Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-11 / 38.szám

Takács Hona kisdedovónő s ideiglenes tanítónőnek évi 290 frtot, Nyerges-Újfa­lun Jakobek Etel tanitónőnek évi 61 frtot, Nagy-Ölveden Hollósy Etel rk. tanitó­nőnek évi 83 frtot, Sárkányban Csébits Károly rk. tanítónak ugyancsak évi$83 frtot, Duna-Mocson Fekecs László ref. tanítónak 50 frt évötödös korpótlékot utalványozott. Esztergomvármegye 74 tanítója részére eddig összesen 5720 frt államsegély rendszeresittetett. Hát ez bizony szép dolog! A bizottság éljenzés­sel vett tudomást a néptanítók fizetésé­nek ily szép összeggel való feljavításáról. Pedig folytatása még következik is. A kir. tanfelügyelő további referádái­nak örvendetes mozzanatait az ujonan rendszeresített tanítói állomásokról szóló jelentések képezték. Uj iskolát épit s uj tanítói állást szervezett Gyiva Község, ahol eddig semmiféle iskola sem volt, továbbá Ebed, Leányvár, Szölgyén, Bá­torkesz rk., Karva, Kőhidgyarraath, Nána 1—1 uj tantermet s uj tanítói ál­lást. Csolnok 4 tantermü, Dágh, 2 tan­termü uj iskolát épit. Az előbbi két, az utóbbi egy uj tanítói állást már szervezett is. Sárisáp, Muzsla, Kicsind,Bajna és Kirva már bejelentették az uj tantermek fel­állítására vonatkozó határozataikat, Csév, Kesztölc, Epöl, Tokod, Süttő, Piszke, Nyergesujfalu, Mogyorós, Bény, Kural még tanácskoznak. A közigazgatási bizottság minden uj tanítói állásra nézve a fizetésnek 350 frt évi államsegélylyel 400 frtra való kiegészítését pártolólag terjesztette fel a minisztériumhoz. Esze­rint a tanítói fizetések túlnyomó összegét az állam fogja fizetni — a hitfelekezeti jelleg épségben hagyása mellett. De jó lesz sietni a tanítói állások szervezésé­vel, nehogy mások vigyék el a segítsé­get ! A barti, leányvári, nánai, kőhíd­gyarmathi s dághi iskolaépületek terv­rajzait és költségvetését a bizottság ki­adta szakszerű elbírálás végett a kir. főmérnök, kir. tanfelügyelő s a tiszti főor­vos urakból álló szakbizotcságnak. Eszerint vármegyénk népoktatásügye hatalmasan kezd fejlődni. A bizottság a kir. tanfelügyelő jelentéseit lelkes éljen­zéssel vette tudomásul. Részünkről pedig teljes elismeréssel adózunk a községek elöljáróságainak, a községi képviselőtes­tületeknek, a lelkész uraknak, mint iskolaszéki elnököknek s az iskolaszékek­nek, hogy a népnevelés szent ügyét, váll­vetve, oly nemes ügybuzgalommal iparkod* nak felkarolni. * A közigazgatási bizottság különben íontosabb ügyekkel ezúttal nem foglalko­zott. Betöltötték a Luczembacher István halálával megüresedett szakbizottsági helyeket, igy a földművelési minisztérium­hoz tartozó ügyek előadója Wimmer Imre lett, a félévi jelentést előkészítő al­bizottságba id. Eggenhoffer Józsefet, a fegyelmi választmányba póttagul Nieder­mann Pál kir. tanácsost, az erdőkihágási II. fokú bíróságba Mattyasóvszky Kálmánt rendes, id. Egenhoffer Józsefet póttagul választották. Eljenzéssel vették tudomá­sul, hogy a közgyűlés Boltixár József püspököt a bizottság tagjává választotta s ugyancsak mngéljcnezték Hamar Ár­pád árvaszéki elnököt, aki havi referá­dája előterjesztése előtt néhány hangu­latos, szép szóval a bizottság jóindulatát kérte. Dr. Mátray Ferenc tb. főorvos mult havi jelentése szerint a közegészségügy állapota a mult hóban sem volt kedvező. Az influenza és kanyaróesetek még min­dég nem szűntek meg. A hó végén 38 kanyaró beteg maradt. Elhaltak apriiban Esztergomban 46-an, az e ztergomi já­rásban 91-en, a párkányiban 99-én, ösz­szesen 236-an; 75-el kevesebben, mint a mult hóban, de 37-el többen, mint