcső közeiében. Az országút ég a nap tüzétől. A két kis rut bogár újra nekifog a hempergetésnek. Dolgoznak minden erejőket megfeszítve, dolgoznak pihenés nélkül. Gárdonyi Géza. jobban kezd kereskedelmi várossá fejlődni, amit bizonyít a három pénzintézet virágzásán kivül a kereskedő osztály állandó megnövekedése, a megyebeli gyárak üzleti emelkedése. A pénzintézetek és gyárak pedig kereskedelmileg képzett ifjakat keresnek. Ezt a képzettséget nem áll ifjainknak módjában se itthon, se a közelben — kivéve a fővárost, amelytői minden szülő félti zsenge gyermekét — megszerezhetni. Pedig városunk, ahol főgimnázium van, könnyű szerrel nyújthatna e kiképzésre módot az alreáliskola felső kereskedelmi iskolává való átalakítása által, amint ezt az utolsó •'i' 1 *<"'• • •• • |j • ti'.• • yjjj&íj • tíz évben a székesfőváros is tette. I Ha a kultuszkormány ígérete valóságos, meg van oldva a kérdés, két kézzel is kell kapni utána, de ha nem is az, én azt vélem — az elmondottak alapján — magának a városnak kellene kezdeményeznie az átalakítást, még pedig annyival inkább, mert a helyiség, taneszközök meg volnának hozzá s a jelenlegi tanerők is teljesen elégségesek volnának, amig a kormány az alreáíiskolát jelen szervezetében sokáig fenállani úgy sem engedné. Kívánunk minél jobb eredményt a polgármester ur budapesti útjához, (bezzeg Örülnénk a polgári iskolának is!) de ha ez be nem következnék : csináljuk meg mi magunk a felső kereskedelmi iskoláit Esztergomi. Párkány. Esztergom, január 16. »Párkány nagykő 2ség a birőválasztaskor Szekér Gyula földbirtokost választotta közs gbiróvá.« Még a mult év utolsó napján jelent meg e rövidke hír a lapok hasábjain. Rövidke hír, de aki az eseményeket kritikai szemmel, érdeklődéssel figyeli' meg, mégis megakad rajta s örömmel olvassa el ismételten is. Mert újabb jele ez a városunknak természetes folytatását képező, folytongyarapodó, vagyonosodó nagyközönség modern, okos gondolkozásának; új, jelentős, fontos állomási azon az uton, amelyen Párkány lakossága az utóbbi évtizedekben biztos lépéssel, egyenesen, habozás és töprengés nélkül halad előre a fejlődés, boldogulás, vagyonosodás felé. A község haladása állandóan tart s bár kétségtelen, hogy e körülményt első sorban szerencsés fekvése idézte elő, amely nagy vidék gabonakereskedelmének középpontjává tette — városunk rovására —, de kétségtelen az is, hogy a község elöljárósága s az általa vezetett lakosság is — igen-igen sok elöljáróságtól eltérően — idejekorán belátta azt, hogy a maradiság, tűlságos konzervativizmus álláspontján marndva: mielőbb megakad a, legtermészetesebb fejlődés is s ezért í hogy nőtt lakosságban, üzletekben,' vagyonban : megfelelő arányban ál1 dozott arra is, hogy e növekvést, gyarapodást állandóvá, fokozottabbá tegye. Higgadt, érett megfontolás után választotta meg mai, derék jegyzőjét, aki soha nem téveszti szem elől a köz érdekét, még az egyes, talán valamikor nagy szavú és ha talmú kerékkötőkkel szemben sem gondot fordít a lakosság kényelmére ; uttestét, világítását előbb rendezte, mint vámsunk; az utcáit — amennyire csak lehetséges — jobban tisztán tartja, mint némely város s immár iskoláit is szépen fejlesztette, gyarapította. Ámde a jegyző egymagában még nem boldogulhat teljesen, ha a bíróban alkalmas, megértő, segitc társra nem talál, valamint hogy szükséges, hogy a község e két első embere necsak egymás támogatója, de jóakaratú s lelkiismeretes ellenőrzője is legyen. A legtöbb községben — nemcsak vármegyénkben — kétféle eset áll fenn. A földműves osztályból való bíró — dehogy is választanának mást, hiszen ők vannak számbeli többségben — vagy teljesen, tehetetlenül engedi vezettetni, befolyásoltatni magát a jegyzőtől s igy nincs meg a kellő ellenőrzés, eszmecsere, vállvetett munkálkodás, bár önálló gondolkozással; vagy hatalmas úr a biró, aki uiegett az egész falu tömörül, akit respektál a jegyző is s akivel, illetve a háta megett álló lakossággal szemben, nem mer fellépni, még ha tudja is, látja is, hogy e subordináció ez engedékenység kárára van népének, községének. S e két esetnek kell is fenállani — kevés kísérettel mindenütt — ahol nem, vagy félintelligens, születésénél, körülményeinél, hagyományainál fogva a régi szokáshoz, »módíc-hoz ragaszkodó s e mellett hivatását alig ismerő, megérteni sem képes egyszerű ember kezébe adják a bírói pálcát, csak azért, mert az az ő vérükből való, vagy akivel ők tehetnek, amit . akarnak, mert