Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-27 / 34.szám

jelentés teendő, hogy igy a munkaadó felmentessék oly munkás adójának befizetésétől, aki már eltávozott tőle. Az uj rendelet kétségkívül terhes igy a munkaadókra, de ha nem körültekintőleg hajtják végre, akkor teljességgel elviselhetetlen lesz. Ajánljuk tehát a végrehajtásban a lehető legnagyobb korrektséget és kíméletet, az iparosoknak pedig ajánljuk, hogy olvassák el e közleményt s értsék meg belőle tisztára, mi a kötelességük. Ezt a győri iparkamara egyizben már nyilvánosan közhírré tette s a gyárvállalatoknak — mert hiszen úgyszólván kizárólag ezekre vonatkozik — külön is megküldötte. Aucun. övezte árbocok emelik égnek a büszke trikolórt. A városba vezető főút két oldalán hosszú zászlósor közt halad el a szemlélő, útjában egy gyönyörű diadalkapu fenyőzöldből nemzeti címer diszitéssel ragadja meg figyelmét; a rögtönzött fenyőfa-allé illata kellemesen hat reánk, s a zöldje szép összhangzásba elegyedik a zászlók piros fehér zöld színével. A házak ünnepi diszt öltöttek s az ez alkalommal Körmöczről szállított VJ szekér fenyőlombból bőven kijutott a kerítéseknek is. Igy tart ez a katolikus templomig végig a városon. Minden házon zászló. Bár az ünnepség kezdete: a Te Deum csak io órára van kitűzve, de már kora reggeltől zsúfolva voltak az utcák, nagy tömeg hullámzik fel s alá, melyet a felvonuló tűzoltók egyenruhája tesz változatossá. Ez alkalomra 400 tűzoltó sereglett a szomszéd községekből Össze. A reggeli látványosság a kath. templom körül van. Nemzetiszin szalagokkal díszített iskolás leányok, kezükben kis zászlókkal, sorakoznak, feldíszített hintók jönnek-mennek, itt vannak mintegy 30 község képviselőtestületei zászlók alatt, karszallagos rendezők sürgölődnek a tömeg közt. De íme a vasút felöl közeledő éljenzés zaja hallik s csakhamar feltűnik a csikós lovasbandérium hófehér lobogós ingujjban ; a templom előtt kétfelé válik, élő sorfalat képezve s utat engedve a díszmagyar ruhás notabilitások hosszú koc'sisorának. Ott látjuk egymásután garamsallai Kazy János főispánt cs. kir. kamarást, diszfogata előtt két apróddal Simonyi B^la alispánt, Majláth István főjegyzőt, dr. Persay Ferenc főügyészt, Leidenfroszt László lévai, Klobusíczky János maróthi, Amon Kde körmöczbányai, Ruffy Pál újbányái orsz. gyül. képviselőtremek díszmagyar öltözetben s a vidék urait, díszruhás hajdúk által követve. Minden egyes kocsit hangos éljenzés fogad, s az ünnepi lelkes hangulatot emeli a tarackok durrogása, harangok zúgása, Tiz órakor a kath. templomban Bogisich Mihály c. püspök úr őméltósága fényes segédlettel pontifikált Te Deumot. Ennek végeztével az ünnepi menet innét az ev. ref. templomba vonult a cigányzene April 19-ike Nagy-Sallíban. Nagy-Salló, április 21. Diadalmas napok emlékét ülte e hó 19-én Nagy-Salló s vele egész Barsmegye közönsége s vidéke. E napon volt 50 éve, hogy a Tisza felöl győzedelmesen előnyomuló magyar honvédség, a híres piros sapkások fényes diadalt arattak akkor már nem először az osztrák ármádián a község határában s a történelem tanuja, hogy nehéz napja volt ez a lelkes magyar hadseregnek. Még máig is áll a hires zálogosi erdő óriás fáival, a hol a végső s a legelkeseredettebb harc folyt a két ellenfél között, de végre mégis a hazaszeretet lángja által hevített iíjaink halálmegvetése tova űzte, kivetette állásából az osztrákokat, kik aztán rendetlenül vonultak át Farnadon s a szomszéd községek határain vissza Komárom felé. E dicső győzelem emléke a község szélén ama szép gránit obeliszk, mely e napon a lelkes ünnepség központja volt. A község minden egyes házán nemzetiszin zászló leng, az obeliszk, környékén magas, örökzöld fennyükoszoru Rézi ijedtében elejtette a tálat, a tudós mosolyogva jegyzé meg : — Oh, nem baj, nem baj, fekete sárga, fekete sárga. Ebéd után az uram elment a betegei hez szétnézni. Magam maradtam a tudós professorral. Gondoltam, na most kipróbálom a jeles tudóst. Hátha egyéb iránt is érdeklődik (nevet). — Igazán érdekes társalgás folyt köztünk. — Uram, az ön tudományának