Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-30 / 96.szám

nyálban és köpetben van, ritkábban a betegek vizelletében és bélürülékeiben; — ezekből átvihető más személyekre, valamint némely állatokra, mint patká­nyokra, egerekre és eljuthat különféle tárgyakra, a melyekkel aztán el is hur­colható. v Ily tárgyak pl. a ruházat, ágy­nemű, rongyok, gyapjú, szőnyegek, sző­rök és haj, nyers bőrök s hasonlók; — sőt étel és italnemüek is közvetitik itt­ott a fertőzést. 4. A fertőző anyag leggyakrabban ugy jut az emberbe és az iránta fogé­kony állatokba, hogy valamely észre nem vett, vagy figyelemre sem mélta­tott kis bőrsérülésen, például szúráson, karcoláson, lehorzsoláson át, vagy pestis beteg emberről, vagy állatról származó rovarok csípése utján kerül a keringő vérbe; — de úgyis átvihető a fertőző anyag, ha porral belélegzi, avagy étellel, itallal szájába viszi az ember. Tüdőpestisnél a betegnek bacülusok millióit tartalmazó köpetje közvetíti a fertőző anyag átvitelét személyről-szc­mélyre. 5. Egyik helyről, másikra ugy jut el a pestis : a) ha olyanok viszik el, akik csak könynyű pestis betegségben szenvednek vagy akik lábbadozók: b. ha bestis betegeknek kellőképen nem fertőtlenített tárgyain, ruháin, ágy­neműin s egyéb holmiján vitetik el: c) ha hajókon vagy egyébként szál­lított, vagy önként vándorló egerek, vagy patkányok viszik el magukkal; sőt az ily állatokon tartózkodó parasita rova­rok, vagy egerek, patkányok ürülékei, esetleg holttestjei is közvetitik a beteg, ség tova hurcolását. KRÓNIKA­Az Achileont eladták. „Korfuból jelentik, hogy az Achileont, a megboldogult ki­rályné gyünyörü villáját egy angol ngy millió frankért meg­vette." Az Achileonban van elhelyezve Heine szobra, mit a királyasszony emeltetett. Sötét magános búval Hányszor bolyonga ott, Sebzett, szegény szivére Keresve balzsamot. Babérfák dús ligetje Arnyat hullajta rá, Emlékét szebb napoknak Ott visszaálmodá. Lent a morajló tenger, Fent a felhőtlen ég, Lelkének annyi titkát Mostan is tudja még. S ime — hol minden paráuy Regét csak róla mond, — Csöndben, szépen eladták Csodás Achileont. Állhat már ott a költő, Ki venné azt hirül: Hogy a »magános könycsepp Leperg a szemibül ? !« Tóth. Kaszinóest. — Heti krónika. — November 25-ike, minden Katalinok, Katinkák, Katókák és Katicák napja, évek hosszú során át nevezetes dátuma volt az esztergomi mulatságkedvelő fia­talságnak. Tulaj donképen főpróbája a farsangnak, olyan főpróbája, amely rend­szerint sikerültebb volt az összes követő farsangi cécóknál. Az egykor nagyhírű dalárda virágzása idejében volt az ! Az alacsony, hombárszerü, ékes tüllrózsák­kal ékilett Hadinger vendéglőben, amely­ből azóta kő kövön nem maradt, talál­kozott e napon az egész megye és vá­ros elitközönsége, volt hangverseny, kiál­lott a pódiumra a hatalmas énekes-gárda, akadt ezerféle móka és soha nem hiány­zott a leghamisitatlanabb jó kedv. Ezek az idők régen elmulának! Meg­fogyott a dalárda annyi versenyben meg­koszorúzott csapatja, velük az egyesület pártoló tagjai is s ma a nagy multu egye­sület csak névleg és az emlékekben lé­tezik. És elmultával megszűnt a Katalin­nap hagyományos megünneplése is; a farsang legfeljebb Szylveszter-estéig ve­tette előre árnyát. Elpusztult a Hadin­ger-kávéház is, de épült helyén egy impozáns palota s ebben a palotában, nem messze a régi helytől, egy másik egyesület ismét visszahelyezte régi jo­gaiba november 25-ikét. Ez a visszavarázslás