Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-24 / 103.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (103. szám.) 1899. deczember 24. ki mindig velünk volt s mindig ve­lünk lesz, mig missziószertt hivatá­sunk megszentelt útjairól le nem térünk. A honfoglalás ezeréves évforduló­ján. — ne keressük az okot miért — miért nem — ez az ősváros nem adott magáról olyan életjelt, mely a nemzeti kegyelet megnyilatkozá­sára a város történeti múltjához ké­pest fényben és pompában a többi városokat megelőzte volna. De a mulasztást jóvátenni megjött az al­kalom és pedig oly alkalom, mely láthatólag oly impozánsnak ígérke­zik, amilyet a magyar katolikus egyház csak kiválóbb nemzeti alkal­makkor szokott rendezni és kifej­teni. Es méltán. A mai magyarság­nak sarjadzó s tölgyet verő gyökere itt van Esztergomban: az Arpád­házból származó fejedelemek s magyar királyok székhelyén. A ke­resztnek az igazi s az ember lelki tökéletességét vetitő kultur-sugárai ezen a helyen ragyogtatták meg el­sőbben a koronát, mely szent István királyunk s utódainak fejét diszité, ami ugy hiszem, elég argumentum arra nézve, hogy Esztergom város polgárai városuk nagy múltjához méltón ünnepeljenek a szent évben, mely egyszersmind az első király megkoronáztatásának is kilencszáza­dos évfordulója. A városi raagistratus, a város ki­váló egyesületei, arailyenek a Ka­szinó, a Katolikus kör, Régészed Egyesület és a Polgári Kör, mind olyan tényezők, melyek közös erő­vel, vállvetve, a késő unokákra is emlékezetes ünnepségeket rendezhet­nek Álljanak az ügy élére e város kiválóbb féi fiai s delnői s mutassa meg a város, hogy szivvel és lélek­kel primatfiális és királyi város. De nem maradhat el a tanítói kar sem, mely a nemzet zsengéiben leté­teményese az egyház- é< a haza­szeretetnek. Ennek a karnak min­den módját fel kell használni a kegyeletnyilvánitás módozatainak s méltóvá tenni magát arra, hogy a tanitó, a népnevelő — az egyház, a haza töiölmetszett igazi magyar nemzeti napszámosa. A történeti esemény nagy jelentőségét át kell érezni a tanítói kar élén álló fér­fiaknak és egy percet sem szabad elmulasztani, hogy a kegyeletes emlékezés mentől ünnepélyesebb, mentől szélesebb kiterjedésű legyen. Nem is tételezem fel, hogy e szavak pusztában elhangzott szavak legyenek. Nemo. mmmmAm mám* *skx W mmmumA Jnakai. A krajcár vége. A tarnőcai bojtár eztán Nem dúdolhatja nagy vigan, Hogy tiz forint és hnsz krajcárja Van eldugva a lajbiban.­Most hogyha kiáll a pikétre, Csak az lehet a nóta vége: »Ne szálljatok le engem mégsem, Fillérből áll a fizetésem. Mert az a dolog sora, rendje, Hogy a krajcár is véget ér, A jövő évben már mindenki Csupán csak fillérről beszél. Az; ócska krajcárt eltemetjük, Megsiratatlan elfeledjük S bojtárként beszegődni már ma Nem lesz érdemes Tarnőcára. Krónikás. — Lapunk legközelebbi száma, tekin­tettel az ünnepekre, f. hó 31-én jelenik meg. — Karácsony. A kereszténység és a család legnagyobb ünnepe : a kará­csony, a holnapi nappal elérkezik. Kö­zeledése már az egész hét folyamán meglátszott. Improvizált fenyőerdők, csillogó kirakatok, tömött bolthelyisé­gek, vágtató vidéki kocsik, amelyeken mind a Jézuska kiküldött bevásárlói foglaltak helyet. Majd jöttek az ünnepi vendégek: az egyetemi urak, idegenbe távozott családtagok, akiket mindig visszahoz a — család ünnepe. Es el­tűntek a leendő egyetemisták: kis és nagy deákok, ma délelőtt, ma délután. Meg­jelentek az utcákon a kis emberkék, akiket eddig kopott, vékony gúnyában láttunk; ma újdonatúj, meleg ruhács­kákban büszkélkedtek. A jótékonyság adta reájok azokat. — Akik eltávoztak, azok között vannak a helyőrség tisztjei: alig húszan maradtak közülök itthon. A