Esztergom és Vidéke, 1900
1900-01-06 / 1.szám
ESZTERGOM és ÍME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. McáJelCT>ík Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: fiLőFizE^ ÍRAK • MUNKÁCSY KÁIÍMÁN- (ho?a a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések köldendők) fittye- ~~ __ ~~ _ *~ _ *i k"' Z fi}* LapWlajdonos kiadókért: Szécl^Cnyi-tér, 330. SZálI>. Negyedévre ^- ^ ^ - ^ 3 kÜri - fll! D R . PROKOPP GYULA- ^ v,..,a. •i-i'.i ————^— • — •i—^———— ini i • ——^———gga gaaesa••• — ——————•^ HWWf Városi közgyűlések. — 1899. — Esztergom, január 5. Miként az elmúlt esztendőben, az idén is kiemeltük az elmúlt év történetéből a városi közgyűlések statisztikáját. Mert tartjuk azt elég fontosnak és tanulságosnak arra, hogy külön és e helyütt foglalkozzunk vele. Hisz kétségtelen, hogy egy város szervezetében, életében, fejlődésében s boldogulásában a képviselőtestület a szinte legfontosabb tényező, mert elvégre is az adja a városnak a tisztikart, amelynek arravalósága, lelkiismeretessége, szorgalma, megbízhatósága megint legközvetlenebb előidézője és főfaktora a közönség, a polgárság jólétének, vagy pusztulásának. Valamint, hogy a képviselőtestület hivatott és konpetens arra, hogy éber szemmel figyelje, sőt ellenőrizze azokat a férfiakat, akikre a maga sorsát is reábizta, állandó kontaktusban álljon velők s e szükséges és üdvös összeköttetés éppen a közgyűlések által válik lehetségessé, s tartható fenn. Két évnél tovább állandó volt ama panaszunk, hogy a volt polgármester — nem respektálva, a szervezési szabályrendelet határozott rendelkezését és a biztos viharokkal szembeszállni nem mervén — egyszerűen nem hívott össze közgyűlést; megesett, hogy félesztendeig sem. Ez irányban sikerült a sajtónak felrázni a képviselőket indolenciájukból s tavalyi statisztikánkban már huszonkét közgyűlésről számolhattunk be s ez évben is meg volt a szükséges szám. Ámde ezzel még csak az egyik fél: a gyűlést összehívó tett eleget kötelezettségének. A másikra : a közgyűlés tagjaira fen áll panaszunk, amelyet már annyiszor kellett hangoztatnunk. Megelégszenek azzal, hogy bírják a >városatya* cimet, nagy ritkán eljárnak egy-egy ülésre, főleg, ha valami >hetcz« Ígérkezik, avagy választás van, egyébként véleményeiket, panaszaikat, elégületlenségüket leginkább csak fekete kávé, jófajta schiller, de nem a zöld posztós asztal mellett hangoztatják. í Az elmúlt esztendőben az intelligens képviselők, akiket első sorban érintett a mulasztás vádja, valamint a kereskedőosztály tagjai azzal védekeztek, hogy a városházi bomlott viszonyok következtében valóságos averzióval eltelvék Bottyán János kúriája iránt, de még nincs is semmi reményük, hogy fellépésük, érdeklődésük az áldatlan régimében bármit használna. Ez évben már nem mondhatták ezt, mert Kollár Károly polgár mester-helye ttessége alatt nemcsak a városi adminisztráció ment oly rendben, hogy az alispán ismételten teljes megelégedésének adott kifejezést, de megszűnt a közgyűlések alacsony nívója ; s hogy az új régime alatt e ^tekintetben a legszebb remények biztatnak, abban nem kételkednének, ha csak a legutóbbi két közgyűlésre elfáradnak. De legkevésbbé szolgálhat okul az ezentúl való elmaradásra, hogy ma már bizalommal vannak a jövő iránt. Nem lehet, nem szabad sohasem mindent az új polgármestertől várni; minden képviselőnek ott kell támogatólag állani eszméivel, véleményével ellenőrködni * kifogásaival, tapasztalatai kinyilványitásával. Reméljük, hogy az új század első évében ez igy is leszen. De hogy az ó század utolsó évében nem volt igy, azt bizonyítja az alábbi statisztika. A 174 képviselő közül iámét egyetlen földműves képviselő akadt, aki valamennyi gyűlésre elfáradt. Egy földműves képviselő és akik utána legszorgalmasabban eljártak, majdnem kivétel nélkül a földmiivesosztályból kerültek ki, akik végre is csak kevesebb kérdésben mondhatnak alapos véleményt. Utánok következtek a szorgalmi létrán az iparosok s legalul állanak annak fokain a kereskedők és a lateinerek, vagyis az a két osztály, amely viszonyainál, tekintélyénél, képzettségénél fogva leginkább hivatott a közérdek szolgálatában szerepelni, annak s a közönségnek érdekeit megvédeni. Különösen kicsiny lesz ezeknél a megjelenési szám, ha