a » Kaszinó* mű­kedvelő gárdájának érdeme. Más volt a külső kép, más a staffage, uj a gene­ráció is, de a hangulat, a kedv, az ér­deklődés talán még nagyobb, mint a néhai. A pazar termek levegője ugyan itt nem vált afrikaisan izzóvá, mint annak idején odaát, de a mulatság si­kerének termométerében a higany fel­szállott a leg-Hadingeribb magasságra. A szombati est tulaj donképen bemu­tató est volt. Bemutatása a Kaszinó „uj helyiségeinek s bemutatása az uj szín­padnak, amelynek mesteri felszerelését, nagy arányait, minden modern kellékkel és fényűzéssel való kiállítását már is­mertettük. A közönség sokat várt és mégis meg volt lepődve a ragyogó, diszkrét, nagy eleganciával előállított ter­mek szépségétől. S az összes lokalitások fényesen kiállották a tüzpróbát. A tánc­terem stíljével, ideális parkettjé­vel, valamint a mellékhelyiségek is, amelyekben — a nagy sokaság dacára — füstnek, hőségnek nyoma sem volt. De térjünk az előadásra ! Az egész, szinháziasan félhomályos nézőtér mély csendben, telve várakozás­sal leste a nehéz plüss függöny szétvá­lását. Ott pompázott előtte egy téli kert ragyogó dekorációja s a káprázatos mii­lieuben a prológ interpretálója: Csupor Istvánné úrhölgy. Grand toilettben; szép, mint egy jelenés. Mult számunk közölte a klasszikus prológot. igy annak nem közönséges szépségeit ismerik már olva­sóink. S a szavalás mind e szépségeket a legteljesebb mértékben érvényre emelte. Meg volt benne a méltóságos komolyság, teljes plaszticitás, érzés és ünnepélyes­ség. A hálás szerző méltán hozta meg virághódolatát eszméi, gondolatai igaz megelevenitőjének. Vaszary Antal hegedüszáma, amelyet annyira vártunk, a főerdész úr elfoglalt­sága miatt elmaradt. De azért mégi­volt egy hegedüszám. Kicsike, térdharis­nyás, még csak a »quae maribus* titkaival foglalkozó violinista pótolta : Zsákovecz Nándor. A hegedű majdnem nagyobb volt a kezelőjénél, hanem azért ugyan­csak elbánt vele. Technikája máris meg­lepő ; művésziélek lakozik abban a fél­tucat éves leendő maestroban. Fischer László mérnök — hegedű és zongora kiséret mellett — az arany­cirádás tarka barokkteremben sza­valta el melodrámáját: A Keresztes lo­vag-ol, amelynek szövegét már szintén kö­zöltük. Sok érzéssel és poézissal megirt kis tragédia; igazán alkalmas sujet zenei megfestéshez. A szerző orgánuma na­gyon kellemes, s amint munkájábau, elő­adásában is meg volt az érzés, a mély­ség. Erősen megtapsolták. Legtöbb taps természetesen az utolsó számra maradt, amely a tapsteremtő víg Múzsát szolgálta. A mindég ötletes és mindig jókedvű Szomaházy Istvánnak egyfelvonásos vígjátéka: az Egérfogó ment pattogó, eleven, sikerült előadás­ban. Maga a darab inkább olvasmány­nak íródott, mint színpadra, (az >TJj Idők* hozta) vannak helyzetei, amelyek megjelenítve szinte képtelenek, (pl. a nyugodtan elcsevegett reminiscentia — felelevenítés a halálra rémült asszonykával). Szomaházynál azonban csak jó kedvet, hu­mort, elegáns, szellemes dialógokat kere­sünk, mesemondást s ezt mind feltalálhat­tuk az Egérfogóban is, amelynek színreho­zása két jjiváló taggal gazdagította a mű­kedvelő gárdát. A egyik Szecskay Va­léria, aki a nászutról hazatérő me­nyecske szerepében egyszerre a kipró­bált erők közé emelkedett. A naiv, sze­relmes asszonykát meglepő természetes­séggel, kecsességgel, és temperamen­tummal adta. A vacsora-jelenet után nyüt színen tapsolták meg. Nagy elő­nyei : kellemes hangja, mozdulatainak, gesztusainak