Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-16 / 22.szám

déki pénzintézetek körében. Baj, hogy saját tőkéjükhöz arányítva, túlságosan sok idegen pénzt kezelnek. Baj, hogy kevés kereskedelmi hiteimi hitellel dolgozva, váltóhitelnyujtásuk éppen nem mondható mobil hitelezésnek. Baj, hogy aránytalanul nagy összegeket helyeznek el hosszú időkre jelzálogra. Ámde ezek a bajok nem az intézetekben, hanem kezdetleges gazdasági viszonyainkban lelik kutforrásukat. És ezeket a bajokat elháritani az intézetek ellenőrzésével éppenséggel nem lehet. Ezeknek a bajoknak alapja viszonyainkban van. Oly ellenőrzés, mely itt szanálást nyújthatna, alig lehetne. Magyarország rohamos gazdasági fejlődésében sok intézmény mutat fel kinövéseket. Természetes is ez, mert minden gyors növekvésnél ott van a kinövés veszedelme. De egészséges gazdasági fejlődésünk sok ily kinövést, vagy lenyesegetett, vagy természetes uton visszaterelt a helyes irányba. Bízzunk ennél a kérdésnél is abban, hogy a vidéki pénzintézetek maguk fogják megtalálni a helyes eszközöket arra, hogy kinövésektől szabaduljanak. Ha most, a kérdés akut stádiumában, találnának valamely ellenőrző közegre, ám csinálják meg. Külsőleg mutatni fogja az orvoslás jelét. És ezért szívesen vesszük, hogy Reusz József, ami főíinanszeirünk is csatlakozott a mozgalomhoz. De a gyógyulás eszközeit a vidéki intézetek csak önmagukból meríthetik — ahol meríteni kell. Egy szakember. Március 15. Nem a nagy március komor szürkeségével : aranyos tavaszi csillogással, és enyheséggel, amilyen a tavalyi arany emléknap volt, ragyogott fel a mai reggel. S habár a tavalyi elevenség, jét io°/

0 kezelési költség levonása után visszaveheti! Fel tehát Parisba! Iratkozzunk be a »Budapest—Paris*. Magyarok társas kirándulása utazói sorába ! Mint már közöltük, városunk s megyénk intelligentiájában szép mozgalom indult meg a kiránduláson való részvétel szempontjából. S annak vezetésére a következő helyi bizottság alakult: elnök : Késmárki Frey Ferenc orsz. képviselő. Jegyző : Munkácsy Kálmán, az »Esztergom és Vidéke* szerkesztője. Tagok: Büttner Róbert kápt. számvevő, Brutsy Gyula keresk. ifj. egyl. elnöke, Dóczy Ferenc ipartestül, elnök, dr. Földváry István főügyész, Gerenday József, az » Esztergomi Lapok* szerkesztője, dr. Horacsek Gyula orvos, dr, Okányik Lajos az »Esztergom* szerkesztője, Schedl Arnulf bencésház gondnok, Thuránszky Lajos m. aljegyző, dr. Weisz Sándor ügyvéd. A bizottság minden tagjánál, nemkülömben szerkesztőségünknél lehet jelentkezni é tökéletes utiélvezetet igérő kikirándulásra. A korábbi jelentkezés az áremelkedésen felül azért is ajánlatos, mert csak korlátolt számú helyek állnak rendelkezésre. Bővebben a falragaszok tájékoztatják majd a közönséget. lelkesültség, disz nem is töltötte be az utcákat: a délután mégis ünnepi hangulatban tölt el. Örömmel konstatáljuk, hogy a város közönsége nem feledkezett el a nagy dátumról s hazafias érzelmeit külsőképpen is méltóságosan dokumentálta. Az ünnep rendezését a > Városi Kör* vette kezébe, ezúttal először adván életjelt magáról megszületése óta. Örömünkre szolgál, hogy az első fellépése ily hazafias aktus volt s reményeljük, hogy első lépéséhez mindenkor hasonló leszen a többi. A főünnepség természetes a délutáni kivonulás