hisz ők emeltek a nagy méltóságba. Belátta ezt Párkány községe is s szakítva a hagyománynyal, amely bizonyos mértékben eddig náluk is dominált: most decemberben oly férfiút emelt a birói székbe, aki mg egyrészt a község fia s igy innak minden viszonyát, emberét gyermekkora óta ismeri, másrészt képzettségénél, műveltségénél, befolyásánál fogva alkalmas arra, hogy méltóan és kellőképpen megfeleljen i feladatnak, amelyre nem hiúságból, 5e nem is szükségből, de bizonyára csak azért vállalkozott, hogy a jegyzővel karöltve munkálkodva, modern irányban haladva, községe boldogulását, felvirulását még jobban és hatványozottabban előmozdítsa. Ezért vettük örömmel a kis igénytelen hirt és azért gratulálunk Párkány közönségének, amely szem ilött tartja, hogy a »maga szerencséjének kovácsa.* Nemo. § Árvapénzeink elhelyezése. A jelenlegi szőlészeti felügyelő buzgó működése 5ta egyre jobban szaporodik városunkban az Agrár-kölcsönt kérők száma, örvendetes jeléül annak, hogy végre mégis reászánták magukat egykori legfőbb jövedelmi forrásuk : a hegyek szőlővel újból való betelepítésére. Amint e körülmény örömmel tölt el, ép oly sajnálattal halljuk, hogy a mai nehéz pénzviszonyok között ép úgy, mint a többi magyar értékpapírnak, a Magyar Agrárés Járadékbank ama kötvényeinek sincs piaca, amelyeket a szőlőkölcsönök követelései erejéig kibocsát — s igy ki vagyunk téve annak a veszedelemnek, hogy a bank — az adott viszonyok között — beszünteti a szőlőkölcsönök nyújtását. Éppen ezért nagyon helyeseljük azt a mozgalmat, ameiyet egyes törvényhatóságok inditottak a végből, hogy az általuk kezelt árvapénzeket a szőlőkölcsönökre fordítsák olyképen, hogy a pénzen a bank szőlőkötvényeit vásárolják meg s ezt több törvényhatóság, közöttük a bortermelő Zala-és Somogyvármegye már határozatailag ki is mondotta. Véleményünti szerint, semmi akadálya sincs, hogy a mi törvényhatóságunk, sőt városi képviselőtestületünk is hasonló határozatot hozzon, annál is inkább, mert vármegyénk és városunk lakossága sokkal jobban reá van szorulva az Agrár-kölcsönökre, mint az emiitett két vármegye közönsége. Azoknak, akik az árváspénzek ilyetén való elhelyezése ellen agitálnak — különösen ma, amikor az árvóspénzekkel űzött bííriös manipulációk valóságos országos járványt képeznek — semmi igazuk nincs. Nincs pedig azért, mert a Magyar Agrár és yáradékbank által kibocsátott szőlőkötvények kamatsit és visszafizetéseit az 1896 V. t.-cz. által a magyar állam biztosítja. Ha tehát a vármegye s a város az árvapénzeket ily szőlőkötvények vásárolására fordítja, e pénzek ép úgy gyümölcsöznek, mintha azok az adóhivatalban, vagy a gyámtörvényben előirt »jóhitelű pénínté/.eteknéU kamatoznának. Ajánljuk e kérdést a törvényhatósági bizottság s a képviselőtestület tagjainak figyelmébe azzal, hogy ha az árváspénzek ilyetén elhelyezését kimondják, kössék ki határozojtan azt is, hogy as összesítetten kezelendő árvapénzeket a bank szőlőkölcsönök gyanánt adja ki. —Ina MIILII MMmjöm w vrivmmA mtantanm Esztergom, január 17. Farsangi naptár. [anáár 20. A helyőrségi tisztikar hangversenyestélye. Január 21. Az ev. ref. hitközség táncestéivé, január 21. A párkányi Ipartestület táncvigalma. Január 27. Műkedvelő előa lás a Kaszinóban. Február I. \ helyőrségi tisztikar tánczmulatsága. Február I. Álarcos bál az siEsztergom városához* cimzett vendéglőben a »Tüzoltó Egyesülete j avara. Február 2. A Kaszinó műkedvelő előadásának megismétlése. Február 3. Tánczestély a Kaszinóban. Február 4: A »Kereskedő Ifjak Önképző Köre-ének mulatsága dr, Wálter Gyula felolvasásával. Február 17. Kaszinőbál. Február 24. A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal — Személyi hirek. Gróf Széchenyi Miklós jáki apát, a bécsi Pazmantum ipazgatója a hétfői napot varosunkban töltötte. — Ugyancsak e héten tartózkodott városunkban, mint Maszlaghy Ferenc kanono vendége dr. Várady Árpád pápai kamarás, cikadóri apát, a kultuszminisztérium osztálytanácsosa. — Dr. Walter Gyula kanonok, primási irodatgazgató, mint őszinte részvéttel halljuk, erős szemgyulladása miatt szobáját őrizni kénytelen. — Névnapok. Mozgalmas volt vasárnap a bencés székház. Az új tanévvel érkezett egyik tanárnak — akit azomban máris a közszeretet környez — Kovács Vidornak volt a névünnepe. Nem fogyott ki a gratulansokból, amint bőséges része volt ezekben kedden, ugyancsak névünnepe alkalmából, Székely Henriknek, a népszerű és kedvelt városi állatorvosnak