Esztergom és Vidéke, 1899
1899-12-24 / 103.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész érre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLrMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULrASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széctjeoyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. ••^ r ~ Karácsony. — Az ezerkilencszázkilencvenkilencedik. — Esztergom, december 23. Csordapásztorok ! . . még felzeng az ének a kunyhók töredékes ajtain belől s szent áhítat boldogító melege dobogtatja meg a szíveket, — a milliókét, a szegényekét; még eljátszadoznak az egyszerűség gyermekei a szines papírból készült, síroszlopokon álló kis Betlehem körül,, melyben a kis Jézus jászola van s nyitott szemekkel is édesen álmodnak a csillagról, mely megállott az istáló fölött, hol a szegények oltalmazója született. A százezrek, kik állnak a milliók felett, süppedő szőnyegen térdelve, aranyfüsttel, ezüst zúzmarával behintett ágakról keresik a kis Jézus ajándékát s uj vá-1 gyak születése hágy nyomot játszi lelkükben, mikor a ragyogó karácsonyfát lefosztják s tán nem tudják már az éneket, hogy: Csorda-1 pásztorok! . . A lenyugvó század két véglete tonik szemünkbe, mely ellenállna- j tatlan erővel kiegyenlítést követel s a XIX. század utolsó karácsonya- j nak szent hangulatába merülve, fel- j támad bennünk a kérdés: vájjon a hit, az egyszerűség és benső megnyugvás mindegyre jobban elvesző, öntudatlan boldogságával szemben, — kigyúl-e immár eléggé egy jövendőkor vezető tŰzoszlopa: az emberszeretet ? A nagy, az egész emberiség legszebb ajándéka az a tudat legyen, mely a letűnt század eseményeiből tanulságként folyik, mely szellemi fejlődésének eredménye és mértéke: hogy a földi javaknak igy, vagy ( ngy, de sokban ki kell egyenlítődni, a megoszlásnak legalább elviselhetővé válni 6 az emberi méltóság kultusza hatalmas árjával lerombolja az aranyból készült válaszfalakat és a válogatást nem ismerő felebaráti szeretet teremtő erejével egy uj világot alkot az anyagban is, a régi, a mostani végletek helyén. A betlehemi kis jászolhoz, mely .fölött a csillag megállott, messze napkeletről gazdag királyok dús ajándékkal zarándokoltak. A példa nagy, tanítása szent és örök! A század utnlsó karácsonyán hozza rezgésbe a gazdagok szivét, nyíljon meg lelkük a nagy tanításnak, hogy a szegények nyomorgó szenvedésé nek megváltására hozzák meg, vi gyék meg az áldozat aranyát, a szeretetnek enyhítő melegét! I Az egyszerű, a jámbor pásztoroknak fogékony, tiszta szíve betelt az örömmel, áhítattal egykoron, hogy megszületett a kis Jézus, aki az Isten Örökké való hatalmának és 'erejének teljességével az üdvözülés útjára viszi az emberiséget: a XIX. század utolsó karácsonyán a pászI torok: a szegények millióinak szi-! vében áradjon el a boldogító tudat érzete, némítsa el az irigység és gyűlölködés hangját, mely csak a rombolás útjára visz ; mert egy fé- j nyes csillag áll a nagy emberiség felett: a humanizmus és a Jézus szivéből fakadó szocializmus ragyogó 'csillaga, a letűnő század folyton j erősbödő és terjedő nagy eszméje, 1 mely bevilágítja a jövendő százév j utait. A kicsiny kunyhót a paloták ra-j gyogó világával a szeretet kösse össze, hogy a boldogság legyen a pásztorokra szegények közt az egész világon ! | Esztergom 1900-ban! i Esztergom, december 20. A római katolikus egyház, alapitójának: Jézusnak születése évíor-' dulóján a XIX és XX-ik század határkövénél, nagy évbe lép, a mi-, kor is a bölcsesség atyja: XlllJ Leo, a nagy pápa megnyitja szent Péter templomának zárt kapuját, hogy hálát adva, dicséretet zengve adja le az Isten kegyelemdus áldását a huszadik század nemes alkotá- > saira és a hivők millióira. Ez a szent év nemcsak a magyar katolikus egyházra, hanem a magyar államra nézve is kétszeres jelentőségű, mert az egyház tizenkilencszázados évfordulója mellett a magyar nemzetnek a róm. kat. egyházba történt felvételének kilencszázados évfordulóját és a kegyelet ápolása s ezen ápolás nagy nemzeti hordereje szempontjából is megünnepelni nemzeti kötelesség. Nemzeti pedig legkivált azért, mert ha nincs Róma velünk, a magyarság nagyonis könnyen a hunnok és avarok sorsára jut. Kilenc század választ immár el attól a kortól, mikor István, a bölcs fejedelem elküldi Asztrikot az örökvárosba, hogy az általa és szerzetes társai által megtérített nemzetnek, keletről hozott ősi erényeinek méltánylása mellett, a római katolikus egyházba való felvételét kérje azon tiz püspökségnek megerősítésével, melyeket, mint az állami lét legszilárdabb alapzatát, az ország nevezetesebb helyein létesített. Asztrik fényes küldöttséggel megy le az örök városba, a mikor szép iegendánk szerint: Istennek angyala megjelenvén Szylveszter pápának, — hogy miijén, a Jézustól öröklött szeretetnek tárt karával fogadja a megtért nemzetet, — sejtetni engedte, hogy az ész, erény és karban erős, szabadságában rendithetetlen népfaj egy-két század multán milyen hatalmas, önfeláldozásig kész védő bástyájává válik a nyugati kultúrának, mely a magyar nemzet beolvadása után a Kárpátok által határolta négy folyam partjai körül elterülő sikon és völgyön, iankásos és dombos vidékein vetette meg oszlopszerüleg lábát, És Róma ura mély tiszteletre valló méltósággal fogadja a ragyogó keleti pompában megjelent küldüttséget s keblére ölelvén őket, mint Krisztusnak helytartója, szivének legkétségesebb érzetével teljesiti a bölcs fejedelem kérését, s a felvétel örök zálogául a nemzet képviseletével a királyságot szimbolizáló * koronát és a királyul felkenendő fejedelemnek buzgóságát és utódainak ebbeli kötelezettségeit jelző kettős karu keresztet küld a megtért nemzetnek, hogy megerősödjék hitében s hite által államiasságában. Es megerősödött a nemzet, pedig századok fergetege, vésze-vihara zuarott el fölötte, talán csak azért, hogy annál edzettebb legyen szabadságában s annál ragyogóbban tűnjék fel a népek történetében: hogyan kell a hazát szeremi és a keresztény kultúrát minden pusztító áramlattal szemben megvédeni. Nincs tér nagy Magyarországban, hol vérét ne ontotta volna a keresztény magyar s tna a századok határkövénél, keresztény államiságának kilencszázados évfordulóján a dicséret örömét fakasztó hála érzelemmel szólal meg a magyar : „ÁH Buda, él magyar ; hála j neked Isten, kinek gondviselésszerű utal mindenütt, de legkivált a magyar nemzet történetében lelhetők ] fel-« Nemes fajom, népem nemzetem j gondviselésszerű történeti eseményein elandalogva, száll fel képzeletem a Magyar Sión ormára, melynek nagy történeti múltját és fontosságát a főszékesegyház szentély-oltárán eléhelyezett magánosan álló gyertya jelzi. Ez a gyertya nem esak a világosság világosságának szimbóluma, hanem a főpap, Magyarország első zászlósa, áldornagya jelenlétének is, ki Asztrik székét betöltve, mint az ország herceg-primása a béke melegítő árjával gondozza a magyar kat. egyház hajóját. E főpap jelenben ugyancsak a szent Benedek rend disze: Vaszary Kolos bibornok érsek ur ő főmagassága. A magyar Róma, -— a kiváltságokkal felruházott egykori székvárosa az országnak, Esztergom szab. királyi város — múltját feljegyző Cliója jön elém, hogy ábrándos lelkemnek, kegyeletet érző szivemnek mondja oda: — ^Nézd és halld, ez a hely az, hol a magyar nemzet államiságának, a magyar nemzet keresztény kultúrájának bölcsője ringott. Ez a város az, hol Géza fejedelem Vajk fia született. Ez a város az, hol a fejedelem székének örököse a keresztség vérével meghintve, mint István, a fejedelem s később az első és felkent király, a bölcs, a szent, a térítés apostoli buzgóságával járta be a harcra edzett nép sátrait, hirdetvén az evangéliumot, hogy népének nemzeti erényei összeolvadván az Ige tanításával, az ősök elfoglalta hazának s a hazában a késő utódoknak messze . . . kiszámithatlan időkre biztosítsa létét. Ez a város az, melynek várormán ragyogott fel a kereszt. Ez a város az, mely édes mindnyájunk magyar nemzeti és keresztény érzületének központja. Ez a város az, melynek mohlepte várfalai a nemzetet ért összes csapásaiban résztvevén, habár a királyok székhelyét az idők változó és kényszerítő viszonyai folytán elveszte ís, megmaradt a magyar kath egyház Sionjának s mint ilyen az egyház életének szive." Nézz körül e városnak minden pontján, helyezzed lépteidet bárhova, szent helye az a magyarnak s még szentebb helye a keresztény magyarnak. Minden egyes köve a vult eseményeinek megemlékezésére hív fel, mintha arra intene: Kegyelet és hála a legszebb viszonzás, melylyel nemcsak az eseményeknek, az eseményekben résztvevő nagyjainknak, hanem az Isten iránt is tartozunk, Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.