s a honvédtemetőben való megemlékezés volt. (A temetőben.) Az Ipartestület lelkes felhivása nem maradt eredménytelen, csatlakozott hozzá a Tarkaság s a Legényegyesület is vasárnapi közgyűlési határozatával. A Városi Kör nemzetiszin szélű plakátjai pedig megállapították az időt délutáni két órában, amikor a kegyeletes megemlékezők a Széchenyi-térről induljanak. A Széchenyi-téren nem gyűlt Össsze nagyobb közönség, a legtöbb a gyönyörű időben előre sietett. Innen indult pontban 2 órakor a főgimnáziumi ifjúság, Vojnits Döme igazgatóval élén s az egész tanári karral. Elül diszruhás, daliás ifjak vitték a két nemzetiszin lobogót s az ifjúság hatalmas babér-pálma koszorúját. A főmenet, élén a város diszfogatával : amelyen Wimmer Imre, az ünnepi szónok pompás diszmagyarban és a polgármester ült, fél 3 órakor indult meg. Elől a város zászlaját vitte Tátus János városi képviselő diszmagyarban, majd lobogóikkal és koszorúikkal következtek az Ipartestület, a Kat. Legényegylet, a kir. városi Polgári Olvasókör s a minden rangú és rendű polgárság szép száma. Lobogót ugyan nem láttunk másutt, mint néhány városi épületen, (pedig de sok nemzetiszin lobogó van a padlásokon !), de a hazafias közönség valóságos sorfalat állott az egész útvonal mentén. Mikor a legelsők kiértek, a honvédtemetőbe, már ott találták a honvédemléken a Kaszinó hatalmas, három selyemszallagos koszorúját, majd csakhamar megérkeztek a Szentgyörgymezei Olvasókör tagjai ugyancsak lobogóval és szép koszorúval. A tulajdonképeni gyászünnepség a gimnázium ifjúsága igazán szép és lélekemelő hazafias megemlékezésével kezdődött. A három szent sir előtt félkörben sorakozva, elénekelték igaz ifjúi lelkesedéssel a Szózat-ot, majd a nyugvó oroszlán árnyékában Nadler István VIII. o. főgimnáziumi tanuló szavalta el sok érzéssel és melegséggel Ábrányi Emil: Tavaszi dal-át. Igazi szónoki tehetség rejlik Helcs Ernő VIII. o. tanulóban, aki kiváló tollra valló emlékbeszédét 'előadásával szépen érvényre tudta emelni. A hazafiasságban vezető gimnázium igazán szép ünnepe a »Hymnusz« akkordjaival végződött, Aki a fiatalok szinte áhitatszerű lelkesedését, felbuzdulását látta, meg fogja jegyezni magának, mennyi hatása lehet az ily hazafias ünnepeknek a fogékony, zsenge keblekre. Kár, hogy a reáliskola és a tanitóképzo tanárai nem látták. Az ifjúság ünneplése alatt érkezett meg a főmenet s amikor amannak végeztével az ünnepi szónok előtérbe lépett, az agg honvédek, Palkovics László, néhai Palkovics Károly fia diszmagyarban és ünneplő setétben a közélet notabilitásai formáltak körülötte tömött gyűrűt. Wimmer Imre úrnak beszédét egész terjedelmében közöljük, igy felesleges annak eszmei és alaki szépségeit ki^ melni; aki olvassa, meg fogja érteni, hogy hatása általános, nagy, tartós volt. Igazi ünnepi szónoklat. íme itt következik : Az emlékbeszéd. Tisztelt Polgártársak! Tisztelt ünneplő közönség! Az összetartozandóság testvéries érzete, mely e városhoz és közönségéhez fuz gyermekévein emlékeitől fogva, az arany ifjúságon s a férfikor zenithjén át életemnek immár alkonyra fordultáig ; ez az érzet önt belém erkölcsi bátorságot, hogy megkíséreljem nem méltatlan tolmácsa lenni egy lélekemelő pillanatban az enyéimmel rokon-gondolataiknak és hazafias öntudatuknak, mely e város