Esztergom és Vidéke, 1900
1900-05-24 / 40.szám
ESZTERGOM és WM AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M^áJ c l CT >Ík Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZ^ÉS\ ÁRAK • M U N KÁGS Y KÁLc M ÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) F$ é ?vr é ™ ~ - ~~ - ~ - ~~ - l t kjí* - m Laptulajdonos kiadókért: S^Cljeityi'-tér, 330. SZálD. Negyedére ^- ffl 3 kÜri - fii! D R- PROKOPP GYULíA- vu„a. A kilencszázados emlékünnep. Esztergom, május 20. A sajtó állandóan és érdeklődéssel foglalkozik az augusztusi ünnepségekkel, illetve azok programmjával, természetesen hivatásából kifolyólag mennek tárgyszeretettel, de ép a siker érdekében: higgadt, komoly kritikai éllel is tárgyalva azt. Éppen ezért csodáljuk, hogy akadtak hangok, amelyek a sajtó e kötelességteljesitéséről elitélőleg, úgy nyilatkoztak, mintha a nyilt szóés véleménykimondás az ügynek, az ünnepnek ártalmára válhatnék. Ám az ily vélekedés csak sporadikus jelenség, olyanok részéről, akik egy esetleges fiaskó átruház- í hatására már most szemelnek ki 1 vállakat, másrészt olyanok ajkáról, • akik sértésnek veszik még azt is, 1 ha valaki kritizálva szól hozzá, 1 bármily csekély jelentőségű kérdés- ' ben, ahhoz, amiről ők valamelyes enunciációt már tettek. 1 Az előrelátó, a ritka ünnep sikerét í igazán szivén hordozó nagy közön- '> ség azonban egy véleményben van: 1 a mienkében : vagy rendezzünk ünne- i pet, méltót a ritka alkalomhoz és i fenséges okhoz, vagy hallgassunk i csendben, inter nos, egy ünnepi istentiszteletet. Idejében leszerelni bölcsebb, kevésbbé szégyenletesebb, mint puskapor nélkül belemenni az ütközetbe. 1 Laptársunk például, az »Esztergom* (amelynek szerkesztősége a rendező bizottságban erősen képviselve van) vasárnapi száma vezérközleményében igy ir : Az ünnepségek ama szük kerete, melyről itt is, ott is szó hallatszik, se nem elégséges a jubileum momentumához, se nem elegendő arra, hogy előkészité-' sére háromféle bizottságot is foglalkoztassanak. Ezt a hivatalos egyházi funkcionáriusok is ele- \ gendők lettek volna elintézni, s fölösleges volt háromféle bízottságot nagy apparátussal útnak. inditani. Hisz annyi akadály lát-' szik ennek a sommás bizottság- j nak különben is útjába gördítve, hogy az skrupulus nélkül vissza-j adhatja mandátumát, s a halló- j más szerinti szük méretű programm megvalósítását bátran lete-! heti a főszékesegyházi agilis karpapság kezeibe. Csak az a kérdés, mehetünk-e annyira hátrafelé, hogy beérjük holmi tessék-lássék manitesztációvai ? Ha igen, akkor nagyobb nyugalommal tudnánk otthon imádkozni és hálát adni, mintsem szegletesen, zászlónkat beg'öngyölitve, vert had módjára ünnepelni. Utóvégre, nemzeti multunknak a katolicizmussal összeforrt nagy emléke természetszerűleg sugallja, hogy ennek a jubileumi ünnepnek impozáns és hitéletünket felvillanyzó módon kell a magyar katolicizmust reprezentálnia. Ezeket hangsúlyoztuk magunk is kezdettől fogva azzal, hogy a rendezőségnek — hacsak hozzávetőleg is — de feltétlenül s mielőbb tisztába kell jönnie az annyagi részszel, a rendelkezésre állandó pénzbeli erővel s ezért nem helyeselhetjük a világi rendező bizottság amaz álláspontját sem, hogy szabjuk ki a a programm-ruhát s azután keressük a posztó árát, a szabó pénzét. Ha olyannak akarjukazünnepet, amilynek minden magyar