Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-05 / 19.szám

ESZTERGOM es w AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 4 * HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK ! Egész éyre — — — — 12 kor. — fit Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre . — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULcA­Szerkesztőség és kiadóhivatal \ kéziratok, előfizetések, nyiltíerek és hirdetések küldendő*) Szécl^ei^yi-tcr, 330. szánj. ~$M Kéziratot nem adunk vissza. A szabadelvüség jegyében. Esztergom, március 4. Megtörtént a nem kis horderejű esemény, amely a legutóbbi idő­ben egyre növekvő határozottság­gal jelentetett s mely még a po­litikai viszonyok legújabb nagy át­alakulása után is eléggé meglepően hatott: a Nemzeti Párt beolvadt a Szabadelvű Párt-ba és vele (amit némely oldalról még az utolsó órák ban is dezavuáltak): városunk or­szággyűlési képviselője: Frey Fe­renc. ' Mi, akik a különösen városunk­ban a polgárság egy nagy kontin­gense által annyira perhorreskált, szidalmazott, lenézett liberális párt­nak, mint a nemes és tiszta szabad­elvű eszmék igazi letéteményesei­nek, komoly meggyőződésből, min­den önös érdek nélkül, hazafias kö­telességből is mindig hívei voltunk : mi, csak igaz örömmel fogadhatjuk a hírt és az elsők akarunk lenni azok között, akik ez alkalom­ból szívből, minden mellékgondolat nélkül, a személyi rokonszenvtől is teljesen eltekintve, éppen min­Az .totap és Vidéke* tárcája. Q/u óta. &a\fmáöt otttve ifyú * 'fámára, &aymá$on -ftvuvvC mit nt tát; (Boák a ftien aySnycxt kivonja, tfLim aejti -mécj. a §otactívát. ^ÍCan tőtük ca\j sötit satohtxxn ®Oín óta átX 0 keUfta; cTvfl Kak, Xazanaok kvonak isküvőzt, Qxj\j\dt vem mát; a nás&Mtta, S&yUői átSáo otátt a fétc, cX ft&^p ir&cmch&cA könxj ^tata; S miűp elmondják tcj\y\ná$\\ah n kotko­ím Gu* óta \a\j ktX\jK% : <HÍ\k Kok, $íinaó fátcöontk táay öit%m Qiciny (>at>ájuk álmodik ; „cTCuSj, aluZj in v^c^Uatm. ^fltajd én intott&tok kajnalia . 4 . w JCcm&ú a%> íj 0 a cöind-btn eaytcmá&ta €Lb óta «ft kttyty : tak, 9t« kU*Uk' denkori szilárd álláspontunkból ki-1 folyólag, de városunk, szűkebb, kis hazánk felvirágozása, boldogu-j lása iránt táplált óhajtásból is sie­tünk üdvözölni városunk képvise­lőjét. Hiszen nem kételkedhetünk ab­ban, hogy ez a politikai életben legtöbb megfontolást igénylő, leg­kényesebb lépés a legkomolyabb meggyőződés alapján, a legtisztább szándékkal történt s diadala azok-j nak az eszméknek, amelyeket ideig- [ óráig elnyomni lehet, de ame­lyek elébb-utóbb kitörnek, diadal- j maskodnak s meghódítják mindazo­kat, akiket muló befolyások, helyi összeköttetések, helyzet-körülmények egy időre fogva tarthatnak, de akik. — adott alkalommal — sietnek a' sokszor nem könnyen széttéphető békóktól megszabadulni. Nem ké­telkedhetünk különösen az adott esetben, elég alkalmuk lévén eddig! is képviselőnk határozott és egye­nes karakterének megismerésére. S amidőn igazán örülünk annak, hogy egy táborba került velünk, szolgálatában amaz eszméknek, ame­lyeket mindég hirdettünk, követtünk, védelmeztünk s amelyek csöppjei­ből véltük mindég a haza boldogu­lásának hatalmas forrását'felduzzaszt­hatni, nem tagadjuk azt sem : hogy ez örömünkben némi önzés van. Önzés, amely abból a nagy, mély­séges szeretetből és ragaszkodásból ered, amelyet szülővárosunk irányá­ban mindenkor tápláltunk. Ahogy a kis és nagy próféták megegyeznek ama jóslatban, hogy a politikai viszonyok uj alakulása az ország békéjének, nyugalmának, félvirágzásának kezdetét képezi, ugy minket is betölt az a remény, hogy a történt változással városunk is egy áldásosabb, békésebb, virág­zóbb korszakot kezd meg. Erre pe­dig, mint az egész országnak, úgy városunknak is bizony igen nagy szüksége van, sőt e szükség ná­lunk sokkal régibb keletű, mint amilyen az országé volt. Sokszor, fájdalom, igen sokszor, évek hosszú során át elég alkalmunk volt kimutatni, mily kimondhatlan hátrányos, káros következmények­kel járt városunkra a makacs, meddő, céltalan ellenzékeskedés, amely lukszushoz mi nagyon is sze­gények és gyöngék vagyunk• — mennyi előnyt veszítettük, mennyi fejlődési módot nyertek el előlünk más, szerencsésebb, érdeküket job­ban szivükön viselő városok! Nem ismételjük évtizedes panaszainkat, a béke és megegyezés ez ünnep­napjaiban nem is tartanok helyén­valónak és ízlésének régi rekrimi­nációinkat felújítani. Annál ke­vésbbé, mert reményelni merjük a hét, sőt több sovány esztendő elmú­lását és a boldogabb aera elkövet­kezését. Frey Ferenc ezé a városé ; tudjuk ide köti születése, ifjúsága, férfi­kora, minden összeköttetése. Itt nőtt, emelkedett. S ragaszkodott is mindég hozzá. A város bármely polgára — kicsiny, vagy nagy — kereste légyen fel kérelemmel, óhaj­tással, a maga részéről megtett mindent, ugy ahogy az összváros érdekében mindent megcselekedni nem mulasztotta el odafenn, ahon­nan ez érdekek előmozdítását, fel­karolását majdnem egyedül remé­nyelhettük. Ámde éppen politikai pártállásá­ból, a helyi politikai viszonyokból tyi&bkanaot ád a joUjOdón. § Kyy adMbony csukló jajCjaKá^a s$oz a öíbokáka &okoaón . . . űrlkolfábött a tetcso kis •(ajtója, S a*> óta ÍOAJ> ktXuca : Svt tak, felkisttfek! S mia ccjwik j6 y mia mást kivit&nek, <SU» ótta óta ját továkk ; Státs&atja nincs mát zajt' a disxrntk, CLmctylytt ta\jkot alkoták, 3)t ját; o a muló jó is tos& nay>okkan é) topjfyovmán keX\j&<j : %>ik tak, — 1899. fek r- !• — B. Szabó Mihály. I pici cipffk. Guatav D. után. — Az sEsztcrgom és Vidéke* forditása. *•* Reggel, midőn szobámat elhagytam, az ajtó előtt találtam az Ő cipőit és az enyéi­met. Apró fűzős cipők voltak, kissé kijárt állapotban, de csoda-e a nehéz szolgá­lattól, melyet naponta teljesítettek ? A jobb cipőcske oldalán egy kis lyukacska képződött. A fűzők fáradtan csüggtek jobbra-balra. A bőrön íátható volt apró ujjainak nyoma és a bokában ráncok Miért maradt mindez emlékezetemben ? Valóban nem tudom. De mintha e pil­lanatban is ott látnám a puha szőnyegen a kedves kis cipőket — s mellettük az én nehéz és otromba óriásimat. Az ellentét megkapó volt. Két kis homokszem — két kő mellett! . . . Egy tengelice — az elefánt oldalán. Az Ő köznapi cipői, azaz játszótársai voltak ezek, amelyekkel a homokhegye­ket mászta meg. Játszi életének oly bi­zalmas pajtásai, hogy az Ő egész jel­legéből átment az apró cipőkbe is. Igen, ezrek közüt felismertem volna ezeket, hisz különös varázszsal birtak reám nézve! Csendesen közeledtem az apró cipőkhöz, hogy fel ne keltsem pici urukat, ki a mellékszobában szundikált. Forgattam, tapogattam, simogattam és minden oldalról szemléltem azokat és olyan édes boldogságot éreztem, — mint például akkor, midőn Íróasztalom legtit­kosabb fiókjából előszedtem ama régi, ibolyaillatú női keztyüt, melyet oly so­káig tartogattam. Minden, amit a bébé érint, kissé azzá lesz, sőt azt a naiv, kissé ügyetlen kife­jezést nyeri, mely a bébé sajátsága. Az apai szeretet bámulatos. Meg van­nak a gyengéi, —- őrültségei. Gyermekes, vagy magasztos. Megmagyarázhatatlan: érezni ktll. És én élvezetet éreztem. Az első követ a gyengeség nélküli apa dobhatja reám, — az anyák majd megboszulják! Hisz ez az apró kopott fűzős cipő emlékembe hozte az én drága gyerme­kemet, kis fiamat t Elképzeltem, midőn este a kandalló mellett harisnyáit vetet­tem le. Milyen öröm! Egy-kettő . . . És ő a hosszú, nagy háló ingben várta, fényes szemmel és nevetve, készen a >hármat.f Végre ezer késedelem, ezer apró kín­zás után, melylyel néhány csókot loptam tőle, elkiáltom: — Három! A harisnya elrepül. Nagy örömmel kapaszkodik a kis ember utánna. Nevető piros száján a két sor apró fog úgy fe­hérített, mint a gyöngysor. Hangosan, jóizŰen nevetett. Egyszerre megszólal édes anyja: — Elég lesz aranyos, meghűlsz 1 Néhány perc múlva mintha haragud­nék : — Kis ördög, aludni, aludni 1 Látva a szőke fürtös fejét, mely tér­deimhez simult, a kis menyecske iparko­dott komolyabbnak látszani, de nem volt erre képes. Végre megszólalt: — Istenemi milyen kiállhatatlan gyerek ! De megértettem, mit akar ezzel mon­dani : — Nézd csak mily szép, mily édes !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom