Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-23 / 33.szám

igy határozott, hogy a 3 — 4 hétig tartó kiállítás lehetőleg 1900. év húsvéthétfő­jén nyíljék meg. S nyomban kiküldöttek egy kisebb bizottságot, amelynek fel­adata lesz az ügyet tanulmányozni, tá­jékozást szerezni a helybeli- és megye­beli gyűjtőkről, tudomást szerezni a kiál­lításra alkalmas tárgyakról stb. Kizárt­nak azonban nem tartják, hogy a kiállí­tás még ez év folyamán megnyitassék. A kisebb bizottság tagjaivá — Masz­laghy Ferenc elnöklete alatt — dr. Bár­dos Remiget, dr. Burián Jánost, dr. Kereszthy Viktort, Némethy Lajost, Os­váth Andort, Reusz Józsefet, Reviczky Győzőt, Rózsa Vitáit és B. Szabó Mi­hályt választották. A bizottság — belá­tása szerint — kiegészítheti magát. Végül Némethy Lajos jelentéséből ör­vendve hallották, hogy az egyesület ré­giségei újból több értékes targygyai sza­porodtak. A tagok a szép eszme iránt hatvá­nyozódott lelkesedéssel telve oszlottak szét. Riporter. Színészet. Esztergom, április 22. Úgy bánik az esztergomi közönség a színészekkel, mint egy kacér hölgy az imádójával. Egyik percben elhalmozza kegyeivel, dédelgeti, becézgeti őket, a másik percben pedig hátat fordít. Hét­főn telt ház, kedden nincs közönség; szerdán zsúfolva a terem, csütörtökön tátong az ürességtől . . , Egy drámát és o-y édes zenejő ope­rettet, mint a »Kis molnárné*, nem érde­mesítünk arra, hogy végignézzük. Pedig megérdemelte volna mindkettő a zsúfolt hazat! A Gyurkovics leányok »kétszer« ment telt ház előtt és ha harmadszor is elővennék, bizonyára ismét szépszámú közönség nézné végig. Hogy a drámáért nem valami nagyon rajong a közönség, az régi hiba, de, hogy az operett sem talál pártolásra, ezt csak a csütörtöki előadáson láttuk bebizonyítva. De hisz­szük, hogy a társulatok e kisértő réme : az üres ház, ezen a két estén befejezte vendégszereplését és most, mikor a ju­talomjátékok veszik kezdetüket, nem lesz hálátlan a publikum azokkal szemben, akik oly sok élvezetes « órát szereztek neki. (A Gyurkovics leányok.) A -kGyurkovics leáriyokt. második előadása, mint fentebb már említettük, zsúfolt ház előtt folyt le. És miként az első, a bemutató előadás, semmi kívánni valót nem hagyott hátra, a második is dicséretes összjátékkal, gyakori kihívás és taps kíséretében adatott elő. Nem foglalkozunk külön-külön a szereplőkkel, csak annyit jegyezünk meg, hogy azt a dicséretet, amelyet az első előadás mél­tatásánál róluk elmondottuk, méltán meg­érdemelték a szerdai előadásért is. (A kis molnárné.) Üres ház, de jó előadás. Ez a rövid kritika a csütörtöki előadásról. A cím­szerepet Honthy Elma alakította azzal a temperamentumos, ügyes játékkal, ame­lyet nála már megszoktunk. Énekszámait, melyeket szép terjedelmű, tisztán csengő hangján adott elő, többször megismétel­tették. Harkányi Gizella, mint erdé.yi fejedelem, nemcsak, hogy kedvesen né­zett ki pompás kosztümjében, de játéka is határozottan jobb volt az eddigieknél. Több volt benne a hév, az élet és hangja is erősebben csengett. A fejedelemné szerepében C. Vertán Anna ezen az előadáson bizonyította be, hogy nem­csak mint komikáné tud érvényesülni, de mint énekesnő is jól megállja helyét. Oly kifogástalanul énekelt, ahogy egy primadonnának is díszére vált volna. Ágothay (Bicsky András) újból kifogyhat­lan volt a humorból és a korlátolt, de a magát tekintélyes személyiségnek tartó nemest oly utánozhatlan verv-vel mutatta be, amely egy ujabb rovás a közönség számláján a humor nagymesterének ju­talomjátékára. Szigethy Andor (Oláh Pé­ter) zintén megérdemli a dicséretet rou­tinos játékáért. Kifogásunk van azonban Catry Ferenc molnárja ellen. Nem való ő az ily szerepkörbe. Minden mozdulata elárulja a szalonszinészt és bármint igye­kezik is az ily félkegyelmű szerepekbe