katolikus óhajtja s amilyen illik a katolikus egyházhoz, nagy kiadásokra kell számitanunk. Vegyük csak tekintetbe, hogy a Bazilika felszentelésének ünnepségi költségeire néhai Scitovszky János hercegprímás királyi engedélylyel 400,000 korona kölcsönt vett fel, el is fogyasztotta azt, pedig a város lakossága vagyonosabb, módosabb volt abban az időben, mint a milyen ma . . . A város, amire képes, megteendi, a lakosság is, esetleg erején felül. De nincs igazuk azoknak, akik elitélőleg nyilatkoznak arról a vélekedésről, melylyel a költségek fedezését jó részben a hercegprímástól és a főkáptalantól várják. Amint elitéljük, hogy minden speciális magunk ügyében, talán még egy utcakövezésnél is, főpapjaink pénztárára spekulálunk, ugy természetesnek találjuk azt az adott esetben, lévén az ünnep kiválóképen az esztergomi érsek és főkáptalanja ünnepe. Az ő részükről vettetett fel az ünnep eszméje, ők adták meg a körvonalakat, de sőt a világi rendezőbizottságnak is majdnem teljesen fikszirozott programmot, mindezzel dokumentálva, hogy ők az ünnep rendezői, ami természetesen nemcsak in spiritualibus, de anyagilag is kötelez s aminek tudatában is vannak, amint a világi bizottság a reáruházott munkarész lelkes és buzgó ledolgozása kötelességének tudatában áll. Egyébként érdeklődéssel várjuk az összbizottság e hétre tervezett nagy ülését; elvégre mielőbb teljesen tisztázódnia kell az ünnep aránya, kerete, jellege kérdésének. Hogy az egész püspöki kar nemjö n j elshogy miért kellett annak idején azj ünnepet bifurkálni, annak — sajnos — ismerjük az okát, de hát ily ünnepi ! készülődés közben nec sermo fiat róla. Annál nagyobb megnyugvásunkra szolgál, hogy a hercegprímás vasárnap Balatonfüreden a váci püspök előtt kijelentette, hogy az ünnepre nem > remélhetőleg, de min-\ denesetre* eljön székvárosába. Memor. Nyolcszáz ív alatt. — Esztergomi kanonokok I100 — 1900. Irta Kollányi Ferencz. — Az esztergomi érsekség a magyar királysággal egyidős, az esztergomi érsek káptalana sem ifjabb. Szent Istvánnak és királyi utódainak a keresztény kultúra terjesztésénél, a törvényalkotásánál, a bíráskodásnál és az ország egész kormányzásánál a klérus segit. A magyar klérusnak pedig koronája az esztergomi érsek és káptalan. Érthető igy, hogy ennek az illusztris testületnek története rövidest az ország tönténete. Az országnak jó sorsa és balszerencséje visszatükröződik az esztergomi káptalan sorsában is. Vallásos és magasba néző királyok és hivek gazdagítják, egymással harcra kelő, pártoskodó hazafiak megtépdesik. Szenved töröktől, kurucztól, labancztól és megeset fölemeli királyi kegyesség és a békésebb idők hitbuzgósága. Színvonala alacsony, mikor az ország is még csak imbolygó gyermek a nyugati kultúra mesgyéin. De legelső írástudói mégis e képtaianból kerülnek ki. Tagjait minduntalan a királyok oldalán látjuk nem ritkán mint harcosokat és majd mindig mint a kancellária embereit. Nem röstellik érett ember korban felkernsni a külső országok egyetemeit, hogy magokat kipallérozzák és a nyers szittya fajba több tudást és műveltséget csöpögtethessenek be. Ebből a soha ki nem pusztuló méhkasból sok lelki gazdagság és kegyesség árad ki. Püspöki és érseki székek töltetnek be onnan. A föllendülő irodalom sok tisztelt alakja nő, izmosodik stallumaiban iskola és gyarapodó jövedelmük áldását