Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-13 / 30.szám

emelt, a városi tisztikar is, Maiina La­jos vezetése alatt. A megyebizottsági tagok között fel­tűnt dr. Komlóssy Ferenc apátkanonok pompás egyházi diszmagyarjával. Ott voltak a templomban : a járásbíróság tisztikara, amelyet a beteg Magos Sán­dor ítélőtáblai biró helyett K'órnyey Imre járásbiró vezetett, Walther Károly posta és távíró felügyelő, az államépité­szeti hivatal Vajda Gézával élén, Dankó István állami állatorvos, Váczy Gyula pénzügyőri biztos stb. Valamint a közhivatalokban, úgy az iskolákban is szüneteltek az előadások s valamennyiben megemlékeztek a nagy tíátumról. A főgimnázium ifjúsága a szent mise hallgatása után a Tornacsar­nokba vonult, ahol lelkesen elénekelte a Hymnus-t. Miután Závodszky Levente VIII. o. t. • hazafias tűzzel elszavalta Ábrányi egy szép költeményét (Erős hit,) Pánghy Özséb tanár hoszabb, nagy gond­dal, hazafias érzéssel, eszmékben gazdag beszédben méltatta az 1848 as törvénye­ket. Végül felzendült a Szózat — A reáliskola ifjúsága szintén méltóképpen emlékezett meg a nevezetes évfordulóról. Ünnepsége — az istentisztelet után ugyancsak a Hymnus eléneklésével kez­dődött és a Szózat-tal végződött. Voltak szép hazafias szavalatok, de legkiemel­kedőbb momentum volt Obermayer György intézeti igazgató nagy hatású, magas szárnyalású beszéde a nap jelen­ségéről. Ünnepeltek a vízivárosi zárda, e mindég hazafias intézet növendékei is, akik az ünnepségen mind nem­zeti szallagos diszszel jelentek meg. Keményffy Kálmán hittanár szép alkalmi beszédet mondott, Helcz Gizike sok érzéssel szavalt. Es a növendékség lelkesen énekelte el a Szózatot és a Hymnusz t A nagy napot Sution is ismét hazafias kegyelettel ünnepelték meg, amint egyál­talán ez a derék község mindig első minden hazafias mozgalomban, amióta Loiáky Antal plébános őrködik felette. Az ünnep reggel 9 órakor nagy misé­vel és Te Deummal kezdődött, melyen az egész iskolai ifjúság jelen volt. Az istentisztelet után pedig az egyes osztá­lyokban az illető tanítók a gyermekek felfogásához képest magyarázták meg a nap jelentőségét szép, egyszerű vilá­gos módon, szivükre kötvén, hogy ők is majd jó becsületes hazafias pol­gárai legyenek a hazának. — Dr. Walter Gyula püspök. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a fővárosi la­poknak hire, mely szerint dr. Walter Gyula apátkanonok püspökké szentelte­tik s budapesti érseki vikáriussá nevez­tetik ki, befejezett tény. Fájdalommal, hogy a kiváló főpapot elveszítjük, de magas kitüntetésén őszintén örvendve vesszük e tudósítást. — Gyula napja volt a mai. A gratu­lánsok tömege már tegnap kereste dr. Walter Gyula apátkanonokot, primási irodaigazgatót, akinél mint szeretett alel­nökénél a Katholikus Kör s mint főtan­felügyelőnél a Tanítóképző Tanári kara tes­tületileg s a tanitókar igen számos tagja óhajtott tisztelegni. A nagyrabecsült fő­pap azonban már több napja távol van. Testületileg gratulálta meg a kegyúr város tisztikara plébánosát: dr. Fehér Gyulát, akinél, mint igazgatójánál, ter­mészetesen az elemi iskolák tanítókéra is elmondotta az »ad multos annos«-t. A sok gratuláció között mindenesetre leg­bájosabb