Esztergom és Vidéke, 1899
1899-02-12 / 13.szám
gazdasági bizottság fontos hivatását, mely a város üterének, a helyes háztartásnak és gazdálkodásnak körébe vágó minden kérdéssel foglalkozik s amelynek ezen kivül felügyeleti jogköre is van. Ezen felhozott egy két példa eléggé illusztrálja a mulasztás nagy horderejét, melyet tovább tűrni nem lehet, A polgármester úrhoz fordulunk ezért szavunkkal s felhívjuk őt, számoljon törvénytiszteletével, s szerezzen érvényt azon rendelkezésnek, melyet az elnöki székből ő enunciált, mint a képviselőtestület határozatát. A gazdasági ismétlő-iskolák tanítóihoz. Esztergom, február n. A mezőgazdasági ismeretek terjesztése érdekében a közoktatási és földmivelésügyi miniszterek együttes megállapodással létesítették a gazdasági ismétlő-iskolát. A haladás iránti lelkesültségből, buzgó kir. tanfelügyelőnk közbenjárásával megyénk területén minden nagyobb községben az ismétlő iskolák gazdasági ismétlő-iskolákká alakíttattak át. Hogy a tanítás fenakadást ne szenvedjen, a tanítók számára a minisztériumtól egy évi időtartamra minősítést és külön tanítási dijat is kieszközölt, hogy aztán a tanfolyamokon részt vegyenek és mint a gazdasági szakoktatásra külön is képesítettek, gyarapított ismerettel lépjenek a közügy szolgálatába. Széles alapnn indult meg a mozgalom s remélhető, hogy a gazd. ism. isk. mai növendékei is a szerzett ismeretek alapján befolyást fognak gyakorolni szülőik ténykedéseire. Egyelőre elég az, ha a hallottakat otthon elmondják s azt szóbeszéd tárgyává teszik a hosszú téli estéken. Maid akad olyan is, ki egyik-másik dolgot a mezőgazdaság, állattenyésztés, szőlőmivelés, gyümölcsészet, kertészet, vagy a termékek feldolgozásában, a kártékony férgek és gombák ellen való védekezésben a régi szokástól eltérten kísérletet tesz. Néhány siker után több-több hivő akad s el lesz idővel érve azon cél, a melyért a gazd. ism. isk. szerveztetett. Okszerűbben lesz kihasználva a talaj ; szebbet, jobbat termelünk; magasabb áron értékesítünk s igy jövedelmünket fokozatosan gyarapítjuk. Hogy a gazd. ism. isk. tanítói mükődésökben támaszt nyerjenek, egy a gazd. tanítók érdekét szolgáló lapra: a Gazdasági Tanitó-ra hívom fel figyelmüket, mely mondhatni tisztán a gazd. ism, isk. szolgálatában áll s gyakorlati kérdések fejtegetésével foglalkozik. Ezen lapnak egy gazd. ism. isk. tanitó asztaláról sem volna szabad hiányozni, mert a kezdet nehézségeiben útmutatást és irányt jelöl, a céltévesztett kapkodástól megóv és általában figyelmeztet. A Gazdasági Tanitó Almássy Ferenc székes-fehévári tanitó szerkesztésében és kiadásában jelenik meg. Előfizetési ára 3 frt 50 kr. Felemlítek egy másik fontos tényezőt is, mely a tanítás sikerére nem csekély horderejű, a megfelelő olvasókönyvet. Ez képezi ezen iskolai tanításnál a központot. A földmiv. minisztérium 1897-ben ily olvasókönyv, megírására pályázatot hirdetett. A Benedek Elek és Földes Géza általai Írottat a nevezett minisztérium ki is adta. A másik munkát Kun László, Fülöp Sándor és Csath András kunágotai tanítók írták és rendkívüli jutalomban részesittettek. Ez is megjelent a szerzők kiadásában. A belső tartalmi bírálásba nem bocsátkozhatom, ezt már az illetékes fórum elvégeztette, csak az alaki dolgokra terjeszkedem ki azon szempontból, hogy melyikkel lehetne könnyebb módon nagyobb sikert elérni. A Benedek és Földes-félében a három évi tanfolyamra szánt olvasmányok 418 lapon, a Kun és Társai-félében 412 lapon van az tárgyalva. Az előbbiben van 100 o !vasmány, az utóbbiban 138. Ez mutatja külsőleg is, hogy az előbbi könyv olvasmányai igen hosszúak, terjedelmesek. A B. félében 10 gazdasági olvasmány van 36 lapon, mig a K.-félében 37 olvasmány 122 lapon. Világos, hogy az előbbiben túlnyomó az elbeszélő, földrajzi, történelmi, stb. olvasmány, addig ez utóbbi az elbeszélő, földr., tört. alkotmánytani, egészségtani részt röviden, mig a gazdasági részt, a mely célból a könyv íratott, bővebben és részletesebben tárgyalja. A gazdasági rész érdekli főkép a földmives népet, ezt olvassa szívesen, ezen részből kíván főkép okulást meríteni, ez képezi érdeklődése tárgyát, ezt olvassa otthon szívesen a felnőtt is. A mely gazdasági ism. iskola állandó állami segélyben nem részesül, az a Kun és Társai-féle olv. könyvet is használhatja, mig az állami segélyt élvezők kénytelenek a pénzért, az anyagi jóért a szellemit cserébe adni. Ezen két fontos tényezőre kívántam kartársaim figyelmét felhívni, hogy a kezdet nehézségeinek leküzdésében némi irányitóra találjanak. Szölgyémy Gyula gazd. ism. isk. tanitó. reskedő nem boldogulhat s a mi miatt a fogyasztó közönség nem juthat egészséges tiszta borhoz, kérlelhetlen erélylyel és szigorral véget kell vetni. Ellenben a tisztességes szőlősgazdának s a tisztességes borkereskedőnek nincs oka félni a bortörvény bármily szigorú végrehajtásától sem. Sőt ezeknek érdekei épen a törvény erélyes végrehajtását és a hamisitók szigoró megbüntetését kivánják. Másrészt azonban természetes, hogy senkinek a nevét nem szabad ok nélkül meghurcoloi s következésképen a kihágási eljárási eljárást bárki ellen, csak alapos gyanú, vagy teljesen megbízható feljelentés eseteiben szabad meginditani. E tekintetben tehát a hatóságoknak mindig tapintatosan és óvatosan kell eljárniok s magától értetődik, hogy a vizsgálat befejezése és jogerős Ítélet meghozatala előtt a gyanúsított egyének neveit nyilvánosságra hozni s Őket igy pellengére állítani nem szabad. Akire azonban a hamisítás tényleg rábizonyul, az azután le kell leplezni a nyilvánosság előtt is, akár termelő az illető, akár kereskedő, hogy a közönség vele szemben óvatosságra intessék. Ezeknek szigorú szem előtt tartásával, a bortörvény végrehajtását jövőre is teljes erélylyel kell folytatni s attól viszszariadni sem a kormánynak, sem a haí tóságoknak nem szabad, mert azt a tiszj tességes bortermelők, a tisztességes borkereskedők s a fogyasztó közönség érdekei, — melyek közt e tekintetben ellentét nem is képzelhető, — egyaránt megkövetelik. Agricola. most ismételte is, komolyan nagyon ko molyan : — Te. És akkor eleresztette a fiút, eltolta magától és merően ránézett. Aztán megindult lassan, nagyon l?ssan, megemelte aranyhímes selyemszoknyácskáját és dideregve indult a lépcső felé. A herceg nézte, még határozatlan mozdulatot tett utána a kezével, aztán értelmetlenül bámult a sarokban sötétlő, haldokló karácsonyfára. És belülről hang hallatszott: — Klári! Klári! . . . A királyasszony-mama volt. — De Klári, hol maradsz ?! Hisz Gerő urnák Ígérted a második négyest: . . . Klári! . . . A királykisasszony már a lépcsőn állott, és onnan nézett vissza a fiúra, elömlött az arcán az ő hangtalan, könny nélkül való mosolygó sirása. Aztán eltűnt az ajtó mögött. A herceg most már szegyeit bemenni, mert ki volt sirva a szeme, hát nekivágott a fényes hómezőnek és arra gondolt, amire a királykisasszony még nem tudott gondolni. Hogy is tudott volna ? * Eddig a meséje, kicsi királykisaszszony, mondtam, hogy összetörik mire leirom, Molnár Ferenc. A borhamisítások ellen. Esztergom, február 11. A mesterséges borok eltiltásáról szóló törvény végrehajtását, Darányi földmivelésügyi miniszter kezdeményezésére, végre teljes erélylyel vette a kormány kezébe. Ennek folytán a borhamisítók ellen, kik a magyar bor régi jó hírnevét már csaknem teljesen tönkre tették, s ezzel a bortermelőkneK milliókra menő károkat okoztak, néhány hónap óta országszerte oly erélyes actió indult meg, hogy ez a hamisitók közt valóságos consternatiót keltett. A borhamisítók természetesen féltvén a bőrüket, mindent elkövetnek, hogy a bortörvény erélyes végrehajtását megakadályozzák, sőt igyekezetük kézzelfoghatólag oda irányul, hogy az egész bortörvény hatályon kivül helyeztessék, s ők ismét teljesen szabadon folytathassák üzelmeiket. E célból a legigazságtalanabb támadásokat intézik a kormáuy és különösen a földmivelésügyi minister ellen, s azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy a törvény végrehajtása csak a borkereskedők zaklatására és üldözésére való, és általában a borkereskedés tönkretételére irányul, s azzal ijesztgetik a termelőket, hogy akkor majd nem fogják tudni eladni boraikat. Aligha fog azonban sikerülni bárkit is tévútra vezetniök, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a bortörvény szigorú végrehajtására és a borhamisítások megszüntetésére égető szükség van. Sőt a borhamisítók ujabb időben anynyira mernek menni, hogy egyenesen a termelőket gyanúsítják azzal, hogy azok vizezik boraikat. Természetes dolog, hogy a bort vizezni, vagy általában mesterséges bort készíteni egyaránt tilos mind a termelőnek, mind a kereskedőnek, s akár az egyik, akár a másik teszi ezt, mindenesetre büntetendő, mert a borhamisítók mesterségének, a mely mellett sem a becsületes termelő, sem a becsületes keEsztergom, február II. Farsangi naptár. Február 12. Polgári bál. Február 12. A bátorkeszi izr. nőegylet estélye. Február 13. A »Kat. Legényegylet* batyubálja. Február 13. Táncestély a Kat. Körben. Február 14. A Tarkaság jux-estélye. — A mai esküvő. Ragyogó szerszámú felvirágozott, fellszalagozott fogatokon, valóságos eleven emberfal között érkezett a mai násznép a kir, városi plébánia templom elé. S mikor a tizennegyedik batárból kiszállott a szép menyaszszony, önkénytelenül éljenzésbe tört ki az a nagy közönség, amely a templomból kiszorulva a szőnyeggel leterített portálé-lépcsők mentén s a szomszédos kis parkban foglalt helyet. A templomban pedig benn volt egész Esztergom. Nem a kíváncsiság vezette oda őket, hanem az őszinte tisztelet és becsülés az iránt a család iránt, amelynek egyik ifjú tagja ma lépett az oltár elé szive választottjával. Ma volt ugyanis, mint előre jeleztük, menyegzője gróf Sternberg-Rudelsdorf József főhadnagynak Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk leányával: Bertával. A templomba a menyasszonyt a vőlegény fivére: gróf Sternberg Ármin vezette. A násznép a következő : volt Andrássy János, Andrássy Jánosné, Andrássy Mariska (koszoruleány) Andrássy Mihály (násznagy), Mayer Nep. János, Mayer Nep. Jánosné, Majer Ákos, Majer Berta (koszorusleány), Majer Stefánia (koszorusleány), Rencz Valéria (koszorusleány), Geiger Mariska és Ilonka (koszorusleány), gróf Sternberg Lajos, gróf Sternberg Ármin (vőfély), Schvinner Ignác (násznagy), Schwinner Ignácné (nászasszony), Heppner Ferenc, Babich Antal, Kadlec Antal cs. és kir. hadnagyok, Frey Vilmos, Récsei Antal vőfélyek, Sándori Ferenc s Frey Ferenc és neje. Mig a menet, amely előtt díszruhás megyei és városi hajdúk csináltak rendet, a templomba bement, komoly ünnepélyességgel zúgott az orgona. Majd a násznépnek a szentélyben, a gazdag virágdíszbe öltöztetett oltár mellett való elhelyezkedé— Nem, fenséges kisasszonya Egyik se merte kimondani, hogy ki az a fekete ur. És félt tőle mind a kettő. — Félek tőle . . . nagyon . . . Már ugy érezte, hogy bünt követ el, ő a kicsi lány. Ugy érezte, hogy abban a pillanatban, hogy a fekete ur megjelent a bálon, ő neki már nem szabad a herceget megcsókolnia. És most, itt künn, ahol érzésekből, csókokból és tördösött, értelmetlen szavakból állott össze egy nagy, szerelmesen szomorú hangulat, az az érzés suhant végig rajta, hogy bünt követ el, házasságot tör, amelyet még meg se kötöttek. A házasságot meg lehet kötni holnap délben, az ott elakad, de a kis herceget nagyon sokáig kell szeretni; ez tovább megy. Érezte, hogy kell. És felelt neki a fiu : — Kell. A fiu már sirt, mert nála túláradt az érzés, és ő olyanra gondolt, amiről a lány még nem tudott. — Szeret lenséges kisasszony? — A lány nem felelt a kérdésre, megfogta a fiu fejét és komolyan, mint a mikor valaki a sorsát dönti el egy szóval, az arcába mondta tiszta, lányos, hangon ; — Te. Eddig még sohse mondta neki. És