Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-14 / 3.szám

állami tanítóképző sürgős felállításának szükségéről, melyre azonnal kedvező ígéret lett a válasz, s ennek értelmében Pápán ma már 278 tanítójelöltet számláló képezde létesült, internátussal egybekötve. S mivel Vargyas taníelügyelő félmunkával, fél sikerrel be nem éri, Veszprémben is hozzá-átott az iskolaügy rendezéséhez, részben felekezeti, részben állami alapon. Ugyszóllván ő adta meg az impulzust, hogy az állam által törvényileg biztosított 200 korona fizetés kiegészítést mily módon kell a tanítók javára kieszközölni. Ez sikerült is, mert.midőn Esztergommegyébe lett kinevezve, Veszprémmegyében minden rendes tanító 800 koronát élvezett. Feladataínak nagy sokaságában mindig szívesen nunkál ott, a hol a tanítók anyagi javát mozdíthatja elő. Reá illik azon mondás, hogy egyik kezében kötelességteljesitésre intő vesszőt tart, a másikkal azonban kenyeret nyújt a tanítók felé. Mióta Esztergommegyében működik, folyton szaporodnak a tanítói állások és növekednek a tanítói járandóságok. A miniszter 50000 koronát utalt ki, melyből Esztergommegye immár 36000 koronát élvez. Hát hol vannak az iskofei berendezések ? Az állami kultuszbudget 20000 koronát vett fel e címen az egész országra nézve s ebből Vargyas. tanfelügyelő Esrtergommegye számára 8000 koronát eszközölt ki. E 8000 koronából minden esztergommegyei közság iskolája igen szépen el lesz látva tanszerrel, ami eddig csak kivánsagszámban szerepelt. Párkány nagyközség fennen kérkedett azzal, hogy nincs pótadója, s ime, nem szerénykedik fölvenni iskolája gyarapítására szolgáló évi 1500 kor. államsegélyt ! Majdnem minden község részesült az állami segélyben ha annak idején és módján Vargyas tanfelügyelőhez fordult. De ezzel még nincs Vargyas tanfelügyelőnek tervezett működése kimerítve. O célzatosan fel akarja állítani a községi népkönyvtárakat, hogy az iskolát elhagyó növendék kellő és méltó olvasási, önművelődési anyagot nyerjen. Nemsokára szervezni kívánja az általános megyei tanitóegyletet, a tanítói öntudat, a közszellem ápolása, valamint a tanítói teljesítményi képesség fokozása céljából. Ezen ált. tanitóegyletet kizárólag a tanítók érdemesbjeiből tanítók által választott tisztikar vezetné, s gyűléseikre mindig a községtől várt fuvardijak mellett mehetnének. Megvalósítandó tervét képezi egy Esztergom városban létesítendő nagyobbszabásu foldmives iskola, a mihez 'első kellékül 300 holdnyi földtalaj szükséges. Az államé lenne a felépítés, berendezés a tanulók benlakásával együtt és a tanárok fizetésének kijárultatása, ha a város a fönt érintett 300 hold földet csakugyan megadhatja. Azt hisszük, hogy a város nem fog ez elől elzárkózni, mert egy foldmives iskola itteni felállítása egy nagy vidék égető szükségét elégítené ki, s városunkat gazdaságilag kiválóan fontos kulturintézménynyel gazdagítaná. Ezek felsorolása után szinte hinni véljük, hogy Vargyas ellenesei feljajdulva, szemrehányólag mondják: ugyan mit is akarnak azzal a liberális érzésű, közösiskolás kormányközeggel, a ki az esztergomi kat. iskolák álláspontját közigazgatásilag megbolygatni merte ?! Hát mi ebben az ügyben elég szerénytelenek voltunk Vargyas urat meginterjúvolni azzal, hogy miután az esztergommegyei községek iskolái számára az ő közbenjárására miniszterileg megállapított 700 koronanyi tanítói járandóságok fejében, az állami jelleg kimondásától elállott, sőt Piszke községben az iskola katholikushitfelekezeti jellegét személyes befolyásával keresztül tudta vinni: miért kívánta a városi iskolát katolikus jellegében megváltoztatni ? A kir. tanfelügyelő csak a törvény szellemére utalt, s ép azért, mert határozottan tudni s véglegesen eldöntve látni akarja azt, hogy a városi iskolának a jövőben ki lesz feljebbviteli hatósága : már t. i. a