ügyessége, harmóniája. Meg vannak hangjai a komoly ép úgy, mint a humoros regiszterbén. A másik novícia : Vancsó Anna volt. A legkedvesebb, tő­rülmetszett szobacicus, aki különösen mo­nológjával, (B. Szabó Mihály tollából) amelyben csupa eredetiség, - kedv és pajkosság volt, aratott nagy tet­szést. »Kabinet alakítás*, mondották. A harmadik női szereplő már tavalyról becézett színpadi ismerősünk: Burián Erzsike. Egy bakfiss-leány bájosságát, naivságát, egész karakterét pompásan megelevenítette. Szeme, ajka, egész lelke játszott. — A férfiszereplők közül: Berán Károly és Istvánffy Elemér a gárda régi tagjai. Amaz az egércsapdába került gigerli-lovag, emez a fiatal férj szerepé­ben gyarapította kiváló sikereit. Nem ejtettek el semmit szerepükből, de sőt emeltek azt. Új ember volt Fekete Géza, aki a tűtnyelő áltábornok kis epi­zód-szerepéből is tudott alakítást csi­nálni. A rendezés, kiállítás mintaszerű volt. A pazar díszletek Deutsch Samu és Hörr József festők ízlését, ügyességét dicsérik, az ebédlő szoba elegáns berendezése Szimhard Károly üzletebői való volt. Az előadást vacsora, majd tánc kö­vette. Milyen kedvvel s milyen kitartás­sal, legjobban mutatja, hogy az utolsó csárdás reggeli hat órakor hangzott el. Krónikás. Esztergom, november 25. — A hercegprímás uj palotája. A legilletékesebb helyről fel lettünk hatalmazva annak közlésére, hogy a fővárosi és egyes helyi lapoknak az a hire, hogy a hercegprímás egy Budavárában emelendő, uj pri­mási palota építését ez idő szerint tervezné, teljesen alaptalan. — A bencés székháznak e héten ven­dége volt. Itt időzött néhány napig Gulyás Elek kiscelli házgondnok, a leg­kedvesebb Gulyás bácsi, akinek sok tanítványa — egyúttal leghálásabb tisz­telője is valamennyi —egész nemzedéket tesz immár ki városunkban. — Kinevezés. A földmivelésügyi mi­niszter a vágbalparti ármentesitő és belvizlevezető társulat mellé szervezett véleményező bizottság tagjává nevezte ki Nedeczky Miklós főkáptalan-uradalmi gazdasági tanácsost. — A belügyminisz­ter Szoláry János segédjegyzőt a tokodi anyakönyvi kerületben anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Esküvők. Előkelő esküvő lesz szom­baton városunkban. Társadalmunk egyik legkedveltebb tagja, aki szellemével és kedvességével lelke volt.a társas élet­nek : Perényi Irma k. a. asszonyfővel távozik körünkből. Az esküvőről a menyasszony családja a következő érte­sítést adta ki: »Özv. Perényiné Mattya sóvszky Mária örömmel tudatja, hogy leánya, Irma, Vimmer Károly úrral í. évi december hó 2-án déli 12 1 / i órakor az esztergomi belvárosi plébánia templom­ban esküvőjét tartja.* Hasonló értesítést adott ki a vőlegény családja. A menyeg­zőn nyoszolyó leányok lesznek : Mattya­sovszky Olga, Mattyasovszky Marianna, Vimmer Ilonka (Csém), Vantsó Annika (Szöigyén), Vimmer Marianne, Mátray Sárika (Kőrös), Mattyasovszky Margit, Mátray Böske (Körös.) Vőfélyek: Vim­mer Imre (Bpest), Vezér Károly főhad­nagy (Lemberg), Pisuth Kálmán, Cser­mák Ede főhadnagy, Istvánffy Elemér, Herbst Elemér főhadnagy, Vantsó Gyula (Szöigyén), Hüke Kálmán, Mattyasovszky Jenő. Nászasszony: Perényi Kálmánné. Násznagyok : a menyasszony részéről: Perényi Árpád, a vőlegény részéről: Baross Károly (Bpest). Petri Viktor, a 76 ik gyalogezred szá­zadosa 1900 január hó 6-án tartja eskü­vőjét szépséges arájával: assa- és ablánc­kürthi Ghiczy Lívia kisasszonynyal. — Névnapok. A bakfiss leányok ki­válóan tisztelt szentje : András