Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-01 / 88.szám

siratja a halottakat. Szárazon alig marad szem, hisz a temető látása mindenkinek eszébe juttatja elhunyt szeretettjeit, a kikért mást már nem tehet, mint hogy egy égbe küldött fohászszal lerójja kegyelete adóját azzal az óhajtással: >Adj Uram örök nyugodalmat nekik ! < Mindenszentek estéje ime, a természet hervadását, a mulandóság eszméjét rideg valóságban állítja elénk, — hiszen sárgult levél hull alá a fákról, száraz avar zörög lábaink alatt, az illatos pázsit elmúlt, az élővirágoktól diszlő sirdombok hervatag képet mutatnak s a rajtuk égő gyertyafény világa csak bánatos arcokra veti sugarát, — a természet szépségében nem fürödhetik az. Sok bús özvegy és árva tiporja a temető hideg porondját; mily szomorú, lehangoló jelenet tárul a szem elé, midőn e szegény özvegyek és árvák, görcsös zokogása belevegyül a csendes egyhangúságba !... A viaszgyertyák és mécsesek bágyadt fénye vetődik egy-egy sírkeresztre, melynek felújított friss hantolása mutatja, hogy az alant nyugvónak még vannak hálás megemlékezői. Hát a jeltelen és meg nem keresett sirok halottjairól ki emlékezik meg ? Senki, de él a keresztényies általános kegyelet, mely Mindenszentek ünnepén megnyilatkozik és az összes elhunytakért imádkozva, egy szívvel hangoztatja : •Minden meghalt Isten szinét lássa ! Gyarmathy József. R hercegprímás nevünnepe. Esztergom, október 31. A primási székváros tegnap szokatlan fénynyel és bensőséggel ünnepelte meg szeretett főpapja névünnepét, s a nagy dátumról való megemlékezésben a társadalom minden osztálya részt vett s a legtöbb áhítatos, őszinte fohász a főpap magas életeért bizonyosan Esztergomban hangzott el. Mikor Tien-csin-csin isten ez értesüléseket egybegyüjtötte róla, mely sok imádójának akadályul szolgált, hogy feleségül vegye, egészen el volt ragadtatva, vonzalma azonnal a legforróbb vágygyá és szerelemmé változott át s utóvégre is mi más a szerelem, mint a különösségek különössége ? A kormányzónak idegen hercegként mutatta be magát s azt mondta, hogy művészeti tanulmányai gyarapítására jött Mandzsu-országba. Látogatását rögtön elfogadták. Liu-fiu-fit csak a második vagy a harmadik látogatása alkalmával láthatta, de rögtön megtetszett neki s ismételhette ő is Cásar hallhatatlan szavait. Tien-csin-csin nagyon szép és fiatal volt s azonfelül isten ember alakban; de bizonnyára mindez nem lett volna elegendő, hogy a kedves leányka szivét meghódítsa, ha ennek ízlését ismerve, mindjárt kezdettől fogva a legnagyobb hódolattal nem alkalmazkodott volna ehhez. Tien-csin-csin ugyanis egészen bársonyba és prémekbe öltözködött, a cipője sarkát hódbőrből készíttette; se láncot, se ékszert, se kardot, se semmi egyébb ilyesmit nem hordott, mely mozgásával zajt csinálhatott volna. Belépett a terembe, a hol Liu-fiu-fi várakozott reá s oly nesztelenül közeledett hozzá, hogy jelenlétét a lányka csak a szemével vehette észre. Izgett, mozgott, kacagott, a karjaival hadonáAz első ünneplő a vízivárosi nő nevelő intézet volt, amelynek belső növendékei szokásos évi ünnepüket szombaton este tartották meg. Igen nagy, előkelő közönség gyűlt össze, ott volt Boltizár József érseki helynök, Sujánszky Antal nagyprépost, dr. Walter Gyula primási irodaigazgató, Bogisich Mihály püspök, Graeffel János, Kittenberger István, Wezinger Károly kanonok, Brüll szemináriumi aligazgató, dr. Földváry István városi főügyész, Niedermann József rendőrkapitány, Schedl Arnulf bencés házgondnok stb. A szülők a vidékről is, s különösen a fővárosból nagy számban jöttek össze. Az ünnep színes, bájos, élvezetes volt; mint ahogy ez intézet előadásai, ünnepségei mindég a legkedvesebb emiékezetében maradnak a megjelenteknek. A zenedarabok érzéssel és fejlett tehnikával lettek előadva. Nagy hatást keltett Gerlai Sarolta igaz poézissel megirt alkalmi ódája, amelynek kapcsán a szokásos hatalmas virágbokrétát az érseki helynök kezébe tették le, aki levitte a budai palotába. Legjobban tetszett a >Hamupipőke« daljáték, a >galambok kar«-ának kedvességével a közönség alig tudott