a hive . , . O : Ah, bocsánat, értekezésem: a trachoma különös tekintettel az idült szívbajokra, a szürke hályog vonatkozással a zápfogakra, a . . . Én (félbeszakítva). De emellett talán a szive is fogoly lett. O (bámulva). Ah, a sziv, igen 4 kamara. Érdekes a vérkeringés. Parancsolja nagysád, megmagyarázom. Igen, ki, be, a vér mozgása a kamarákban, a szivburok . . . Jaj Istenem, most is nevetek, ha rágondolok. S ő lankadatlanul magyarázott nekem a szemről. Hány hártyája van, hogy bomlik fel, hogy törnek meg a sugarak ... ' (Az órára néz). Fél kilenc ! Még mindig nincs itt (szorongva). Talán boncolt, a késsel megvágta magát, s vérezve nevemet sóhajtja. (Előveszi zsebkendőjét s könnyezve). Igen, áldozata, martyrja lesz hivatásának. Rákóczy-marsa mellett, mely alkalommal a notabilitások is gyalog tették meg az utat. A menetet az iskolás lányok nyitották meg s a lévai tanítóképző egyenruhás dalárdája zárta be, két oldalvást a tűzoltók sorfala haladt, mely nagy nehezen tudott az óriási tömeg közt utat csinálni a felvonulásnak. Az ekkor már mind beérkezett küldöttségek zászlóerdeje fogta el a kilátást. Mig az ev. ref. templomban megtörtént az istentisztelet, amelyen Juhász Pál helybeli ev. ref. esperes mondott gyönyörű beszédet, addig a be nem fért tömeg az ünnepség főpontja körül: az obeliszk s szónoki emelvény körül helyezkedett el, az intelligens közönség színe java töltötte be a tribün sorait, melynek első sorában látjuk Bogisich püspököt, Rosszival István kanonokot disz papi öltözetben, Báthy László lévai prépost plébánost, ott látjuk Kazy főispánnét, Leidenfrost képviselő nejét, ismerőseink közül Mattyasovszky Vilmost és nejét, Reviczky Gábort és nejét, Csupor Istvánt, Feichtinger Sándort, Meszes Ferencet, Vancsó Gyulát stb. 12 órakor a lévai tanítóképző dalos köre nyitotta meg a Hymnuszszal az ünnepséget, utánna dr. Korodé Pál szavalta el alkalmi költeményét. Ezután a vármegye közönsége nevében az alispán szép beszéd kíséretében koszorúzta meg a honvédemléket, majd a vármegye hölgyközönsége nevében garamveszelei Kazy János főispánné. A nagy sallói hősök emlékére Leidenfrost László a kerület országgyűlési képviselője tartott sokszoros éljennel megszakított tüzes beszédet, majd ismét a dalárda éneke adott egy kis pihenőt a szónokoknak. Nagy Salló közönsége nevében dr. Persay Ferenc megyei tiszti főügyész hatalmas szónoklatot mondott, mely után a szónokot minden oldalról siettek üdvözölni. Végül a dalárda zengte el az örök szépségű : Isten áld meg a magyart. Az ünnepséget az ez alkalomra átalakított uradalmi épületben bankett követte, melyen 400 teríték volt. Nem volt hiány tüzes toasztokban, melyek sorát Kazy főispán nyitotta meg lelkesen emlékezve a nagy napról. Utánna Simonyi alispán a hazára s nemzetre, Leidenfrost Nagysalló közönségére, dr. Persay Bogisichra, az igaz hazafi és főpapra, Majlát a barsi magyar nőkre stb. mondottak köszöntőt. Kijutott a népnek is a mulatságból. A nagy vásárteret lacikonyhák s cigány bandák elegyes zaja töltötte be, volt mászó pózna, ökörsütés, és végül a nagy nap befejeztéül esteli kivilágítás, fáklyásmenet s tűzijáték. Érdekes alakjai is voltak az ünnepségnek: Jakabos Ágoston 1848/49-iki honvéd Kézdivásárhelyről ki részt vett a n. sallói ütközetben, no meg aztán Hazafi Verái János ki ingyen osztogatta ajándékba verseit. Riporter. (Hirtelen feleszmél). Vagy is mit mondottam ? Lajoskámhoz nem jönnek a komoly betegek, kezdő orvos (felkacag) oh, te bolond szerelmes asszony, mire nem gondoltál. De mégis, hol késhetik annyi ideig. Csak már tudnám az időt mivel eltölteni. Istenem, mennyire más volt vőlegény korában. Akkor egész napot ült mellettem s mikor tréfásan kérdeztem : — Doktor ur, nem megy a betegekhez ? 