Esztergom és Vidéke, 1899
1899-04-23 / 33.szám
igy határozott, hogy a 3 — 4 hétig tartó kiállítás lehetőleg 1900. év húsvéthétfőjén nyíljék meg. S nyomban kiküldöttek egy kisebb bizottságot, amelynek feladata lesz az ügyet tanulmányozni, tájékozást szerezni a helybeli- és megyebeli gyűjtőkről, tudomást szerezni a kiállításra alkalmas tárgyakról stb. Kizártnak azonban nem tartják, hogy a kiállítás még ez év folyamán megnyitassék. A kisebb bizottság tagjaivá — Maszlaghy Ferenc elnöklete alatt — dr. Bárdos Remiget, dr. Burián Jánost, dr. Kereszthy Viktort, Némethy Lajost, Osváth Andort, Reusz Józsefet, Reviczky Győzőt, Rózsa Vitáit és B. Szabó Mihályt választották. A bizottság — belátása szerint — kiegészítheti magát. Végül Némethy Lajos jelentéséből örvendve hallották, hogy az egyesület régiségei újból több értékes targygyai szaporodtak. A tagok a szép eszme iránt hatványozódott lelkesedéssel telve oszlottak szét. Riporter. Színészet. Esztergom, április 22. Úgy bánik az esztergomi közönség a színészekkel, mint egy kacér hölgy az imádójával. Egyik percben elhalmozza kegyeivel, dédelgeti, becézgeti őket, a másik percben pedig hátat fordít. Hétfőn telt ház, kedden nincs közönség; szerdán zsúfolva a terem, csütörtökön tátong az ürességtől . . , Egy drámát és o-y édes zenejő operettet, mint a »Kis molnárné*, nem érdemesítünk arra, hogy végignézzük. Pedig megérdemelte volna mindkettő a zsúfolt hazat! A Gyurkovics leányok »kétszer« ment telt ház előtt és ha harmadszor is elővennék, bizonyára ismét szépszámú közönség nézné végig. Hogy a drámáért nem valami nagyon rajong a közönség, az régi hiba, de, hogy az operett sem talál pártolásra, ezt csak a csütörtöki előadáson láttuk bebizonyítva. De hiszszük, hogy a társulatok e kisértő réme : az üres ház, ezen a két estén befejezte vendégszereplését és most, mikor a jutalomjátékok veszik kezdetüket, nem lesz hálátlan a publikum azokkal szemben, akik oly sok élvezetes « órát szereztek neki. (A Gyurkovics leányok.) A -kGyurkovics leáriyokt. második előadása, mint fentebb már említettük, zsúfolt ház előtt folyt le. És miként az első, a bemutató előadás, semmi kívánni valót nem hagyott hátra, a második is dicséretes összjátékkal, gyakori kihívás és taps kíséretében adatott elő. Nem foglalkozunk külön-külön a szereplőkkel, csak annyit jegyezünk meg, hogy azt a dicséretet, amelyet az első előadás méltatásánál róluk elmondottuk, méltán megérdemelték a szerdai előadásért is. (A kis molnárné.) Üres ház, de jó előadás. Ez a rövid kritika a csütörtöki előadásról. A címszerepet Honthy Elma alakította azzal a temperamentumos, ügyes játékkal, amelyet nála már megszoktunk. Énekszámait, melyeket szép terjedelmű, tisztán csengő hangján adott elő, többször megismételtették. Harkányi Gizella, mint erdé.yi fejedelem, nemcsak, hogy kedvesen nézett ki pompás kosztümjében, de játéka is határozottan jobb volt az eddigieknél. Több volt benne a hév, az élet és hangja is erősebben csengett. A fejedelemné szerepében C. Vertán Anna ezen az előadáson bizonyította be, hogy nemcsak mint komikáné tud érvényesülni, de mint énekesnő is jól megállja helyét. Oly kifogástalanul énekelt, ahogy egy primadonnának is díszére vált volna. Ágothay (Bicsky András) újból kifogyhatlan volt a humorból és a korlátolt, de a magát tekintélyes személyiségnek tartó nemest oly utánozhatlan verv-vel mutatta be, amely egy ujabb rovás a közönség számláján a humor nagymesterének jutalomjátékára. Szigethy Andor (Oláh Péter) zintén megérdemli a dicséretet routinos játékáért. Kifogásunk van azonban Catry Ferenc molnárja ellen. Nem való ő az ily szerepkörbe. Minden mozdulata elárulja a szalonszinészt és bármint igyekezik is az ily félkegyelmű szerepekbe