betelni. A kis ensemble kitűnő volt, kivált közülök a eimszerep játszója (Lévay) és a herceg (Németh József állomásfőnök talentumos leánykája.) Az előadás befejeztével az érseki helynök szép beszédet tartott. Vasárnap este a papnevelő-intézetben volt hasonló ünnepi előadás, amelyet teljesen zárt közben tartottak. Hétfőn reggel a várfok árbocán kibomlott a nemzeti lobogó s korán hajnalban megszóllaltak a mozsarak. Az ünnepi istentisztelen, amelyen a hatóságok képviselői is megjelentek, a főszékesegyház nagy hajója egészen megtelt. A misét Bogisich Mihály püspök pontifikálta, a kar a Filke-íé\e misévei kiváló nívóját ismét kimutatta. A reggeli vonattal az érseki helynök a főkáptalan több tagjával Budapestre utazott, hogy személyesen gratulálják meg a bíboros főpapot, az aula már vasárnap elutazott. zott a legcsekélyebb zaj nélkül s mikor távozásakor térdet hajtva neki kezet csókolt, mntha csak gyöngéden megérintették volna a kezét, mintha egy strucctoll ért volna hozzá s a csattanása olyanforma volt, mint két plüss-kendő közzé fojtott sóhaj. Az isten alig távozott el, Liu-fiu-fi karjait atyja nyaka körül fonva azt monda: »Engedd hogy ehhez az emberhez menjek feleségül, vagy meghalok. Ő a legelső, a ki megértett, ő az egyetlen, a ki engemet szerethet a nélkül, hogy durva lármája által halálomat okozná. A házasság gyorsan megtörtént. Ha két fiatal ember ugyanegyet akar s ráadásul a szülők is teljesen egyetértenek velük, a dolog gyorsan megy. Tien csin-csin elhatározta, hogy a lakodalom egy istenhez méltó legyen. Egy nagy kertben tartották, a hol a természet és a művészet egy isten szolgálatára rendeltetve, véget érni nem akaró szépségekkel és élvezetekkel kínálkozott. A földi vendégek közül csak a menyaszszony szülei és legközelebbi rokonai voltak jelen, a többiek mind Tien-csin-csin meghívására az égből alászált istenek és istennők voltak. Neki, mint született istennek, nem volt nehéz olyan ünnepélyt rendezni, melyben semmi egyéb emberi ne legyen, mint a talaj, a melyen tartották. Valóban felhasználtak hozzá minden virágillatot, a színek és alakok káprázatos A gazdatiszti kar érzelmeit Hanny Béla jószágigazgató tolmácsolta. A primási palotában kitett iv a délelőtt folyamán egészen megtelt az aláírásokkal ; megkezdette dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, egy sikerült latin distichonnal. A vármegye a következő üdvözlő levelet intézte a főpaphoz : » FŐ magasságú Bibornok HercegPrimás Úr! Kegyelmes Uram! — Örömmel ragadom meg a tollat, hogy Eminenciádat, magas névnapja alkalmából, Esztergomvármegye törvényhatósága és tisztikara nevében mély tisztelettel üdvözöljem. Október 30-ika ünnepe nemcsak Magyarország minden rangú és nemű katholikus lakosságának, de különösen ünnepe Esztergomvármegyének, mely büszke arra, Eminenciádat Örökös főispánjának tisztelhetni. Eminenciád legszebb férfikorának derűs napjai vármegyénk határán belül, Esztergomban folytak le. Ki üdvözölné tehát nevének ünnepén igazabb tisztelettel, mint Esztergom vármegye ? Rövid az ember földi élete. Kevésnek adatott túlélni kortársainak élettartamát ; de a bölcsesség és a mértékletesség Isten segítségével, megadja a lehetőséget erre is. Eminenciád bízik Istenben, bölcsessége köztudomású, mérségletessége példaszerű. Esztergomvármegye szívből jövő óhajtása tehát az, hogy e három kiváló tulajdonság jutalmául, adjon az isteni gondviselés Eminenciádnak boldog megelégedéssel teljes hosszú életet s hogy a vármegyéjét kegyeskedjék megtartani a jövőben is nagyrabecsült jóindulatában. Mély tisztelettel maradtam, Főmagasságodnak Esztergom, 1899. október hó 28-án alázatos szolgája Andrássy János, kir. tanácsos, alispán. A város gratuláló távirata igy hangzott : Főmagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos bibornok, Magyarosság hercegprímása, esztergomi érsek urnák Budapesten. Főmagasságod népvünnepének évfordulója alkalmából siet az egész mahatását, hogy az érzékekben szokatlan kéjt és ittasságot keltsenek. A szines fénygolyókat anynyira mérsékelték, hogy a szemeket nem fárasztották ki s a lakomát