Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-26 / 17.szám

S a kettős ajtó kérdése is — ugyancsak a mérők kész terve szerint — a legkönnyebb szerrel megoldható. Az igy nyert kisebb szobában azután helyet találna az egyik jegyző. Az árvaszéki inkább, mert neki mégis kevesebb féllel van dolga s a felek többnyire egyenkint keresik fel, mig a tanácsjegyző tárgyal az iparos- és kereskedelmi tanonciskola-mulasztások ügyében, a betegsegélyző pénztár megbízottjával (a be nem jelentések miatt) az egész vármegyére kiterjedőleg s az ő munkája a munkásigazolványok kiállítása is. A tanácsjegyző alkalmas helyet találna a számvevő helyiségében, mig a számvevő, akinek a legtöbb dolga úgyis a földszinten levő pénzügyi osztálylyal van, elfoglalhatná helyét a közgyámnak, aki ujabban mint pénzügyi fogalmazó úgyis magában a pénzügyi osztályban lesz foglalkoztatva. Igy a számvevő megkímélné magát a folytonos fárasztó lépcsőmászásoktól, amely minden napon sok idejét rabolja el. A nagy terem kibővítése is mielőbb halaszthatlanná vá'ik s ezt is meglehetne cselekedni minden nagyobb költekezés és felfordulás nélkül. Talán sikerülne kivinni, hogy a reáliskola igazgatósága átadja a muzeum-helyiséget. Ez iránt nem is próbáltak soha lépést tenni. E helyiségben a gazdasági tanácsos szép hivatalszobát kapna, amig jelenlegi szobája a nagy teremhez lenne csatolható. Persze így közgyűlések alkalmával parloir és fumoir nem volna, de sokkal több kényelem és jobb levegő. Azután a képviselőházban is a folyosón cigarettáznék és csevegnek a kifáradt honatyák. Ha pedig a reáliskola igazgatósága tiltakoznék az emiitett helyiség' elkapcsolása ellen, még akkor is volna módja a megoldásnak. Ott van a Waldfogel-féle raktárhelyiség, amelynek felmondását — ép a hivatalos helyiségek szük volta miatt — s nagyon helyesen, már régen sürgetik. Kellő átalakítással e helyiséget teljesen acceptabilissá és lakályossá lehetne tenni; nem állna hátrább a gazdasági tanácsos mostani szobájánál. Ha épen még helyiségre volna szükség, ezeken kivül is találhatnának. Ott van a városházában lakó rendőrbiztos által használt nyári konyha. Ez azelőtt sem volt az ő használatában, most sincs reá elkerülhetlenül szüksége, amikor a tisztviselők szoronganak. Ezt meg esetleg a közgyám helyiségévé lehetne átalakítani. Mindez, amit előadtunk, természetesen csak terv, amelynél könnyen lehet jobbat, célszerűbbet találni. Elvégre nem is a mi feladatunk a kellő és helyes beosztás teljes, kidolgozott prospektusával szolgálni. Mi csak azt akartuk bebizonyítani e felszólalásunkkal, hogy a méltányosság és a közérdek követelményeinek megfelelő uj hivatal-beosztás éppen nem járna oly leküzdhetlen nehézségekkel, mint azt a polgármester ur s néhány szobájába nagyon beleszokott tisztviselő hirdeti. A kérdés napirenden van ; elég | érdemes arra, hogy foglalkozzanak jvele. Felvetni s kissé megvilágítani I annál is inkább alkalomszerűnek • I tartottuk, mert tudomásunk szerint a képviselőtestület is fog foglalkozni vele. Memor. Iparos osztályunk érdekében.*) IV. ' Igen : a szövetkezés 1 Ez lehet megváltója a lét nehéz küzdelmét vívó kisiparunknak. Ha nem is az egyedüli, de | mindenesetre a legfőbb. A baj csak az | — és itt már a mi iparosainkról beszé| lek — hogy iparosaink a szövetkezetek I eszméjével nemcsak megbarátkozni nem I tudnak, hanem azt valóban érthetlen | okokból egyenesen visszautasítják. I Tudomásom szerint kis okok, személyes tekintetek, a szövetkezetek céljának ' helytelen felfogása e körülmény oka. ; Lehetetlennek is tartom, hogy a nehézségektől vissza nem riadó komoly akaI rat, beható, hogy úgy mondjam, egyéne! kénti felvilágosítás és meggyőzés ne ve| zetne eredményre, ha oly férfiak állnak az ügy élére, kik iránt az iparos-osztály 'bizalommal viseltetik és szavukra hallgat. Hiszen a vonzó példák egész soroi zatával lehetne őket a szövetkezésre kapacitálni. : Ha alkalmas uton-módon, esetleg az orsz. iparfelügyelők közreműködésével meggyőzetnek arról, hogy boldogulásuk egyetlen utja az, hogy állami támogatást is, pénzzel ugy, mint gépekkel csak ez utón várhatnak, lehetetlen, hogy meg ne hajoljanak a javukat akaró okos szó előtt. Kétszer-kettŐvel, a számok minden szónál ékesebben beszélő erejével lehetne meggyőzni őket, ha mindjárt lassan és fokozatosan a szövetkezés áldásos voltáról s ennek hatása elmaradhatatlan lenne, mert az nem igaz, hogy iparosaink nem lennének elég értelmesek arra, hogy felfogják a haladó kor követelményeit. *) Lásd lapunk f. évi 6. io. és 14-ik számait. 1 keresi a magasságban lakó mindenhatót, : a hatalmasat, az erősét, — asszonyok I és gyermekek kegyes gyámolát; I — Ne éreztesd velünk haragodat, én | Uram ! Én lassan, lassan csak elolvad a | földről a hótakaró. Meleg lesz, nem kell attól tartani, hogy meghűl ez a vén j öreg sárgolyó. Ütközik a réten a fűszál, — kékszemű, gyönge ibolyát véd szeliden az árnyéka. A fák felöltik a lenge, könnyű tavaszi ruhát s az enyhébb, a szebb napok előhírnökéül egyszerre csak megjelenik a tiszta, a szűzi mandalovirág. Langy szellő himbálja a virágokat. Harangoz velük. Miltice meg mosolyogni kezd. A játékait kéri, — a babát, a pojácát, hogy összeházasítsa őket. — Pojáca, szeleted a babát ? — Szeletem, — Iden szeleted ? — Iden szeletem. — Hát attól neted adom ; de medbecüld, mel medvelíet , . . Aztán csilingelő édes hangon tovább aprózza : — Édeszanám, timenet. Látom a bálit. Édeszanám isz látja ? Ott szalad ... ni . . . szól a cendő lajta . . . És tapsol a kezeivel. Szemei már nem töröttek. Tiszták, elevenek s a hangja is élesebb, amint kiált: — Lendől báci, Icndől báci! . . . düjjön ide hamal . . . tépje le az ajtólól a cédulát . . . Tóth Rezső. Hogy minden utasítástól idegenkednek és az úgynevezett »ipar-apostolok* iránt bizalmatlanok — nem szabad oly nagyon zokon venni. A sokszor csalódott és vérig elkeseredett embertől ezt rossz néven nem vehetjük. Ez nem lehet ok arra, hogy magukra hagyjuk őket súlyos helyzetükben. Felvilágosítás, tanácsadás, önzetlen vezetéssel sokat tehetünk érdekükben. Szövetkezés esetén például csizmadiáinknak nem kellene külön-külön vásározniuk. Helyettesítené mindezt a közös raktár és annak fiókjai, mely a kész árukra még előleget is adna. Nem látnánk arra példát, hogy 5—10 kisiparos egy-egy kereskedő számára jó olcsón dolgozik és a nyereség oroszlánrésze a vállalkozóé. Hát az a 5—10 iparos nem állhatna szövetkezetbe önmaga és nem nyithatna maga raktári üzletet és igy az egész nyereség az övék lenne? Azt mondják persze erre : hogy hiszen az mind szép igy a papíron ; ámde ilyen vállalkozáshoz tőkepénz nélkül sehogysem lehet hozzáfogni. Igaz bizony : péttz kell hozzá. De aanak előteremtése se ördögség. Utóvégre is 15, 20 vagy 30 becsületes, munkás kisiparosnak saját hitele is jelent valamit. Azután ne feledjük, hogy kisipari szövetkezeteket az állam is támogat legalább gépekkel, de pénzzel is, ha kell. Bizonyos például, hogy ha az emiitettem iparosok szövetkezetében összeállva rendeztek volna be gőzerőre, gépekkel egy közös célra dolgozó műhelyt: az összes felszerelés és berendezés költségeit legalább is kamatmentes kölcsönkéjit megkapták volna az államtól, sőt a pénzsegéllyel való egyenes támogatás sem maradt volna el. Hanem abban már igazuk van úgy a kisiparosnak, mint a gazdáknak is, hogy részükre olcsó hitelről az állam gondoskodhatnék. Meg is van ott a jó akarat, halljuk is örökösen emlegetni ennek szükségességét, de a komoly segítséget nem látjuk sehol. Igaz, hogy a nemrég megalkotott szövetkezeti törvény ezt célozza, de eltekintve attól, hogy remélt hatásában én legalább — többféle itt nem részletezhető okból — nem igen bizom, az bizonyos, hogy ez csak hosszú évek után fogja éreztetni — ha lesz is — üdvös hatását. Már pedig a segítségre sürgős szükség van. És meg is lenne annak lehetősége igen könnyen, csak meg kell valósítani Wekerle Sándornak azt az ideáját, hogy az állam bizonyos vidékek pénzpiacától különböző címeken (bánatpénz, letét, óvadék stb.) hosszabb időkre elvont és állami kezelésbe került pénzeket legalább olcsó kamatláb mellett bocsássa vissza az illető piac rendelkezésére olyformán, hogy megfelelő, teljes garanciák mellett azt az illető vidék jóhírü pénzintézeteinél — és necsak a fővárosi nagy bankoknál — helyezze el oly kikötés mellett, hogy e pénzintézetek azt hasonlóan olcsó kamatláb mellett — elszámolás kötelezettsége mellett — tartoznak a kisiparosok és kisgazdák hiteligényeinek kielégítésére fordítani. Persze az ily olcsó hitel élvezésének is előfeltétele a szövetkezés kell, hogy legyen. Ezt az államtól várhatjuk, ámde kínálkozik elég mód, út és eszköz arra is, hogy saját erőinkkel siessünk a kisipar támogatására. Melyek azok ? Ezekről röviden a következő, utolsó közleményben emlékezünk meg. Aucun. Cédula az ajtén. í — Az >Esztergom és Vidékei eredeti tárcája. — j (Vége.) Egy kis leányka játszik a másik szo- j bábán. A könyvek között turkál. Egyet j kikap a sok közül s mintha csak tudna a betűkhöz, nótát magyaráz ki belőle magának. Aztán félénken simul meg a lükörajtó mellett s beszól. — Édesz aoám, én meddóditom a Milticét. Eldanoíom a nótáját. És zümmögi csöndben, lassan : Alanlábu tisz báránta Ne menj a mezőre Ne halápjál szelymesz fűbe, Beteg leszel tőle . . . Az ám ! A kis Miltice mintha látná az aranylábu kis báránykát. Ott ugrándozik, ott ficánkol a réten. Gondos kezek kék szalagocskát kötöttek a nyakára; kakascsengő c ilingel a kék sza lagon. Nem fogad szót senkinek s barika, de a Miltice hívogató szavait érti. — Balita, balita ! Cutrot hoztam, cutrot. Kigyöngyoli a kis papiros tekercset s apró ujjaival egyenként szedegeti belőle & cukorkákat. Ni, milyen szép piros az egyik, a másik meg kék, — ez meg itt sárga, — átlátszó, mint az üveg. Amint a Miltice hangját hallja a bari, — megáll. Hegyezi a füleit s okos pofácskájával a kis leány felé fordul. Aztán gyors iramodással csap neki a rétnek. Eltiporja az útjába eső kökörcsineket. Fehér bundáját megtépi a bokrok tüskéje. Nem baj az! Azok a pihék szépen megakadnak a bokrok tüskéiben, . | a sok-sok kis madár örömére. i | Majd jönnek ezek a kis madarak. Apró, | csőrükkel kiszedegetik a pihéket, — jó \ ! lesz kibéilelni azokkal a fészküket, hogy 1 | védve legyenek a hideg ellen. Mintha a \ barika is tudná. Csak erősebben dörgölődzik a bokrokhoz, hogy minél több pihét fésüljenek ki belőle azok. Bizony jót tesz a kis madarakkal, ha ezt teszi! A bari aztán igy megkoppasztva odasurrankodik a kis Milticéhez, eszi a kezéből "a cukorkát s azzal a cukorosztogató kézzel végig hagyja simítani a hátát. Az ám, igy volt ez egyszer ; de most más nóta járja. Miltice nem látja a bari-1 kát, a selymes rétre sem gondol. Keze ki se nyúlna a virágok után, hogy bokrétába szedje azokat az édesanyának. Az a piros cédula az aj^ón ezt jelenti. És haladnak, tűnnek a napok egymásután gyorsan. A nappalok szomorúak, az éjszakák kétségbeejtők. Olyan nyomasztó a csönd mindenütt. Csak olykorolykor hallatszik fel az utcáról egy-egy járókelő kopogása, amint nagy erőfeszítéssel töri magát, hogy átszánkózzék a síkos aszfalton. Az is elhangzik; minden elmúlik, csak az anyasziv tépelődése nem. Ah, naprólnapra, éjről-éjre folyton igy megy ez! Ha egy kissé vidámabb szint j^g^a beteg arcára a javulás, — összekulcsolódik az a két kéz: — Hála néked, — Istenem ! Megmeg ha valamicskével rosszabbra fordul a sor, az a két könnyező szem