volt, amelyet Reviczky Erzsike VI. o. növendék mondott el a leányis­kola nevében. — A megyei tisztikarból Kádár Gyula számvevőt, a városiból Tiefenthal Gyula mérnököt, Hajnali Gyula ellenőrt gratuláltak. De bő része volt a gratulánsokban dr. Berényi Gyu­lának, Brutsy Gyulának, dr. Prokopp Gyulának, Zempléni Gyulának és dr. Horacsek Gyulának is. — Személyi hirek. Gergely József, a helybeli járásbírósághoz beosztott új al­biró már megérkezett s állását elfoglalta. — Zsitvay Géza, Zsitvay Leo törvényszéki elnök fia néhány napot városunkban töl­tött. — Áthelyezés. Amint előre jeleztük, Vaszary Béla huszárszázados, Vaszary László gazdasági tanácsos fia Pápáról Érsekújvárra helyeztetett át s az ottani helyőrség parancsnokságával bízatott meg. — A közkórházra. Az egész várme­gyét érdeklő új közkórház javára kiadott gyüjtőivek természetesen minden megye­beli községnek is raegküldettek. A jó és hasznos ügy felkarolásában sz.ép példá­val jár elő Köbölkút községe, ahonnan a gyüjtőív 10 frt 80 kr. adománynyal máris visszaérkezett. Folytatása következzék! — Az adományok különben újabban igen szép mértékben folynak be. Gróf Csáky Károly 1000, Sujánszky Antal és Boltizár József 300—300 irtot adtak. A jótékony hölgyek gyüjtőivei is szépen telnek, ezek révén 100—100 frtot adtak eddig : Frey Ferenc, Havassy Imre, dr. Klinda Teofil. Amint halljuk, a főkápta­lan is tegnapi konzisztóriumán szintén na­gyobb összeget szavazott meg a nemes célra. — Igen bőkezűen viselkedett a helybeli zsidóság is, amely különben ha­sonló alkalmakkor elmaradni sohasem szokott. 1000—1000 frtot adományoztak ugyanis a zsidó hitközség, a Chevra Ka­díscha Egyesület s dr. Horn Károly és neje. — Jegyzőjelölt. A f. havi jegyzősú­gorlatra ujabban Bodnár Zoltán bajnai segédjegyző is jelentkezett. — A főkáptalan emléknapja. A főkáp­talan védőszentjének: Adalbertnek em­lékünnepét f. hó 16-an ünnepli meg a székesegyházban, A nagy misét Boltizár József érseki vikárius, az ünnepi beszé­det dr. Robitsek Ferenc, nagymarosi plébános, a jeles egyházi szónok mondja. A zene- és érsekkar Perosi háromszólamú miséjét adja elő. Délben Sujánszky An­tal nagyprépost vendégekül látja a fő­káptalan tagjait. — Kilencven esztendő. Ezt a ritka, az ideges századvégben már szinte me­sés kort érte meg f. hó 10-én városunk egyik legérdemesebb, legtiszteltebb vete­rán polgára: Meszéna János, az örökifjú János bácsi, aki-fiatal- és férfikorában a közélet különböző terén jelentős, előkelő pályát futott be s most is figyelemmel kisér minden közérdekű mozgalmat és eseményt. Természetes, hogy búcsújáró­helylyé változott e napon lakása s mert az elhangzott jó kívánságok mind őszin­ték voltak, teljesülniük kell. A sok jó kívánság közül nem hiányzott a mienk sem. — EskÜVŐ. Stell Lajos dunaszerdahelyi kéményseprőmester f. hó 11-én esküdött örök hűséget Popellár József városi kép­viselő leányának: Annának. A nagy násznépben ott láttuk Frey Ferenc or­szággyűlési képviselőt és dr. Helcz An­tal ügyvédet. — Közigazgatási bizottság. A vár­megye közigazgatási bizottsága f. havi ülését — a tegnapi nemzeti ünnep miatt — ma tartotta. Hosszas betegsége után ez ülésen elnökölt újra Kruplanicz Kál­mán, vármegyénk