Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-02 / 18.szám

választmány terjedelmesebb javaslatot dolgozott ki, amelyet a törvényhatósági bizottság nobilisán, minden legkisebb vita nélkül, egyhangúlag magáévá tett. Ez a legkisebb elismerés, amelyet a derék gárdának adhatott. A nagy gondossággal készitett javaslat a következőképpen hangzik: iAma feladat hárulván a törvényhatóságra, hogy az engedélyezett fizetésfelemelés főösszegét oly módon ossza be, hogy a vármegye alkalmazottai a hasonló rangú állami alkalmazottakkal lehetőleg egyenlően javadalmaztassanak, elvben elfogadják a vármegyei számvevőség által f. évi 29. sz. véleménye kapcsán beterjesztett kimutatásnak az 1893. évi IV. t.-c. B. melléklete alapján megállapított azon fizetési felosztását, hogy az alispán a VI ik, a főjegyző és árvaszéki elnök a VH-ik, a tiszti főügyész, a főszolgabirák, az árvaszéki ülnökök, a pénztárnok és a főszámvevő a VlII-ik, a I. 11-od aljegyzők, az árvaszéki jegyző, a levéltárnok, alszámvevő, ellenőr és a két szolgabíró a IX-ik, a segédkönyvezető, az alisp. iktató és kiadó, árvaszéki iktató és irattárnok, a központi irattárnok és árvaszéki nyilvántartó a X ik, az eszt. járásbirósági iktató, az irnok és dijnokok pedig a Xl-ik fizetési osztályokba soroztassanak. Ellenben a t. főorvost, a járási orvosokat, gyakornokokat és az állatorvosokat, nemkülönben a szolgákat, mint akik részben szakközegek s igy megengedett mellékkeresetre utalvákj részben pedig hivatásuknál fogva fizetési osztályokba nem sorozhatok, fizetési fokozaton kivül óhajtja a fizetésemelésben részesíteni. S minthogy az 1901-ben beálló teljes fizetésemelés összegéből félő, hogy a tervezett tényleges fizetésemelések a fokozatok szerint felvett összegeket nem fogják elérni, ha ez bekövetkezik, . már most kimondják, hogy ez esetben %"

os levonásnak lesz helye, tekintet nélkül a fizetési fokozatok szerint a tervezetben látható fizetésemelésekre. Nehogy pedig a fizetési fokozatok megállapításánál bármi magánérdek közrehathasson, a fizetési fokozatokba osztás és a fizetések végleges megállapítása céljából egy olyan, az elnökkel együtt öt tagból álló független bizottsá* got választ, kik közül a vármegye alkalmazottaival rokonsági, avagy üzleti öszszeköttetésben egyik sem áll s igy e bizottság elnökéül Boltizsár József érseki vikáriust, tagjainak pedig dr. Csernoch János, Heya Tivadar, dr. Hulényi Győző és dr. Prokopp Gyula bizottsági tagokat választja meg, kik mellé szavazatjog nélkül Véghelyi Ödön vármegyei főszámvevőt azon célból rendeli, hogy kívánságukra a szükséges szakszerű felvilágosításokat megadhassa. E bizottság hatásköre semmi egyébre nem terjeszkedhetik, mint a tervezet szerinti s elvileg ajánlatba hozott fokozatok alapján az 1901. január i-től járó fizetések s lakbérek összegének megállapítására ; minélfogva figyelembevételével ama körülménynek, hogy a rendelkezésre álló 3 °/o pótadóból csakis az állami hasonló rangú alkalmazottak harmad, — vagy másodosztályú fizetései fognak kikerülni. — azért a lakbérek felemelésének kérdése is rendezendő lenne ; mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy a » Tervezet* szerinti, őszesen 11220 koronát tevő lakbéremeléseket a vármegye később állami pótjavadalmazásképen megnyerheti. Figyelemmel továbbá arrá, hogy a most munkában levő fizetésemelés csakis 1901 január i-én lép életbe s igy a vármegye azon alkalmazottai, kik közügyeit legrégibb idő óta szolgálják, a Gondviselés kezében rejlő természetszerű változások folytán, ki tudja, hogy teljes munkaképességben érik-e meg eme két esztendőt, mégis nehogy ezen alkalmazottak végleg elessenek a fizetésemeléssel járó könnyebbségektől, kimondják, hogy »a vármegye mindazon alkalmazottai, akik ügyeit 1867 július i-től szolgálják s kik az 1901 jan. i-től szóló