Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-19 / 23.szám

hogy maga, mert egy percre hátra­fordult, íme, mily könnyen meg­történhetik a baj ! Hogy a munkások biztosítva nin­csenek, e vád is a viszonyok nem ismerésére vall. Nem kell ott biz­tosítani, ahol a Bruder-lad működik. Ha a cikknek különben bujtoga­tás volt a célja, eredménye aligha lesz. Mert épp a főszolgabíró sze­replésének s a társulatok hajlandó­ságának köszönhető, hogy ma nem­hogy csupa idegen elemből nem áll a munkásnép, mint annakelőtte, de sőt legalább %-ad részben me­gyebeli. Azok a megvádolt társula­tok adnak ha nem is könyü, de biztos kenyeret Esztergom 3—400 emberének, Tokod, Táth, Kesztölcz, Csév, Mogyorós, Bajna, Bajóth, Nagysáp, Sárisáp, Epöl, Csolnok, Dágh, Dorogh, Leányvár lakósága tekintélyes részének. S mióta e mun­kába állottak, szépen, örvendetesen gyarapodnak e községek valame­nyien. Ez a megyebeli jóérzékü la­kosság bizony nem fog felülni semmi izgatásnak. Amiket igy röviden elmondottunk, azt hiszszük, eléggé bebizonyítja, mily valótlan az egész bánya-manö­ver, amelynek okait érdekes volna ismerni. S éppen ezért — is­métlődés esetén — nem ajánl­hatnók egyebet a méltatlanul meg­támadottaknak, minthogy keresse­nek törvényes megtorlást a táma­dókkal szemben. —d. Néptanítóink névmagyarosítása. Esztergom, március 18. Vármegyénk kir. tanfelügyelője nem hivatalos szám alatt, hanem bizalmas aton, ujabb útbaigazító körlevelet inté­zett azokhoz a megyebeli néptanítókhoz, a kiknek idegen hangzású nevük van s akiknek legnagyobb része már be is je­lentette nála, hogy nevöket hajlandók megmagyarositani. íme a körlevél: Tisztelt Tanitó ur ! A névmagyarosítás ügyében Esztergomvármegye néptanítói­hoz intézett bizalmas felszólításom meg­hozta a kivánt eredményt. Eleinte töme­gesen jelentették be nálam hazafias szándékukat, de még mindig voltak egye­sek, akik részint az uj név megválasztása, részint családi bővebb értekezés cimén, rövidebb-hosszabb határidőre halasztották elhatározásukat. Azonban ma már abban az állapotban van az ügy, hogy a vármegye Összes néptanítói, kiknek idegen hangzású ne­vök van, ugy szólva egy szálig sorakoz­tak a névmagyarosítás zászlója alá. Ek­ként elérkezett az idő arra, hogy az egyöntetű eljárást részemről is megindít­sam. Ebből a célból a következőkre ké­rem fel tisztelt tanitó urat: 1. Amint a jelen felkérő levelemet mgkapja, irjon folyamodványt a m. kir. Belügyminister úrhoz, a külzeten Széli Kálmán belügyminiszter ur önagyméltó­ságához címezve, melyben minden indo­kolás nélkül, kérje a Minister urat, hogy engedje meg nevének N. N. névre való megváltoztatását. Az uj vezetéknév tisz­tán irandó ki. Csakis a vezetéknevet le­het megváltoztatni. A régies Írásmód azonban (aá, oó, eö, ew, ch, th, ss, fTy, y stb.) ki van zárva. A folyamodvány sajátkezüleg irandó alá, a lakás és az állás megjelölésével. Ha a folyamodónak kiskorú gyermekei is vannak s az egész család nevét óhajtja megmagyarositani, a kérvényben a kiskorú gyermekek ke­resztnevei is felsorolandók. A kérvényre 50 kros bélyeg kell. 2. A névmagyarosítás iránt a Belügy­miniszter úrhoz intézett kérvényhez egy­szerű esetben csak születési bizonyítvány és illetőségi bizonyítvány kell. Ha azon­ban az egész család magyarosítja meg a nevét, családi értesítő csatolandó a kérvényhez. 