Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-31 / 104.szám

csendesültek, elsimultak országszerte a politikai hullámok is, amelyek városunkban az elmúlt években mély örvényeket ástak s ha ezek teljes áthidalása eddig még nem is fejeződött be, kétségtelen, hogy meg fog valósulni. Adja Isten úgy, hogy az ezelőtt annyi vehemenciával, mesterségesen felduzzasztott áramlatokat a politikai megbékülés olaja mindenkorra elsimította légyen ! Megvalósult ez évben néhány régi óhajtásunk is, olyan, amelyekért évekig küzdöttünk. Tető alatt az új főgimnázium épülete, tavaszszal megkezdődik az állami szőlőtelep létesítése, alig van immár akadály, hogy ugyanekkor az új közkórház építéséhez is hozzáfogjanak, a pénzügyigazgatóság megnyerésére teljesen biztató ígéretet kaptunk, az igazságügyi palota első építési részlete fel lett véve az 1900. évi államköltségvetésbe, a reáliskola államosítását a kormány elvben máris kimondotta. Közegészségünk az új tiszti főorvos hivatalbalépése óta erős lendületnek indult, amiről majd meggyőződtetjük a nyárra ide Összehívott országos orvosi kongresszus tagjait, népoktatásügyünk fellendülése pedig, azt hisszük, páratlan, amióta Vargyas Endre kir. tanfelügyelő vette gondjaiba addigi árvaságából. Nem fog sokáig disztelenkedni főterünkön a szégyenletes szoborcsonk sem ; a megbizott művész már fúr-farag az újnak torzóján, hogy a katolikus világ jövő évi helyi nagy ünnepségeire megkészíthesse azt. A haldokló év őszen közöttünk tartózkodott a hercegprímás, kétszer járt itt a pannonhalmi főapát, aki a főgimnázium alapkövét is beszentelte, több ízben Francsics Róbert tankerületi főigazgató. Szemlét tartott helyőrségünk felett, amelynek tisztikara társadalmi életünkbe ez évben is sok elevenséget hozott: Frigyes főherceg, hadtestparancsnok. Petőfi halálának félszázados évfordulóját kegyelettel ünnepelte meg a város közönsége, nagy napja volt a gimnáziumi alapkő letételének napja, egyes kiváló alkjainak jubileuma, amelyekről együttesen szólunk. könyvet lehetne irni, mert oly tárgy ez, amelyről a vélemények nagyon is eltérők és amelylyel — hiába ; valljuk meg az igazat! — mindnyájan szeretünk foglalkozni. Némelyek úgy definiálják, hogy az nem más mint szivtágulásból származó . ajkesucsorodás ; — mások pedig azt állítják, hogy utalvány, mely a szívre van címezve, — vagy kulcs a szívhez. De ugyan ki ne foglalkozott volna már a csókkal akár teoretice, akár praktice! ? Legfeljebb talán az orvosok — de azok közül is csak a régi pápaszemes jó Öregek — nem foglalkoznak a csókkal azon értelemben, mint mi laikusok, — mert hisz ők minden csókban egy-egy ragadós betegség tovaterjesztését és holmi kommá bacillusok, vagy mit tudom én, hogy miféle bacillusok biztos invázióját vélik fellelni. No, de megbocsáthatunk nekik, hiszen mikor is volt, mikor még „doktorkámnak" nevezték őket! Vannak, kik azt állítják, hogy a csók nem más, mint csereszerződés, vagyis hogy csókot venni adás nélkül nem le het. Már hogy igaz-e mindez, azt kedves Serkesztő úrra bizom, de ón azt hiszem, hogy igaz. Különben tessék megpróbálni ! - De hogy azután terhes, vagy nem terhes szerződésnek degradálják-e a csókot, az már más szempontból jön el álás alá; — mert nem épen lényegn az, hogy kiknek mikor, mily kökények, minő intenciók folytán csatw"° el ajakán a csók. S ha mindezeket figyelembe vesszük, / kétségtelen, hogy a csókokat mérlegeljük, osztályozzuk is. Mert már hogy is lehetne egy nagynéni, vagy bácsi csókját az első csókhoz hasonlítani