Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-06 / 35.szám

ESZTERGOM és ílfflE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. JJegjClCpik Vasárnap és CSŰtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: _; Á , , MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetéseit küldendők) tLLOFIZETESI ARAK I ' Egész évre — — - — 12 kor. -11. Laptulajdonos kiadókért: S^écbcnyi^tCP, 330. SZám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. '§ Thtni *™ Egynk

~^ a »- «• DR. PROKOPP GYÜM- ....,„„,,«.„..

r Iskoláink ifjúságáról. Esztergom, május 4. Aki az utóbbi években figyelemmel kisérte városunk iskolái serdültebb ifjúságának életét: egy sajnálatos jelenséget mindenesetre tapasztalt. S e mindenesetre sajnálatos jelenség az a könnyelműség és az a heves vágy, hogy minden szabad idejüket s minél változatosabb s uriasabb szórakozásban töltsék el. A komoly munka, a komoly törekvés a tanulmányok elsajátításában, csak mint kényszerzubbony szerepel előttük, melytől szabadulni, esetleg a tanárok munkásságra célzó és komoly tönkségre serkentő igyekezetét minden lehető módon kijátszani: abban azután kiválóságuk, tehetségük feltétlenül megnyilatkozik. Ugy látszik, a jelen kornak beteges kinövése az, hogy már a serdülő ifjúságba mintegy beleojtatott a leküzdetlen vágy : a semmittevés, a léháskodás és az élvezeteknek hajhászása iránt. Ha nem tudnánk számos esetre hivatkozni, önmagunkat vádolnánk : hogyan is merünk az ifjúságról ilyesmit feltételezni, mikor az intézeti szabályok és törvények a kellő korlátokat részükre felállították, amelyeket megszegniök büntetés nélkül nem ehet. Hát még az intézet falai között vannak, addig a tanárok akarata érvényesül is, de mihelyt elhagyják azokat, már a szabad cselekvési vágy az egyetlen iránytű előttük. Indulnak is utána. Avagy mi egyebet jelent az, midőn a pálinkás boltokból deciszámra hozott szeszt közönséges tótnapszámosként fogyasztják, sőt egyik-másik nagy virtusképen még a boltban is fogyasztja azt! A kor ledérsége hozza magával, hogy egy-egy, szülői által elkényeztetett úrfi havonkint 20—30 korona bolti számlatartozást csinál, holott kosztadójánál mindennel bőven el van látva. Elnéztük a párkányi Simon Judai-vásár alkalmáv 1, hogy a tehetősebb családapák felényi összeget sem mertek magukra elkölteni, mint amennyit egyes serdülő tanulók holmi haszontalanságokra elpocsékoltak. E tekintetben a jelenlegi kultuszminiszter is megvádolta az ifjúságot, midőn a nála járt tanítók or: szagos bizottsága előtt arról panaszkodott, hogy a mai iskolák nagyon 1 kevés súlyt fektetnek a gyakorlati [nevelésre. Saját édes fiára utalt, J midőn hangsúlyozta, hogy még : vasúti jegyet sem váltathat vele. : Valószínűleg a megbízhatóság tejkintetéből szólott imigyen a szülői aggodalom. Es ha ez állapot az ily magas rangban élő szülők gyermekeinél is jelentkezik, — nem csodálható, ha I kóros anyaga az alsóbbrendűek gyermekeit is megmételyezte. | Valóban ugy állunk manapság, hogy a serdülő ifjúság megdöbbentő leleményességgel tudja a jámbor szülőket rászedni, hogy — a legváltozatosabb hamis titulusok alatt — minél többször, minél nagyobb öszszegeket csaljanak ki a zsebükből. Hiábavaló minden szülői intelem, hiába minden jóracélzó példázgatás, a szegénység, az égető szükség hangoztatása, avagy adósságba kergetése a szülőknek; mindez hekuba ' nekik. Csak pénz legyen, hogy mui lathassanak ! Itt Esztergomban tudok özvegyasszonyokat, akik tisztességesen megélhetnének vagyonkájukból s csak azért szolgálnak, hogy deák urfi-fiukat divatos ruhában járathassák, családokat, amelyek hétszámra nem látnak húst, de >drágát fiuknak telik cukrászsüteményre. S a felesleges zsebpénz teszi általában, hogy az ifjúság ma nem az a szelíd, jórahajló, könnyen vezethető ifjúság, amely még nem oly régen volt. Cigarett, likőr, habtorta, kártya . . . minderre csak a zsebpénz ad alkalmat. Ez is mutatja, hogy nem a tanári kar hibás nevelési irányában keresendő a baj forrása és annak leendő gyógyítása, — hanem jnagában a szülői nevelésben. Mert ha a szülő a kezdet percétől fogva állandóan, minden közbeeső megszakítás nélkül arra kényszeríti gyermekét, hogy érje be azzal, amit a szülői gondosság, takarékosság és előrelátás részére kiszab, — s ha netalán ez alul a gyermek mégis mentesítené magát, az a legszigorúbb fenyítékkel találkoznék, s ebben a szülők részéről következetlenség egyszer sem állana be: — ily szülőnek gyermeke megmaradna a szolidság, az erkölcsös élet és helyes magatartás