napja a holnapi. Nem kételkedünk, hogy ifjú hölgyeink az idén sem feledkeztek meg a szokásos ceremóniákról, amelyek ré­vén megálmodják a leendő élettárs fo­tográfiáját. — Névünnepe a holnapi nap Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelü­gyelőnek, közéletünk e kiváló alakjának s Osváth Andornak, a városi tisztikar egyik legbuzgóbb tagjának. — Vasárnap pedig xavéri szent Ferencz napja követ­kezik. Névünnepe társadalmunk több vezető alakjának. Igy Blümelhuber Fe­rencz és Maszlaghy Ferencz kanonok­nak, Frey Ferencz országgyűlési képvi­selőnek, Meszéna Ferencznek, ügyvédi karunk érdemes doyenjének, Dóczy Fe­rencz ipartestületi elnöknek. A >Polgári EgyesüleU különösen megünnepli e napot. Szombaton este a >Magyar Ki­rály« szállodában lakomát rendez, hogy ott üdvözölje diszelnökét Frey s— elnökét Dóczy Ferenczet. — Rózsaszínű rovat Báró Stembach Anzelm földbirtokos jegyet váltott gróf Sternberg Mária kisasszonynyal. A bol­dog vőlegény a héten városunkba járt s Frey Ferencz országgyűlési képviselő vendége volt. — Dr. Szabó László Buda­pestről jegyet váltott Szalkay Micikével, Szalkay József iparbanki főkönyvelő szép leányával. S igy a kedves család Köré­ben az ezüstlakodalmat rövidesen két esküvő is követi. — Betegágyon. Lapunk legutóbbi szá­mában emlékeztünk meg éppen nagy érdemeiről Klinda Rezső belvárosi kar­nagynak, aki — a legszerényebb visz­szavonultságban — az idén ülte meg ta­nítói és karnagyi működésének félszá­zados évfordulóját, Felszólalásunk nem ma­radt eredménytelen s azonnal megindult a mozgalom, hogy e ritka szép dátum ne múljék el nyomtalanul. S épp e na­pokban vesszük hírül, hogy az érdemes férfiú komolyabban megbetegedett. Igaz szívből óhajtjuk, hogy betegágyát mielőbb elhagyhassa s eddigi friss egészségében és erejében vehessen részt az általános tisztelet és szeretet tervbe vett méltó megnyilványulásában. — Vadászatok. A nagysallói és nagy­ölvedi primási erdőségekben a hét első napjain Csupor Istnán főerdőmester nagy vadra igen sikerült vadászatot rende­zett, amelyben részt vett Bolla Kálmán altábornagy is, segédtisztjével: Vaszary Béla századossal. — Pénztárvizsgálat volt tegnap a vá­rosházán. Ez aktust ezúttal először ve­zette az új polgármester. — A járásbíróságból. Csákány Sándor joggyakornok, lapunk jeles tollú munka­társa, katonai szolgálata leteltével váro­sunkba visszaérkezett s hivatalát újból elfoglalta. — Megyei közgyűlés. A vármegyei törvényhatóság december hó 11-én rend­kivüli közgyűlést tart. Tárgyait a szak­osztályok dec. hó 6-án, az állandó vá­lasztmány 7-én készíti elő. — Temetés. Impozánsan, igazi bányász­fénynyel és melegséggel folyt le vasár­nap Effenberger Ferenc tokodi bánya­tiszt temetése. A bányászzenekar bús melódiái mélyen meghatották a résztvevő közönséget és bizonynyal meghatották volna a központi igazgatóság képviselő­jét is, ha esetleg odatéved egy egyszerű, de buzgó hivatalnoka ravatalához. — A vármegye zászlaja. A vármegye ősi zászlaját az idők folyása erősen megviselte, úgy hogy renovációjára volt szükség. Az alispán ennek eszközölteté­sével Reviczky Győző főszolgabírót bizta meg, aki e kényes munka elvégzésére a vízivárosi zárda tisztelendő nővéreit kérte fel. A renováció rendkívül sikerült, miért is alispán az intézet főnöknőjének kiváló köszönetét fejezte ki s a zárdatemplom »szent Antal-szobor-alap* ja részére tiz darab aranyat ajánlott fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom