Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-02 / 18.szám

ESZTERGOM # es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön, ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — € kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. it. fii. fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULrASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Szécljenyi-tér, 330. szánj Kéziratot nem adunk vissza, i-^Három évtized. Esztergom, március iA személyi kultusznak soha barátai nem voltunk, sőt csekély erőnkhöz képest mindig küzdöttünk annak városunkban meglehetősen dívó túltengése ellen. Az igaz érdemeket elismerni azonban mindenkor eminens kötelességünknek tartottuk. Ez a mindenkor elfoglalt álláspontunk adja ezúttal is kezünkbe a tollat. Egy mozgalomnak hirré vettük, még pedig egy jubiláris mozgalomnak, amelyek manapság, amikor az öt-tízéves évfordulókat is megünepelik, meglehetősen lejárták magukat, hitelüket veszítették. Ezúttal azonban oly jubileumról van szó, amely ez efemerjellegü, csak titulusként szereplő jubileumok közé egyáltalán nem sorolható s melynek előkészületeiről a legközvetlenebbül érdekeltnek : a jubilánsnak, aki folytonos, nagy munkásságában valószínűleg meg is feledkezett a szép dátumról, aligha van tudomása. F. évi április hó 27-én lesz ugyanis harminc esztendeje, hogy Nosdroviczky Miklós erdőmester a város szolgálatába lépett. b Isitnm és Wat tára. Herminához. Ha jön az ősz a lomha köddel, Te nem látsz benne semmi mást, Csupán rideg, borús napokat S szomorú virághervadást. Nem érzed, a hulló levéllel Milyen jó lenne odalent! Várj csak, ha szived' bánat tépi, Megtudod, az ősz mit jelent ? II. Ne könyezd a levél hullását, Ne a virágnak hervadását, Nem múlik el örökre az . . . A falevél ismét kizöldül A virág is kibú a földbül, Ha újra megjön a tavasa. Lám, én tűröm a veszteséget, A kapott seb immár nem éget, Lásd, nem kell könynyel oltanom . . Pedig, mi érted sírba szállott; Az életüdvöt, boldogságot Soha föl nem támaszthatom. m. Ha egy sárgult levélke hull le, Siratatlan az se leszen : Borús felhő levél hullását El-elsiratja csendesen. Fényes álmok ! Miért megsiratni ? Fölösleges, haszontalan . . . Három évtized, egész emberkor! S e hat lustrum minden napján, amióta az idegenből hozzánk szakadt, közöttünk asszimilálódott s érzésben, gondolkozásban, e kis, szűkebb haza szeretetében egészen egygyé lett velünk, e három évtized minden napján, mondjuk, teljes önfeláldozással, a szakember tehetségével, odaadásával és passziójával, mindig önzetlenül szolgálta azt az ügyet, amelynek munkásává szegődött s amelynek mai fellendülése, virágzása az ő elvitathatlan, nem közönséges érdeme. Majd annak idején körülménye sen és részletesen ismertetjük, mit tett az érdemes férfi az elmúlt nagy idő alatt a megyebeli és főleg a Városi erdőségek rendezése, javítása, kihasznositása terén. De tudjuk ezt mindannyian, akik ismertük e téren a zilált viszonyokat, mielőtt azok rendbehozására vállalkozott. Nem kell az ő munkálkodása nyomait poros akták között keresni, holdezrek tanúságai annak s az a szép jövedelem, amelylyel a vámházi pénztár forgalmát alaposan megszerezte. Tanuja a mintafaiskola, amelyből messze vármegyékbe szállítják a szép hírnévre vergődött csemetéket, tanúi lesznek utódaink előtt is városunk árnyas fasorai, az Erzsébet-liget, a szentgyörgymezei berek, stb. S ismerjük hasznos, sikeres munkásságát az idő alatt is, mikor a gazdasági tanácsosi állást betöltötte. Csak természetes tehát, hogy a legnagyobb örömmel értesülünk a mozgalomról, amelyet az első iniciativára azonnal magáévá tett az egész polgárság s melynek célja megragadni az alkalmat a közügy e derék bajnoka szolgálatainak elismerésére. Örömmel értesülünk a mozgalomról s annak lelkes előmozdítójává óhajtjuk szegődni magunk is. Legközelebb módunkban lesz már az akció részleteiről is beszámolni. Memor, Már én csak így temetem őket: Egy sóhaj — s azzal vége van. IV. Bár te okoztad szenvedésem, Ne érjen érte semmi vád . . . Az én lelkem csak szeretettel, Imádattal gondol reád. Az utolsó sóhajjal együtt Repül el ajkamról neved, Hisz' mit tehetsz te arról, édes, Hogy nem szerethetsz engemet?! Baross Kálmán. Kirándulás Esztergomba. — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — A vörös betűkkel nyomott napok nem kis fejtörést okoznak