Esztergom és Vidéke, 1900
1900-04-15 / 29.szám
A KASZINÓBAN. IB.TÁK ÉS RAJZOLTÁK: Hogy milyen a műkedvelő színész a főrendező szemeiben? íme hallják kérem a definíciómat: „A műkedvelő színész a színpadon kívül egy igen kedves úr, vagy hölgy, a 15—35 évek között, aki jourokra jár, kitűnően táncol és a legújabb divat szerint Öltözködik. De, amint rálép a színpadra, olyan, mint a vadrózsa decemberben : csak tövise van." Persze, hogy az én bájos és kedves műkedvelőim ennek a definiciónak a tö.viseit könnyen ellenem fordíthatják ; de nem félek tőlük. Erős váram nekem a flegmám és az úgynevezett „színpadi fegyelem." De valljon tudja-e a nyájas olvasó, hogy mi az a színpadi fegyelem ? Aligha. Tehát megmagyarázom: Ha pl. a próba este 8 órára van kitűzve s arra a közreműködő hölgyek és urak csak 9 órakor jelennek meg s isteni flegmával csak annyit jelentenek, hogy vendégeik voltak, vagy hogy kártyáztak s az utolsó osztás csak most, következett be, az színpadi fegyelem. Ha már kezdjük a próbát s a kisaszszony, akinek a második jelenetben szerepe van, a barátnőjének arról a remek pongyolájáról beszél, amelyet „Árvái" ép az imént szállított haza, — az színpadi fegyelem. Ha Adolár úr szerepének azt a mondatát, amelynek a végén kérdőjel van, parancsoló modorban ejti ki s a főrendező figyelmeztetésére azt feleli: „Nem, ezt én nem igy fogom mondani," — az színpadi fegyelem. Ha a főrendező csendet kér s erre a teremben lévő mamák a legégbekiáltóbb cselédvétkekről a lehető legemeltebb hangon mesélnek egymásnak, az színpadi fegyelem. Ha Leander úr szerelmet vall Hero kisasszonynak s ezt olyan flegmával „csinálja", mint a milyennel pl. az utcán tüzet kérni szoktunk; viszont, ha Hero kisasszony e szerelmi vallomás közben a szinfalak közé beszélget, az színpadi fegyelem. Es a többi stb. Es mennyi testet, lelketölő keserűsége van beleszorítva ebbe a stb-be annak a szegény főrendezőnek ! Mennyi nyugodalmas óra, elrabolva a gyerekzajtól viszhangos otthon barátságos tűzhelyétől! Mennyi szemrehányás a kényelmes papucsok s hidegöblü pipák seregétől, mikor úgy éjfél tájban hazavetődöm ! Es azért mégis csak maradok a helyemen ; járom tovább ezt az én liliputi kálváriámat s hálás köszönettel nyelem a mérget, melyet az éu kedves műkedvelőim belémtöltögettek. Hogy miért ? . . . Hát miért ereszkedik le a bányász 100 es 100 Öles mélységekbe, — miért járja be a léghajós a levegőég határait ? Kicsi gyerekkorom óta ott settenkedtem a vidéki színészek világot ábrázoló papirfoszlányai között, Nem egy, később elzüllött, vagy a Nemzeti Szinházba került nagy tehetség ringatott a térdén, mig — folyton műkedvelősködve — magam is odajutottam, hogy kicsiny fiú szerepében karjaimon vittem a színpadra Haraszti Hermint, most jeles művésznőnket a Vígszínháznál. Aztán teljes életemben imádtam a művészetek minden fajtáját. Csoda-e ha ettől a közvetlen hatású művészettől megválni nehezemre esik? De meg tán nem is olyan színű a műkedvelő, mint aminőre festi a főrendező. (B. Szabó Mihály.) Egy kis vihar. Mint a kaszinói műkedvelő társaság egyik legrégibb tagja, sok kellemes estéről írhatnék, különösen abból az időkből, mikor a kis társaság a Kaszinó mérvadó körei előtt teljesen felkarolva volt. Azóta sok viz folyt le a Dunán és most külsőleg teljes fényben ragyog ugyan Thalia e kis privát fészke, tehetséges és nagy áldozatokra kész tagtársakban sincs hiány, de mégis —. mégis, mintha valami rothadna Dániában. Különben nem erről akartam irni, hisz ezt a multak emléke, a jelenlegi sikerek kiegyenlítik és így jobb jövő reményében, inkább megemlékezem egy a múltban történt és a maga nemében páratlan incidensről. Még a régi helyiségben volt és a legrégibb helyen, a volt olvasószoba előtt állítottuk fel a bódénkat, az első váltóra vett deszkákból. A Virágfakadást adtuk. Nagyszerűen volt kiszerepelve. Pannika a kis fiúban napról napra jobban beleélte magát. Győző barátom szép feleségével ragyogtatták tehetségeiket. Egy ma már ifjú menyecske tüzrőlpattant, kitűnő alak volt, mint Kati. Felejthetetlen primadonnánk pedig páratlan volt és mindnyájunk felett dominált Miska barátom — a rendező és játszta Laci szerepét, mindnyájunk által megirigyelve. Ez utóbbiak közé különösen én tartoztam ; mert tetszik tudni: én