Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-12 / 13.szám

gazdasági bizottság fontos hivatá­sát, mely a város üterének, a he­lyes háztartásnak és gazdálkodásnak körébe vágó minden kérdéssel fog­lalkozik s amelynek ezen kivül felügyeleti jogköre is van. Ezen felhozott egy két példa eléggé illusztrálja a mulasztás nagy horderejét, melyet tovább tűrni nem lehet, A polgármester úrhoz fordulunk ezért szavunkkal s felhívjuk őt, szá­moljon törvénytiszteletével, s sze­rezzen érvényt azon rendelkezésnek, melyet az elnöki székből ő enun­ciált, mint a képviselőtestület hatá­rozatát. A gazdasági ismétlő-iskolák tanítóihoz. Esztergom, február n. A mezőgazdasági ismeretek ter­jesztése érdekében a közoktatási és földmivelésügyi miniszterek együt­tes megállapodással létesítették a gazdasági ismétlő-iskolát. A haladás iránti lelkesültségből, buzgó kir. tanfelügyelőnk közben­járásával megyénk területén min­den nagyobb községben az ismétlő iskolák gazdasági ismétlő-iskolákká alakíttattak át. Hogy a tanítás fenakadást ne szenvedjen, a tanítók számára a minisztériumtól egy évi időtartamra minősítést és külön tanítási dijat is kieszközölt, hogy aztán a tanfo­lyamokon részt vegyenek és mint a gazdasági szakoktatásra külön is képesítettek, gyarapított ismerettel lépjenek a közügy szolgálatába. Széles alapnn indult meg a moz­galom s remélhető, hogy a gazd. ism. isk. mai növendékei is a szer­zett ismeretek alapján befolyást fognak gyakorolni szülőik tényke­déseire. Egyelőre elég az, ha a hal­lottakat otthon elmondják s azt szó­beszéd tárgyává teszik a hosszú téli estéken. Maid akad olyan is, ki egyik-másik dolgot a mezőgazda­ság, állattenyésztés, szőlőmivelés, gyümölcsészet, kertészet, vagy a termékek feldolgozásában, a kárté­kony férgek és gombák ellen való védekezésben a régi szokástól el­térten kísérletet tesz. Néhány siker után több-több hivő akad s el lesz idővel érve azon cél, a melyért a gazd. ism. isk. szervez­tetett. Okszerűbben lesz kihasználva a talaj ; szebbet, jobbat termelünk; magasabb áron értékesítünk s igy jövedelmünket fokozatosan gyara­pítjuk. Hogy a gazd. ism. isk. tanítói mükődésökben támaszt nyerjenek, egy a gazd. tanítók érdekét szol­gáló lapra: a Gazdasági Tanitó-ra hívom fel figyelmüket, mely mond­hatni tisztán a gazd. ism, isk. szol­gálatában áll s gyakorlati kérdések fejtegetésével foglalkozik. Ezen lap­nak egy gazd. ism. isk. tanitó asz­taláról sem volna szabad hiányozni, mert a kezdet nehézségeiben útmu­tatást és irányt jelöl, a céltévesz­tett kapkodástól megóv és általá­ban figyelmeztet. A Gazdasági Tanitó Almássy Ferenc székes-fehévári ta­nitó szerkesztésében és kiadásában jelenik meg. Előfizetési ára 3 frt 50 kr. Felemlítek egy másik fontos té­nyezőt is, mely a tanítás sikerére nem csekély horderejű, a megfelelő olvasókönyvet. Ez képezi ezen is­kolai tanításnál a központot. A földmiv. minisztérium 1897-ben ily olvasókönyv, megírására pályá­zatot hirdetett. A Benedek Elek és Földes Géza általai Írottat a neve­zett minisztérium ki is adta. A má­sik munkát Kun László, Fülöp Sán­dor és Csath András kunágotai ta­nítók írták és rendkívüli jutalomban részesittettek. Ez is megjelent a szerzők kiadásában. A belső tartalmi bírálásba nem bocsátkozhatom, ezt már az illeté­kes fórum elvégeztette, csak az alaki dolgokra terjeszkedem ki azon szempontból, hogy melyikkel lehetne könnyebb módon nagyobb sikert elérni. A Benedek és Földes-félében a három évi tanfolyamra szánt olvas­mányok 418 lapon, a Kun és Tár­sai-félében 412 lapon van az tár­gyalva. Az előbbiben van 100 o !­vasmány, az utóbbiban 138. Ez mutatja külsőleg is, hogy az előbbi könyv olvasmányai igen hosszúak, terjedelmesek. A B. félében 10 gazdasági olvasmány van 36 lapon, mig a K.