a jól nevelt fővárosi családapának. Mint tudni méltóztatnak, febr. 2-ika is ily vörös nap. Már hetekkel előtte folyt! a családi tanácskozás, hogy hát mittévők legyünk e »talált« napon. » Talált« napnak nevezzük >mi« az oly napot, a melyen a család feje és a gyermekek nincsenek a hivatalos iskolai por élvezetére kötelezve. Az egyik — a koronaörökös — meglett férfinak is becsületére váló komoly- ] sággal oly kirándulást indítványozott, mely mig egyrészt mulattató, másrészt ismeretgyüjtő is legyen. A középső, akiben, úgy látszik, egy természetbúvár lakik, ilyenkor a szabad természet után vágyik. Végre megszólal a harmadik népfelkelő : — Apustám, menynyünt a nagymamához Eszterdomba, szedény úgy isz beted. S a kis »öreg« győzött. Inditványát egyhangúlag elfogadtuk. >Menjünk szegény nagymamát meglátogatni Esztergomba t lett nyomban a jelszó. _ A nagy nap előtt már nyolc órakor este mind sietett az ágyba, hogy reggel a felkelés ne essék oly nehezükre. Mert hát, tetszik tudni, a vonat 6 óra 30 perckor indul, s mi jó egy órányira lakunk az állomástól. Anyjukom becsomagolta a családi koffert, hogy reggel azzal se legyen baj. Másnap Öt órakor talpon volt a kis sereg. Mosdás, öltözés, sürgés, forgás mindenütt, nehogy lekéssünk. Egyik a másikat siettette, ami kisebb-nagyobb derültséget keltett. Végre indulunk. Az állomásra érve nagy meglepetéssel veszszük észre, hogy már csak öt perc választ el az indulás idejétől. A családfő siet jegyet válltani. Anyjukot sietteti a beszállásra. A jegyváltás után apjuk rohan száguldó famíliája után, mert hát — uramfia ! — csak akkor ébrednek a valóra, a vonat noha nos kir. tanácsos, alispán elnökölt, aki megnyitó szavaiban az igaz fájdalom és az őszinte részvét keresetlen, meleg és megkapó szavaival emlékezett meg ama veszteségről, amely a vármegyét Szabó Iván árvaszéki elnök elhunytável érte. Indítványára a boldogult nem közönséges érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. (A megyei tisztviselők fizetésemelése.) A közgyűlés legfontosabb tárgya mindenesetre a megyebeli tisztviselők fizetésének régóta vájódó kérdése volt. A közgyűlések méltányolva közigazgatásunk ellenségtől, jó baráttól egyaránt elismert mfotaszerű, legnagyobb igazságszeretettel, méltányosággal s kifogástalan pontossággal való vezetését, nagyon is belátták, hogy a jelenlegi dotáció meg nem felelő s azért évről-évre megszavazták a fizetésemelést, a belügyminisztérium azonban nem acceptálta azt. A legutóbbi ily közgyűlési- határozat azonban még sem maradt eredménytelen, amenyiben a belügyminister hozzájárult amaz általános óhajtáshoz, hogy a megyei tisztviselők fizetése a hasonló rangú államiakéval egy nivóra emeltessék, ami azonban — a pótadó lekötöttsége miatt — csak 1901-ben követkézhetik be. Addig is azonban az eddigi drágasági pótlék megszűnik s mint rendes fizetés, a nyugdíjba is hozzászámítható. Ez 122,450. sz. ra. évi belügymininiszteri rendelet következtében az állandó a menetrendkönyvben, sőt még a nagy Konduktorban is Budapestről indulónak van jelezve, sőt Budapest-Esztergom nevet visel, a valósságban Rákosról indul. A kissé járatos esztergomi tudja, hogy Budapest és Rákos között a távolság jóval több 5 percnél, nem sokkal kisebb, mint a főrendiházi tagság és a szeszgyáros között. Mit van mit tenni, rohanunk. Utolérve a robogó famíliát, egyik fiamat jobb kezembe, másikat bal kezembe, a >kukacotf — pardon a legkisebb fiamat — az ölembe s vetélytársává szegődöm a gyorsan haladó időnek, anyjukom lélekszakadva rohan a táskával utánunk. Alig értünk a kupéba, feleségem félholtan, én meg majdnem halva terültünk a kupé üléseire. Gyermekeimet — hála a vasút bőkezűségének — egy díjmentesen utazó orvos, busás honorárium — amiben ugyan nagyon csalódott szegény — reményében keltette életre Dorognál. Igy jutottunk mi Esztergomba, levonván ez élvezetes kirándulásból azt a tanulságot, hogy máskor előbb villamossal megyünk Palota Újpestre, ha Budapestről akarunk utazni a helyiérdekű vonattal Esztergomba. Garay Károly. A vármegye közgyűlése. i j — Február 27. — j Vármegyénk m. hó 27-én — főleg az elkésve beadott városi költségvetés miatt , i — rendkívüli közgyűlést tartott. | A közgyűlésen a megyebizottsági tagok— közöttük a vidékiek is — szép számmal jelentek meg. A betegeskedő Kruplanicz Kálmán főispán helyett Andrássy Já-