Esztergom és Vidéke, 1899

1899-09-21 / 76.szám

szor bevált bölcsességükkel bizonyára megtalálják a kérdés megoldásának helyes útját. Aucun. A gimnázium alapkőletétele. Esztergom, szeptember 18. Fehér Ipoly főapát, mielőtt városunkból eltávozott, ismételten hangoztatta, hogy a vasárnapi ünnep nagyon szép volt, emlékébe vési ugy mint >kedves otthona*, ahogy városunkat nevezte, mindég emlékében marad. Az ő szava a legilletékesebb s legszebb kritika ; mi is csak büszkén ismételhetjük azt. Szép volt, sikerült volt, mindég megőrizzük emlékezetünkben. A krónikás ezekben irta le olvasóinknak : Az ünnepi mise. A borongós idő dacára a kir. városi plébánia-templom zsúfolásig megtelt közönséggel, ugy hogy a meghívott vendégek valósággal szorongtak a számukra rezervált s a díszruhás hajdúk által ugyancsak nehezen fentartható első padokban. A főgimnázium ifjúsága, Hollósy Rupert igazgató vezetése mellett az intézeti zászló alatt vonult ki, amelyet magyar díszruhás ifjú emelt magasra s két diszmagyarruhás társa őrizett. A padok között, szép rendben helyezkedtek el. A megjelentek között voltak: Francsics Norbert, tankerületi főigazgató, a kormány képviselője, Kruplanicz Kálmán főispán, Boltizár József püspök, érseki vikárius, Andrássy János kir. tanácsos, alispán, B. Szabó Mihály főjegyző, Ruprccht Henrik ezredes, ezredparancs• nok, Hartmann Gusztáv és Wurm Wenczcl alezredesek, Maiina Lajos polgármester, Kollár Károly polgármesterhelyettes, Niedermann József rendőrkapitány, dr. Földváry István főügyész, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Pisuth István kir. közjegyző, Wenbelőle egy nagy darab fehér kenyeret s e^y almát. Mielőtt enni kezdett . volna elgondo'kozott s gondolatai oly szomorúak voltak, hogy a kenyér, alma kiesett kezéből s lábaihoz hullott. És a mint igy töprenkedett, — hangos Iáimat hallott. Egy csapat gyermek rohant ki az iskolából, mint ő valaha hatvan év előtt. — Hirtelen gyilkos keserűség töltötte el valóját. Mire való az élet ?! Felkelt, nyakába vette tarisznyáját s mint a félbolond, kétszer is körüljárta a mezőt. A mint harmadszorra elindult, egy helyen sok száraz levelet látott Összehordva. Itt megállott; minthogy esteledett, elhatározta, hogy itt fog aludni. De szitkozódva közeledett egy öreg koldus asszony. — Ohó, öreg, itt nem maradhatsz. Itt alszom én minden éjjel! Ez az én ágyam, érted ? S minthogy az öreg szó nélkül enge" delmeskedett, fürkészve nézett reája : — Ki vagy ? Honrtét jösz ? Nem ismerlek. A neved ? — Öreg Jánosnak hivnak a gyermekek. Némán tekintetlek egymásra; a mult emlékei feirajzottak. Az öreg Julis, mint egy állat, bebujt a sárga levelek közé, az öreg János fogta a botját s odább sompolygott. Penny de Courmoh. czel Antal papnöveldéi igazgató, Némethy Lajos esperes-plébános, Guzsvenitz Vilmos tanitóképezdei igazgató, tanári karával, Obermayer György reáliskolai igazgató s a reáliskola tanárai, az elemi iskolák tanitói, a hercegprimási központi gazdatiszti kar, amelyet Vaszary László gazd. tanácsos és a főkáptalani, amelyet Munkácsy Károly igazgató-főszámvevővezetett, Reusz József, az Esztergomi Takarékpénztár, Kaán János, az Iparbank igazgatója, vármegyei és a városi tisztikar, a kir. adóhivatal s a képviselőtestület tagjai. Az ünnepi misét nagy asszistenciával Fehér Ipoly panonhalmi főapát pontifikálta. Mint archi-diakonus: dr. Fehér Gyula, mint diakónus: Bausz Teodorik, mint subdiaconus Meszlényi Lambert szerepelt. A szentély bejáratnál foglalt helyet a főapát komornyikja és daliás huszárja. A megható ájtatosság feledhetetlen része marad az ifjúsági énekkar szereplése, amely ujabb, igazán ékesszóló tanúbizonysága annak, hogy az énektanítás vezetése Schedl Arnulf tanárban oly kezekre van bizva, amelyeknek párját Összes középiskoláinkban alig találjuk. Az a rendkívüli müérzék, kiváló ambíció, nagy fáradhatatlanság, amelylyel az ifjúságot e téren oktatja, fényes eredményével meglepte az egész, kényes izlésü esztergomi közönséget. A kar — Schedl Arnulf művészi, zseniális harmónium-kisérete mellett — az oratóriumban volt elhelyezve s úgy a magán- mint a karénekek mély hatással kellett, hogy legyenek a legsivárabb lélekre. Előadattak : i. »Szent buzgalom vonz minket*. 