-félében 37 olvasmány 122 lapon. Világos, hogy az előbbiben túlnyomó az elbeszélő, földrajzi, történelmi, stb. olvasmány, addig ez utóbbi az elbeszélő, földr., tört. alkotmánytani, egészségtani részt röviden, mig a gazdasági részt, a mely célból a könyv íratott, bőveb­ben és részletesebben tárgyalja. A gazdasági rész érdekli főkép a földmives népet, ezt olvassa szíve­sen, ezen részből kíván főkép oku­lást meríteni, ez képezi érdeklődése tárgyát, ezt olvassa otthon szívesen a felnőtt is. A mely gazdasági ism. iskola ál­landó állami segélyben nem része­sül, az a Kun és Társai-féle olv. könyvet is használhatja, mig az ál­lami segélyt élvezők kénytelenek a pénzért, az anyagi jóért a szellemit cserébe adni. Ezen két fontos tényezőre kíván­tam kartársaim figyelmét felhívni, hogy a kezdet nehézségeinek le­küzdésében némi irányitóra találja­nak. Szölgyémy Gyula gazd. ism. isk. tanitó. reskedő nem boldogulhat s a mi miatt a fogyasztó közönség nem juthat egész­séges tiszta borhoz, kérlelhetlen erélylyel és szigorral véget kell vetni. Ellenben a tisztességes szőlősgazdának s a tisztességes borkereskedőnek nincs oka félni a bortörvény bármily szigorú végrehajtásától sem. Sőt ezeknek érde­kei épen a törvény erélyes végrehajtá­sát és a hamisitók szigoró megbünteté­sét kivánják. Másrészt azonban természetes, hogy senkinek a nevét nem szabad ok nélkül meghurcoloi s következésképen a kihá­gási eljárási eljárást bárki ellen, csak alapos gyanú, vagy teljesen megbízható feljelentés eseteiben szabad meginditani. E tekintetben tehát a hatóságoknak mindig tapintatosan és óvatosan kell eljárniok s magától értetődik, hogy a vizsgálat befejezése és jogerős Ítélet meghozatala előtt a gyanúsított egyének neveit nyilvánosságra hozni s Őket igy pellengére állítani nem szabad. Akire azonban a hamisítás tényleg rábizonyul, az azután le kell leplezni a nyilvános­ság előtt is, akár termelő az illető, akár kereskedő, hogy a közönség vele szem­ben óvatosságra intessék. Ezeknek szigorú szem előtt tartásával, a bortörvény végrehajtását jövőre is teljes erélylyel kell folytatni s attól visz­szariadni sem a kormánynak, sem a ha­í tóságoknak nem szabad, mert azt a tisz­j tességes bortermelők, a tisztességes bor­kereskedők s a fogyasztó közönség ér­dekei, — melyek közt e tekintetben ellen­tét nem is képzelhető, — egyaránt meg­követelik. Agricola. most ismételte is, komolyan nagyon ko molyan : — Te. És akkor eleresztette a fiút, eltolta magától és merően ránézett. Aztán meg­indult lassan, nagyon l?ssan, megemelte aranyhímes selyemszoknyácskáját és di­deregve indult a lépcső felé. A herceg nézte, még határozatlan mozdulatot tett utána a kezével, aztán értelmetlenül bámult a sarokban sötétlő, haldokló karácsonyfára. És belülről hang hallatszott: — Klári! Klári! . . . A királyasszony-mama volt. — De Klári, hol maradsz ?! Hisz Gerő urnák Ígérted a második négyest: . . . Klári! . . . A királykisasszony már a lépcsőn ál­lott, és onnan nézett vissza a fiúra, el­ömlött az arcán az ő hangtalan, könny nélkül való mosolygó sirása. Aztán eltűnt az ajtó mögött. A herceg most már szegyeit bemenni, mert ki volt sirva a szeme, hát nekivá­gott a fényes hómezőnek és arra gon­dolt, amire a királykisasszony még nem tudott gondolni. Hogy is tudott volna ? * Eddig a meséje, kicsi királykisasz­szony, mondtam, hogy összetörik mire leirom, Molnár Ferenc. A borhamisítások ellen. Esztergom, február 11. A mesterséges borok eltiltásáról szóló törvény végrehajtását, Darányi földmive­lésügyi miniszter kezdeményezésére, végre teljes erélylyel vette a kormány kezébe. Ennek folytán a borhamisítók ellen, kik a magyar bor régi jó hírnevét már csak­nem teljesen tönkre tették, s ezzel a bortermelőkneK milliókra menő károkat okoztak, néhány hónap óta országszerte oly erélyes actió indult meg, hogy ez a hamisitók közt valóságos consternatiót keltett. A borhamisítók természetesen féltvén a bőrüket, mindent elkövetnek, hogy a bortörvény erélyes végrehajtását meg­akadályozzák, sőt igyekezetük kézzel­foghatólag oda irányul, hogy az egész bortörvény hatályon kivül helyeztessék, s ők ismét teljesen szabadon folytathas­sák üzelmeiket. E célból a legigazság­talanabb támadásokat intézik a kormáuy és különösen a földmivelésügyi minister ellen, s azt akarják elhitetni a közönség­gel, hogy a törvény végrehajtása csak a borkereskedők zaklatására és üldözé­sére való, és általában a borkereskedés tönkretételére irányul, s azzal ijesztgetik a termelőket, hogy akkor majd nem fog­ják tudni eladni boraikat. Aligha fog azonban sikerülni bárkit is tévútra ve­zetniök, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a bortörvény szigorú végre­hajtására és a borhamisítások megszün­tetésére égető szükség van. Sőt a borhamisítók ujabb időben any­nyira mernek menni, hogy egyenesen a termelőket gyanúsítják azzal, hogy azok vizezik boraikat. Természetes dolog, hogy a bort vi­zezni, vagy általában mesterséges bort készíteni egyaránt tilos mind a termelő­nek, mind a kereskedőnek, s akár az egyik, akár a másik teszi ezt, minden­esetre büntetendő, mert a borhamisítók mesterségének, a mely mellett sem a becsületes termelő, sem a becsületes ke­Esztergom, február II. Farsangi naptár. Február 12. Polgári bál. Február 12. A bátorkeszi izr. nőegylet estélye. Február 13. A »Kat. Legényegylet* batyubálja. Február 13. Táncestély a Kat. Körben. Február 14. A Tarkaság jux-estélye. — A mai esküvő. Ragyogó szerszámú felvirágozott, fellszalagozott fogatokon, valóságos eleven emberfal között érke­zett a mai násznép a kir, városi plébá­nia templom elé. S mikor a tizennegye­dik batárból kiszállott a szép menyasz­szony, önkénytelenül éljenzésbe tört ki az a nagy közönség, amely a templom­ból kiszorulva a szőnyeggel leterített portálé-lépcsők mentén s a szomszédos kis parkban foglalt helyet. A templom­ban pedig benn volt egész Esztergom. Nem a kíváncsiság vezette oda őket, hanem az őszinte tisztelet és be­csülés az iránt a család iránt, amelynek egyik ifjú tagja ma lépett az oltár elé szive választottjával. Ma volt ugyanis, mint előre jeleztük, menyegzője gróf Sternberg-Rudelsdorf József főhadnagy­nak Frey Ferencz országgyűlési képvise­lőnk leányával: Bertával. A templomba a menyasszonyt a vőlegény fivére: gróf Sternberg Ármin vezette. A násznép a következő : volt Andrássy János, And­rássy Jánosné, Andrássy Mariska (ko­szoruleány) Andrássy Mihály (nász­nagy), Mayer Nep. János, Mayer Nep. Jánosné, Majer Ákos, Majer Berta (ko­szorusleány), Majer Stefánia (koszorus­leány), Rencz Valéria (koszorusleány), Geiger Mariska és Ilonka (koszorusleány), gróf Sternberg Lajos, gróf Sternberg Ármin (vőfély), Schvinner Ignác (nász­nagy), Schwinner Ignácné (nászasszony), Heppner Ferenc, Babich Antal, Kadlec Antal cs. és kir. hadnagyok, Frey Vil­mos, Récsei Antal vőfélyek, Sándori Fe­renc s Frey Ferenc és neje. Mig a me­net, amely előtt díszruhás megyei és városi hajdúk csináltak rendet, a temp­lomba bement, komoly ünnepélyesség­gel zúgott az orgona. Majd a násznép­nek a szentélyben, a gazdag virágdíszbe öltöztetett oltár mellett való elhelyezkedé­— Nem, fenséges kisasszonya Egyik se merte kimondani, hogy ki az a fekete ur. És félt tőle mind a kettő. — Félek tőle . . . nagyon . . . Már ugy érezte, hogy bünt követ el, ő a kicsi lány. Ugy érezte, hogy abban a pillanatban, hogy a fekete ur megje­lent a bálon, ő neki már nem szabad a herceget megcsókolnia. És most, itt künn, ahol érzésekből, csókokból és tör­dösött, értelmetlen szavakból állott össze egy nagy, szerelmesen szomorú hangu­lat, az az érzés suhant végig rajta, hogy bünt követ el, házasságot tör, amelyet még meg se kötöttek. A házasságot meg lehet kötni holnap délben, az ott elakad, de a kis herceget nagyon sokáig kell szeretni; ez tovább megy. Érezte, hogy kell. És felelt neki a fiu : — Kell. A fiu már sirt, mert nála túláradt az érzés, és ő olyanra gondolt, amiről a lány még nem tudott. — Szeret lenséges kisasszony? — A lány nem felelt a kérdésre, meg­fogta a fiu fejét és komolyan, mint a mikor valaki a sorsát dönti el egy szó­val, az arcába mondta tiszta, lányos, hangon ; — Te. Eddig még sohse mondta neki. És

Next

/
Oldalképek
Tartalom