vármegyei közigazgatás-e, vagy az egyházmegyei főhatóság, tehát ezért, s nem más egyébért tette meg elhatározó lépéseit, mint egykoron Győr városában tette. Szerinte, rá nézve mindegy: akár a közigazgatás, akár az egyházmegyei főtanlelügyelőség avatkozik az esztergomvárosi iskolák ügyébe, de a jelen állapot további fentartása nézete szerint meg nem engedhető, sőt a törvény értelmében el sem tűrhető. Felhozta, hogy ő nem ellensége, hanem inkább őszinte barátja kat. hitfelekezetének, a mit mi sem bizonyít jobban mint az, hogy az általa rendszeresített uj iskolák tanítói fölött az illető felekezeti lelkészek, vagy mint igazgatók,, vagy mint iskoiaszéki egyházi elnökök gyakorolják a felügyeletet. Az igaz, hogy el is várja szigorúan tőlük, hogy elvállalt tisztükben lanyhák ne legyenek, sőt a hitoktatás rendszeres elhanyagolásáért a miniszterelnökség utján — a tanfelügyelői utasítás 6. pontja értelmében — többeket följelentett, s ehhez képest egyikök hat havi felfüggesztésben, a másik pedig főegyházhatósági megrovásban részesült. A tanfelügyelő csak sajnálkozni tud azon, hogy őt működésében félreismerik s hazafias irányú tevékenységét felekezeties elfogultsággal bírálgatják, — mert csak egy ideált ismer, — egy ideált szolgál, azt t. i. hogy a magyar állam területén * levő népiskolák lakóiból majdan vallásos, értelmes, kötelességeiket egyaránt szerető, feljebbvalót tisztelő, hazafias szellemű honpolgárok váljanak. A kik esztergommegyei működése kezdetén félreismerték, azok már önbeismerésben vannak, s azt állítják többen magukról, mint tanítók, hogy kizárólag* az ő erélyes fellépésének köszönik, hogy iskoláik hasznára szolgáló munkássá s igy iránta hálás tanítókká változtak. Ez a legszebb elismerése működésének. Nemo. A pótadó ellensúlyozása.*) • — Egy-néhány reformterv. — Esztergom, január 12. A legegyszerűbb észjárású ember is tud annyit, hogy ha a szekeret túlságosan megrakják, valamelyes részében elébb-utóbb törést szenved. Hasonló sors vár ;— átvitt értelembe veve — a családra, a vagy a nagyobb családot képviselő községre és városra, amelyek teherviselési képességét túlbecsülik és mértéken túl való terheket akasztanak reá. Az ember, mint családfő, családalapitó és föntartó, eléggé kell, hogy elis merje az élet követelményeit, szükségleteit, tehát e szerint rendezkedik -be és annyira feszíti meg erőit, élettevékenységének összes rugóit, hogy a család legfőbb szüksége, a íétfentartás mel- , lőzhetlen kellékei okvetlen meglegyenek, ' kielégitésre találjanak. Ami ezen felül ' megmarad, az a józan gondolkozásunknál a jövő esélyeire tartalékalapot képez s a vagyonnak alapjául szolgál. A mi pedig ezen alul ki nem elégíthető, a családot s annak tagjait egyaránt elkedvetleníti, zúgolódóvá teszi, szóval ezekben fogamzik meg a mai kor * vészedéi- j mes betegsége : a siociaiisztíkus hajlam. Sajnos, ez utóbbi eset áll fenn egy nagy családnál : a mi városunknál is, ahol a közönség teherviselő képességén túl van csigázva, amelynek veszedelmes visszahatása egyre jobban mutatkozik. Elégedetlenség, kedvetlenség, zúgolódás, j Mit kell hát tennünk ? Az embert veleszületett ösztönszerű hajlama arra készteti, hogy a gyomornak, e hamar lázadást kel'ő testrésznek kívánalmait kielégítse. E tekintetben az ember az állathoz közel áll, mert pl. a farkas, az oroszlán ha jóllakott, nem támad senkire. Az ember is ösztönszerűleg csendben van, ha a gyomra csendes. A modern társadalom fenkölt lelkű, tehetős hívei tudják ezt nagyon, s azért sorra alakulnak a különböző címet viselő szamaritánus egyesületek, népkonyhák stb. De hát ezzel nincs segítve teljesen a bajon, mert a család tűrhető helyzete ezzel nincs kielégítve. Hogy a család arcpirulás nélkül ne legyen kényszerülve az alamizsna falatjához nyúlni — hanem önmunkássága által szerezhesse meg a betevő