minden jóra hivatott és rátermett közönségének keblét márczius 15-én a hont védő vértanuk sírjánál heviti. A hős vértanuk sírjánál és még egy sirnál, mely fölé emléket azért emeltünk, mert Ö is velük egy czélért szenvedett, mert 0 is megtestesülése volt a mártírhalálig elszánt honszeretetnek. Hősök! Oroszlánybátorságú Bátori Shulcz Bódog és Ti névtelen félistenek 1 nNyugodjatok dúló csaták után" — hisz él már nyomdokaitokon . a nagy eszmény, melyért véreteket hullattátok, amelyért élteteket áldoztátok, hogy halálotokkal megszenteljétek. Az eszmény — a lángoló hazaszeretet és a ragyogó szabadság ideálja az: melyért a porladó hősök szent emlékét tiszteljük. Vérük beharmatozta e földet, hogy a szabadság virága újra és mindig hajtson belőle s örökké éljen. És él! Bár „völgyben ül a gyáva kor, őse, saslakára szédeleg, ha néha felpillant," de járjon bár a kor időnkint önfeledkezve alantasán; öntudatra ébredve mégis csak belőled meriti ihletét, szent szabadság! Mert ha nem tenné, önmagát gyilkolná meg. Igen — a szabadság szabadságaiból tévedések is születnek ; de a szabadság ezeket is önön varázserejével orvosolja meg. Csak a népjog körén kivül fogamzott vétkek nem birnak önforrásukban tisztára fürödni. Már remegtünk a közelmúltban dicső vívmányaitokért, hősök és vértanuk! Már-már „holló szárnyaival lebegni véltük a zordon enyészet" kísértetet fejünk felett, midőn szent hited malaszttá vált: nagy lantosunk, aki mondád : «Az nem lehet, hogy annyi sziv Hiába onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért.« íme, ismét az alkotmányos szabadságnak szent koronánk védelme alá helyezett utjain folytatjuk Isten segítségével ezer éves munkánkat a népek nagy versenyében. Mert a hősök vére megtermékenyítette a földet, amelyen állunk és szent hagyományaik megihlették a honatyák lelkét, hogy mindennél magasabbra helyezzék a hazát, mely „bölcsőnk, majdan sirunk is" — „melyen kivül nincsen számunkra hely, itt élnünk s halnunk kell." Tehát nem egy elvont fogalom és hiu ábránd a szabadság, s nem egy tartalom nélküli sóhaj az, melylyel érte vérzett hőseinknek adózunk. Hanem éltető kristály forrás, melyhez mindig visszatérünk, melyet minden szenytől gondosan óvnunk kell, hogy belőle folyton megnyíló erőt meríthessünk. Avagy hihetné-e valaki, hogy amely erényekért hálája nem volna a honfi, szivnek, ugyanazokat magában ápolni és megőrizni birná ? Soha! A sziv és érverés törvénye rokon hatásokat szül Ítéletünkben s akaratunkban; csak amit hálás kegyelettel elismerünk világító érdemnek, lehet jobb lényünk irányító parancsa. Csak a kegyeletes tiszteletben tartott példa nemzhetet lelkes követöket. Megérdemelitik tehát hős vértanúink, hogy sírotokhoz zarándokoljunk, a koszorút fonjunk föléje honfiúi hálából és kegyeletből; hiszen Ti még ezt is jutalmazzátok, mert a belekötött termékenyítő gondolatot visszaszállítjátok reánk. Reánk, a nemzetre, melynek tagjaiként állunk itt az általatok védett hon hü városának fiai; azon városéi, mely a királyi székhely koráig visszanyúló hagyományai közt soha sem engedte elhomályosulni azt, hogy hazafiságában minden jó és rosz időkön át hü maradt önmagához. Esztergom lelkes közönsége!: Ifjúság, a jövő reménysége ! Várostok hü képviselete e koszorúban, melyet nevében a hősfiak sirhalmára meghatottan leteszek, megszentelte hivatását. Hitvallást tesz evvel példaadásul haza- és szabadságszeretetéről, mely minden polgári erény ősforrása s elévülhetetlen hálájáról azok iránt, kik a sirt választották, hogy mienk legyen a feltámadás. Buzduljatok ! Véssétek sziveitekbe a példaadást, lelkesüljetek rajta a honért és szabadságért, hogy az Isten érdemelt áldása legyen e városon és minden hű fián. Ti pedig, a sir mély ölén porladó Dicsőültjeink! Maradjatok a jövőbe néző sóvár lelkünk szövétneke, hogy szellemetek fényénél lássuk virulni hantotokon a szabadság fáját, mely éljen tul bennünket az idők végéig; fejlődjék hatalmas terebély-tölgyé, mely viharedzett biztos menedéket nyújtson késő unokáinknak is, kik boldogan rebeghessék utánnunk: Isten áld meg a magyart! Isten áld meg a királyt és hazát! Éljen az alkotmány és szabadság! Beszéde végével Wimmer Imre a képviselőtestület nevében egy-egy piros-kék száll agos koszorút helyezett el a három szent siron. Majd még egyszer megzendült a »Szózat«, mialatt a többi koszorút is feltették a nyugvó oroszlán fölé s a közönség ünnepi csendben szétoszlott. (Az est, a vidék.) Az est folyamán tartják a hivatalos bankettet a »Fürdő* vendéglőben, ahol a város orszgy. képviselője s az ünnepi szónok is megjelenik, valamint hazafias összejövetelt tart a >Tarkaság* egyesület is. Nyitva lesznek a polgári olvasókörük s azokban talán a földmives osztály — amely d. u. nem szakította félbe munkáját, nagyobb számban jelenik meg. A kereskedővilágot — 4—5 kivételével — az üzlet egyáltalán nem engedte ki boltjaiból. A mai napot megünnepelte Párkány, Farnád s kiváló diszszel Nyergesujfalu, ahol az ünnepi mise után a millenáris obeliszkhez vonultak s ott hazafias ünnepséget rendeztek. Nagy március 15-éhez a nemzeti kokárda is hozzá tartozik, arról főgimnáziumunk ifjúsága nem is feledkezett meg. Közigazgatási bizottság. — Március 14. — A vármegyei közigazgatási bizottság f. havi ülését kedden tartotta. A gyűlést mint elnök, a főispán betegsége s az alispán távolléte következtében B. Szabó Kihály főjegyző vezette, amig a szintén beteg Kollár Péter h. árvaszéki elnököt Hamar Árpád ülnök helyettesitette. A gyűlésnek jelentékenyebb tárgyai nem voltak; a szép számban megjelent tagok azonban nagy érdeklődéssel hallgatták a terjedelmes félévi jelentést, amely a megye m. félévi összes viszonyait — a miniszteri resszortok szerint elkülönítve — terjedelmesen, tüzetesen és lelkiismeretes körültekintéssel ismertette, nem feledkezvén meg a létező és pótlandó hiányok részletesjeltüntetésérői sem. Nagy figyelemmel hallgatták dr. Mát* ray Ferencz h. t. tiszti főorvos havi jelentését is, amely fontos statisztikai számadatokkal és minden részletre kiterjedő figyelemmel állította elénk vármegyénk február havi közegészségügyi állapotát. Sajnos, az sem általánosságban, sem a mult havihoz viszonyítva, kedvezőnek nem volt nevezhető. A kanyarójárvány a gyermekek között — januárhoz képest — ugyan tetemesen csökkent, de helyébe lépett az influenza, amely a felnőtteket sem kímélte meg s komoly ko mplikációi többször letalis kimenetelt idéztek elő. A hó végével kanyaróban összesen 83 gyerek maradt ápolás alatt, (ebből 43 a városra esik), az esetek száma 74-ei apadt. Január i-től febr. 28-ig összesen