0 erre lelkesülve szavalta, epedő szemekkel nézvén reám (utánozza lágyan, majd jobban bele mélyedve). Édesem, a te körödben időzni nagyobb gyönyörűség nekem mindennél. Hadd a betegeket, majd meggyógyítja őket az isteni jóság (nevetve). Az igaz, az többet ér a Lajos orvosságánál, mi éljünk egymásnak, a te szemeidből olvasom egész üdvösségemet. De máskor legalább megírja, ha sürgősen elmegy. Most semmi levél. (Aggódva.) Ugy van, nem tudom leküzdeni aggodalmaim. Talán hűtlen lett hozzám. Most is olvastam ilyesfélét a regényekben. Talán csak amit, nem szeret (kipirulva) de bizony, majd megcibálnám akkor a haját. Megmondta a mama (mutatja) >Édes leányom, ha urad más uton jár, ne sajnáld neki tettleg is megmutatni, hogy te vagy az ur a háznál, t (A levegőben mutatja). Talán valamely szép nőbe, a kit kúrált, lett szerelmes. Kigyógyította, azután megszökött vele. S ők most nevetnek engem, akit oly könnyen sikerült felültetniök. (Haragosan odamegy a kis Íróasztalhoz, hányja-veti a lapokat, egyszerre felkiált:) — Nini, levél, nekem szól ! Éppen jókor. Megmutatom Lajoskámnak. Ha te ugy, én is ugy! Nem maradunk adósok egymásnak ! — (Jobban szemügyre veszi a levelet.) De hiszen ez a Lajos irása! (Felbontja, figyelemmel olvassa:) »Kedves Arankám ! Meglepetést tartogattam számodra. Anyádat régen óhajtottad látni; én írtam neki titokban s ő ma este jön. Elébe mentem a vasúthoz. Azért fecsegem ki mégis e meglepetést, hogy ne aggódjál távollétemen. Csókol: Lajos. (Jó kedvvel körültáncolja a szobát). Oh, mindjárt tudtam, hogy nem csalhat meg engem az én drága, aranyos doktorom ! (Megcsókolja a levelet) De nem maradok adósa. Mi is a kedvenc étele ? (Az ajtóhoz szalad s buzgalommal kiszól :) — Szakácsné, ma estére készítsen még turóscsuszát ! (A tükörhöz megy s megnézi magát.) — De hogy is gondolhattam olyan ostobaságokat ?! (Dalolva bemegy.) Várady Ödön. Színészet. Esztergom, április 26. A szini szezonnak kétségkívül egyik legkedvesebb emléke lesz a kedd esti előadás, mely Honthy Elmának, a társulat primadonnájának volt jutalomjátéka. Nem a szokatlan tetszésnyilvánítás, nem a szebbnél szebb virágajándékok, hanem a jutalmazandó remek játéka, gyönyörű énekszámai tették élvezetessé ezt az előadást. Az előkelő közönség, mely a termet egészen betöltötte, elragadtatásának és a kedvelt művésznő iránti rokonszenvének hatásos jelét adta a gyakori kihívással és a szűnni nem akaró tapssal. A legutóbbi négy előadásról a következőkben számolunk be : (Diplomás kisasszonyok.) Nem nagyszámú, de előkelő közönség előtt ment szombaton, összevágó jó előadásban Kövessi fővárosi életképe: a >Diplomás kisasszonyokt, Völgyi Ilonkának, dr. Faragó Margit orvostudor) szerepében, sikerült az egész előadáson át a közönség figyelmét a maga számára lekötni. Oly kedves egyszerűséggel és mégis annyi természetességgel és bájjal tudta összeegyeztetni a női szerénységet az orvosi diplomával járó kellemeclenségekkel és a kelleténél jóval szélesebb körű ismeretekkel, amely méltán megérdemelte azt a szívélyes ovációt, amelyben bőven volt része. Néhány kedves énekszámát, köztük a »Szerelem c-ről szóló dalát, hosszas tapsvihar és éljenzés jutalmazta. Kalmár Gyula, a >patyikus«, eredeti, jóízű és minden tekintetban kifogástalan alakítást produkált, amely teljes összhangban volt elegáns megjeleaésével. Ágothay Ferenc, mint Craffini Góliát oroszlánszeliditő, madárés állatimitator már megjelenésével is nagy derültséget keltett. Bogyó Ilonka, dr. Csillag egyetemi magántanár szerepében aratta a tapsot és nem csodálható, hogy szívesen udvaroltak tanítványai a sikkes professzornak, az elkeseredett férj, Szigethy Andor nagy szomorúságára. Említést érdemelnek még Honty Elma, a kacér trapézművésznő, Mezei Béla — aki azonban egy kissé kedvtelenül játszott, bár szép tehetsége ki-ki csillant és kupiéi is zajos tetszésben részesültek, továbbá C. Vertán Anna és Catry Ferenc, de a többi szereplők is, kivéve a korcsmárost személyesítő Eőryt, ki nemcsak hogy néhány szóból álló mondókáját nem tudta hibátlanul elmondani, de oly közönséges arcfintoritásokkal kisérte azt a néhány szót, ami egy clown-nak sem illett volna, annálkevésbé egy vendéglősnek. Nagyon darabos, nagyon ügyetlen, bár ő, — legalább ez esetben mókái után ítélve, — az ellenkezőjét teszi fel magáról. (Az Ördög mátkája.) A vasárnapi előadást, mikor is Géczy >Ördög mátkáját került színre, egy ked-