bencés székházból hét tanár, közöt­tük Hollósy Rupert igazgató távozott. — Holnaptól kezdve zúgnak a haran­gok és tódul a templomokba az ájta­tos népség. A főszékesegyházba különö­sen, amely kitűnő karának zeneprog­rammja a következő : december 24-én d. u. 3 órakor: B. Klein : Veni sancte, L. Victoria : Ps. 99. Jubilate. Vesperae falsó-bordonókkal. Dec. 25-én az éjféli misén: Seyler: Festmesse in C. 24. sz. Seyler Pastorale. Haller : Laeten­tur coeli. Ünnepi mise 9 órakor : Kersch: Missa XIII. in D. Kersch : Salve Jesu. "Witt: Tui sunt coeli, a 76. gy. e. zene­karának közreműködésével. Dec. 26-án 9 órakor: Brosig: Missa sol in. f. Bro­sig: Sederunt principes. Haller; Elege­runt. — A hercegprímás jótékonysága. A hercegprímás, a karácsonyi ünnepek al­kalmából, a város szegénysorsú gyer­mekeinek felruházására 200, a Katoli­kus Legényegyesület házépítési költsé­geire 500, a szent Anna zárdának 400, a szentgyörgymezei árvaháznak 200, a szent Vince egyesületnek 100 koronát adományozott. — Szabadságon. Tiefenthal Gyula városi mérnök, aki az egész év folya­mán nagyon el volt foglalva, négy heti szabadságidőéit folyamodott. A köz­gyűlés dönt kérése felett — Eskü vök. Elegáns kartonlapok je­lentik, hogy Petri Viktor százados, a 76-ik gyalogezred egyik legkedveltebb és legképzettebb tagja Badenban, a vá­rosi plébániatemplomban 1900. évi ja­nuár hó 9-án vezeti oltárhoz szépséges aráját: ghyczyi, ÜSS cl —• és ablánckürthl Ghyczy Liviát, néhai Ghyczy Livio, cs. és kir. kamarás, őrnagy és neje : virtso­logi Rupprecht Gizella leányát. — Dr. belusi Baross János miniszteri se­gédfogalmazó, aki városunkban hosszabb ideig tartózkodott, f. hó 20-án esküdött hűséget Szivák Irénnek, dr. Szivák Imre országgyűlési képviselő leányának. — E hó 26-án délután 1 órakor a hely­beli zsidó imaházban Schmidek Vilmos vállalkozó menyezet alá vezeti Horn Czeczil kisasszonyt, Horn Adolf magánzó leányát. — Értekezlet a vármegyeházán. An­drássy János, kir. tanácsos, alispán f. hó 28 ának délelőtti 10 órágára érte­kezletre hivta a polgármestert s a két járási főszolgabírót, hogy megállapítsák községenkint a lóosztályozási elővezetés sorrendjét. Egyszersmind elrendelte, hogy a lovak és fogatok összeszámolá­sáról a jegyzék legkésőbb 1900 január 15-ig beterjesztessek. — Rózsaszínű rovat. Valakiknek, egy ifjú párnak, — már néhány nappal Jé­zuska napja előtt — megérkozett a legkedvesebb Kriszkindlí. Egy arany karikagyűrű, amelyet egymás ujjára húztak. F. hó 21-én váltott ugyanis jegyet Horváth Gál István főkáptalani uradalmi központi számtiszt Bellovics Karolin kisasszonynyal Bollovics Ferencz nyugalmazott reáliskolai tanár és neje; Seyler Karolin nagy műveltségű, szép leányával, aki szüleinek egész művész­leikét Örökölte. Nagyon sok boldogsá­got kívánunk. — Egy novellista egy poéta Lapunk olvasói karácsonyi mellékletünkön, ame­lyet Rákosi Jenőnek a hirlapirás nagy mesterének örökigaz mottója alatt adunk kézre, két uj, de ismerős névvel találkoznak. A legmodernebb, legszubtileaebb tollú, legizlésesebb poéták egyikével, aki ro­konai összeköttetései révén, városunk­nak is kedves ismerőse: Martos Ferenc miniszteri fogalmazóval akinek egy nagyobb szabású regénye a *Mariannei újévre jelenik meg Singer és Volfner kiadásában. A fővárosi irókörök nagy várakozással néznek az Író első nagyobb prózai munkája elé. A másik Révész Béla, városunk fia, a Magyar Géniusz-n^V, j a Nemzeti Szalon orgánumának belső dolgozótársa. Tavaszra uj kötetet ad ki Stúdiumok cimén; ebből való a mai mutatvány, amely lapunkban jelenik meg először. Sok mélység, és erő van ebben is, mint minden munkájában a fiatal irónak, akinek első kötetét a fővárosi kritika