virágkelyhekben hordták körül; állt pedig az a virágok-nektárjából, a méhecskék-mézéből és az istenek-ambróziájából. Tien-csin-csinnek nagyon könnyű volt mindezeknek a beszerzése, mivel az ég és föld minden művészetével rendelkezhetett ; de a nagy feladat, mely már egy hónap óta gyötörte, abban állott, hogy hol talál olyan zenét, mely felesége túlérzékeny fülecskéit gyönyörködtesse s zajos ne legyen. E feladat megoldására magát a zene istenét hivatta le s kezdetben ez se akarta elfogadni a neki szánt megbízatást, egyszerűen lehetetlennek nyilvánítva azt. Se az égben, se a földön nincs zene piano és forte, gyönge és erős hang nélkül, s ha az ércből készült zeneszereket elhagyhatnák is, még mindig megmaradnának a hurok tul erős rezgései, melyeket Lia-fiu-fi el nem birna viselni. Erősen sarokba szorítva, e különös kívánság miatt, boszusan a zene istene végre azt mondta, hogy vagy egészen mondjanak le a zenérői, vagy pedig a szép menyasszony dugjon vattát a fülébe. Az elsőt ízetlennek, a másodikat ostobának találták. (Vége köv.) Máté Pál. gyar katholikus világ szerencsekivánatait Főmagasságod előtt tolmácsolni és ezek között Esztergom szab. kir. város közönsége az első helyet kívánja elfoglalni azon régi, felbonthatatlan kapocsnál fogva, melyre mindig büszke és amely Eminentiádhoz fűzi, de azon szeretetnél, hódolatnál és ragaszkodásnál fogva is, melylyel Főmagasságod iránt midenkor viseltetett. Ezen érzelmektői áthatva, az egek Urához fordulunk és kérve-kérjük, hogy Főmagasságodat az emberi kor legvégső határáig tartsa meg. Esztergom szab. kir. város közönsége nevében Kollár Károly tanácsnok, polgármester-helyettes. A város táviratára ugyancsak táviratban jött meg a következő meleghangú válasz : Tekintetes Kollár Károly polgármester urnák. Esztergom szabad királyi város közönsége nevében tolmácsolt lelkes üdvözletéért fogadja és közölje legőszintébb köszönetemet, Vaszary Kolos bibornok, hercegprimás. Ha valakinek életeért, egészségeért annyian s oly őszinte szívből imádkoznak, az imádságok, jó kívánságok kell, hogy beteljesüljenek. Riporter. I | 1 r-r-. 1 . Esztergom, október 31. — Halottak estéje. A kirakatok, a piac napok óta koszorúval tele. Illetőleg mind kevesebb lesz belőlük; a drága, nagy virágemlékeknek ép úgy akad gazdája, mint a szerény papirrózsásnak. És viszik ki holnap valamennyit a temetőkbe, ahol az eleven virágok már elhaltak, vagy haldokolnak . . . Odateszik új sirra, régire ; friss hantra, megkövesedett rögre. A frissek közül valók az idén beköltözött lakóké. Eltértek pihenni ez év folyamán ; Januárban : Barta Ármin, Németh Józsefbe Csont Paula, özvegy Berzeviczy Flóriánné (Pilis-Maróth,) besenyői Szabó Iván. Februárban : Diamant Bernát, Viszolajszky Alajos (Dorogh), Zwillinger Hermán, Merényi Ilka, özv. Schönbeck Mihályné. Márciusban : Szabó Szylveszter, Aranyosi Jusztina. Áprilban : Sziklay Nándorné, Kohn (Áldori) Éliás, Holdampf Sándor (Süttő), Steiner (Simónyi) Jakab. Májusban: Danzwith Vilmos, Hertel Béla, özv. gróf Vasquetz Vincéné, Knorr Jánosné, Szabó Albin. Júniusban: Hörl Béla, özv. Hermann Jánosné. Júliusban: HeJtai Henrik, Rogge Gusztáv (Nyergesujfalu), Schönbeck Julla. Augusztusban: Krotky Vince, Zőldy István (PilisMaróth), Süveges Ede. Szeptemberben: Fiedler Ferenc, özvegy Gedeon Gáborné. Októberben: Egger Kornélia, gróf Sternberg Ferenc. — Személyi hirek. László, a M. Á. V. főnöke hétfőn városunkban tartózkodott. — Fiedler Ferenc hercegprimási ügyész Pannonhalmáról hazaérkezett. — Gróf Majláth György vármegyénk volt főispán jaa vasárnap városunkban tartózkodott. — Jubileum. December hó 6-án lesz harminc éve, hogy Ridly István földbirtokos, megyebizottsági tag, vármegyénkben a jegyzői pályán működését megkezdette. A közbecsülésnek örvendő, érdemes férfit ez alkalomból tisztelői és barátai meleg ovációban fogják részesíteni. Reászolgált úgy a hivatali, mint a privát elismerésre legteljesebb mértékben. — EskÜVÓ. Wimmer Károly, az AgrárBank tisztviselője december hó 2-án tarja esküvőjét Perényi Irma kisasszonynyal, özvegy Perényi Henrikné szép leányával.