beleképzelni magát, ez nem sikerül és nem is fog sikerülni. Vegye elő a direk­tor úr Fékért, ez bizonyára sokkal ter­mészetesebb lesz, mint Catry. Szép volt a palotástánc, melyet Virág Irma mu­tatott be a társulat táncmesteréval és a melyet meg is ismételtettek. (Himfy dalai.) Pénteken délétán a tanitóifjuság szá­mára és muluttatasára »Himfy dalai«-t adták elő. A diáksereg egészen betöl­tötte a nézőteret és áhítattal nézte tanulmányai egyik nagy alakjának, Kis­faludy Sándornak, megelevenedését. A fiatal sereg nem is szűkölködött a taps­ban és bőven kijuttatott abból nemcsak Szegedi Rózának, Makó Aida és Rosty Jolánnak Bogyó Ilonkának, de a Kisfa­ludyt személyesítő Kalmár-nak és a többi szereplőknek is. Az éljenzés oly szokat­lanul lelkesen tört elő az iíjak ajkairól hogy azt az előadáson szintén jelenlevő Vojnits Döme igazgatónak és a tanári kar több tagjának alig sikerült le­j csillapítani. Dicséretet érdemel Mezei Béla igazgató szíves áldozatkészsége is, aki lehetővé tette azt, hogy a szegé­nyebb sorsú tanulók ingyen nézhették végig a tanulságos előadást. (Műsor.) Holnap, vasárnap délután # »Jani és Jucz'u este pedig » Ördög mátkája* ke­rül szinre. Hétfőre másodszor a »Hálóko­csik ellenőre* keddre pedig Honthy El­mánais a primadonnának, jutalomjátékául a »Libapásztor* van kitűzve. Az előreláthatólag élvezetesnek Ígér­kező előadásra — mely meglepetések­ben sem fog szűkölködni — szivesen hívjuk fel a közönség figyelmét, azét a közönségét, amelyet a jutalmazandó él­vezetes játékával és szép hangjával oly gyakran gyönyörködtetett és amely őt eddig is oly szivesen jutalmazta leg­szebb jutalmával a tapssal. Szerdán a »Negyven éves kis leány« és csütörtökön a »Bányamester« kerül­nek szinre, Viki. ojtpsi umm ísaps esmmtm. IIWJWWMH upapi Hetirend. Ápril 23. A városi mezőgazdasági bizottság ülése. » » A Szent Ignác temetkezési egyesület közgyűlése. Ápril 24. A városi ellenőrző bizottság első ülése. Ápril 26. A vármegyei I. szakosztály ülése. Ápril 27. Az állandó választmány ülése. Ápril 27. A városi egészügyi bizottság ülése. Ápril 28. Számonkérö szék. » » Újoncozás a városban, Ápril 29. Tavaszi megyei közgyűlés. » » Műkedvelő-előadás a Kaszinóban. Heti krónika. —- Pletykák. — A Gyurkovics-Ieányok második elő­adása alatt csúnya dolgot műveltem : itt is, ott is hallgatództam. De rovatve­zetői ambícióm mentségemül szolgálhat. Hisz igazán jóízűen pletykálkodni nem tudhat az, aki nem jó fülelő. Nos, én is füleltem. Voltak, akik a felvonásközökben a da­rabról is beszéltek! A rendes színház­látogatók teljes elismeréssel ; akikről tudom, hogy a fővárosi színházak reper­toirját a fővárosban ismerik meg, úgy találták, hogy míg az ensemble nem ma­rad a >Magyar Szinház«-é mögött, ad­dig Katinka és Mici személyesitői hatá­rozottan jobbak itt. De azután hallottam egészen más hangokat is. Először magáról a darab­ról. Milyen léha, milyen üres az ! Bon­colgatták, konstatálták, hogy dramatur­giai szempontból valóságos torzszülött stb. (És ez állitások olyanoktól eredtek, akiknek kellene kritikájuknak lenni.) Legyen igazuk a dramaturgoknak. Ez a darab nem darab ; nincs egységes cselekménye stb. De a közönség jól mulatott, ugy a hogy ritkán jobban; ki nem fogyott a kacagásból. Pedig eb­ben a darabban egyetlen trágárság, de még csak kétértelműség sincs. Ezektől bizony üres a darab. És ezért fölébe helyezzük Herczeg Ferencet mindazok­nak a neves francia íróknak, akik két­három év leforgása alatt a magyar kö­zönség ízlését valósággal megmételyez­ték. Es fölébe helyezzük azért is, mert Herczeg: magyar, mert egész írói pályá­ján tárgyért, kaptafáért soha nem ment a szomszédba. Ezúttal sem. A bemuta­tott néhány képec igazán a magyar élet­ből festette, a színpadról a magyar fold levegője csapott felénk, az alakok üte­reiben a mi vérünk lüktetését éreztük. Bárcsak sok ilyen üres, léha. rossz darabot ima Herceg Ferenc ! Az elégedetlenkedők másik része a szereplőket ócsárolta. Kegyetlenül vég­zett velük egyenkint és általánosságban. Ugy látszik, a közönség egy része, ami­óta a sajtó kihiresztelte, hogy az esz­tergomi publikum magas műigényü és érzékű, azt gondolja, hogy e tulajdonsá­gát csak azzal dokumentálhatja, hogy neki minden >smafu*. Bizony pedig csak az egyszeri dámához válik hasonlatossá, aki megbotránkozva dobta tűzre a drága antik bútorokat. Egy nagysága — ilyen rongyos vacakot meg nem tűrhet a há­zában ! Általánosságban azomban a sajtónak s a közvéleménynek igaza van, amikor azt mondja, hogy közönségünknek ki­Tejlett szép — 5 és műérzéke van. Nem­csak abból következtetjük azt, hogy csak elsőrendű színészetet tud élvezni, nem a postahivatal statisztikájából, amely ritka nagy hirlap és folyóirat — olvasó közönségről tanúskodik : hallgassuk meg egy komolyabb férfi, vagy női társaság diskurzusát s tapasztalni fogjuk, hogy a többség mindég á jour van minden tár­sadalmi, politikai, irodalmi, művészeti mozgalommal, irányokkal és események­kel. Nincsenek ugyan tudákos könyve­vőink, kellemetlen kékharisnyások, de netn is elégszünk meg a hírlapokból és Conversations Lexicon-okból szívott mű­veltség extrakttal. Es ez oka amaz örvendetes ténynek, hogy bár kevesen is vagyunk, szegények is vagyunk, minden kulturális, hasznos, ideális mozgalom pártolásra talál nálunk, íme, mily könnyen meg lehetett szervezni az amatör-kiállítást \ S hány nagy honi várost előzünk meg vele! .Csinálnak ipar­kiállítást, gazdasági kiállítást, de amatőrt nem ! S miért ? Mert nincsenek amatőr­jeik ! Hogy nálunk ily aránylag nagy számmal vannak : a nemes és szép szó­rakozás kedvtelésének legékesszólóbb jele. S nemcsak a hölgyek, akik ilyes­mire jobban is ráérnek, puhább is a kacsó­juk hozzá, de férfiak: tiszteskorú család­apák, akik egész napon a papirostróják, kereseteket szerkesztenek, járnak "a vetők után., . És egy időben, majdnem párhuzamo­san fognak folyni az előkészületek egy másik helyi kiállításra : az úgynevezett torténelmi-re. Nagyobb arányú lesz az előbbinél, több idő kell megteremtésére. De az általános lelkesedés, a szakembe­rek üdvözlése, amelylyel az eszmét fo­gadták : biztositéka a sikernek. És meg van bennünk az ízlés, a te­hetség, hogy a divatot kövessük, annak félszegségei nélkül. Nézzék meg hölgyeink öltözködését! ízlésesek, modernek is, de semmi cifrálkodás, íeltünőségkeresés ! Ide nem talál utat a váci-utcai divat-secessió. Csak még építkezéseinkben nem talál­juk meg az igazi ízlést. Sem az építők­nél, sem az építtetőknek Nem a Csupics­ház mucsai meszelését értem, de — ke­vés kivét'ellel —• a legújabban emelt há­zakról is ez a benyomásom. Valami pallér-styl uralkodik, Unalmas, ha cifrasá­gokkai megrakott is, zavaros és eset­len. Akik építtetnek, tanulmányozzák a Takarékpénztár uj palotáját! Mily minó­ciózus gond fordíttatott ott a legutolsó ablak-vasra is ! Minden megegyezik, min­den korrespondeál egymással. S a stíl tisztatágában keresi a hatást, uetn a gipsz- és téglacifraságok tömegében. S nem a pénz hozza létre ezt az összha­tást, de az izlés és a csinérzék. föld jelöli útját, csupa tenyészet, kultúra. És az a munkás kéz, amely mindezt létrehozta, megérdemli, hogy szeretettel, hálával szorítsuk meg. Reászolgált az egész város-, első sorban kollégái részé ről. Azok tudják legjobban, hogy az összeráncolt homlok, sokszor haragos szavak mindig jóságos szivet maszkíroz­nak ! A városi annalesekben a krónikás kollégának pirosan kell megfesteni e dá­tumot ! Szerkesztő úr nem tette be a »Heti­rend* be, nem előzte meg sok hűhó, szóbeszéd, reklamirozás. Pedig a holnapi nap igazi jubileumszámba mehet. Az a har­minc munkás év megérdemli, hogy e nagy határkőnél megálljunk és végigtekintsünk rajta. Nem kopár pusztaság, terméketlen Volt részünk e héten a tavaszból; már szinte a nyárból is, a hőmérő hi­ganya ágaskodott felfelé, mint a palán­ták a melegágyban. És a szerdai térze­nén oh, mily örvendve láttuk viszont a tavalyi nyári garderobes egy-két favori­zált ismerősét! Könyüt, világosat, tapa­dóst a sok sötét nehéz posztópáncél után. Amig a pénzteki éjszaki szél vissza nem hozta a melegágyakra az üvegtáb­lákat, a hölgyekre a kabátocskákat. Hej, áprilist bizony nem lehet mással, mint asszonynyal szimbolizálni! Ezért reménylem, hogy a holnapi térzenén — fenn a várhegyen — mosolyogni fog megint az ég is, az asszonyok is ! Krónikás. — Személyi hírek. Rajner Lajos apát­kanonok Budapesten részt vett a kato­likus autonómiai kongresszus válaszmá­nyának e heti ülésein. — Dr. Récsey Viktor pannonhalmi főkönyvtáros, a je­les tudós, aki első kiváló munkáit városunkban irta, a jövő tanévtől kezdve magántanárrá neveztetik ki a budapesti egyelemre. — Skoday Aurél komáromi törvényszéki biró, aki hosszabb ideig működött a helybeli járásbíróságnál, a zalaegerszegi törvényszékhez ügyészszé rendeltetett ki. — Dombay pénzügyi titkár — hivatalos ügyekben — néhány napot városunkban töltött. — Magos Sándor kir. ítélő táblai biró — hosszas betegeskedéséből felépülve, hivatalát már elfoglalta. Horváth Lajos tanács­jegyző — szintén hosszas betegség után — hétfőn tér vissza íróasztalához. — Névnap. Ma, Béla napjának küszö­bén, ismét megindult a gratulansok se­rege. A főbb stációk : dr. Gönczy Béla kórházigazgató, Ivanovics Béla levéltár­nok, Hanny Béla jószágigazgató, Ne­deczky Béla borászati egyleti intéző, Roxer Béla fűtőházi főnök s Szenttamási Béla ügyvéd voltak. — Esküvő. Eggenhojfer Alfréd főhad­nagy május hó 6-án vezeti oltárhoz szép menyasszonyát: Saághy Melanie kisasz­szonyt, — A Szentháromság szobor bizott­sága, szerdai ülésén, Maszlaghy Ferenc kanonokkal egészítette ki magát. A szo­bor-megrendelés ügyében érdemlegesen e heti ülésén határoz. — Halálozás. Holdampf Sándor, Süttő község egyik legtekintélyesebb polgára, ismert nevü vállalkozó elhunyt. — Az elköltözött, aki a vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt, még csak ötvenkét évet élt s agyszélhűdésben vá­ratlanul halt el. Nagy, kiterjedt család gyászolja. Temetése ma d. u. volt Süt­tőn, ahol a családi sírboltban helyezték el földi maradványait. A temetésen a megyéből s városunkból igen sokan vet­tek részt. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy dr. Simonyi Adolf édes atyja: Steiner Jakab 75 éves korában elhunyt. Holnap d. u. 4 órakor temetik. — Ünnep a vízivárosi zárdában. A vízivárosi zárda növendékei sikerült, kedves házi ünnepséget rendeztek csü­törtök délután dr. Walter Gyula apátka­nonoks egyházmegyei főtanfelügyelő tisz­teletére. Az alkalom a főpapnak, az in­tézet régi, kiváló pártolójának névün­nepe volt s hogy kissé megkéstek, az ünnepeltnek Gyula napján való távolléte okozta. A programm ügyes, változatos, sok izlés-sel összeválogatott volt, mint rendesen. A Hummel-féle ouverture után (előadták Glauber Adrianne és Palkovics Ilonka), Nagyfejeő Gabriella üdvözölte a lőpapot üde, meleg poézissal megirt fel­köszöntővel. Utolsó szavaira a belső növendékek szépen összetanult kara rá­zendítette Mendelsohn üdvözlő énekét. Nagy hatást ért el egy trio, egyszers­mind az intézeti zenei tanerők kiváló kvalitásáról tévén tanúságot, amennyi­ben Frank Philotela nővér, Jung Rózsa k. a. és Borovicska Adolf mutattak be egy bravúros részletet Wagner »Rienzi*­jéből. Akik többször élvezték Borovicska művészetét, azokat is elragadta, ez esti virtuozitása, amelyhez megfelelő keret

Next

/
Oldalképek
Tartalom