ritka elismeréssel fogadta. — A városi elemi iskolák jellege. A városi iskolaszék tegnap ülést tartott, amely a közigazgatási bizottság ismert határozatával foglalkozott. A hosszú, érdekes vitát részletesen fogjuk ismer­tetni, most csak megemlítjük, hogy elhatározták, miszerint a képviselőtes­tület elé azt a javaslatot terjesztik: mondja az ki, hogy a város elemi is­kolák jellegére nézve a mai statusquo-t tartja fenn. E határozat az iskolaszék egyházi tagjait nem elégítette ki. Azt is elhatározták, hogy a közigazgatási bizottsági határozatnak a tanítónők férjhezmenési tilalmát elvető részét saját hatáskörükben fellebbezik meg. — A Takarókpénztár igazgató vá­lasztmánya csütörtökön gyűlést tartott, amelyen az igazgatóság bemutatta a forgalmi kimutatást, örvendetes tudomá­sul szolgált. Elő lett terjesztve a vég­leges leszámolás is a lőrinc-utcai bér­palotáról. A közgyűlés elé kerül. Vé­gül — tekintettel ama körülményre, hogy a január elsején életbeiépő koro­naértékben való számolás sok nehézsé­get fog az intézet tisztviselőinek okozni, díjtalan gyakornokként alkalmazták Reusz Ferenc végzett kereskedelmi is­kolai hallgatót. — Pénztárvizsgálat volt tegnap a városházán, amely lelkiismeretes és hosszas vizsgálat után, mindent telj.s rendben talált. — Az állandó választmány a várme­gyeházán január hó 3-án délelőtt 10 órakor ülést tart, hogy a földadó mini­mumát megállapítsa. — A Kaszinó ból. Kaszinó, amelynek csak egy jelzője lehet: legelőkelőbb, vezető társasegyestiletünk, amelynek félszázados pozíciója a remek, új helyi­ségekben csnk még szilárdabbá vált, hagyományos szokás szerint, karácsony másodnapján, f. hó 26-án délntán 2 órakor tartja közgyűlését az egyesületi helyiségben. A tárgysorozat a követ­kező : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4. A költségvetés megállapí­tása. 5. A tisztviselők és a választmá­nyi tagok megválasztása. — Az egye­sület felvirágzását jelenti, hogy az év végén csak két olyan tag lépett ki, aki városunkból el nem távozott szem­\ ben az évfolyamán beiratkozott hetven egynehány taggal. A számok beszélnek. Az egyesület Szylveszter estéjén min­denesetre megtartja tervezett s termé­szetesen a legdiszkrétebb, szalon or­feum-estély ét. A műkedvelő-gárda férfi tagjai lesznek a szereplők. A műsor meglepetés lesz ; előre semmit sem árul­hatunk el belőle. A meghívók a napok­ban szétküldetnek. — Karácsonyfaünnepek. A belvárosi óvoda karácsonyfaünnepélye tegnap délu­tán 3 órakor kezdődött. Megjelent az egyesület nagyérdemű elnöke : Pór An­tal kanonok is. A pazar karácsonyfa közül álmélkodva tipegtek a kicsikék, de azért — a magas pódiumon — bátran elmondották versecskéiket, dicséretére az uj óvó néninek. A karácsonyfa-dit>zités vezetője Kaán Jánosné úrhölgy volt. Karácsonyfa nélkül, de azért ünnepie­sen, a könnyek meghatottságával és meghatódást keltve folyt le ma délután 5 órakor a ötven árva gyermek felruhá­zása a városházán. A kis, had mindent ka­pott,amire szüksége volt: ruhát, cipőt, csiz­mát, kendőt, kalapot. A kis ünnepség a gyerekek énekével kezdődött, mire Vim­mer Imre intézett a felruházottakhoz néhány találó, meleg szót, végül Sinka Ferenc közgyám beszélt hozzájuk, a hála és önmegbecsülés érzelmeit fejtegetvén. Megemiitjük, hogy e felruházáshoz a hercegprímás ioo, a főkáptalan, mint testület, io forinttal járult. Egyes tagjai közül adtak : Boltizár József, Sujánszky Antal, gróf Csáky Károly, dr. Csernoch János, Graeffel János, Bogisich Mihály 10—io, Blümelhuber Ferenc és Pellet József 3—3, dr. Komlóssy Ferenc 2 forintot. — A munkaszünet felfüggesztése. A belügyminiszter — a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg — megengedte, hogy az