a mult év hasonló szakában. A helybeli közkór­házban összesen 119-en részesültek ápo­lásban, az ápolási napok száma 1272 volt. A helyettes főorvos nagy ügybuzgal­mára és körültekintésére mutatnak a folyamatba tett egészségügyi rendelke­zések. Igy pl. amelyek a hiányzó halottkémi és okleveles szülész­női állások betöltését, a gümőkór ellen való védekezést, a közegészségügyi felü­gyelet tökéletesítését célozzák. A me­gyebeli iskolákban végzett szemvizsgálat kedvező eredménynyel járt. Riporter. A Percnyi-esték. — Színészet. — Esztergom, május 6. Soha sem szerettük, szinte irtóztunk mindég a superlativusoktól és ma mégis bizony nehezünkre esik, hogy ne éljünk ilye­nekkel. Mert az elmúlt három feledhetet­len, szép estről vajmi nehéz kötetlen beszédben, hétköznapi, szürke szavakkal megemlékezni. Úgy él ez édes órák em­léke lelkünkben, mint egy nagyon szép álomé; csupa szinesség, csupa bájosság, csupa harmónia. Olyan szép, amilyen csak álom lehet! Mig itt volt ő közöttünk, szerettük mindég derűs, vidám szelleméért, meg­kapó bájosságáért, gyönyörködtünk dal­lamos, édes Ave Maria-iban, majd ra­jongva üdvözöltük, mikor mint komoly koncerténekesnőt láttuk viszont, de hogy a művészet ily ritka, hatalmas szikrája rejtőzzék lényében, bizony alig hittük. Es még a fővárosi, kolozsvári lapok himnuszai után se alkotthattunk fejlődé­séről, művészetéről oly igaz képet, ami­lyet az megérdemel. Valami oly speciális, vonzó, eredeti az ő művészegyénisége, hogy azt csak az élvezheti, aki látta, ha csak egyszer is, a színpadon őt. Hiába keresünk most is jelzőt, kifejezést meghatározót, nem illik reá semmi sab­lonos frázis. A tehetség, az ifjúság és főleg a grácia ritka szerencsés összeté­teleiből áll a lénye. És hatása, sikere, annál jelentősebb, mert a hatásvadászat, a koketléria, a pikantizmus kihasználása teljesen ismeretlen nála. És épp ez a sajátos, nemes patina, amely megkülön­bözteti minden primadonnától, akit ed­dig ismertünk. Ezzel a speciális bájos­sággal emelkedett ki annyira itt is ép­pen nem gyönge környezetéből! Ami azonkívül a jelen operett-csilla­gok között nappá teszi: az a meleg be­hízelgő, lágy, csodálatos tiszta hang ! A Jani és Juczi kupié, a zárda dal, a Lili­chanson, a trombita-ének, az Ica-Cica ritka gyönyörűsége lehet a legkényesebb muzsika-gourmandnak is. Játéka meg csupa invenció és csupa természetesség ; ezt mi ítélhetjük meg legjobban, akik úgyszól­ván babakorától ismerjük s igy látjuk : mennyire megőrizte ezt a megbecsül­hetlen természetességet. Invenciója külö­nösen megnyilatkozott a » Talmi her­cegnőt ismeretes táncában. Nem csodál­juk, hogy a kolozsváriak nem tudnak betelni a jelenettel, amelyet (láttuk a Népszínházban is !) csak az ő ízlése, ta­lálékonysága, művészi érzéke tett a da­rab lelkíemelkedőbb részévé. Ugyancsak diskrét, nemes ízlése az, amely toilletti­rozását is teljes összhangba tudja hozni játékával. Rég fogyott annyi virág, rég hang­zott annyi taps, éljenzés városunkban, mint e három ezeregyéjszakás estén, de nincs az a kert, nincs az a kéz, amely elég virágot, elég tapsot tudott volna adni. Legyen ez »Perényi-láz«, ahogy kicsinyitőleg nevezi egy laptársunk, amely azt a meglepő felfedezést is csi­nálja, hogy Perényi k. a. hangja: *tre­molo alít. A lázra csak bizonyos szerve­zetek inklinálnak és mi csak büszkék tudunk lenni, hogy a mi mindig magas sziniigényű közönségünk ez indokolt, nemes művészeti lázra annyira inklinált. A feledhetlen vedégszereplés his­torikumát a következőkben adja tudó­sítónk : (Nebántsvirág.) A >Nebántsvirág« operettben, Denise szerepében, mutatta be Perényi Margit úrhölgy először az ő nagy művészetét, zsúfolásig telt ház előtt. Amint egyszerű fehér ruhácskájában, mint zárdanövendék, társnői kíséretében megjelent a színpa­don, kezdetét vette az a páratlan ováció, mely mindhárom előadáson át hű kísé­rője maradt az ő bűbájos, szívhez szóló hangjának és művészi alakításainak. A naiv ártatlanság vonzó báját, a tiszta, romlatlan sziv pajzán örömét utolérhet­len kedvességgel állította elénk. És ha ajkai dalra nyíltak, a közönség áhítattal leste a bűvös-bájos hangokat, melyek odaférköztek a szívhez és magukkal ra­gadták a hallgatóságot az ő körébe, ahova felemelkedhetni csak oly kevesek­nek adatott meg. De a közönség sem volt hálátlan és rajongó tiszteletének fényes tanujeleit adta azokkal az aján­dékokkal, amelyekkel a művésznőt ez este meglepte. Egymás után nyújtották fel az aranyifjúság tagjai az emléktárgyakat, u. m. Csupor Istvánnénak élővirágokkal díszített bonbonierjét, a Frey család re­mek virágállványát, Pfalcz Józsefné érté­kes ajándékát, a fiatalság egy kedvelt tagjának fantasztikus virágállványát és lapunk szerkesztőségének babérkoszorúját a következő felírással: >A te dicsőséged a mi dicsőségünkt — >Esztergom és Vidéke.* Azt említenünk is felesleges, hogy oly tapsvihar és szűnni nem akaró él­jenzés már régóta nem hangzott el a >Fürdő* termeiben, mint amilyen a szám­talanszor kihívott művésznőt minden je­lenése után fogadta. De a társulat tagjairól sem szabad megfeledkeznünk. Mezei Béla direktor Celesztin-je a legfokozottabb kövelmé­nyeknek is megfelelt és csak dicsérettel szólhatunk az ő alakításáról. Fehér Gyula szép tehetségének tanújelét adta újból és az őrnagy szerepében kifogástalan volt. Különösen említést érdemelnek még Agothay, — bár heve kissé elragadta, — C. Vertán Anna és Catry Ferenc, úgy­szintén Bogyó Ilonka is. A rendezés ügyes volt, csak a kar erőtlen. (Talmi hercegnő.) A > Talmi hercegnőt volt a második operett, melyben Perényi Margit vendég­szerepelt. Az esztergomi közönség pedig, melynek a rövid színi szezon alatt már kétszer volt alkalma Kövessi és Makai ezen édes zenéjü operettjében gyönyör­ködni, ez alkalommal is oly inpozáns szép számmal jelent meg, amely minden szónál hatalmasabb dicséret volt a ven­dégművésznő iránt városunkban érzett szeretetnek. Vájjon kell-e mondanunk, hogy az ő >Ivonne«-ja a legteljesebb sikert aratta? Oly édesen nézett ki, oly kedves következetességgel alakította a fiatal asszonyka szerepét, amely méltó volt nagy hírnevéhez és művészetéhez. Énekszámai, de különösen a Il-ik felvo­násbeli tánca a kedvesség és báj, a te­hetség és a művészet megtestesülései voltak. Minden mozdulata, mieden szava elárulta a hivatott művésznőt, akinek szépsége és kedvessége mellett leghatal­masabb fegyverei az Isten adta remek hang és rátermettség. Az aranyifjúság kedves ajándékkal lepte meg az első fel­vonás alatt a mővészndt. Egy arany virágvázával és virácsokorral kedveske­dett, melyet az ifjúság nevében Berán Károly nyújtott fel az előkelő közönség éljenzése és tapsa közepett. — A sze­replők közül Radványi Dezsőt (Kazimir korcsmáros) kell első helyen említenünk, aki a legkifogástalanabb alakítással já­rult az ; élvezetes est nagy sikeréhez. Lelkesitőleg hatott reá a legédesebb menyecskének: Perényi Margitnak já­téka. Honthy Elma, mint Margaréta her­cegnő szintén részesült a megérdemlett jutalomban. Sokkal tartózkodóbb volt, mint máskor lenni szokott és ez előnyére is vált. Catry Ferenc és Agothay Fe­renc, nemkülönben