2. sSalve Regina*, énekelte Malcsiner Emil VII. o. t. 3. >Előtted Jézusom leborulok*, 1797-ből. 4. O salutáris hostia*. énekelte Magurányi Jenő, Finke Kálmán IV. o., Takács Béla III. és Beró Jenő I. o. tanuló. 5. »Üdvözlégy szent test!« (1651 bői) 6. >Üdvözlégy üdvösséges ostya* (Nádor-kodex, 1509 év). 7. »Boldogasszony anyánk* (1797 év.) A ceremóniás mise alatt a szép, új üvegfestésü ablakokon ismételve beszűrődött egy-két aranyos napsugár, biztatva az ünneplőket, hogy az idő zavart nem fog okozni. Az alapkőletétel. A nagy mise 10 órakor ért véget, amikor a közönség, elöl a főgimnázium ifjúsága, átvonult a Bottyán János utcába. Itt a >Főapát-utca« sarkán volt felállítva a fehér és rózsaszín szövetből díszített sátor, rajta az ország címere s nemzetiszínű s vöröskékszinü lobogók. A sátor alatt helyet foglalt — természetesen egyházi ornátusban — a főapát a diakónusokkal s titkárával: dr. Kardos Czelesztinnel, valamint Francsics Norbert kormányképviselő, Kruplanicz Kálmán főispán és Boltizár József érseki vikárius. A sátor előtt állott az üres alapkő a két méter mély alapüreg mellett. Körülötte fehér ruhás, felvirágozott munkásleányok, fehérkötényes kőművesek s az épitkezés egész vezetősége. A sátorban levő asztalon a a tintatartó mellett ott volt az újonnan ezüstözött kalapács és a vakoló kanál. Legelőbb az e napra csodálatosképen meggyógyult Maiina Lajos polgármester mondott néhány sablonos, a szép alkalomhoz egyáltalán nem méltó szót, amelynek mindenkitől óhajtott gyors elhangzása után Rothnagel Ferencz városi főjegyző érces, férfias hangon felolvasta az alapkőbe szánt okmányt, amelynek szövegét vasárnapi számunkban közöltük. Ez okmányt elsőnek a főapát irta alá. Utánna következtek: Francsics Norbert, Kruplanicz Kálmán, Boltizár József, dr. Walter Gyula, Wenczell Antal (mint Graeffel János megbízottja), Andrássy János, Rupprecht Henrik, Hartmann Gusztáv, Maiina Lajos, Frey Ferencz, Hollósy Rupert, Panghy Özséb, Csikasz Willibald, dr. Fehér Gyula, Némethy Lajos, Csupics Emil, dr. Weisz Izsák, Kollár Károly, Niedermann József, Hoffmann Ferencz, dr. Földváry István, Bleszl Ferencz, Marossy József, dr. Prokopp Gyula, Schedl Arnulf, Tiefenthal Gyula, ifj. Eggenhoffer József vállalkozó, az épitkezés felügyelői és a főgimnáziumi ifjúság nevében Botzek Arthur VIII. O; tanuló. Ar aláírások megtörténvén, a készen tartott vörösréz szelencébe helyezték az okiratot a képviselőtestület, a főkáp talán, a vármegyei és a városi tisztikar, a gimnáziumépitő bizottság s a főgimnáziumi tanári kar névsorával együtt. Betétetett a szelencébe még a helyi lapokból egy-egy példány s minden forgalomban levő ércpénzből egy darab. Majd ráillesztették a fedelet a szelencére, amelyet a helyszínen azonnal beforrasztottak s az alapkőüregbe tettek. Ekkor felállott a főapát, a kő elé lépett, megáldotta, megszentelte azt. S hogy a fedő márványlap elhelyeztetett, vette a kalapácsot, háromszor a kőre ütött, mialatt a szent írás e találó sorait mondotta : > Fundamentum aliud nemo potest ponere, praeter quam quod positum est, Christus Jesus.* >Más alapot senki sem vethet, azon kivül, amely vettetett, mely a Krisztus Jézus. (Sz. Pál. Kor. I. 3. 11).