nagyrabecsült főis­pánja, aki ez alkalomból a legszívélye­sebb, legmelegebb ováció tárgya volt. Szomorú bejelentéssel kezdette : a bizott­ság egyik legbuzgóbb tagja: Luczenbacher István korai halála bejelentésével. Meg­hatottan, meleg szavakban emlékezett meg az elhunytról, akit tiszteltek, becsül­tek, szerettek. Tisztelték egyenes jelle­mét, páratlan igazságosságát, becsülték szorgalmát, buzgóságát, szerették udva­rias, nyájas, figyelmes egyéniségét. Meg­érdemelte, hogy a bizottsági jegyzőkönyv egy lapja emlékének szenteltessék. Indít­ványát egyhangúlag elfogadták. A bizott­ság egyébként fontosabb ügyekkel nem foglalkozott. A tanfelügyelő jelentéséből igen érdekes volt ama tíz közsgének je­lentése, akik már nyilatkoztak (s a lejárt terminusig csakis ennyien nyilatkoztak s mind az esztergomi járásból) az elren­delt új tantermek, vagy iskolák építésére nézve. A legtöbb kitérő választ adott. E jelentésekkel — helyszűke miatt — ér­demlegesen jövő számunkban foglalko­zunk. A bizottsági tagok nagy érdeklő­déssel nézték a brassói és zirczi minta után rendelt iskolai rnintapadókat, ame­lyeket Bakay István helybeli asztalos igen ügyesen készített el s egyhangú­lag a brassói mellett nyilatkoztak. E padog a megyeházán az érdeklődők által megtekinthetők. Igen nagy figyelemmej hallgatták dr. Mátray Ferenc h. tiszti íőorvos nagy gonddal és szakértelem­mel szerkesztett havi jelentését, amely vármegyénk közegészségügyének igazán eleven, preciz képét adta. A jelentés — fájdalom — nem volt vigasztaló. Az elmúlt hóban a közegészségügy még rosszabb volt a megelőzőnél. Ilyenné fő­leg a súlyos influenza — esetek tették. Difteritisz-esetet 23, vörheny 8 fordult elő. Kanyaró 32, amelyből magára Kir­vára 19, városunkra csak 2 esik. Elhal­tak a városban 69-en, az esztergomi járásban 117-en, a párkányiban 125-en, összesen 311-en. Nyolcvannal többen mint a mult hóban és 100-al többen, mint a mult év hasonló szakában. Saj­náljuk, hogy terünk ezúttal az egész je­lentés reprodukálását nem engedi; na­gyon komoly refleksziókra ad az alkal­mat. — A Kaszinóból. A Kaszinó műked­velői legközelebbi előadásukat f. hó 24-én tartják. Ez alkalommal, mint már emiitettük, Murai Károly »Huszárszere­lem* cimű két felvonásos vigjátéka ke­rül színre. — A gazdasági bizottság vasárnap ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a Nozdroviczky—Ó'sváth-féle a gazap­sági kezelésre vonatkozó reformjavasla­tot, amelyet annak idején részletesen is­mertettünk, végre valahára — öt ne egyedéves halgatás után — tárgyalás alá veszi s e célból egyelőre minden vasárnap délelőtt ülést tart. Örvendetes tudomásul vették, hogy a Gazdasági Egyesület ingyenes kiosztásra ez évben is ezer darab ojtott amerikai szőlővesz­szőt bocsátott a város rendelkezésére. E vesszőket a bizottság nyolc jelentkező között, akik a határ külömböző részén bírnak teleppel, kiosztotta. — A bátorkeszi temetés. A nagy szeretet, az őszinte, általános kezbecsülés ritka impozáns módon nyilványult meg Luczenbacher István temetése alkalmá­val. A szakadó zápor városunkból, a vármegyéből nem tartóztatott vissza senkit, hogy igaz részvételével ott, a legszomorúbb aktus színhelyén meg ne