3. Az illetőségi bizonyítványt a község elöljáróságánál kell kérni azzal, hogy abban a község a t. tanitó ur erkölcsi­ségét is bizonyítsa. Közszolgálatban álló egyénnek azonban, minő a tanitó is, ha ezen minőségét okmánynyal igazolja, il­letőségi bizonyítvány nem kell. 4. Ha a Belügyminiszter úrhoz inté­zett kérvény ekként fel van szerelve egy külön kérvény intézendő a járási fő­szolgabíró úrhoz (városi tanítóknál a polgármesterhez, illetőleg tanácshoz) az­zal, hogy a névmagyarosítás ügyében a Belügyminiszter úrhoz intézett kérvényt mellékleteivel együtt terjeszsze fel pár­tolókig a Belügyminiszter úrhoz. Ez a kérvény azonban már bélyegmentes. * Az igy összeállított Összes ügyiratokat kérem hozzám küldeni, azért, hogy a továbbiakra nézve együttesen tehessem meg a megfelelő intézkedéseket. Gondom lesz reá, hogy a vármegye alispánja ut­ján együttesen történhessék meg vala­mennyi tanitó kérvényének felterjesztése, ami ugy hiszem — húsvétra már meg is történhetik s már pünkösdre a hiva­talos lapban együtt díszeleghet a vár­megye néptanítóinak diszes hangzású uj magyar neve, dicsőségére a magyar névnek s buzdításul más vármegyék nép­tanítóinak is ! Szívből kívánom, hogy úgy legyen. Fogadja hazafias üdvözletemet. Esztergom, 1899. március hó 15-én. Kapuvári Vargyas Endre. mAwm wfLm «JLM wmm \& nowJ nCtBoan M Hetirend. Március 19. A Betegsegélyző Pénztár közgyűlése. > > Az Esztergomvárosi Ipartestület köz­gyűlése. Március 20. A Honvédtemető átvétele. » » Helyszini szemle a szénaperben. Március 21. A nagyböjti elmélkedések kezdete a vízivárosi zárdában. Március 24. Az Esztergomi Hitelbauk közgyűlése. Március 24. A bányászati és kohászati alosztály alakuló gyűlése Doroghon. Március 25. A Borászati Egylet közgyűlése. — Személyi hírek. Andrássy János alispán, szabadságideje leteltével, f. hó 21-én állását újból elfoglalja. — Bodor Károly kir mérnök, aki a helybeli ál­lamépitészeti hivatalhoz osztatott be, Komáromból imár megérkezett váro­sunkba. — Hoffmann Ferenc, a beteg pénzügyi tanácsos három havi szabad­ságidő engedélyezéseért folyamodott a képviselőtestülethez.— Dr. Zubriczki Ala­dár ma délben városunkba érkezett, hogy este a Kath. Körben felolvasást tartson. — Március 15. A szabadság születés­napja, ősi szokás szerint városunkban is lakomákkal végződött. A hazafias pol­gárság megoszlott a >Fürdő« és »Ma­gyar Király« szállodában tartott ban­ketteken, ami mindenesetre az egységes, impozáns ünneplés hátrányára szolgált. Egy levén az egész polgárság a hazafias érzületben, egynek kellett volna lennie az ünneplésben is s a nagy nap kiváló alkalmul szolgálhatott volna arra, hogy a politikai ellentétek elmultával, a közös megjelenéssel az áldásos megbékülést is dokumentálja. A Városi Kör kissé későn vállalkozott az ünnepi programm meg­állapítására, így történt a kettéválás. Mind a két helyen azonban így is szép számú, minden pártárnyalatu polgárság jelent meg s emelkedett, ünnepi