« Francsics Norbert tankerületi főigazgatónak, a kormány képviselőjének jelmondata a következő volt: >Légy biztos záloga a maradandóságnak ! Amely majd rajtad nyugszik: az épület lövellje a való tudománynak fényét, legyen erős vára a tiszta erkölcsnek, — templom legyen, amelynek oltárán Isten, haza és királyszeretet lángja soha el nem olthatóan égjen. A főispán ezt mondotta : Isten nevében épüljön és virágozzék ezen intézet az egyház és a magyar ifjúság javára. Megéljenezték Frey Ferenc országgy. képviselő találó mottóját: Legyen az épület olyan szilárd, amilyen a bencés rend hazafisága. Dr. Fehér Gyula, mint a szent Péterről és Pálról címzett kir. város plébánia templom.lelkésze a következő jelmondatot választotta: sPetrus apostoius et Paulus doctor gentium, ipsi nos docuerunt legem tuam Domine*. Péter apostol és Pál a nemzetek tanítója, ők oktattak e törvényedre Uram« >e törvényt tanulja ismerni és szeretni az ifjúság most és mindenkoron.* Kalapácsütéseket tettek még : Boltizár József érseki helynök, Rupprecht Henrik ezredparancsnok, Wenczell Antal, Maiina Lajos, Némethy Lajos és Csupics Emil. Ezután a követ beillesztették az alapépületbe és azután cementtel, téglákkal megerősítették. A nagy aktus a polgármester öt, nagy nehezen kimondott zárószava után az >Isten áldd meg a magyart* lelkes eléneklésével ért véget. Az ünnepség tartama alatt szemergett az eső, de az ünneplő közönséget, amely ugyszóllván az egész építési területet ellepte, nem zavarta. Legfeljebb a megjelent amatőrfotografusokat — a sok kifeszített esernyő. A főapát, kíséretével együtt, az ünnep helyéről nem mint tervezve volt, a plébániatemplomba, de egyenesen a bencés székházba ment. A díszebéd. Déli 12 órakor a főapát a bencés székházban díszebédet adott, amelyen résztvettek: Francsics Norbert főigazgató, Boltizár József püspök, Kruplanicz Kálmán főispán, Andrássy János alispán, Frey Ferenc orszgy. képviselő, Kollár Károly polgármesterhelyettes, dr. Földváry István főügyész, Niedermann József rendőrkapitány, Rupprecht Henrik ezredparancsnok, Pisuth István közjegyző, Marosi József, ifj. Eggenhoffer József, Tiefenthal Gyula, Magos Sándor, Reusz József, dr. Fehér Gyula s Obermayer György. Az ebéd folyamán az első felköszöntőt a főapát mondotta a királyra. Majd dr. Földváry éltette dr. Wlassics Gyula kultuszminisztert és a jelenvolt kormányképviselőt. Francsics Norbert a városra emelte poharát, amig Frey Ferenc a hercegprímásról emlékezett meg. Beszéde után a főapát indítványozta, hogy a szép ünnep alkalmából táviratban is üdvözöljék a hercegprímást s a kultuszminisztert. A prímáshoz a következő távirat ment: Az esztergomi főgimnázium alapkövének letétéle alkalmából ünneplő társaság mély hódolattal üdvözli Eminenciádat hű székvárosából. Fehér Ipoly főapát. E táviratra még a nap folyamán megjött a következő válasz : A szives megemlékezéseért hálás köszönetet mondok. Vaszary Kolos, bibornok, hersegprimás. Wlassits Gyula kultuszminisztert a következő távirat üdvözölte : Az esztergomi főgimnázium alapkövének letétele alkalmából ünneplő társaság mély tisztelettel üdvözli és lelkesen élteti Excellenciádat, mint nagylelkű jótevőjét. Ijehér Ipoly, • főapát. A táviratok elküldése után Boltizár József a főapátot és a bencés rendet köszöntötte fel, amig Hollóssy Rupert igazgató a várost s annak első képviselőjét : a polgármesterhelyettest éltette. Kollár Károly a gimnázium építésének előmozdítóit, első sorban az adakozókat üdvözölte. Végül Frey Ferenc HolJóssy Rupert igazgatóra ürítette poharát. Az igazán ünnepi lefolyású lakoma gazdag étlapja a következő volt: Francia leves. Fogas tartármártással. Ragout. Vesepecsenye. Kávé felfújt.) Fácán. Fagylalt. Gyümölcs. Sajt. Fekete kávé. * Tényői vörös bor. Somlyai fehér. . Elité Sect. A társaság négy óra után oszlott szét, amikor a főapát körülkocsizott a városban. Az elutazás. A főapát hétfőn a déli füzitői vonattal távozott, előbb azonban még látogatást tett az érseki helynöknél, a főispánnal sz alispánnál, Frey Ferenc orszgy. képviselőnél s Kollár Károly polgármester-helyettesnél. Az állomáshoz a város diszfogatján, Kollár Károly kíséretében ment ki. Két másik kocsin a bencés rend tagjai kisérték. Vele ment titkára is. Francsics Norbert már a vasárnap esti gyorsvonattal visszautazott Budapestre. A nánai indóházhoz Schedl Arnulf házgondnok kisérte ki. Az ifjúságnak hétfőn szabad napja volt, Riporter.