számtalan kegyes alapítvány megalkotása hirdeti. Ki ne forgatná tehát érdeklődéssel Kollányi Ferenc könyvét s ne volna elis méréssel az esztergomi főkáptalan iránt, [a mely a magyar kerszténység kilencszázados évfordulójára e könyvet kiadta s azzal elődei emlékét föl újította és megtisztelte. A középkorban még javában foly az egyházi hierarkia kialakulása. A klérus ismeri és teljesiti magas köteleségeit, de igyekszik fáradtságának gyümölcseit már e földön is learatni. Munkás a hivek leíkiüdvösségének biztosításában, de gnodos saját anyagai erejének nevelésében is. Az esztergomi kanonokról az 1100-tól kezdődő listában szintén ily néven maradnak fönn kezdetben gyér és korunkhoz közeledőben mind szaporodó emlékek. Es néha csak egy pár szóból álló adat, hogy Alberik kanonok 1100-ban az esztergomi érsek megbízásából Összeírta Kálmán törnvényit, vagy hogy Teobald kanonok 1105-ben részt vesz a zárai zsinaton, vagy hogy Betleem prépost 1183-ban a párisi egyetemen tanul és ott meg is hal, vagy hogy Péter nagyprépostot Rómában annyira elfogja a tudomány szomjúsága, hagy a Vatikán egy becses kéziratából két lapot magának kitép s e miatt igen-igen meggyülik a baja, vagy hogy Ubald kanonok 1204-ben Rómában jár, a hol az esztergomi és a kalocsai érsekek a koronázás dolgán pörlekednek, mily gyakolatias és könnyen fölfogható módon rajzolja elibénk a legrégibb magyar királyság közállapotait, alig fejlődő kultúráját, a külfölddel való érintkezését s mindezekbea az egyházi rendűek kiváló szerepét. Az Árpádok alatt az esztergomi kanonokok is a káptalanok kánonjai szerint egy födél alatt laknak, közösen étkeznek és a szigOru szabályok parancsolatai szerint élnek. Az érsek ad mindegyiküknek napjára egy kenyeret; de nem volt vacsorára valójuk: hogy ez legyen, Mór érsek 1156-ban 70 község tizedét adományozta nekik. János érsektől 1208-ban meg bácsaí egyház és a mocsí kápolna javadalmait nyerik, hogy Szent Adalbert napján lakomát tartsanak, ugyanő húsra is ad javadalmat. Hagyakoznak mások is, legtöbbje a kegyes adományozóknak maga ís káptalani tag. De nem kell hinni, hogy ezek a tizedek, jószágok akkor valami nagy pénzt értek. A mig beszedték, a mig értékesítették: leapadt. Bisenus Mátyás kanonoksága 1263-ban évi 15 márka jövedelemre taksáltatik. Angelo 1280. tájban nyitrai főesperessége jövedelmét haszonbérbe adja a barsi főesperesnek évi 10 ezüst márkáért. Össze is perelnek az árendán s a pápai követ tesz köztük igazságot. Jakab nógrádi főesperes jövedelmét 1320 ban 30 márkára becsülik, márkájára 48 garast számítva. A pápai tizedszedő 1332. táján Márk kanonok jövedelmét 12 márkára, Gergely kanonokét 8 márkára becsülte s az előbbitől a pápa részére 2 márkát, az utóbbitól 43 garast és 6 dénárt szedett be adó fejében. Ekkor nagy is volt még a káptalan : 36 tagból állott, a mely szám csak később olvadt le. Még a 14-ik század végén is 18 és 30 márkára becsültek egyegy stallumot, a 15-ik század elején Bodini Domokos kanonok jövedelmei már 500 aranyforintra rúgtak. Egyszóval a birtokok jövedelme emelkedik. A jövedelemmel azonban az igények is megnőnek s az esztergomi káptalanban is napirenden van a középkori főpapság egyik nagy hibája: a javadalmaknak egykézbe halmozása. A 14-ik században János egyidőben bir esztorgomi, erdélyi és pécsi kanonoki javadalmakat; Plagai János