volt a hangulat. A »Fürdő* vendéglőben az asztalfőn Frey Ferenc országgyűlési kép­viselő ült, két oldalán Maiina Lajos pol­gármester, Wimmer Imre, az ünnepi szónok, dr. Áldori Mór, dr. Helcz An­tal, Niedermann József, Dóczy Fe­rencz, Dankó István, stb. Pohárbeszé­dett Frey Ferenc, Brutsy Gyula, Helcz Antal, Niedermann József, Wimmer Imre mondottak. Felszólalásuk tárgya a nagy nemzeti ünnep s annak jelentősége volt. A legtöbikbe belejátszott az öröm hangja is a politikai viszonyok átalakulása fö­lött. Hazafias nóták hallgatása mellett, az ízletes vacsora elköltése után, a tár­saság 11 óráig volt együtt, amikor a leg­nagyobb része Frey Ferenccel és Maiina Lajossal átment a iMagyar Királyba«-ba a Tarkaság vacsorájára. S ott nagyon szí­ves fogadtatásban részesült. Itt az ün­nepi szónok Brutsy János volt, utána természetesen sokan emeltek poharat. Itt lettek megvendégelve az agg hon­védek is, névszerint: Hegyváry Miksa, Harczi Adolf, Glossza János, Simon Já­nos, Prikvil Gáspár, Tóth Lőrinc, Ké­píró Ferenc, Vizner István, Jaross Fe­renc, Czajer János, Győri Imre, Párkányi József, Nagy Ferenc és Ottinger Ferenc. Kellő ellátásukról Iványi Géza gondos­kodott. A Katholikus Tanítóképző Intézet ifjú­sága március 15-ikét március i6-án ünne­pelte meg. A házi ünnepség a Talpra magyar-ral kezdődött, amelyet Sárkány István lelkesen szavalt el. Szavaltak még szép hatással: Gáspár Frigyes («Korona és Kard*), Urbányi József (> Szent István unokáihoz), Hélia József (»EIőre!«) Szerny Ferenc (>Kik voltak a honvédek!*) Végül az intézeti dalárda elénekelte a Szózat-ot, amely után Gúzs­venits Vilmos igazgató buzdító, hazafias beszédet intézett az Ifjúsághoz. Süttőn az iskolai ifjúság emlékezett meg szépen a nagy napról. Reggel nyolc órakor szent mise volt a plébánia templomban, amelyet Lováky Antal plé­bános, az egész ünnepség kezdeménye­zője s minden hazafias és kulturális mozgalom előharcosa tartott. Az isten­tisztelet után az iíjuság a tanitó testü­lettel, a községi elöljáróság és az iskola­szék tagjaival a szép millenáris emlék­hez vonult ki. Itt az ünnep második része a következő változatos programm szerint folyt le: Hymnus. 2. Emlékbeszéd, mon­dotta Lokner József tanitó. Ha kedv, ha dal nem volna.* Ének. 4. Jó honfiak honleányok, szavalta Roth Róza VI. o. t. 5. Magyar zászló, szavalta Stefánka István VI, o. t. 6. Mi a haza ?, szavalta Rábl Mária VI. o. t. 7. Hát fiaim, ének. 8. Március 15 én, Szavalja Wiesinger Já­nos főtanitó. 9. Szittya vitézek,ének. 10. Talpra magyar, szavalta Wiesinger Já­nos főtanitó. 11. Szózat. Az ünnepség befejeztével hazafias énekszóval vissza­mentek az iskolai épületbe. E napon az összes elemi és ipariskolai osztályok zárva voltak. Szépen ünnepelt Kéménd község is, ahol a lakosság — Hegedűs Béla jegyző kezdeményezésére — körmenetben vonult ki a történelmi nevezetességű Avar-sán­cokra, Este társaslakoma volt, amelyen az öreg honvédeket is megvendégelték. — Névnapok. A Sándoroké volt a mai nap. A járásbíróság tiszti kara testületi­leg tisztelgett Magos Sándor kir. itélő táblai bírónál, akit közéletünk notabili­tásai is nagy számban keresték