voltam a súgó — de távolról sem olyan, mint a mi mostani Béla bácsink, az ő obligát fekete kávéjával és türelmével. Egy komplikált jelenet van a darabban ; midőn t. i. a kis fiú a nikotin hatása alatt nyög és és mikor a szinen levő majdnem összes szereplöknek van gyors egymásutánban valami mondani valója. A súgónak persze ez a legrosszabb, mert hat felé mutogatva valóságos gimnasztikát végez. Természetesen rosszul ment a jelenet, a rendező ismételtette és a mint már ilyen esetekben szokásos, a kedélyek mindég ingerültebbek lettek, ^gy-egy n ujra u után annál rosszabbul ment, mig végre mikor a nyolcadik kísérletnél véletlenül Győző barátom hibázta el a jelenetet, én, szegény súgó, a ki már majdnem elolvadtam a melegtől kis házikómban, türelmemet veszítve szintén korrigálni merészeltem. Sohasem felejtem el a magasról rám néző izgatott arcot és azokat a fagyos szavakat. — Te csak sugj és ne dirigálj! Az égő kanót el volt dobva, a puskapor felrobbant és hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki a súgólyukból, rohantam felsőkabátomért és senkinek sem szóllva, ki az ajtón. Ép ily gyorsan menekült Győző barátom és — maga a rendező is, úgy, hogy mikor az utcára értem, a sarkon mind hárman összejöttünk. — A levegő lehűtötte idegeinket és úgy látszik, mindhárman észre tértünk, mert úgy emlékszem, hogy mindannyian jóizű nevetéssel, a haragnak semmi jelével mondtunk egymásnak jóéjszakát. Igy mulattunk mink, nem sértettük egymást soha, ha idegessek voltunk, kitértünk egymás útjából: kiki a másik barátságát nagyra becsülte és ha kellett, kölcsönösen megbocsájtottunk egymásnak. Az igazgató. (Büttner Róbert.) A kulisszák mögött. A kulisszák mögött, hova a publikum fürkésző szeme be nem hatolhat, hol már a pókok háborítatlanul szövik finom hálójukat: ott az élet nem olyan, mint lennt a fényes parquetten, hatalmas csillárok alatt, az etiquette rabbilincseibe vert társaságban. Ott fonnt színésznek képzeli magát a legnagyobb kontár is, bohém, pajzán jókedv uralkodik — örökös derültség. Az a hitvány, bemeszelt vászon, mely a kulisszák fakeretein kifeszül, áthatlan kőfalként választja el a bennlevőket a megszokott környezettől. Az oldallámpák gyér világítása fantasztikus árnyakat vet az Összes falakra és a keskeny porlepte folyosók mégis oly barátságosak, oly otthonosak. Nincs bennük csak egykét kimustrált rozzant lábu szék és ez a hely mégis oly keletiesen kényelmes, akár a Yldiz-kioszk. Nem szólítjuk meg a hölgyeket az itteni szokás szerint, az annyira lesüllyedt „Nagysád" jelzővel, itt egyszerűen Kittié, Annié, Marié mindenki — és nem haragszik érte senki sem. Ha valakinek véletlenül a lábára hágnak, az nem iparkodik ebből affairet csinálni, vagy nem kívánja, hogy ezért az ember negyedóra hoszszat esedekeljen bocsánatért, de megelégszik egy röpke kis pardonnal, melyet csak tígy odavetve ér rá az ember kimondani. Nincs pletyka és mégsem unatkozunk, nincsenek garde des dámes-ok és még sincsen rájuk szükség — szóval itt az ember egy-két órára visszanyeri a veleszületett természetességét és lehull róla a nagyvilágtól rá erőszakolt, farizeus, áltató, spleenes burok, ... lehull róla, hogy egy-két óra múlva lent a fényes parquetten, az aranyos csillárok alatt újra felvegye a megszokott külsőt és másnak látszassák, mint a milyen a valóságban. — — — — — — E helyütt bizonyára sokan elmondanak majd egy-egy érdekes episódot, azt hiszem evvel a kíváncsiságnak elég van téve; engedjék meg tehát, hogy én az enyémeket — elhallgassam, lévén én a gárda titoktartó titkárja. Istvánffy Elemér. A súgás. Sokan azt vélik, hogy a súgás fárasztó, s sajnálkozva kérdezték tőlem, hogy s mit érzek a súgás alkalmával s utánna ? A felelet egy kissé nehéz, node az aggódok legyenek nyugodtak, a súgás nem nagyon fárasztó s a mi a súgás alkalmávali érzéseimet illeti, elmondom azt is : Mikor a pódiumon úgy előttem látom azokat a mi közreműködő szép, bájos kedves hölgyeinket, az a keserű meggyőződés érlelődik meg bennem, hogy a természet nagyon rosszul intézkedett a tekintetben, hogy mi férfiak megöregszünk ! Különben szeretnék nagyon gazdag muzulmán lenni! Ivanovits Béla. súgó, de nem besúgó. A KASZINÓ MŰKEDYELŐ GÁRDÁJÁNAK AZ 1899—900-1 KI SAISOHBAH ^^^^^-^^ S2EB.EPELT TAGJAI. Í^N^I^W^H^