ösvényén ; — de amelyik szülő előre megérteti \\ .Esztergom és Vidéke" tárcája. Májusi dal. CLnu&ze y&átt, a kis vizátok tyidáwi JCJC t>6íiotx>a íny, Mazanavizáy a3 jett ctote €)Tcat. medft&v&o-C: — csitiny, c$itina £l& ozaona metán mcazc&düt, ffCá'ic\&&> tvayot, a t>üixüti4, ö&íip, &M<ti^>cvn ^n&oyáw^nncX x>át^a, <£>í&éln'yili&> zz>, hoay zá^a líy>. ét> kit a dat: — tazintetten mit acm tvac^nok ! &&&itefi: a tavao& vaynok €í nefetejts pataknak ó&ctcn tyáa/iyx o&cmct emeti tá, ittotya, t&héXot lavén, S&e^eXmct tóm ! el|o<ja9á, <5t yi^Sna^uvi'iácfc dacos ^e^ivet G>t&t>t átt, ntyá&a átt, &Cc twzütd ot ifyu s> teánnka ! cBó/z. meaze m&n^, teád tatát. tilt a dat: — ú>tXnteXtcn mit sem tvaynoti! &i&itcti> i a tava$£> vac^nok l Dús László. Petőfi szerelmei. Irta: HORTI BÉLA. (Vége.) Etelka halála által okozott fájdalmát már elsírta, a változhatlant nem másít-, hattá meg; Etelkát nem lehetett föltá- • masztani. Egyébként sem kapcsolódtak Etelka emlékéhez a boldogság olyan, mozzanatai, melyek a szerelmet meg- j gyökerezetté, kiirthatatlanná tették volna. • Etelkával alig beszélt ; csak alakja, arca nyomult lelkébe. Etelka viszontszerel- [ mének nincs semmi nyoma ; nincs egy ! édes óra, mely megaranyozná a vissza- • emlékezést. Ha Etelka felesége lett volna Pető- i finek, épen olyan odaadó gyöngéd,j szerelmes férje lett volna, mint lett ké-j sőbb Júliának. És lett volna a szeretett j nők közül akármelyiknek odaadó férje, I ha a sors úgy intézi. Ebben van Petőfi j szerelmének legvonzóbb sajátsága, s eb-1 ben van egyúttal az a vonás is, a mi, csapodárnak tünteti fel. III. Etelka halála a házas élet reményét ( nem vitta a sirba, bár egy darabig úgy látszik, hogy Petőfi szive belefulladt a j bú tengerébe. Nem ugy történt. Újra j próbálja a szerelmet." Vagyis inkább újra házasodni akar. Hirtelen, minden | komolyabb megfontolás nélkül. Mint ez a gyors elhatározás minden tettében jellemzi. Nem okoskodik házassági terveiben sem. Mikor érzi, vagy azt hiszi valamely nőről, hogy szeretni tudná, hogy az a nő boldogságot nyújtana szivének, kész az elhatározással. Be sem várja, hogy a megszeretett nő gondolkodjék, vagy hogy érzelmét kimutassa iránta. Megkéri. Azt lehetne hinni, hogy a szerelmes ember a költő hírében bizik, amely hirtől minden leánynak szerelmesnek kell lenni Petőfibe, ha nem is az emberbe, de a költőbe. A nők azonban máskép gondolkodtak. Különválasztották a költőt az embertől. Losoncon jártában megtetszik neki egy zsidó leány: Weisz Száli. Először perzse csak a hirét hallotta, hogy szép is, okos, kedves is, erkölcsös is. De szegény. És a szegénységgel párosult erkölcsösség Petőfi előtt csodálatosnak tetszik. Elmegy hát meglátogatni a leányt s ott meggyőződik hogy a hir igaz. Ezen föllelkesedve minden nap meglátogatja a szép Rózát, akivel elbeszélget mindenféléről. Ismerőseinek pedig azt mondja, hogy halálosan szerelmes. Mellesleg eltervezi, hogy milyen boldog ' volna ő ilyen okos és szép feleséggel, j aki Pesten földszint kalapokat árulna, ' főkötőket varrna és csipkét verne ; maga pedig azalatt az emelet valamelyik pad' lásszobájában verseket Írogatna. Ezt persze tudtára adja Szálínak is. A leány azonban már titkon jegyese volt Kemény Gábornak, aki később nőül is vette a keresztény hitre tért nőt. És vagy ízetlennek, vagy tréfának vette Petőfi szavait. Talán félre is magyarázta szándékát. Akárhogyan értette azonban a költő buzgalmát, viszontszerelemre nem volt hajlandó, a miért Petőfi megboszankodoct és ott hagyta a leányt is, Losoncot is. De mielőtt végleg távoznék, még egyszer visszajön Weiszékhoz és néhány fehér rózsát ád Rozáliának emlékül. Éppen igy járt Mednyánszky János úr leányával is, Bertával. Berta szép, ssőke és bájos, mint Csapó Etelka, olyan szép, a milyet csak a költő képzelete tud alkotni. Hogyan is adnák oda a szegény költőnek az előkelő leányt. Berta nemcsak szép, de jó, hozzá lelkes honleány is. Hogyne gyulladna Petőfi szerelemre ! Már nem elég neki a szende, bájos arcú gyermek, a ki jó családanya lenne, már nem elég a szelíd szem és az üde arc. Már Weisz Száli műveltsége erősen hat reá, Berta hazafias gondolkodása hogyan ne ingerelné a szélsőségig magyar Petőfit ! Már nem elég az alak és arc szépsége, hogy szerelme tüzet fogjon ; már a lelki tulajdonokat is keresi. Nem föltétlenül ugyan, de keresi. Aztán Berta emlékezteti az angyali arcú Etelkára, a ki lenn a hideg földben porlad, de a kit sehogyan sem tud Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.