fel, va­lamint orvosi karunk érdemes doyenjét: dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsost. A gratulánsokban bő része volt Hegedűs Sándor szőlőszeti és borászati felügyelő­nek, akitől igazán nehezen válik meg a közönség, — továbbá Hübschl Sándor jubilált fŐtanitónak. A szenttamási iskola tanulói bokrétásan gratulálták meg igaz­gatójukat Litsauer Sándort. A holnapi nap már a Józsefeké, akik közül Boltizár József érseki helynöknél már ma sokan tisztelegtek. — Húsz éves találkozó. Folyó évi jú­nius 8-án tartják husz éves találkozójukat a » Fürdő* vendéglőben azok, akik 1879. év­ben tettek érettségit a helybeli bencés fő­gymnasiumban. •— A találkozásban részt vesznek városunkból: Dr. Hutt Árpád, Perényi Árpád és dr. Prokopp Gyula — A többi 15 résztvevő az ország legkülön­bözőbb részeiről jön össze. — Mint hali­juk, egy 30 éves találkozó is van tervbe véve, melyet Magos Sándor kir. itélő táblai biró és kartársai fognak ren­dezni, — Az uj gimnázium létesítésére ki­küldött bizottság ma délután tartja első ülését. Lefolyásáról legközelebbi szá­munkban referálunk. — A városi villamos vasút megvaló­sulásának immár nincs akadálya. A ta­nács mai ülésén került ugyanis bejelen­tésre, hogy a H. E. Vasutt igazgatósága elsőbbségi jogáról — bizonyos transito tarifakedvezmények s 1000 frt előmun­kálati kárpótlás lefizetése ellenében — Török Emil vállalkozó javára lemondott. — Két kérdés. Lapunk egy barátja egyszerre két kérdést is intéz hozzánk, amelyek különben kissé lazán függenek egymással össze. Mi egyikre sem tud­ván megfelelni, a nyilvánosság elé bo­csátjuk azokat. 1. Miért nem kezdődnek meg a propellerjáratok, amelyek külöm­ben az egész télen át folytatódhattak volna? 2. Miért szabad a kir. városi te­mető őre malacainak a sírok között túrni és sütkérezni? Talán olvasóink közül valaki megfelel a fogas kérdésekre. — A Halászati Társulat a polgármes­ter elnöklete alatt ma tartotta közgyű­lését, amelyen alelnökké Geiger Feren­cet választották. Megállapították az üzem­tevet, amelyet a földmiv. miniszterhez terjesztettek fel. Kimondották, hogy kezdése költségekre minden érdekelt tulajdonos holdankint 1 krt fizet. Öröm­mel vették tudomásul a jelenvolt Répássy Aladár kir. halászati felügyelő abbeli bejelentését, hogy a kormány félmillió süllő-petét bocsát a társulat rendelke­zésére. Végül Niedermann Pál javasla­tára határozatba ment, hogy a minisz­ternél lépéseket tesznek, hogy a pest­megyei testvéregyesületet az eddig be nem tartott statumokat érvényre jutassa. — A primási vízvezeték. Az egyik helyi lap legutóbbi számában azt irja, hogy primási vízvezetékhez beszerzett uj szivattyú használhatatlan. E hirrel szemben — a legilletékesebb helyről vett felvilágosítás alapján — kijelenthetjük, hogy a hirnek nemcsak nincs alapja, de a gép kitűnően beválik s naponkint há­rom órai munkával megtölti az 1200 hektoliteres víztartót s a többi időben a géppgyár használja. Túlzott volt ugyané lapnak a primási székház uj kéményé­nek fenyegető repedéseiről s a lebontás szükségességéről hozott hire. Tény, hogy a kéményen kis repedés mutatkozott, amelyet Czigler Győző, a