és vele egy osztályba sorozni! ? Társasélet. A társas élet nagyobb fellendülést, az eddigi széthúzás, divergálás jelentősebb csökkenését — sajnos — ez évben sem tapasztalhattuk, megmaradt a régi széttagoltság, a régi nyomasztó lanyhaság. Ámbár ennek megszüntetésére igen sokat tett az aranyifjúság lelkes, buzgó, agilis gárdája, amely a mindég vezető egyesületből: a Kaszinó-ból dolgozott a társadalmi összeszokás s érintkezés előmozdításán alkalmas, nemes szórakozások nyújtásával. Ok kezdeményezték a kitűnően sikerült amatőr-kiállítást, a Kaszinó műkedvelő gárdája rendezett sikerült előadásokat, a kovácspataki zsúrokra összehozták a társaság crém-jét. De sikerült saison ja volt Mezey Béla színigazgató jeles társulatának is, — szép közönsége Zilahi Gyula estélyének, feledhetIen napok, amelyeken Perényi Margit, ami büszkeségünk vendégszerepelt. Sok érdeme van a társadalmi élet elevenné tételében a »Tornakert«-nek ahol a nyáron a tennispálya, most a korcsopálya hozza össze a szép leányokat, ifjú urakat. A sportkedvelőket egy táborba gyűjtötte Lovas Gyula vívómester három hónapos vívó-tanfolyama. A farsang leglátogatottabb mulatsága a helyőrségi tisztikar nagyszabású Ronacherestéje volt. A polgári elemet különösen a Tarkaságból átalakult Polgári Egyesület mulatságai szórakoztatták, nemkülömben a Legényegyesület. Eljegyzések, esküvők. Rózsaszínű rovatunk gazdag volt ez évben ; alig hiányzott egy héten is. S ha most ideigtatjuk a jegyespárok névsorát, az mégis rövid lészen. Aminek oka abban rejlik, hogy a fiatalok ugyancsak siettek a karikagyűrű után a főkötőhöz és a papucshoz is hozzájutni. Jegyesek : Petri Viktor és Ghyczy Lívia, (de már csak január 8-ig), Milch Károly és Fichtel Regina, Lakatos Nándor és Virter Adél, Kührner Antal és Pelczmann Ilonka, ifjabb Clementisz Zsigmond és Szalkay Margit, Wenczell Antal, és Eggenhoffer Margit, dr. Szabó László és Szalkay Miczike, dr. Oszwald Géza (Süttő) és Most látom azonban, hogy mily nagy fát mozgatok midőn a csóknak osztályozásához fogok, — mert bizony képtelen vagyok mindama nemeit a csóknak felsoro'ni, amelyek léteznek, — léteznek csak azért hogy minél több módot találjunk erre a felette édes, boldogító mulatságra. No, de megnyugtat az a tudat, hogy a fel nem említett különféle csókokat nem fogja kedves Szerkesztő ur a hül«lők, vagy pláne a moszatok osztályába sorozni. Megkísérlem tehát a csóknak egyes fajait felsorolni és némileg analizálni. Baráti csók. Mint a neve is mutatja, két bajuszos ajk érintése által keletkezik. Olyanforma természetű, mintha két egynemű villamosságu bodzafabélgolyócskát érintünk egymáshoz, amelyek egymást eltaszítják. Szüli rendesen a különféle szeszes italok élvezése közt feltámadt csókolózási inger, amely azután csak kulcs a gorombaság tárházához, h°á»y *gy egymást mindenféle illetlen szavakkal illethessük, mondhatni: ledorongolhassuk — szóval. Barátnői es^k, Ez már az előbbinél sokkal szolidabb természetű, mert ilyen alkalmakkor kölcsönösen egy-egy bajuszos ajkpár képzeltetik a másik helyébe, — és igyekeznek is magukat azon kellemes érzés által áthatni, amely érzést a csók, már t. i az a csók szuggcál. Különben pedig a nőknek egy ked ves szokása. Ha találkoznak, megcsókolják egymást csupa szokásból, ha pedig távoznak, megcsókolják egymást csupa élvezetből. Szülői, gyermeki csók. Ez még egyike azon csóknak, amely nem oly furfangos természetű, mint a többi, mondhatni talán, hogy a legőszintébb csók, amelylyel a szerető szüle kedves