Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-30 / 96.szám

nyálban és köpetben van, ritkábban a betegek vizelletében és bélürülékeiben; — ezekből átvihető más személyekre, valamint némely állatokra, mint patkányokra, egerekre és eljuthat különféle tárgyakra, a melyekkel aztán el is hurcolható. v

Ily tárgyak pl. a ruházat, ágynemű, rongyok, gyapjú, szőnyegek, szőrök és haj, nyers bőrök s hasonlók; — sőt étel és italnemüek is közvetitik ittott a fertőzést. 4. A fertőző anyag leggyakrabban ugy jut az emberbe és az iránta fogékony állatokba, hogy valamely észre nem vett, vagy figyelemre sem méltatott kis bőrsérülésen, például szúráson, karcoláson, lehorzsoláson át, vagy pestis beteg emberről, vagy állatról származó rovarok csípése utján kerül a keringő vérbe; — de úgyis átvihető a fertőző anyag, ha porral belélegzi, avagy étellel, itallal szájába viszi az ember. Tüdőpestisnél a betegnek bacülusok millióit tartalmazó köpetje közvetíti a fertőző anyag átvitelét személyről-szcmélyre. 5. Egyik helyről, másikra ugy jut el a pestis : a) ha olyanok viszik el, akik csak könynyű pestis betegségben szenvednek vagy akik lábbadozók: b. ha bestis betegeknek kellőképen nem fertőtlenített tárgyain, ruháin, ágyneműin s egyéb holmiján vitetik el: c) ha hajókon vagy egyébként szállított, vagy önként vándorló egerek, vagy patkányok viszik el magukkal; sőt az ily állatokon tartózkodó parasita rovarok, vagy egerek, patkányok ürülékei, esetleg holttestjei is közvetitik a beteg, ség tova hurcolását. KRÓNIKAAz Achileont eladták. „Korfuból jelentik, hogy az Achileont, a megboldogult királyné gyünyörü villáját egy angol ngy millió frankért megvette." Az Achileonban van elhelyezve Heine szobra, mit a királyasszony emeltetett. Sötét magános búval Hányszor bolyonga ott, Sebzett, szegény szivére Keresve balzsamot. Babérfák dús ligetje Arnyat hullajta rá, Emlékét szebb napoknak Ott visszaálmodá. Lent a morajló tenger, Fent a felhőtlen ég, Lelkének annyi titkát Mostan is tudja még. S ime — hol minden paráuy Regét csak róla mond, — Csöndben, szépen eladták Csodás Achileont. Állhat már ott a költő, Ki venné azt hirül: Hogy a »magános könycsepp Leperg a szemibül ? !« Tóth. Kaszinóest. — Heti krónika. — November 25-ike, minden Katalinok, Katinkák, Katókák és Katicák napja, évek hosszú során át nevezetes dátuma volt az esztergomi mulatságkedvelő fiatalságnak. Tulaj donképen főpróbája a farsangnak, olyan főpróbája, amely rendszerint sikerültebb volt az összes követő farsangi cécóknál. Az egykor nagyhírű dalárda virágzása idejében volt az ! Az alacsony, hombárszerü, ékes tüllrózsákkal ékilett Hadinger vendéglőben, amelyből azóta kő kövön nem maradt, találkozott e napon az egész megye és város elitközönsége, volt hangverseny, kiállott a pódiumra a hatalmas énekes-gárda, akadt ezerféle móka és soha nem hiányzott a leghamisitatlanabb jó kedv. Ezek az idők régen elmulának! Megfogyott a dalárda annyi versenyben megkoszorúzott csapatja, velük az egyesület pártoló tagjai is s ma a nagy multu egyesület csak névleg és az emlékekben létezik. És elmultával megszűnt a Katalinnap hagyományos megünneplése is; a farsang legfeljebb Szylveszter-estéig vetette előre árnyát. Elpusztult a Hadinger-kávéház is, de épült helyén egy impozáns palota s ebben a palotában, nem messze a régi helytől, egy másik egyesület ismét visszahelyezte régi jogaiba november 25-ikét. Ez a visszavarázslás a » Kaszinó* műkedvelő gárdájának érdeme. Más volt a külső kép, más a staffage, uj a generáció is, de a hangulat, a kedv, az érdeklődés talán még nagyobb, mint a néhai. A pazar termek levegője ugyan itt nem vált afrikaisan izzóvá, mint annak idején odaát, de a mulatság sikerének termométerében a higany felszállott a leg-Hadingeribb magasságra. A szombati est tulaj donképen bemutató est volt. Bemutatása a Kaszinó „uj helyiségeinek s bemutatása az uj színpadnak, amelynek mesteri felszerelését, nagy arányait, minden modern kellékkel és fényűzéssel való kiállítását már ismertettük. A közönség sokat várt és mégis meg volt lepődve a ragyogó, diszkrét, nagy eleganciával előállított termek szépségétől. S az összes lokalitások fényesen kiállották a tüzpróbát. A táncterem stíljével, ideális parkettjével, valamint a mellékhelyiségek is, amelyekben — a nagy sokaság dacára — füstnek, hőségnek nyoma sem volt. De térjünk az előadásra ! Az egész, szinháziasan félhomályos nézőtér mély csendben, telve várakozással leste a nehéz plüss függöny szétválását. Ott pompázott előtte egy téli kert ragyogó dekorációja s a káprázatos miilieuben a prológ interpretálója: Csupor Istvánné úrhölgy. Grand toilettben; szép, mint egy jelenés. Mult számunk közölte a klasszikus prológot. igy annak nem közönséges szépségeit ismerik már olvasóink. S a szavalás mind e szépségeket a legteljesebb mértékben érvényre emelte. Meg volt benne a méltóságos komolyság, teljes plaszticitás, érzés és ünnepélyesség. A hálás szerző méltán hozta meg virághódolatát eszméi, gondolatai igaz megelevenitőjének. Vaszary Antal hegedüszáma, amelyet annyira vártunk, a főerdész úr elfoglaltsága miatt elmaradt. De azért mégivolt egy hegedüszám. Kicsike, térdharisnyás, még csak a »quae maribus* titkaival foglalkozó violinista pótolta : Zsákovecz Nándor. A hegedű majdnem nagyobb volt a kezelőjénél, hanem azért ugyancsak elbánt vele. Technikája máris meglepő ; művésziélek lakozik abban a féltucat éves leendő maestroban. Fischer László mérnök — hegedű és zongora kiséret mellett — az aranycirádás tarka barokkteremben szavalta el melodrámáját: A Keresztes lovag-ol, amelynek szövegét már szintén közöltük. Sok érzéssel és poézissal megirt kis tragédia; igazán alkalmas sujet zenei megfestéshez. A szerző orgánuma nagyon kellemes, s amint munkájábau, előadásában is meg volt az érzés, a mélység. Erősen megtapsolták. Legtöbb taps természetesen az utolsó számra maradt, amely a tapsteremtő víg Múzsát szolgálta. A mindég ötletes és mindig jókedvű Szomaházy Istvánnak egyfelvonásos vígjátéka: az Egérfogó ment pattogó, eleven, sikerült előadásban. Maga a darab inkább olvasmánynak íródott, mint színpadra, (az >TJj Idők* hozta) vannak helyzetei, amelyek megjelenítve szinte képtelenek, (pl. a nyugodtan elcsevegett reminiscentia — felelevenítés a halálra rémült asszonykával). Szomaházynál azonban csak jó kedvet, humort, elegáns, szellemes dialógokat keresünk, mesemondást s ezt mind feltalálhattuk az Egérfogóban is, amelynek színrehozása két jjiváló taggal gazdagította a műkedvelő gárdát. A egyik Szecskay Valéria, aki a nászutról hazatérő menyecske szerepében egyszerre a kipróbált erők közé emelkedett. A naiv, szerelmes asszonykát meglepő természetességgel, kecsességgel, és temperamentummal adta. A vacsora-jelenet után nyüt színen tapsolták meg. Nagy előnyei : kellemes hangja, mozdulatainak, gesztusainak