hercegprímás műépítésze megvizsgált s konstatálta, hogy az nem veszedelmes, amenyiben minden hasonló építménynél előfordul, ahol begyújtanak a kémény teljes kiszá­radása előtt. Lebontásról, a kémény sülyedéséről szó sincs. — Helyőrségünkből. A 76-ik gyalog­ezred hétfőn Nyerges-Újfalu határában nagyobb szabású ezredgyakorlatot tart. — Útmutatás a szőlőmüvelésre. A földművelési miniszter ez igazán hézagot pótló, kitűnő kiadványa, amelyet már ismertettünk, kapható Hegedűs Sándor szőlőszeti és borászati felügyelő lakásán is (Duna-utca, Tóth-ház), amelyet a felü­gyelő megtartott, megosztván tartózko­dási idejét volt és uj székhelye között. A hatalmas kötet ára egy korona. — Aszfalt a Lőrinc-Utcán. A Takarék­pénztár a Lőrinc-utca mindkét oldaljár­dájának, körülbelül 900 kilométer kiter­jedésben, aszfalttal való burkolása munkálataira árlejtést hirdet, amelynek részletes feltételei a helybeli igazgató­ságnál és Budapesten Bálint és Jámbor műépítészeknél (V. Báthory-utca 12.) tudhatók meg. Az ajánlatok a Takarék­pénztár igazgatósághoz március hó 18-ikának déli 12 órájáig nyújtandók be. — Urna temető. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulatnak si­került Esztergom környében két ily te­mető nyomára jönni, az egyik a doroghi határban, a másik a Szamárhegy '.övé­ben van. Ezekből a nevezett társulat már több ép hamuvedret szerzett meg, azomban sajnos az ott talált urnáknak nagyobb részét a munkások dolog köz­ben összetörték. A hamvedrek 80 cmnyí mélségben voltak a föld alatt; körülöt­tük és felettük kövek voltak rakva, ami­ből ott létükre lehetett következtetni. Ha a munkások az ilyen kőhalmazt óva­tosan szétszedik, épen kiemelhetik az alatta rejlő három vedret. Amit saját ér­dekükben is volna, mert a régészeti tár­sulat kész ilyeneket megvásárolni. — A bányászati és halászati alosz­tály szervezése iránt a bányatisztek körében igen örvendetes érdeklődés mu­tatkozik s kétségtelen, hogy a f. hó 24-én Doroghon tartandó alakuló ülésen teljes számban megjelennek. — A kanyaró járvány. Örömmel hall­juk, hogy a város területén a folyó havi 1—15-iki időszaki kimutatások szerint a kanyaróban ápolt betegek száma 5-re apadt, amiért itt, valamint az egész vár­megye területén is ezen járvány legkö­zelebbi megszűnte biztosra vehető. — Vivó tanfolyam. Lovas Gyula, a fővárosi vívómesterek egyik legkiválóbbja, a tavasz folyamán, olasz módszer szerint, vivótanfolyamot óhajt rendezni s e cél­ból már érintkezésbe is lépett a Torna Egyesület vezetőségével. A hirt a sport­kedvelők nagy örömmel fogadták s kö­zülök többen ma este Budapestre utaz­tak, hogy ott megtekintsék a vivó es­télyt, amelyet Lovas mester tanítványai rendeznek. — A kivezetett végrehajtó. Még 1898 február havában történt, hogy Végh Károlynál megjelent Magos József vég­rehajtó, hogy adótartozása fejében lefog­lalt ingóságait a városházára szállíttassa. E kötelessége teljesítésében azonban a háztulajdonosok : Tóth István Józset és neje: Patkó Juli megakadályozták, sőt ez utóbbi egyenes kivezette a lakásból a végrehajtót aki panaszt tevén, a koma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom