Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-25 / 25.szám

Szombat március 25, es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Mejgjeleijik Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— _____ 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁIxMÁNLaptalajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyüttjrek és hirdetések küldendők) Szccl^cpyi-tér, 330. szánj Kéziratot nem adunk vissza. --€rA vízvezeték kérdéséhez. Esztergom, március 24. A napokban terjesztette be dr. Áldori Mór tanácstag, kerületi orvos a polgármesterhez a városi közkutak állapotára vonatkozó jelentését, amely jelentés tárgyalja egyúttal a három kerületnek ivó vízszolgáltatási viszonyait. E terjedelmes jelentés nagyon alkalmas arra, hogy azt a meggyőződést támassza bennünk, hogy városunk mint minden, úgy ezen a téren is sok reformra szorul. A jelentés általában ugyan kielégítő viszonyokat konstatál, ám azonban minden mondatánál ott van az a bizonyos >de«, meg a »hanem <, amelyeknek eltüntetése azivóvizkérdésnek gyökeres megoldása volna. Az első kerület viszonyai aránylag a legjobbak, de itt is kivált a külső részeké. A kerületi orvos jelentése szerint ugyanis a közkutak jó minőségű ivóvizet szolgáltatnak és kellő bőségben. A kutak száma ugyan kevés, mert a házakban igen sok helyt nincs kút, de ami van, az meglehetős jó ivóvizet szolgáljtat. Sokkal mögötte áll azonban az ; első kerületnek a második kerület í állapota. Ez a városrész köves talajon épült és romhalmaz fölött, amelyet a mult századok háborús idői okoztak, midőn a város nem egyszer alapjában fel lett dúlva. A hegyoldalban fekvő városrészben pedig egyetlen kút sincs, mert az sziklatalajon áll, amelyből viz nem nyerhető. Ami kút van, annak vize jórészt meleg, jórészt ásványos. "Az előbbi az élvezésre 18—20 foknyi melegsége miatt alkalmatlan s nyáron meg ki sem hűthető, az ásványosak pedig, ha bár nem ártalmasak is az egészségre nézve, kesernyés izük miatt alig élvezhetők. Különösen sok nehézséggel jár a szenttamáshegyieknek az ivóvizszükséglet fedezése, kik — minthogy a hegyen kút abszolúte nincsen, nagyobb távolságról — legkivált a Dunából szerzik be ivóvizszükségletüket. Legszomorúbb viszonyok uralkodnak a harmadik kerületben, amint az a harmadik kerületi orvosnak jelentésében olvasható. Közkút kevés van, a lakosság jórészt a Dunára szorul, melynek vizét a beleömlő csatornák megfertőztetik. Alkalmatlan talajvizet és inficiált folyóvizet használnak tehát az e kerületben' lakosok s innen, hogy — miként a kir. orvos jelentésében panaszolja — ha valamely járvány lép fel, legtöbb áldozatot e kerületből szedi. Az ivóvizkérdés egyik gyökeres reformjának tartaná a tanácstag ker. orvos — mint azt jelentése végén ecseteli is, — ha a primási vízvezeték egy ága e kerületekbe kiterjesztetnék s abból több nyílványos csap nyittatnék. Nagyon osztjuk az orvosi véleményt s nem mulaszthatjuk el, hogy felhívjuk az elsőfokú közegészségügyi hatóság figyelmét erre a dologra és kérjük a polgármester urat, hogy vegye kezébe az ügyet most épen, a tizenkettedik órában. A primási vízvezeték ugyanis most van kiépítés alatt s az építkezés most folyamatban van. A vizemelő készülék csak az imént érkezett meg s be is van állítva s mint megtudtuk: igen jól fungál, amennyiben naponként 3 órai munHí .Esztergom és fiié" tárca A keresztes loVag.*) Melodráma. Viharvert tölgy gyanánt áll fennen még Az erdőszéli kápolna fala. Fél rom . . . Belül se más. Imitt-amott a vakolat Lehullt, de áll még fennen, bár fél rom. Benn ősz, a kortól görnyedt papja ül. A hófehér szakái libeg-lobog, a mint A hűvös esti szél az ajtón besüvit. Előtte görnyedez egy fiatal keresztes. »Ne vádolj senkit, jó fiam!« — szólott A pap, a térdeplő lovagra nézve — »Ne vádolj senkit, senkit, jó fiam, A kedvest elragadta ég keze, De él a mennyben s vár reád hiven, Szeretve.« Bús Garam lovag feláll S kitámolyog. A fájdalom sötétre festi arcát. Már visszatért a harcból, látta azt A sírt, a hol rég nyugszik Istennek fia, De ott, a szent sír közelébe hagyta Halvány szerelmesét, a kit az ég Lesújtott, sírba vitt. S boldog-e igy ? aNagy Isten, oh, ki sujtsz s ítélsz felettünk, Miért vevéd szerelmesemtől életét? Megadtad üdvömet, igaz, de büntetsz igy Most százszorost. Miért 1 an távol ajka, Miért a sírba gyenge teste, mért ? . . . Játék az embersziv, hogy üdvöt adsz, •) E műnek, amelynek zenei része zongorára és hegedűre van irva, szerzője a helybeli vasúti osztály mérnökség fiatal mérnöke. Szerelmet oltsz a szivbe és elrablód Szerelmesem ? Isten, nagy égi hang, Felelj, miért vevéd karomból őt, Miért? Vagy bűn szeretni tán, vagy sorsom Szenvedni százszoros halált ?