gyermekét a nap bármely szakában is elhalmozza. Némethy Ilonka, Horváth Gál István és Bellovics Lincsike. Az új fészkek, a boldog otthonok Esztergom révén a házassági statisztikát szép számmal gyarapították. Innen vittek idegenbe százszorszép asszonykákat, ide hoztak édes menyecskéket. Azokat a bizonyos rózsaláncokat magukra vették: Brenner Ferencz és waldthurmi Lang Ilonka, Dombai Gáspár és Milch Olga, gróf Sternberg — Rudelsdorf János és Frey Berta, Csepcsányi Lajos és Heszterényi Mariska, Vaszary Antal és Szlávy Aranka, Bachl Lajos és özv. Szegedy Sándorné, Krausz Gyula és Eisler Blanka, Eggenhoffer Alfréd és Saághy Melanie, Stux Hugó és Steiner Aranka, Wurm Venczel alezredes, Neményi Ödön és Sztaniek Klotild, Egressy László és Fischer Colbrie Szerafin (Zseliz), de Sorgo Miksa és Pongrácz Klarissza, Pelczmann László és Matus Margit, Gerlóczy Béla és Mattyasóvszky Ilonka, Tauber Leo és Diamant Teréz, dr. Vándor Ödön és Nagy Margit, Závár János és Ritter Paula, Weisz Róbert és Popper Vilma, Vimmer Károly és Perényi Irma, Schmideg Viktor és Horn Czeczilia, dr. Rigler Gusztáv és Alpár Mariska. A rózsaláncok negyedszázados viselésének évfordulóját ünnepelték meg: Dankó István és neje, Nóvák József és Balek Katalin, Szalkay József és Magurányi Czeczilia. Halottaink. A temetőről — a legn agy óbbról — ugyan az idén mondották ki, hogy immái megtelt, de örömmel jelenthetjük, hogy a századvégi év e szomorú benépesedéshez nem járult oly arányban, mint a megelőzők. Az utolsó útra különös nagy részvéttel kisérték a bencés székház egyik legérdemesebb tagját s egy szép leánykát, aki fiatalsága teljében, a legboldogabb évek kezdetén hunyta le kedves szemeit. Beköltöztek a halottak városába : januárban : Barta Ármin, Németh Józsefné Csont Paula, özvegy Berzeviczy Flórianné (Pilis-Maróth,) besenyői Szabó Iván, Scháffer Béla (Bart). Bár ez az őszinteség talán meg van a gyermeki csóknál szüleivel szemben, mégis a furfang nincs egészen kizárva. Mert hogy csak uj kalapra, ruhára cipőre stb. tehessünk szert, milyen csókzáporral kedveskedünk akár a mamának, akár a papának. Homlokcsók. Egyik faja, a melyet a Múzsa, szokott a költök homlokára lehelni. S hogy azután vele szemben minő igaz nemes érzéssel volt a szerető Múzsa észlelhető azon versen, amely ennek a hatása alatt szülemlett. Sokszor azután megbánja azt a tettét, hogy egyik-másik poétát megcsókolt, mert bizony a megfogamzott „kinrim.es

" verstől ő is irtózik. A másik faja pedig az, melyet tiszteletcsóknak, vagyis inkább oly csóknak nevezünk, melylyel valaki egy más iránt való tiszteletét akarja nyilvánítani, igy pld. éltesebb nők, vagy urak. Próbacsók. Amelyet a kis fitos unokahúg az unokabátyával csak azért — de talán másért is — vált, hogy a barátnői által oly sokszor és oly kedvvel emiitett bajuszos ajk csókjáról tiszta, vagy legalább megközelítő tudattal és érzéssel bírjon. Mert igaz ugyan, hogy a pelyhes bóa, mely a kis nyakat körülfonja, ingerli a piros ajkakat és sokszor jó szolgálatot is tesz, — mégis nem helyettesíti oly tökélylyel azt a kis bajuszt, mely az unokabátya, vagy az ő felső ajkán oly kihívóan és ingerlőén kunkorodik fel. Vannak azután az úgynevezett leplezett, vagy zálogosdi csókok, a melyeket társasjátékoknál oly nagy kedvvel és örömmel választunk zálogban levő tárgyaink kiváltására leginkább alkalmasnak. Ezen csókoknak — mondja a „Müveit társalgók könyve" — nem szabad semmiféle jelentőséget tulajdonítani. Hát hiszen némileg igaza van a fent Februárban : Diamant Bernát, Viszolajszky Alajos (Dorog), Zwillinger Hermann, Merényi Ilka, özv. Schönbeck Mihály né. Márciusban : Szabó Szylveszter, Aranyosi Jusztina. Áprilban : Szik1 ay Nándorné, Kohn (Áldori) Éliás, Holdampf Sándor (Süttő), Steiner (Simonyi) Jakab. Májnsban : Danzwith Vilmos, Hertel Béla, özv. gróf Vasquetz Vinczéné, Knorr Jánosné, Szabó Albin. Júniusban: Hörl Béla, özv. Hermann Jánosné. Júliusban : Heltai Henrik, Rogge Gusztáv (Nyergesujfalu), Schönbeck Julla, Mosser József (Lábatlan), Marosi Margit. Augusztusban : Krotky Vincze, Zöldy István (Pilis-Maróth), Süveges Ede, Feigler Jánosné. Szept mberben : Fiedler Ferecz, özvegy Gedeon Gáborné. Októberben : Egger Kornélia, gróf Sternberg Ferencz. Novemberben: Magyary Gizella, Aigner Károly, özv. Faschichek Antalné, özv. Murínyi Imréné, Burai Jánosné, Szántay Gyuláné, Effinger Ferencz (Tokod). Decemberben: Kecskeméthy Ignácz, Gergely Józsika, Szölgyémy Józsefné, Mayer Vilmos. Jubileum, kitüntetés. A jubileumok századának méltán nevezték el a mai nappal elmúló korszakot. Kétségtelen, hogy a fővárosból kiindulva, ahol legtöbb az ember és így az olyan is, aki a hizelkedés révén keres nagyobb boldogulást, különösen az utóbbi évtizedekben, terjedt egy fertőző kór gyorsaságával az 5—10—15 éves jubileumok divata. Visszatekintve a centenáriumra, bizonyos büszkeséggel konstatálhatjuk, hogy e századvégi baj a mi városunkat nem inficiálta. Itt is voltak jubileumok, ez esztendőben is, de mindég jól kiérdemelt, méltó jubileumok. Ilyen volt mindenekelőtt a sorrendben utolsóelőtti: szeretve tisztelt főispánunknak : Kruplanicz Kálmánnak közpályára lépése ötvenedik évfordulója, amely — tekikintettel a gyengélkedő jubiláns óhajtására — a legnagyobb csendben, de annál több bensőséggel folyt le. (December 13.) Épp ily impozánsan csöndes és benső volt Nozdroviczky Miklós városi erdómester harminc éves szolgálati emiitett könyvnek, hogy bizony az a szelid természetű nyúl, apáca csók, kávé-édesités, szalonna-vágás —• kútba-esésnek nem is lehet valami sok jelentőséget tulajdonítani, de ha elemezzük, oda jutunk, hogy az biz' csók. S a csóknak azon rejtélyes természete, — hogy azok kik a mama és mások jelenlétében oly pirulva és oly félve rágcsálták a cérnaszálat, hogy azt elrágva, az úgynevezett nyulcsók alakban érintsék ajkaik egymást, nem zárja ki, hogy egy kedvezőbb alkalomkor ennek folytatásakép, talán egy másik igazi szerelmi, vagyis első csókba forrjanak egybe ajkaik. Hogy már azután ők tulaj donitottak-e annak a nyúlcsóknak valami jelentőséget, azt nem tudom. De alighanem: igen ! Színpadi, vagy művészi csók. Hasonlít természetére és jelentőségére a leplezett csókhoz, amennyiben a kényszerhelyzet szüli. De itt is van kivétel, mert bizonyára tettünk már oly csendes megjegyzést egy szerelmes színdarab szemlélésekor, hogy: ezt a csókot igenis hűen adták. Kézcsók. A megkülönböztetett tisztelet és hódolat kifejezése. Ujabban eliminálva lett az annyira divatos „Kissz die Hand" »kezét csókolom" kifejezés által. Mert hisz úgyis többnyire csak arcunk hegyével érintjük az éltes néni, vagy még inkább az anyós kezét s azután a magunkét csókoljuk meg. Még leginkább a szerelmesek között divik, részben a csókszomj enyhítésére, részben közvetítői szerep tulajdoníttatik neki, amennyiben a félénk szerelmes ifjú, ki ideálját megcsókolni még nem meri, "alkalmazza, kecsegtetvén sóvár ajkait ama másik mézédes csók elnyerésével. Mondhatni, mintegy „kém, vagy előőrs, kipuhatolandó mennyire alkal-