fizetésemelésnek a határozat szerint való végleges megállapítása után 1899—1900 év folyamán habár csak részlet nyugdíjilletéket is fizetnek be, az ezen két éven belül beálló munkaképtelenségük esetén nyugdijpénzt az 1900 január i-től járó fizetésük arányában és után kapják, valamint ezek özvegye és az árvák után való nyugdij felére birnak igénynyel. t (Városi költségvetés.) A városi költségvetés más években órákra terjedő vitákat provokált, az idén azonban — ahogy előre jeleztük — a gazd. bizottság, a pénzügyi bizottság s maga a képviselőtestület is lelkiismeretesen és részletesen megtárgyalván annak minden tételét, alig negyedóra alatt approbálva lett s éppen ezen okból lett elvetve Bártfay Gézának a költségvetés ellen en bloc beadott, de elfogadható érvekkel nem támogatott fellebbezése. A számvevői észrevételek, amelyeket az állandó választmány is magáévá tett, azok voltak, amelyeket már ismertettünk. Diffikultálta a buda-utcai járdaátkelőkre a közgyűlés által felvett 700 koronát, amennyiben ez összeg a mérnöki előirányzatban nem szerepelt s a p. ügyi bizottság sem javasolta. Brutsy János kérte a tétel fenntartását, bár elismerte, hogy az alakiságok nem tartattak meg. Utalt az utca nagy forgalmára s arra a körülményre, hogy ha a háztulajdonosokat kötelezik a járdakövezésére, nagyon is helyén való, hogy a földesúr város járjon jó példával elő. A közgyűlés a tételt fentartotta, de az elnök figyelmeztette a jelenvolt polgármestert, hogy a jövőben a törvényileg és rendeletekben megállapított formaiságokat is tartsa és tartassa be. Az előre nem látható kiadások cimet, tekintettel arra, hogy a pontos előirányzatban úgyszóllván minden eshetőségről gondoskodva van, 12,000 koronáról 10,000-re szállították le. A késedelmi kamatok és végrehajtásokból felvett 800 koronát — tekintettel Bártfay Géza fellebbezésére és ama körülményre, hogy a két végrehajtó pontos, lelkiismeretes munkássággal behajthatja, de még a leszállítás indokolva nincs — a tavaly felvett összegre: 2000 koronára emelték fel. A cselekvő hátralék a költségvetésben 4000 koronában volt felvéve. Az állandó választmány figyelembe véve ama körülményt, hogy e hátralékon kivül, amely leginkább legelő-fübér stb. hátralékokból ered, 10,000 korona fogyasztási adó hátralék van, amely majdnem bizonyosan behajtható, e 10,000 koronát is felvenni javasolja a bevételi fejezetbe. Dr. Helcz Antalnak aggályai vannak c miatt, mert ily nagy összeg nagyban változtat a költségvetésen s ha be nem folyik, megzavarhatja, alterálhatja annak egész realitását. Elég lesz, ha a felét veszik fel. Maiina Lajos amellett van, hogy 8000 koronát vegyenek fel. A bizottság ez indítványt fogadta el. Az állandó választmány utasítani javasolta a polgármestert, hogy minden évben mellékelje a költségvetéshez az összes városi bérleti szerződések hiteles másolatait. Dr. Földváry István és dr. Helcz Antal ellenzik e javaslatot, amely a közigazgatás gyorsaságának csak" akadályát képezné s az írásbeliséget feleslegesen nevelné. A bizottság elfogadja Helcz abbeli indítványát, hogy a 6—800 hiteles másolat helyett a költségvetéshez egy kimutatás mellékeltessék, amely a városi bérlőket névszerint és az általuk fizetett bérösszeg pontos részletezésével kitünteti. (Egyéb ügyek.) A pénztárvizsgáló bizottság, amely Reusz József elnöklete alatt Rudolf Mihály ds Wimmer Imre tagokból áll, a legutóbbi vizsgálat alkalmából mindent rendben talált. A farnadi jegyző megfellebbezte a községi képviselőtestületnek a segédjegyző fizetése felemelését megtagadó határozatát. A bizottság tekintettel ama körülményre, hogy e községben az alacsony dotáció miatt nem tudnak segédjegyzőt kapni, a fizetést 360 frtra emelte s 20 frt lakbért szavaztak meg. Dr. Perényi Kálmán biztos mellékjövedelmül a marhalevelek kiállítását óhajtotta volna még a segédjegyzőnek juttatni, ez azonban a községi képviselőtestület joga levén, indítványát nem fogadták el. Egyúttal kimondották, hogy a két jegyző cime ezentúl első és második jegyző lesz. A segéd- és kezelőszemélyzett kérvényt adott be, hogy a jövőben rendes szabadságidőt kaphassanak. A bizottság az erre vonatkozó szabályrendeletet ugy módosította, hogy amig a fogalmazó szak tagjait 6 hét, a segéd és kezelőszemélyzet tagjait 4, az egy évnél hosszabb idő óta szolgáló dijnokokat 14 napi szabadságidő illeti meg. Debrecen városnak, Heves- és Toirontálmegyéknek a politikai helyzetre vonatkozó s pártolást kérő átiratai, mint az ujabb alakulások folytán meghaladottak — ad acta tétettek. Az állandó választmány javasolta, hogy az egyesítés alkalmával a város kötelékébe átvett volt községi jegyzők : Bedő József, Hoffrnann Ferenc, Horváth Lajos által a megyei jegyzők nyugdijalapjába befizetett összesen 1931 korona 72 fillér illeték az illetőknek visszatérittessék. Berényi József, mint a jegyzői egyesület elnöke, ellenzi a javaslatot. Hiszen a nyugdijalap ma is oly szerény, hogy a kijárultatandó nyugdij 7%-al alacsonyabb, mint a mennyi a nyugdíjazottakat megilletné, de meg nyugdijszabályrendelet egyáltalán nem tartalmaz semmi rendelkezést a visszafizetésre. Dr. Földváry István előadta, hogy ez esetben a méltóságossági szempontot kell szem előtt tartani, amenyiben a volt jegyzők nem önkényt mondottak le, de a városrészek egyesítése következtében kényszerhelyzet előtt állottak. Másrészt nagy rizikó ez a tétel s ő azt hiszi, hogy az egylet előnyös paktumot köt, ha a befizetett összeget visszatérítvén, az esetleges nyugdijkiszolgáltatás terhétől megszabadul. Szavai hatása alatt az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadták. A leghoszabb vita oly kérdésnél támadt, ahol senki sem várta : a községi közutak és dülőutak hálózata bemutatott tisztájánál. Felszólalt ugyanis Hermann bajnai plébános s a bajnapusztagyarmathi közdülőutnak a megyei utak közé való felvételét kérte, a község rossz anyagi helyzetére, 7O°/

0-os pótdijára hivatkozva. Kérelmét támogatta Brutsy János, Dóczy Ferenc. Hosszas diskusszió fejlődött ki, amelyben az alispán, a referens (Thuránrzky Lajos) a kir. főmérnök ismételten részt vett, mig végre tisztázódott a a helyzet. Ez út ugyanis egy időben fej volt már véve a hatósági utak közé, ahonan az útadó alap elégtelensége miatt kellett kihagyni. Újra oda fel annál kevésbé vehető, mert a minister még a vicinális utak közé besoroztatni sem engedte, mivel nem szolgál községek közvetlen közlekedésére. De meg nem is volna értelme az ily kezelések, tekintettel arra, hogy a szomszédos Komárommegye folytatását nem hajlandó vicinális utai közé felvenni. S Bajna község a saját érdekében annyival is inkább fentarthatja, mert se vicinális, se közdűlő utja nincs, amig más megyebeli községre 15, sőt 20 kilométer is esik. E vita alatt egy kedves epizód is volt. mikor a főmérnök az elnöklő alispánt »méltóságos* úrnak címezte. Mikor kijavította tévedését, majdnem egyhangúlag, önkénytelenül szólaltak fel a jelenlevők : — Majd az lesz ! Majd az lesz ! Vajda Gézának az államépitészeti hivatal főnökévé történt kineveztetését éljenzéssel vették tudomásul. Vajda megköszönte a szívélyes ovációt és az eddig beléje helyezett bizalmat, amelynek megfelelni a legfőbb törekvése lesz. Tettekkel akar szerepelni, nem szavakkal, ahogy mindig erre iparkodott az alatt a tizenégy év alatt, amióta e megyében van. Nem fogja feledni az alispán hozzája intézett szavait: hogy kevéssel is sokat lehet tenni. Végül meleg és szép szavakkal emlékezett meg elhunyt elődjéről, akinek örökségét átvette. Az Országos Turista Egyesületnek a bizottság ötven forint adományt szavazott meg. Megtagadta Kurzweil Bernát tokodi üveggyárosnak ama kérelmét, hogy gyárában mértékhitelesítő hivatalt létesíthessen. E hivatal ugyanis rontaná a megyei mértékhitelesítő üzletét, de meg Kurzweil semmi viszontszolgálatot sem ajánl fel. B, Szabó Mihálynak, mint a Palkovics-emlék bizottság elnökének leszámolását tudomásul vették. (Kinevezés, nyugdijak.) Megéljenezték bejelentését annak, hogy a főispán dr. Gönczy Béla kórházigazgatót tb. megyei főorvossá, Csatáry Elek közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. Majd több nyugdijat szavaztak meg. Igy özvegy Bartha Árminnénak 250 frt özvegyi segélyt s 240 frt neveltetési járulékot, özvegy f Szabó Ivánnének 652 frt özvegyi; segélyt: és 383 frt 25 kr temetési járulékot. Végül Zsarnóczay Mihály kesztölezi jegyzőnek, aki 48 éve szolgálja a megyét,. 754 frt nyugdijat. A felettébb csendes, semmi emóciótól sem zavart rendkívüli közgyűlés fél 12: óra után ért véget. Riporter. Rényi Rezsi • Esztergom, március 1,. Az irodalomnak halottja van, akit mint legközelebbről érdekelt, a helyi zsúrnalisztika gyászol, egyik úttörőjét, megalapítóját, legideálisabb lelkületű és törekvésű munkását veszítvén el az el* hunytban. Vasárnap kaptuk meg ugyanis a hirt> hogy Rényi Rezső ügyvéd hosszas^ ki* nos betegeskedés után, amely alig volt egyéb évek során át tartó szellemi és fizikai haldoklásnál, szombaton Pozsonyban elhunyt. A hir városunkban általános részvétett keltett, mert még élénk emlékezet* ben élt a boldogult, aki mint társas éle* tünk egyik előkelő tagja, általános szimpátiának örvendett, amelyet mint lapszerkesztő is nemcsak megőrizett, de sőt növelt, ami kevés kollegájának adatik meg — sokszor saját hibájukon kivül is — a sorstól. Szerepelt mint hivatalnok is közéletünkben, (tiszteletbeli főfegyzője is volt a vármegyének) de csak rövid ideig, ahogy egyáltalán szinte csak mellékesnek tekintette életpályáját: a jogászit, csak kenyérkei esőnek ügyvédi diplomáját, amig rajongó, szép Itáliához tapadt lelke egészen az irodalom mezejére vonzotta, amelyen komoly, sok tanulmányra és éles kritikára valló irodalomtörténeti müveket produkált. S a lelkében kora ifjúságától fogva élő előszeretet az irodalom kultiválása iránt nagyban növekedett, amióta nejévé a nagy tudós Dankó József esztergomi kanonok, későbbi pozsonyi prépost nővérét tette, akinek társaságában ismételten beutazta azt az országot, amelyben kedvenc poétája : Petrarca dalolt, ahol Dante tette halhatatlanná Beatrice emlékét, ahol minden fű, fa, bokor egy-egy betűje a történelemnek. Az elhunyt fiatalsága különben igen mozgalmas volt. A trencsénmegyei Szklenóban született és pályáját a hires Ruttkay alispán mellett Zólyommegyében kezdette meg. A szabadságharcban tevékeny részt vett s a zólyomi honvédzászlóalj szervezésében ő volt jobb keze principálisának. A nagy harcot a nyugatraagyarországi honvédsereggel, mint főhadnagy, küzdötte át, végül pedig Achermann tábornoknak, a komáromi parancsnoknak volt segédtisztje. A szabadságh?rc lezajlása után első nejével, Majláth Viktóriával együtt sok {üldözésnek volt kitéve az abszolút hatalom részéről, mert az alatt a gyanú alatt állott, hogy a külföldre menekült emigránsoknak a hazai körökkel való levelezését elősegíti. Helyzetét az is súlyosbította, hogy György öcscse, a csak néhány évvel ezelőtt Budapesten elhunyt honvédezredes, mint az olaszországi magyar légió tisztje Cavour megbízottjaként járt-kelt az aldunai országokban, hogy egy ujabb felkelés részére szükséges fegyvereknek arrafelé való átszállithatását kieszközölje. Az alkotmányos korszak küszöbén őt, aki addig ügyvédeskedett, a helybeli városi törvényszék elnökévé választották. A bíróságok királyivá való váloztatása után ismét megnyitotta ügyvédi irodáját. Itt vette nőül jelenlegi özvegyét: született Dankó Fannyt. Legbuzgóbb irodalmi munkásságát ez időben fejtette ki s hogy