C. Vertán Anna és Szigethy Andor igyekeztek még az elő­adást minél élvezetesebbé tenni és tö­rekvésüket siker koionázta. (Lali) A harmadik és egyúttal búcsúelő­adás is volt a >LiIi< operett, mely hét­főn este került szinre. Ezzel az alakítás­sal tetőzte be Perényi Margit úrhölgy az ő sikereit, amelyekre méltán lehet büszke. És mily fájó volt az elválás at­tól, akit a közönség három előadáson át olyannyira megszeretett í Ma már nem maradt hátra mindezekből más, mint az édes emlékezet, mint a feled­hetetlen napok mámora. — És jól esik visszaidézni emlékünkbe a kedves Lilit, aki eljött hozzánk, hogy gyönyörköd­tessen bennünket, akikhez a legközelebb áll, akik őt legjobban szeretjük . . . Lili szerepében érte el Perényi Margit sike­rének tetőpontját. A szerető sziv idealiz­musát, majd a csalódás keserveit, később az első szerelem mámoros emlékeit senki sem tárta fel előttünk oly hűen és annyi természetességgel, mint amily érzéssel kifejezte mindezt ő egy dalban. >Oh mily bohó valékc cimű énekszámával aratta a legszebb sikert, mert annyi ér­zéssel éneketle el, hogy a szemekben megcsillant a legszebb jutalom a leg­többet mondó bírálat: a könny. — A második felvonás záró jelenete is mesteri volt. A közönség ezer apró bokrétából álló virágesővel halmozta el a legszebb virágot, a kaszinó műkedvelői remek virágállványnyal lepték meg a legbájo­sabb művésznőt, a színtársulat pedig egy szép csokorral adózott az irigyelt, a leg­tehetségesebb kartársnőnek. — Osztoz­tak a nagy nap sikerében Radványi Rezső, Antonin, aki igen szépen énekelt Catry Ferenc, Szigethy, C. Vertán Anna és Agothay Ferenc. (Bányamester.) Kedden üres ház előtt, de összevágó jó előadásban ment a »Bányamester* c. operett, mely Harkányi-nik, a bájos >Nelli«-nek, Honty Elmánnak, Agothay Ferencnek és Radványi-nzk volt jó napja. C, Vertán Anna Elfrida szerepében ara­tott sikert, Szigethy pedig mint Roderik herceg, kifogástalan alakitást mutatott be. Kis szerepeikben is jók voltak Catry és Fehér Gyula. Még két előadásról fogunk beszámolni, a holnap délutáni előadásról, amikor is a » Leszámolás* kerül sorra fél helyárak­kal és este a >Tót leány* népszínmű. Viki. — Személyi hírek. Csík Imre kir. erdő­felügyelő csütörtökön városunkban idő­zött s résztvett a megyei erdészeti bizottság ülésén. — Héderváry Lajos hontmegyei árvaszéki h. elnök néhány napot körünkben töltött. — Dr. Kollányi Ferenc múzeumi őr tegnap vámsunkba érkezett. — Kinevezések. A főkáptalan, leg­utóbbi konzisztóriumában, Brázda József nemcsényi ispánt kasznárrá, Payer János okleveles gazdászt gazdasági írnokká nevezte ki s Bozókra helyezte. Jaksics Dezső bozóki irnok pedig a szentmik­lósi pusztára lett vezérelve. — Házi ezredünkből. Bécsi levelezőnk irja: Házi ezredünk tisztikara f. hó 7-én a Heumarkt-kaszárnya tiszti ebédlőjében barátságos összejövetelt tartott, amelyen lovag Schweitzer Ede ezredparancsnok­kal az élén, az egész tisztikar és a be­vonult tartalékos tisztek vettek részt. A2; ebéd alatt az ezred kitűnő zenekara, majd annak cigányzenés része játszott. — Danzvilh Lipót százados, hadkiegé­szítő parancsnok helyére Mráz Sándor főhadnagy neveztetett ki. — Temetés. Nagy, szép részvét mel­lett temették el hétfőn délután Danzvilh Vilmos fővárosi magánzót, akit — mint megírtuk — fiánál tett látogatása alkal­mával ért utol a halál. Koporsóját sok koszorú borította s a végtisztesség meg­adásánál a gyászolókon kivül megjelent a helyőrség egész tisztikara Ruprecht Henrik ezredparancsnokkal s Hartmann

Next

/
Oldalképek
Tartalom