ipar- és kereskedelmi telepe­ken az ipari munkák, illetőleg adás­vevés karácsony estéjén, holnap, vala­mint Szylveszter-napján, egész napon át végeztessenek. ^ — A Katolikus Legényegyesület f. hő 26-án, egyesületi helyiségében esti 5 órakor karácsonyi ünnepélyt rendez, amelynek tartalmas műsora a követ­kező: 1. Bethlehemi ének. — Klosstól. — Énekli: az egyesületi dalárda 2. Karácsonyra. — Gyürki Ödöntől. — Szavalja: Mészáros János e. r. t. 3. Pásztordal. — Vaskovicsné Izabellától. — Éneklik: Finke József e. p. t., Krechnyák Ferencz e. p. t., Róthnagel László e. p. t., Sztahovits Jenő e. p. t. 4. Karácsonyéj. — Bánfy Aliczétől. — Szavalja: felemen Lajos e. r. t. 5. A padlás szobában. Színmű. Egy felvonás­ban. — Irta : Ney Károly, fordította : Pokorny. Személyek: Kánya Péter — Markó Kálmán, Gondházi és Fekete írnokok Spick Ferencz és Szítt Antal, Kőhegyi, tanácsos Pávelcze István, Gliífort Villiam Markó Gyula, János, inas Krajniker Fdrencz. Ugyanezen na­pon d. e. 9 órakor a kir. városi plé­bánia templomban tartandó szent misén az egyesületi dalárda fog énekelni. — A gimnáziumi kölcsön. A pénzügyi bizottság csütörtökön ülést tartott, amelyen főleg a gimnáziumi kölcsön ügyével foglalkoztak. A kormány ugyanis a 44,000 frt kölcsönt 5 5% annuitás mellett engedélyezte. Ámde a megvál­tozott pénzpiaci viszonyok következté­ben a város ily olcsón kölcsönt ma nem tud kapni. Elhatározták tehát, hogy érintkezésbe lépnek az épitővállalkozó­val, vájjon hajlandó-e ez Összegre, a kormány jótállása mellett, 5 5% kamat felajánlásával a kedvezőbb időkig várni. Ha nem, javaslatba hozzák, hogy a város a kormánytól az annuitás feleme­lését kérelmezze, — Vadászszezon. A régidőből ismert vendégszerető sárkányi urilak kapui a kedélyes téli vadászatokra ismét meg­nyíltak. A már modernizált kis kastély ebédlőjéből e hó 18-áu a délelőtti órák­ban Boronkay Jenő, mint háziúr néhány budapesti és környékbeli vendégével saját birtokán rendezett kör- és erdei hajtővadászatra indult, biztatva, figyel­meztetve vendégeit, miszerint a kellő töltényekkel készen legyenek, mert az erdőben néhány őz és egy csatangoló vadsertés tanyázik. Teritékre k'-rült 62 nyul és 1 róka. A 2—3 éves vad­sertést dr. Rőhrich Béla bátorkeszi or­vos megsebezte. Az intenzív vérnyomon üldözött hatalmas emse a szomszédos szölgyéni határba törtetett át A vad­sertés heves üldözése következtében az őzek lövés nélkül menekülhettek. Az érdekes és változatos vadászatot Ízletes ebéd követte; ezt pedig éjfélutánig tartó kedélyes beszélgetés. — A nagy­sallói vadászaton, amelyen Csik Imre kir. erdőfelügyelő is részt vett s ame­lyet Csupor István primási főerdőmes­ter rendezett, teritékre került 60 nyul, 40 fácány és 1 őz. — Csütörtökön a bérlő vadásztársaság a kéménd-libádi határban rendezett hajtóvadászatot. Te­ritékre került nyolcvan nyúl, egy róka és egy fogoly. — Halálozások. Egy előkelő úrasz­szony haláláról vettünk hírt, amely vá­rosunkban is mély és őszinte megille­tődés^ keltett. Özvegy Ajtics Horráth Józsefné, született Litsaer Anna, váro­sunk leánya f. hó 19-én élete 63-dik évében, végelgyengülésben, szerető fia, menye és unokái karjai között Vág-Ve­csén elhunyt. Ajtics Horváth Dezső földbirtokos anyját gyászolja az elköl­tözöttben, akit az egész környék nagy részvétele mellett f. hó 21 én helyeztek örök nyugalomra. — Preleuthner Jakab nyugalmazott első osztályú százados, a hadiérem tnlajdonosa, akit városunkban is igen sokan ismertek, hetven eszten­dős korában Bécsben elhunyt. Neje : Poliany Friderika és gyermekei gyá­szolják. — F. hó 19 én, élete 76 ik évé­ben, rövid szenvedés után elhunyt idősb Majer Vilmos, volt borbély- ós

Next

/
Oldalképek
Tartalom