falatot, — arra kell a társadalom összességének kösremunkálhodnia. Ez utóbb érintett célnek elérésére más és más módok kínálkoznak, csak fel kellene azokat használni. Igy pl, azon munkás családapát, aki minden öröklött vagyon nélkül, két kézi munkájából táplálja családját, legyen az mezei munkás, vagy egys2erü iparos, minden személykereseti adó alul okvetlen mentesiteni *) Minden e kérdéssel foglalkozó közleménynek síivesen tért adunk. Szcrk. kellene. Továbbá a fogyasztási adótárgyat képező cikkeket valamely központi áruházból ezek számára olcsóbban kellene hozzáférhetőkké tenni. Miután pedig az állami és községi kiadások egyensúlyát megbolygatni nem lehet, a munkások és szegény iparosok vállairól levett adótelek pótlására behozhatok volnának a luxusadók, a mit a gazdagok és jómódúak megerőltetés, túlterhelés nélkül megfizethetnének. Ilyen luxusadó volna, speciálisan városunkban^ a kutyaadó, nem a jelenlegi mérték szerint, hanem a jelen'eginek vagy tízszeres felemelésével. Bizonybizony botrányos dolog, hogy mig a munkáscsaládok hozzátartozói Így télnek idején iáznak —- koplalnak, addig a gazdagok kövér, tejjel táplált kutyái az utcán a járókelők lesti épségét folyton veszélyeztetik. Luxusadó volna még a bycikliadó, azután az ablakszámok után kivetett adó. Az egyszerű munkásnep j egyablaku szük szobában senyéd népes családjával együtt, illő tehát, hogy en nek adóját a luxuslakást elvező tehetősek* viseljék osztáiy- és rangkülörabség nélkül. Mert ha áll az, hogy Krisztusban egyelő testvérek vagyunk, úgy legyen egyenlőség a teherviselésben is. Ha már a gazdag nincs kényszerítve a szegényember családját istápolni, gyámolítani, legalább annak adóterhét vegye a vállaira, mert van vagyoni fölöslege elég, — a miből anyagi gond és fejfájás nélkül telik. Magánam a városnak pedig azon kell lennie, hogy a munkásosztály számára jövedelmi nagy munkaforrások támadjanak. Ez okból kívánatosnak találjuk pl., hogy télen a város ardéjében csakis esztergomi illetőségű munkások foglalkozzanak. ; Továbbá rajta kell lenni, liogy akár gyárak, akar más üzleti alkotások meg' honosítása révén, a nép kellő működtetést találjon. Mi erősen hiszszük is, hogy városunk tevékeny polgármeste a maga részéről nem íog egy kedvező alkalmat sem elszalasztani, mely ily módon városának jövedelmező keresi;tforrasul szolgálhat. I Azon alapból kiindulva, hogy a város népétől a keresetforrások semmi nemét nem szabad elvonni, helyén való volna, ha a sertésneveléssel foglalkozó földmíves osztálynak ismét szabad húsárusítást engednének pl. a Rotunda előtt, úgy hogy ilyet ki-ki csak saját nevelésű i s maga céljaira fel nem használt állatjjaibói végezhet, — tehát szükségből, nem ! üzletszerüleg. Továbbá a füstölt hus árusítást a piacon ismét engedélyeznék, mert t ezen tilalom nem sokat használ a hentesiparnak, de annál többet árt a szegényeknek akik néhány krajcárhoz ilykép nem juthatnak, hacsak el nem prédálják árujukat a henteseknek, a kikben mindig van annyi éllelmesség, hogy a potom áron vásárolt húsneműt kétáron adják. Hasonló viszonyokat szeretnénk látni a bortermelőknél is, akik boraiktól potom áron válnak meg a korcsmárosok javára, mert nincs meg a régi jó szokás, midőn eladatlan borát a termelő maga kimérhette. Persze erre, már nem elegendő a városi hatóság jóakarata, de egyesült erővel a hatóság iniciálásara és leendő vezetésére számítván, majdan mégis lehetne a minisztériumnál bizonyos sikereket ezen a téren is elérni. Igen dicsérendő törekvésre mutatott azon ipartestületi mozgalom, mely mm iparosok nyugdíjügyét rendezni akarta* Hat bizony erre olyan szükség volna, mint éhesnek az eledelre, — azomban a nyugdíjintézményhez való kötelező társulás eszméjét csak törvény hoz ásilag lehet keresztül vinni; az a kötelező társulás nélkül nem más lenne, mint gőz nélküli