a három választó közAz jsztep és Hite" tárcája. Gazdag Vagyok. Lám, mennyi kincset elvesztettem I De még mindig gazdag vagyok. Huszonnégy év szállt el felettem f De még maradni akarok. Maradni itt a napsugárban, Mely erjeszt és világot ad; Hogy benne én is megtaláljam Elrejtett menyországoma t, Melyet nekem is megígértek Sión hegyén s a Golgotán, Melyért bölcsöm felett Te kérted Forrón az Istent, jó anyám. Erdősi Dezső. Búcsúszavak. Mondd: kis patak, mit érezesz, Elhagyva erdőd hüs ölét, Szsreive minden pici fácskát, S tarka virágit ölelgeted, Mondd : kis patak érzed-e át, A válás nehéz fájdalmát f Mondd kis madár, érzi szived, Ha messze repülsz dél felé, Elhagyva a régi fészket, S levélfosztotta lígetkét, Mondd, kis madár, érzed-e át, A válás kinzó fájdalmát? Ezüstös viz, csörgő forrás, Mi néked suttogó virág, Harasztnak mi hűs csobogás, Mit csókolva csörrensz tovább Az nékem az én virágom, Akitől most el kell válnom. Pihegő kis bús madárkám, Mi néked a virágillat, Fakadó rügy zöld galyacskán, Ajkadnak az édes harmat, Az nékem az én virágom, S mégis tői© el kell válnom. Liliomom itt kell hagynom Itt a harmatos szirmot, Tündérkémtől elbúcsúznom, Nékem jó sors kit adott; Patakocska, kis madárka, Jertek vigasztaljatok! Te csak csobogj a fülembe, Hogy örökre az enyim O, Te meg dalolj folyton egyre, Hogy lesz még zöld a mező, S újra járunk zöld erdőre, De már együtt boldogan. A gardénia regéje. — Mantegazza Virágregéiből. — Volt egy idő, amikor a parasztokon, kereskedőkön és kevés'másokon kivül az egész társadalom két igen nagy osztályra szakadt: az egyik gyilkolt, a másik imádkozott. A második osztály számosabb tagból álló volt, mint az első, nem mintha az emberek jobbak lettek volna abban az időben, mint napjainkban, de mert a nők is hozzájuk tartoznak. í I Gardénia abban az időben élt, de nem virág volt, hanem egy bájos kis leány, oly család szülöttje és neveltje, mely évszázadok óta se katonát, se kereskedőt, se semmiféle más munkást nem szolgáltatott az emberi munka számára. A szentek e családjában a férfiak valamennyien kanonokok, püspökök, lelkészek, szerzetesek, a nők pedig apácák, diakonisták s apátnők voltak. Minden nemzedékből egy férfi meghozta • azt a nagy áldozatot Istennek, hogy i megnősült s egy nőnek fel kellett áldoznia magát, hogy férjhez menjen, nehogy a szenteknek ez a családja kihaljon. ; A családi tanács Gardéniát jelölte ki, hogy férjhez menjen. Minthogy a világi örömöket utálta, ellentmondott és sirt, de mind haszontalan. Az utolsó házasság meddő maradt s a Della Neve herj cégek nagy családja kihalófélben volt. A lányka belenyugodott sorsába, de megfogadta Istennek, hogy csak oly tiszta, szűzies és kegyes ifjúnak nyújtja a kezét, mint ő maga. A kegyesség talaján fakadva sönvekedve Gardénia, családjában a szeplőtlenség, s a testi és erkölcsi tisztaság mintaképe volt. Csaknem túlzásig vitte ebbeli hajlamát, minden szin között egyedül a fehéret szerette, csak fehér tárgyakat óhajtott látni s érinteni. Patyolat ingétől kezdve a felsőruhájáig, sőt a cipőjéig mindig fehérbe volt öltözve, szobájának falai fehérek voltak s a székek is fehérrel voltak bevonva; a függönyei, ágya, a kerevet, mind hófehér volt. Fehér volt még az imádságos könyve is s a lehető legkevesebbet irt, mert borzadt tőle, hogy a szép fehér papiros lapokat feketével mázolja be. Ha kedve szerint alakíthatta volna a világot, fehérré tette volna az eget, a földet s a fák leveleit is. A virágok közül is csak a liliomot, fehér kaméliát s a fehér rózsát szerette; de mindig egy új virágról álmodozott, mely még fehérebb lenne, mint a háromnál. Nem kisebb gondja volt benső tisztaságára. Alig röppent át lelkén valami rossz, vagy helytelen gondolat, azonnal gyóntató atyjához sietett s szigorú vezeklést kért tőle. Elkövetett vétket sohase kellett meggyónnia. Néha elment a társaságokba is, de iszonyodva távozott onnan, mert valamennyi férjben távolról se találta fel annak a külső és belső tisztaságnak a képét, melyet leendő férjéről alkotott magának. Igy élt elvonulva fehér szobácskájában, mint a liliom tengernyi tej közepette ; igy éldegélt elkábulva e szeplő* telenségtől, egy hófehér angyalokkal és szentekkel benépesített, ezüst ragyoLapunk mai száma 6 oldalra terjed.