beleképzelni magát, ez nem sikerül és nem is fog sikerülni. Vegye elő a direktor úr Fékért, ez bizonyára sokkal természetesebb lesz, mint Catry. Szép volt a palotástánc, melyet Virág Irma mutatott be a társulat táncmesteréval és a melyet meg is ismételtettek. (Himfy dalai.) Pénteken délétán a tanitóifjuság számára és muluttatasára »Himfy dalai«-t adták elő. A diáksereg egészen betöltötte a nézőteret és áhítattal nézte tanulmányai egyik nagy alakjának, Kisfaludy Sándornak, megelevenedését. A fiatal sereg nem is szűkölködött a tapsban és bőven kijuttatott abból nemcsak Szegedi Rózának, Makó Aida és Rosty Jolánnak Bogyó Ilonkának, de a Kisfaludyt személyesítő Kalmár-nak és a többi szereplőknek is. Az éljenzés oly szokatlanul lelkesen tört elő az iíjak ajkairól hogy azt az előadáson szintén jelenlevő Vojnits Döme igazgatónak és a tanári kar több tagjának alig sikerült lej csillapítani. Dicséretet érdemel Mezei Béla igazgató szíves áldozatkészsége is, aki lehetővé tette azt, hogy a szegényebb sorsú tanulók ingyen nézhették végig a tanulságos előadást. (Műsor.) Holnap, vasárnap délután # »Jani és Jucz'u este pedig » Ördög mátkája* kerül szinre. Hétfőre másodszor a »Hálókocsik ellenőre* keddre pedig Honthy Elmánais a primadonnának, jutalomjátékául a »Libapásztor* van kitűzve. Az előreláthatólag élvezetesnek Ígérkező előadásra — mely meglepetésekben sem fog szűkölködni — szivesen hívjuk fel a közönség figyelmét, azét a közönségét, amelyet a jutalmazandó élvezetes játékával és szép hangjával oly gyakran gyönyörködtetett és amely őt eddig is oly szivesen jutalmazta legszebb jutalmával a tapssal. Szerdán a »Negyven éves kis leány« és csütörtökön a »Bányamester« kerülnek szinre, Viki. ojtpsi umm ísaps esmmtm. IIWJWWMH upapi Hetirend. Ápril 23. A városi mezőgazdasági bizottság ülése. » » A Szent Ignác temetkezési egyesület közgyűlése. Ápril 24. A városi ellenőrző bizottság első ülése. Ápril 26. A vármegyei I. szakosztály ülése. Ápril 27. Az állandó választmány ülése. Ápril 27. A városi egészügyi bizottság ülése. Ápril 28. Számonkérö szék. » » Újoncozás a városban, Ápril 29. Tavaszi megyei közgyűlés. » » Műkedvelő-előadás a Kaszinóban. Heti krónika. —- Pletykák. — A Gyurkovics-Ieányok második előadása alatt csúnya dolgot műveltem : itt is, ott is hallgatództam. De rovatvezetői ambícióm mentségemül szolgálhat. Hisz igazán jóízűen pletykálkodni nem tudhat az, aki nem jó fülelő. Nos, én is füleltem. Voltak, akik a felvonásközökben a darabról is beszéltek! A rendes színházlátogatók teljes elismeréssel ; akikről tudom, hogy a fővárosi színházak repertoirját a fővárosban ismerik meg, úgy találták, hogy míg az ensemble nem marad a >Magyar Szinház«-é mögött, addig Katinka és Mici személyesitői határozottan jobbak itt. De azután hallottam egészen más hangokat is. Először magáról a darabról. Milyen léha, milyen üres az ! Boncolgatták, konstatálták, hogy dramaturgiai szempontból valóságos torzszülött stb. (És ez állitások olyanoktól eredtek, akiknek kellene kritikájuknak lenni.) Legyen igazuk a dramaturgoknak. Ez a darab nem darab ; nincs egységes cselekménye stb. De a közönség jól mulatott, ugy a hogy ritkán jobban; ki nem fogyott a kacagásból. Pedig ebben a darabban egyetlen trágárság, de még csak kétértelműség sincs. Ezektől bizony üres a darab. És ezért fölébe helyezzük Herczeg Ferencet mindazoknak a neves francia íróknak, akik kéthárom év leforgása alatt a magyar közönség ízlését valósággal megmételyezték. Es fölébe helyezzük azért is, mert Herczeg: magyar, mert egész írói pályáján tárgyért, kaptafáért soha nem ment a szomszédba. Ezúttal sem. A bemutatott néhány képec igazán a magyar életből festette, a színpadról a magyar fold levegője csapott