ügyessége, harmóniája. Meg vannak hangjai a komoly ép úgy, mint a humoros regiszterbén. A másik novícia : Vancsó Anna volt. A legkedvesebb, tőrülmetszett szobacicus, aki különösen monológjával, (B. Szabó Mihály tollából) amelyben csupa eredetiség, - kedv és pajkosság volt, aratott nagy tetszést. »Kabinet alakítás*, mondották. A harmadik női szereplő már tavalyról becézett színpadi ismerősünk: Burián Erzsike. Egy bakfiss-leány bájosságát, naivságát, egész karakterét pompásan megelevenítette. Szeme, ajka, egész lelke játszott. — A férfiszereplők közül: Berán Károly és Istvánffy Elemér a gárda régi tagjai. Amaz az egércsapdába került gigerli-lovag, emez a fiatal férj szerepében gyarapította kiváló sikereit. Nem ejtettek el semmit szerepükből, de sőt emeltek azt. Új ember volt Fekete Géza, aki a tűtnyelő áltábornok kis epizód-szerepéből is tudott alakítást csinálni. A rendezés, kiállítás mintaszerű volt. A pazar díszletek Deutsch Samu és Hörr József festők ízlését, ügyességét dicsérik, az ebédlő szoba elegáns berendezése Szimhard Károly üzletebői való volt. Az előadást vacsora, majd tánc követte. Milyen kedvvel s milyen kitartással, legjobban mutatja, hogy az utolsó csárdás reggeli hat órakor hangzott el. Krónikás. Esztergom, november 25. — A hercegprímás uj palotája. A legilletékesebb helyről fel lettünk hatalmazva annak közlésére, hogy a fővárosi és egyes helyi lapoknak az a hire, hogy a hercegprímás egy Budavárában emelendő, uj primási palota építését ez idő szerint tervezné, teljesen alaptalan. — A bencés székháznak e héten vendége volt. Itt időzött néhány napig Gulyás Elek kiscelli házgondnok, a legkedvesebb Gulyás bácsi, akinek sok tanítványa — egyúttal leghálásabb tisztelője is valamennyi —egész nemzedéket tesz immár ki városunkban. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter a vágbalparti ármentesitő és belvizlevezető társulat mellé szervezett véleményező bizottság tagjává nevezte ki Nedeczky Miklós főkáptalan-uradalmi gazdasági tanácsost. — A belügyminiszter Szoláry János segédjegyzőt a tokodi anyakönyvi kerületben anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Esküvők. Előkelő esküvő lesz szombaton városunkban. Társadalmunk egyik legkedveltebb tagja, aki szellemével és kedvességével lelke volt.a társas életnek : Perényi Irma k. a. asszonyfővel távozik körünkből. Az esküvőről a menyasszony családja a következő értesítést adta ki: »Özv. Perényiné Mattya sóvszky Mária örömmel tudatja, hogy leánya, Irma, Vimmer Károly úrral í. évi december hó 2-án déli 12 1

/

i órakor az esztergomi belvárosi plébánia templomban esküvőjét tartja.* Hasonló értesítést adott ki a vőlegény családja. A menyegzőn nyoszolyó leányok lesznek : Mattyasovszky Olga, Mattyasovszky Marianna, Vimmer Ilonka (Csém), Vantsó Annika (Szöigyén), Vimmer Marianne, Mátray Sárika (Kőrös), Mattyasovszky Margit, Mátray Böske (Körös.) Vőfélyek: Vimmer Imre (Bpest), Vezér Károly főhadnagy (Lemberg), Pisuth Kálmán, Csermák Ede főhadnagy, Istvánffy Elemér, Herbst Elemér főhadnagy, Vantsó Gyula (Szöigyén), Hüke Kálmán, Mattyasovszky Jenő. Nászasszony: Perényi Kálmánné. Násznagyok : a menyasszony részéről: Perényi Árpád, a vőlegény részéről: Baross Károly (Bpest). Petri Viktor, a 76 ik gyalogezred századosa 1900 január hó 6-án tartja esküvőjét szépséges arájával: assa- és ablánckürthi Ghiczy Lívia kisasszonynyal. — Névnapok. A bakfiss leányok kiválóan tisztelt szentje : András napja a holnapi. Nem kételkedünk, hogy ifjú hölgyeink az idén sem feledkeztek meg a szokásos ceremóniákról, amelyek révén megálmodják a leendő élettárs fotográfiáját. — Névünnepe a holnapi nap Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelőnek, közéletünk e kiváló alakjának s Osváth Andornak, a városi tisztikar egyik legbuzgóbb tagjának. — Vasárnap pedig xavéri szent Ferencz napja következik. Névünnepe társadalmunk több vezető alakjának. Igy Blümelhuber Ferencz és Maszlaghy Ferencz kanonoknak, Frey Ferencz országgyűlési képviselőnek, Meszéna Ferencznek, ügyvédi karunk érdemes doyenjének, Dóczy Ferencz ipartestületi elnöknek. A >Polgári EgyesüleU különösen megünnepli e napot. Szombaton este a >Magyar Király« szállodában lakomát rendez, hogy ott üdvözölje diszelnökét Frey s— elnökét Dóczy Ferenczet. — Rózsaszínű rovat Báró Stembach Anzelm földbirtokos jegyet váltott gróf Sternberg Mária kisasszonynyal. A boldog vőlegény a héten városunkba járt s Frey Ferencz országgyűlési képviselő vendége volt. — Dr. Szabó László Budapestről jegyet váltott Szalkay Micikével, Szalkay József iparbanki főkönyvelő szép leányával. S igy a kedves család Körében az ezüstlakodalmat rövidesen két esküvő is követi. — Betegágyon. Lapunk legutóbbi számában emlékeztünk meg éppen nagy érdemeiről Klinda Rezső belvárosi karnagynak, aki — a legszerényebb viszszavonultságban — az idén ülte meg tanítói és karnagyi működésének félszázados évfordulóját, Felszólalásunk nem maradt eredménytelen s azonnal megindult a mozgalom, hogy e ritka szép dátum ne múljék el nyomtalanul. S épp e napokban vesszük hírül, hogy az érdemes férfiú komolyabban megbetegedett. Igaz szívből óhajtjuk, hogy betegágyát mielőbb elhagyhassa s eddigi friss egészségében és erejében vehessen részt az általános tisztelet és szeretet tervbe vett méltó megnyilványulásában. — Vadászatok. A nagysallói és nagyölvedi primási erdőségekben a hét első napjain Csupor Istnán főerdőmester nagy vadra igen sikerült vadászatot rendezett, amelyben részt vett Bolla Kálmán altábornagy is, segédtisztjével: Vaszary Béla századossal. — Pénztárvizsgálat volt tegnap a városházán. Ez aktust ezúttal először vezette az új polgármester. — A járásbíróságból. Csákány Sándor joggyakornok, lapunk jeles tollú munkatársa, katonai szolgálata leteltével városunkba visszaérkezett s hivatalát újból elfoglalta. — Megyei közgyűlés. A vármegyei törvényhatóság december hó 11-én rendkivüli közgyűlést tart. Tárgyait a szakosztályok dec. hó 6-án, az állandó választmány 7-én készíti elő. — Temetés. Impozánsan, igazi bányászfénynyel és melegséggel folyt le vasárnap Effenberger Ferenc tokodi bányatiszt temetése. A bányászzenekar bús melódiái mélyen meghatották a résztvevő közönséget és bizonynyal meghatották volna a központi igazgatóság képviselőjét is, ha esetleg odatéved egy egyszerű, de buzgó hivatalnoka ravatalához. — A vármegye zászlaja. A vármegye ősi zászlaját az idők folyása erősen megviselte, úgy hogy renovációjára volt szükség. Az alispán ennek eszközöltetésével Reviczky Győző főszolgabírót bizta meg, aki e kényes munka elvégzésére a vízivárosi zárda tisztelendő nővéreit kérte fel. A renováció rendkívül sikerült, miért is alispán az intézet főnöknőjének kiváló köszönetét fejezte ki s a zárdatemplom »szent Antal-szobor-alap* ja részére tiz darab aranyat ajánlott fel.