« Vihar közéig. Egy-egy dörej, Villám hasitja át a léget . . . Zúg . . . » Szilaj kacajjal szólsz felém, nagy ég ? t Hahl ez a dörgés égi hang! Hát sújts, Ölj meg s én túlorditlak vihar, Hogy bűn a szivet tépni I . . . S engem sújt Az átok épen! . . . Oh én átkozott!« . . . A vihar egyre zúgott, csapkodott Tova, villámok fénye átcikáz a légen S a hős lassan megyén tovább, tovább, A tengerpart felé, mely elválasztja őt Halvány szerelmesétől. Ott letérdel Egy tört kereszt előtt s imát rebeg . . . A tengervíz morajjal hömpölyög . . . Felé közéig . . . locsolja . . . Az ifjú nem Figyel oda, elfogta búja, sír . . . A férfi, hős, keresztvitéz . . . Messze, messze, majd közelbről, Majd mellette, majd meg távol, Játszi nymphák halk zenéje Szól feléje csendesen, Édes-bús dallamba szőve Hallja kedvese dalát. A térdelő a sík tengelre néz . . . Oh, ez a dal, szerelmese dala . . . Mily szép ... de honnan jő e dal? Tenger Moraja nem felel s a hős csak néz. És látja ott a tengeren feltűnni Halvány arcát, majd lángoló szemét S a kép csak integet, hogy jönne már . . . Hogy jönne már felé. Még tétováz . . . Feláll. A kép még mindig integet. Letérdel újra, átkarolja a Ledőlt keresztet: »Oh segits ! Ki az, hogy integet felém . . . Tarts vissza ég l« De nézi egyre azt Az arcot, azt a testet . . . Nem birt tovább, Ott hagyta a keresztet és futott A kép felé, tenger vizébe . . . A tengernek moraja zúg tovább, Szitálva hull eső és a ledőlt Keresztet egyre mossa . . . mossa . . . Fischer M. László. Asszony . . . — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Nem ismerem az asszonyokat, ne is haragudjanak érte , . . * Thales, Bias, Simonides, vagy melyik görög bölcs, minél tovább gondolkozott az istenség fogalmán, annál megfoghatatlanabb volt az előtte. Én is úgy vagyok az asszonyokkal. Szeretem, imádom, de nem ismerem őket. A régi sapiensek és más újabbkori theoretikusok diszkötésben ragyognak szobámban, s nincs nap, hogy azokba ne tekintenék; — elolvastam Plutarch, Pittias, Euripiades, Oettinger, Hegel, Kant s más világböícsek műveit, Ovidius »Amores«-ét, »Beneida amores«-ét, »Arsamandi«-ját, de, ha fenyegetnek a sbécsi vas szűzzel«, hogy mondjam meg, akkor is szótalan leszek annál a kérdésnél, hogy mi az asszony ? A ki, ha jó, türelmes, mint az angyal, szenvedni mosolyogva tudó, mint a vértanú, gondoskodó, mint a jó anya, hűséges, mint a feleség és engedelmes, mint a gyermek ; s a ki, ha rossz, keresztülmegy a hét főbűnön és csinál belőle hetvenhetet; a kinek pálcalova van, s ha arra valakit ráültet, azon azt úgy meglovagoltatja, úgy ugratja caracolíroztatja, az egész »haut ecole«-t végigjáratja vele, hogy egy cirkuszi lovas se jobban; — a ki az egyik udvarlót a másikkal eltünteti, mint, a hogyan szoktá„ a szoba falán az egyik freskót a másikkal befesteni, — és a kiktől minden nemes és jó származik, a kikből az Amazonok és Erynniák kerültek ki . . . Kérdeztem másokat: tán megmondja más. ! Az egyik poéta volt; azt mondta, jhogy olyan drága valaki, a kinek bűvI köre kis világot képez a számunkra a | nagy világban, s feledteti, hogy micsoda \ lelíordult planétán élünk. A másik, a ki gonosz humorista volt, azt mondta, hogy olyan valaki, a ki arra van teremtve, hogy, a mit a férfi, hazudik, azt legyen, a ki elhigyje, s 'hogy festői szempontból a képek külön'böző osztályába tartozik. Farsangkor divatkép, s hogy némelyik egész éven át az. Mikor szeret, történeti kép : minden vonásából lehet olvasni, mi történt? Ha férjhez megy: csatakép. Ha szikával 1200 hektoliter vizet képes produkálni, de az effektus emelésével még sokkal többet, egész 4000 hektoliterig, amennyi az egész város ellátására elegendő volna. Ez a kérdés külömben nem most került először szóba; jóval három esztendő előtt, amikor a hercegprímás már kijelentette, hogy alkalmas vizemelő szivattyúról gondoskodik maga s vízvezetékét a városnak is átengedi, amenyiben a város az igy szükségessé váló második vizrezervoárt megépítteti. A polgármester akkor rögtön deputációval akart hálálkodni a nagylelkű főpapnak, de megfeledkezett erről, meg a vízvezetékről is. Csak tavaly amikor a kórházügyben a kórházi főorvossal audiencián volt a főpapnál, jutott eszébe az adott ígéret, mert t. i. a főorvos előre figyelmeztette reá. A főpap megismételte első kijelentését, sőt azt is hozzá tette, hogy a vízvezetéki kazánház kibővítése máris folyamatban van, az uj vizemelő gép megrendelve, tehát a vízvezeték kiterjesztésének immár semmi akadálya nincs.