felénk, az alakok ütereiben a mi vérünk lüktetését éreztük. Bárcsak sok ilyen üres, léha. rossz darabot ima Herceg Ferenc ! Az elégedetlenkedők másik része a szereplőket ócsárolta. Kegyetlenül végzett velük egyenkint és általánosságban. Ugy látszik, a közönség egy része, amióta a sajtó kihiresztelte, hogy az esztergomi publikum magas műigényü és érzékű, azt gondolja, hogy e tulajdonságát csak azzal dokumentálhatja, hogy neki minden >smafu*. Bizony pedig csak az egyszeri dámához válik hasonlatossá, aki megbotránkozva dobta tűzre a drága antik bútorokat. Egy nagysága — ilyen rongyos vacakot meg nem tűrhet a házában ! Általánosságban azomban a sajtónak s a közvéleménynek igaza van, amikor azt mondja, hogy közönségünknek kiTejlett szép — 5 és műérzéke van. Nemcsak abból következtetjük azt, hogy csak elsőrendű színészetet tud élvezni, nem a postahivatal statisztikájából, amely ritka nagy hirlap és folyóirat — olvasó közönségről tanúskodik : hallgassuk meg egy komolyabb férfi, vagy női társaság diskurzusát s tapasztalni fogjuk, hogy a többség mindég á jour van minden társadalmi, politikai, irodalmi, művészeti mozgalommal, irányokkal és eseményekkel. Nincsenek ugyan tudákos könyvevőink, kellemetlen kékharisnyások, de netn is elégszünk meg a hírlapokból és Conversations Lexicon-okból szívott műveltség extrakttal. Es ez oka amaz örvendetes ténynek, hogy bár kevesen is vagyunk, szegények is vagyunk, minden kulturális, hasznos, ideális mozgalom pártolásra talál nálunk, íme, mily könnyen meg lehetett szervezni az amatör-kiállítást \ S hány nagy honi várost előzünk meg vele! .Csinálnak iparkiállítást, gazdasági kiállítást, de amatőrt nem ! S miért ? Mert nincsenek amatőrjeik ! Hogy nálunk ily aránylag nagy számmal vannak : a nemes és szép szórakozás kedvtelésének legékesszólóbb jele. S nemcsak a hölgyek, akik ilyesmire jobban is ráérnek, puhább is a kacsójuk hozzá, de férfiak: tiszteskorú családapák, akik egész napon a papirostróják, kereseteket szerkesztenek, járnak "a vetők után., . És egy időben, majdnem párhuzamosan fognak folyni az előkészületek egy másik helyi kiállításra : az úgynevezett torténelmi-re. Nagyobb arányú lesz az előbbinél, több idő kell megteremtésére. De az általános lelkesedés, a szakemberek üdvözlése, amelylyel az eszmét fogadták : biztositéka a sikernek. És meg van bennünk az ízlés, a tehetség, hogy a divatot kövessük, annak félszegségei nélkül. Nézzék meg hölgyeink öltözködését! ízlésesek, modernek is, de semmi cifrálkodás, íeltünőségkeresés ! Ide nem talál utat a váci-utcai divat-secessió. Csak még építkezéseinkben nem találjuk meg az igazi ízlést. Sem az építőknél, sem az építtetőknek Nem a Csupicsház mucsai meszelését értem, de — kevés kivét'ellel —• a legújabban emelt házakról is ez a benyomásom. Valami pallér-styl uralkodik, Unalmas, ha cifraságokkai megrakott is, zavaros és esetlen. Akik építtetnek, tanulmányozzák a Takarékpénztár uj palotáját! Mily minóciózus gond fordíttatott ott a legutolsó ablak-vasra is ! Minden megegyezik, minden korrespondeál egymással. S a stíl tisztatágában keresi a hatást, uetn a gipsz- és téglacifraságok tömegében. S nem a pénz hozza létre ezt az összhatást, de az izlés és a csinérzék. föld jelöli útját, csupa tenyészet, kultúra. És az a munkás kéz, amely mindezt létrehozta, megérdemli, hogy szeretettel, hálával szorítsuk meg. Reászolgált az egész város-, első sorban kollégái részé ről. Azok tudják legjobban, hogy az összeráncolt homlok, sokszor haragos szavak mindig jóságos szivet maszkíroznak ! A városi annalesekben a krónikás kollégának pirosan kell megfesteni e dátumot ! Szerkesztő úr nem tette be a »Hetirend* be, nem előzte meg sok hűhó, szóbeszéd, reklamirozás. Pedig a holnapi nap igazi jubileumszámba mehet. Az a harminc munkás év megérdemli, hogy e nagy határkőnél megálljunk és végigtekintsünk rajta. Nem kopár pusztaság, terméketlen Volt részünk e héten a tavaszból; már szinte a nyárból is, a hőmérő higanya ágaskodott felfelé, mint a palánták a melegágyban. És a szerdai térzenén oh, mily örvendve láttuk viszont a tavalyi nyári garderobes egy-két favorizált ismerősét! Könyüt, világosat, tapadóst a sok sötét nehéz posztópáncél után. Amig a pénzteki éjszaki szél vissza nem hozta a melegágyakra az üvegtáblákat, a hölgyekre a kabátocskákat. Hej, áprilist bizony nem lehet mással, mint asszonynyal szimbolizálni! Ezért reménylem, hogy a holnapi térzenén — fenn a várhegyen — mosolyogni fog megint az ég is, az asszonyok is ! Krónikás. — Személyi hírek. Rajner Lajos apátkanonok Budapesten részt vett a katolikus autonómiai kongresszus válaszmányának e heti ülésein. — Dr. Récsey Viktor pannonhalmi főkönyvtáros, a jeles tudós, aki első kiváló munkáit városunkban irta, a jövő tanévtől kezdve magántanárrá neveztetik ki a budapesti egyelemre. — Skoday Aurél komáromi törvényszéki biró, aki hosszabb ideig működött a helybeli járásbíróságnál, a zalaegerszegi törvényszékhez ügyészszé rendeltetett ki. — Dombay pénzügyi titkár — hivatalos ügyekben — néhány napot városunkban töltött. — Magos Sándor kir. ítélő táblai biró — hosszas betegeskedéséből felépülve, hivatalát már elfoglalta. Horváth Lajos tanácsjegyző — szintén hosszas betegség után — hétfőn tér vissza íróasztalához. — Névnap. Ma, Béla napjának küszöbén, ismét megindult a gratulansok serege. A főbb stációk : dr. Gönczy Béla kórházigazgató, Ivanovics Béla levéltárnok, Hanny Béla jószágigazgató, Nedeczky Béla borászati egyleti intéző, Roxer Béla fűtőházi főnök s Szenttamási Béla ügyvéd voltak. — Esküvő. Eggenhojfer Alfréd főhadnagy május hó 6-án vezeti oltárhoz szép menyasszonyát: Saághy Melanie kisaszszonyt, — A Szentháromság szobor bizottsága, szerdai ülésén, Maszlaghy Ferenc kanonokkal egészítette ki magát. A szobor-megrendelés ügyében érdemlegesen e heti ülésén határoz. — Halálozás. Holdampf Sándor, Süttő község egyik legtekintélyesebb polgára, ismert nevü vállalkozó elhunyt. — Az elköltözött, aki a vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt, még csak ötvenkét évet élt s agyszélhűdésben váratlanul halt el. Nagy, kiterjedt család gyászolja. Temetése ma d. u. volt Süttőn, ahol a családi sírboltban helyezték el földi maradványait. A temetésen a megyéből s városunkból igen sokan vettek részt. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy dr. Simonyi Adolf édes atyja: Steiner Jakab 75 éves korában elhunyt. Holnap d. u. 4 órakor temetik. — Ünnep a vízivárosi zárdában. A vízivárosi zárda növendékei sikerült, kedves házi ünnepséget rendeztek csütörtök délután dr. Walter Gyula apátkanonoks egyházmegyei főtanfelügyelő tiszteletére. Az alkalom a főpapnak, az intézet régi, kiváló pártolójának névünnepe volt s hogy kissé megkéstek, az ünnepeltnek Gyula napján való távolléte okozta. A programm ügyes, változatos, sok izlés-sel összeválogatott volt, mint rendesen. A Hummel-féle ouverture után (előadták Glauber Adrianne és Palkovics Ilonka), Nagyfejeő Gabriella üdvözölte a lőpapot üde, meleg poézissal megirt felköszöntővel. Utolsó szavaira a belső növendékek szépen összetanult kara rázendítette Mendelsohn üdvözlő énekét. Nagy hatást ért el egy trio, egyszersmind az intézeti zenei tanerők kiváló kvalitásáról tévén tanúságot, amennyiben Frank Philotela nővér, Jung Rózsa k. a. és Borovicska Adolf mutattak be egy bravúros részletet Wagner »Rienzi*jéből. Akik többször élvezték Borovicska művészetét, azokat is elragadta, ez esti virtuozitása, amelyhez megfelelő keret