jelenjék. Csak városunkból harmincnál több kocsi vitte ki társadalmi életünk előkelőségeit, az elhunyt barátait s a bátorkeszi templomban képviselve voltak úgy a főváros, mint a szomszéd várme­gyék. Az utolsó Isten hozzád elmondá­sára a templom megható, komoly gyász­pompával volt dekorálva. A nagy oltárt kivéve, az egész templom, fel magasan, mély gyászba volt borítva. A ravatal, amelyen a márványszinü, gazdagon ara­nyozott -kettős érckoporsó feküdt, a templom hajójának közepén volt elhe­lyezve, körülötte a tömérdek illatozó koszorú hosszú széles szalagokkal. Ezt a haldokló flórát hatalmas pálmák és déli növények ligete vette körül: csupa örökzöld: mintegy protestáció a meg­semmisülés ellen. A ravatal körül díszbe öltözött nyolc bátorkeszi önkéntes tűz­oltó állt diszőrséget. A hatalmas égő viaszgyertyák nagy mennyisége misztiku­san világította be a mélabús sceneriát. A gyászoló család számos tagja, a sok jó barát, a sok ismerős, a nép sokasága közelről távolról reggeltől délutánig lá­togatta a koporsót, sűrű könyhullatás mellett egy-egy csendes imát mondva. Szakadó esőben, valamivel 4^2 óra előtt érkezett a nagyszámú gyászoló közönség és utánuk mindjárt a gyászoló család: a legközelebbi családtagok, az elhunyt nővére, fivére, sógorai stb. Nem maradt talpalatnyi hely üresen. Pontban fél 5 órakor a sekrestyéből kilépett Meiser­mann Ignác bátorkeszi esperes plébános, Zlatnyánsky János muzslai, Seyler Já­nos, mocsi, Székesvári Imre köbölkuti plébános és Csémy Antal muzslai káp­lán kíséretében és megkezdődött a gyászszertartás. A községben még nem látott ritka fényű szertartást emelte a kántortanító vezetése mellett a kör­nyékbeli kántortanítókból hamarosan al­kotott kórus által elénekelt két szép gyászdal: »Absolve domine* és »Oh, de gyászos e koporsó !« És nemcsak hogy emelte, hanem oly szivreható volt az egész gyászoló közönségre, hogy még az edzett katonákat is megkönnyeztette. Sokan, nagyon sokan sírtak, különösen amint megpillantották a ravatalon a mélységes bánatba borult özvegy koszo­rúját (fehér rózsák, fekete szalaggal) a bánatos felirattal: »A viszontlátásra! Gizád.« És az óriás közönség, nem tö­rődve a szakadó záporral, mind kivonult a temetőbe is, hogy még egy utolsó imát, még egy utolsó »Isten hozzád«-ot mondjon. Azután aláhullottak a fekete hantok ... A temetés után a gyászoló közönség egy része a Kobek-kastélyban találkozott, hogy a család tagjainak kondoleáljon. A sok koszorúnak, amely négy kivételével csupa eleven virágból fű­zött volt, adományozói 1—2 kivételével mind jelenvoltak. A koszorúk szalagjain e neveket olvastuk: Viszontlátásra — Gizád. Felejthetetlen kedves papánknak — Pali, Edith. Forrón szeretett vőnknek — Papa és Mama. Feledhetlen Pista bátyánknak — Gyula, Pali, Dezső és Jenő (Forster család). Fe­ledhetlen Pistánknak — Miklós, Blanka. Feledhetlen Pistánknak — Böske, Gyula. Jó Pistánknak — Pali, Irma és gyerme­kei. Mély tiszteletünk jeléül — Luczen­bacher Pál utódai budapesti személyzete. Jalics Mária. Igaz rokoni szeretettel — Róza néni és Pista (Hazay). Szeretetünk jeléül — Bérezik Gyula és Margit. Ked­ves Pistánknak — Bérezik Árpád és Flóra. Felejthetetlen sógorának — Kor­nél. A nemes barátnak — Finitzerék. A bátorkeszi vadásztársaság. Bátorkeszi polgári olvasókör — szeretett tagjának. Mély részvét jeléül — a szobi üzlet tisz­tikara. Szeretett Pistánknak — Mari és gyermekei (Kukányiné). Kedves Pistánk­nak — Adél és Béla (Dr. Röhrich). Sze­retetünk jeléül — dr. Perényi Kálmán és neje. Dem edlen, unvergeszlichen Chef — Familie Bradács. Felejthetetlen urá­nak — Halász. Dem theuren Freunde — Oberleutinant Breuer. Emléked örökké áldva lesz szivünkben — Katinsky Lipót és családja. Utolsó üdvözlet — Vilma és Feri. Csákói Geist Gyula és neje Já­lics Lujza. Szeretett főparancsnokának, a muzslai Önkt. tűzoltóegylet. Szeretetünk jeléül — Sándor és Józsa (Braun). Sze­retetem jeléül — Földváry Gáborné. = Kedves Pistánknak mély bánattal — Kozma Andorék. Kukányi Pál. Muzsla község közönsége — Luczenbacher István úrnak. Utolsó Isten hozzád — Gyuri és Giza. A budapesti nyugoti pályaudvar kalauzai, a — jó és nemes szivűnek. Fe­lejthetetlen jó barátnak—Jenő. (Neuber). Szarvasi család — a kedves szomszédnak. Jenő és Klára. A legjobb barátnak — Gracsányi Gyula és Zsuzsána. — Ülés. A központi mezőgazdasági bizottság f. hó 15 én a vármegyeházán ülést tart. — Hivatalátadás. Vadászfy Jenő erdő­mester most veszi át a pilismaróthi fő­erdészi hivatalt Fichtle Frigyestől. Az átadás több napot vesz igénybe. A köl­csönös átköltözködés május hó 1-én tör­ténik meg. — Lemondás. Rothnagel Ferenc városi főjegyző az Ipartestületnél elfoglalt tit­kári állásáról lemondott. Mivel lemon­dását fentartotta, a legutóbbi testületi ülésen elíogadták azt. Buzgó, szakavatott erőt veszítenek benne. — Eredményes szalonkavadászat. Az idei megnyúlt, de a vadászokra rossz szalonkasaisonban eredményszámba megy, hogy a piszkei határban vasárnap ren­dezett vadászaton öt szalonka esett. — Vivótanfolyam, Lovas Gyula vívó­mester már megkezdette tanfolyamát s hetenkint háromszor szikráznak a kar­dok és peng az acél. A növendékek két turnusba vannak osztva. Külön viv a tíz esztergomi, és külön a tiz párkányi. A mester részt vett a vasárnapi budapesti vivómester-akadémián és minden lap recenziója szerint igen nagy sikert ara­tott. Tanítványai büszkék és bizalommal teltek lehetnek irányában. — A Kereskedő Ifjak Önképzőköre va­sárnap örvendetes érdeklődés mellett tartotta meg rendes évi közgyűlését. El­nökké közfelkiáltással újból Brutsy Já­nos, titkárrá ugyanígy Üsváth Andor választattak meg, a választmányi tagok is a régiek maradtak. — Halálozás. Cseskovits Béláné, szül. Asztaller Irma Sárisápon elhunyt. — Városunk fiának kitüntetése. Váro­sunk derék fiát: Földváry Imrét, aki a főváros nehéz viszonyai között máris előkelő helyet vivott ki magának, a „Fővárosi Kereskedők Testülete" vasár­nap tartott ülésében a négy igazgatói állás egyikére választotta meg. Mindig örömmel veszünk tudomást, ha városunk fiai a távolban is beesülést szereznek az esztergomi névnek. — A Szentháromság-szobra újból való felépítésének előkészítésére a legutóbbi közgyűlésből kiküldött bizottság tagjai Boltizár József püspök, érseki vikárius ! elnöklete alatt tegnap jöttek elősző össze. Ez ülés tulajdonképen csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom