Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-21 / 102.szám

reá Famad községe, hol a nép egymás után ülteti be kipusztult szőlejét s maholnap a környéken egyedül fog állani. Az üzletember kihasználja a reklám minden nemét, hogy cikkével megismertesse a vásárló közönséget. Miért ne tanulhatnánk az üzletvilágtól! A mi cikkünk felette áll minden cikknek, mert az maga népünk boldogulása. Tél van, a földet vastag hóréteg fedi, a határtól elvagyunk zárva. Ez az idő alkalmas, hogy tanakodjunk, ez az idő az, midőn az élet küzködései közepette, megnyugszik egy pillanatra a paraszt; körültekint s súlyba vetve az élet terheit, gondolkodóba esik. Most kell hozzá szólni, most meghallgatja a szót nem újságok utján, hanem élő beszéddel, gyülekezetek, tanácskozások, gyakorlati előadások rendezése által. De ne hagyjuk ki a falvak gyámoltalan népét se ; az ő érdekükben emelem fel szavamat. Mert ez az a talaj, melyből szivárog a városok jóléte, ez az, mely az országot alkotja s ez az, mely leginkább rá van utalva a segitő kézre és oktató szóra. A vármegye hatósága tett is ez iránt a mult évben intézkedéseket, midőn egy e célra irott isismeretterjesztő füzetkét fogadott el s határozta el a községek figyelmébe ajánlását, de az eredményt félbe szakította a közbe jött tavasz s vele a gazdasági elfoglaltsága a népnek. Most újból tél van — igaz egy év veszett kárba — folytassuk a megkezdett munkát, jó volna utánna nézni, mily intézkedések lettek téve a községek által, mert ha a hivatalos életben a nálunk se múlttal, se jövővel nem biró szederfa s selyemtenyésztésnek egész szervezet áll segélyére, ne szorítsuk háttérbe a szőlőkulturát, mely a népünk igazi boldogulásának alapját képezi. M. F. „Aludjanak a kicsikék." — Köszönet a polgármester úrnak. — Esztergom, december 19. Régen, igen régen éreztem oly igaz, lelki gyönyörűséget, mint amilyet egy b. lapjában megjelent rövidke hir okozott. Alig terjedt négyöt sorra s épenséggel nem volt kis irodalmi tömör-müvé gyúrva, amilyeket némely fővárosi lapok ujdonsági rovatában látunk. Egyszerűen elmondotta, hogy a polgármester elrendelte: >az elemi iskolák, a téli időszakban 8 óra helyett */

2 9 órakor kezdődjenek s az óvodába a szülők csak 9 órakor küldhessék, vihessék gyermekeiket!* íme, egész váratlanul egy régi kívánságom teljesült be, amelynek elérésére az évek folyamán be sok követ megmozgattam, de minden eredmény nélkül ! írtam, beszéltem, kapacitáltam, vagy legalább is iparkodtam kapacitálni nemcsak a tanférfiakat, de magukat a szüléket is, ám emezeket teljesen indolenseknek találtam, amazok meg ugy vé lekedtek, hogy ha eddig jó volt, miért ne lehetne ezután is, aztán meg annyi a »tananyag*, hogy az a fél órai veszteség sem reszkírozható. Ellenben igenis — reszkírozható az egészség, a gyermekek fejlődése. Csak elnéztem ködös, esős, szélviharos reggelen azokat a pötty, pár arasznyi gyerekeket, amint néhány perccel 8 óra előtt a szélrózsa minden irányából sietve, lélegzet nélkül szinte gurultak az iskolába, főleg az egyetlen leányiskola felé. Ki a legszélső Tabánból, ki a szenttamási Kálvária mellől, ki a Zöld tó vidékéről . . . Arcuk kipirult, fürtjeik izzadtan összecsapzottak, szemükben még az álom. És hogy oly nagyon siettek, mégis talán elértek nyolc órára az iskolába ! Csak számítsunk ! Azoknak például akiket imént említettem, kis lábaival belekerül egy órába az ut az iskoláig. El kell tehát mindenesetre hét órakor hazulról indulniok. És legalább fél órával — hat és fél órakor — felkelni abból a jó, puha, meleg ágyból. Nem lehet oly orvos, aki a gyermeki szervezetre előnyösnek mondhatná ezt a korakelést, ezt a megrabolt álmot. Azután meg persze, ha felébresztik őket, ők is csak lustálkodnak egy kicsit: az öltözködésre, mosakodásra szánt félórából elcsennek csak tiz percet, csak tizenöt percet. De ezt az elnyújtózott, ellopott időt be kell hozni, hogy a tanitó bácsi, vagy néni ne csináljon zenebonát. Csak magukra kapják a ruhát, az arcukat mégsem törülik s még úgyis futnak sebesen hóban, ködben, jégben. A felhevülés, átfázás azután hetekre beteggé teheti a gyönge gyermekszervezetet s vájjon a hosszú mulasztás nem nagyobb akadálya-e a kis népség előrehaladásának, mint naponkint az az elengedett íélóra ! A kisdedovodáknál nem kevésbbé volt szükséges a polgármesteri intézkedés. Minél cseppebb a gyerek, annál több álmot kivan s annál könnyebben megárthat neki a kora reggeli hűvös, bizonytalan levegő. Azután itt még csak az az érv sincs meg, hogy mulaszt valamit a gyerek. Egypár igilang-galang«-gal kevesebbet énekel s a farkas kevesebbszer fogja meg a bárányt. A korai óvoda-megnyitást nem'is sürgették soha mások, mint azok a kevésbbé lelkiismeretes szülék, kik örülnek, ha csacsogó, kérdező, talán rosszalkodó bébéjük minél kevesebbet van odahaza, ahol nekik kell felelgetni ezerféle kérdésükre, játszani velük s egy kissé vigyázni is reájok. Sok évi megfigyelés, személyesen szerzett tapasztalatok bírtak reá, hogy megindítsam annak idején a mozgalmat, amelynek — tisztelt elődje szives engedelmével — e lapok hasábjain is kifejezést adtam > Aludjatok kicsikék !<-cimen. Mint emlitém : hasztalan irtam, hasztalan beszéltem, (a volt polgármester, mint iskolaszéki elnök urnák is de sokat!), úgy hogy végre magam is rezignáltam, — amikor egy reggel látom, hogy a gyerekesek y

2 9 előtt tipegnek és még sem sietnek egy cseppet sem. Lesz haddelhadd, gondoltam, »ez valami összeesküvés.* — De megnyugodtam, hogy a kis hírt elolvastam. Lehet, hogy elfogult ember vagyok, lehet, hogy túlságos jelentőséget tulajdonitok e mindenesetre sokak szemében kis jelentőségű kérdésnek: mégis mondhatom, a legszilárdabbá vált lelkemben a meggyőződés, hogy az a polgármester, aki kinevezése első napjaiban — a kezdet ezer bajai között — meg tudta látni, hogy a jövendő reményeit felesleges a túl kora szélnek, hónak s ezzel a betegségnek kitenni, feleslegesen zavarni s azonn 1 intézkedett is : — ez a férfiú áldására lesz városunknak. Egy gyermekbarát. HIEEK. Esztergom, december 20. — A főkáptalan gazdatiszti karából. A főkáptalan hétfőn konzisztóriumot tartott, amelyen némileg megváltoztatták a legutóbb tett kinevezéseket. Brázda József nemcsényi kasszárnak és Jancsó Kálmán kiskeszi ispánnak, kérésükre, megengedték, hogy eddigi állomáshelyükén maradjanak. Szentmiklósra Rutich József féhéregyházai ispánt helyezték át, ennek helyére Mészáros Lajos nemesényi ispánná kinevezett volt központi számtisztet. Kruplanicz Endre kasznár, a szentbenedeki uradalom új rendelkező tisztje mellett gazdasági írnoki állást rendszeresítettek. A szentmiklósi uradalmat közvetlenül a központi gazdasági tanácsosi hivatal rendelkezése alá helyezték. — Kinevezés. A belügyminiszter a bajnai anyakönyvi kerületben Gogola Rezső segédjegyzőt anyakönyvvezetőhelyettessé nevezte ki. — Betegágyon. Amint Örömmel értesülüok. Rudolf István, az Esztergomi Takarékpénztár buzgó pénztárosa tüdőgyulladásából annyira felépült, hogy az ágyat elhagyhatta. — Sztaniek József városi adópénztárnok megbetegedett. Állását Viola Kálmán ellenőrrel, emezét Fray Vince számtiszttel helyettesitették. — Elismerés. A földmivelésügyi miniszter Niedermann József rendőrkapitányt az állandó gazdasági tudósitói tiszttől, hosszas, buzgó és lelkiismeretes működésének elismerése mellett, saját kérelmére felmentette. Utódját még nem nevezte ki. — Arany toll. Diszez emlékművel lepte meg Reviczky Győző főszolgabiró Ridly István nyergesujfalusi jegyzőt, aki nemrég ünnepelte harmincéves jegyzői jubileumát. Egy művészi munkájú aranytollal, amely a felíratott viseli : > Barátsága és ragaszkodása jeléül — főnököd*. A to lat a hétfői jegyzői értekezlet előtt nyújtotta át. — Kikölcsönzött tánezosok. Ez a címe annak az egyfelvonásos vígjátéknak, amelyet Dobó Sándor, a győrvárosi színház kitűnő, a vidék egyik legkiválóbb színész-erőiből összeállított társulatának igazgatója előadásra elfogadott. A darab már január hó folyamán szinre kerül. A mű szerzője Nógrádi Jenő, lapunk volt szerkesztője, a győri kereskedelmi akadémia tanára, aki szépirodalmi munkásságával már szép sikereket ért el. Amint halljuk, a darab, első előadása után nyomtatásban is megjelenik. Akkor bővebben megismertetjük olvasó inkkal, annál is inkább, mert akik olvasták, műkedvelői előadásra különösen alkalmasnak mondják. Nem kételkedünk, a Kaszinó ambicziózus műkedvelő gárdája örömmel fogja felhasználni az alkalmat, volt gárdistája munkájának bemutatására. — Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete ez évben utolsó kozgyüié sét f. hó 28 án tartja. — Közigazgatási bejárás. A kereskedelemügyi miniszter a Sztori-féle cementgyárhoz vezetendő vasúti kitérő közigazgatási bejárásának határnapjául f. hó 29-ikét tűzte ki. — Új képviselőtestületek. Az esztergomi járásban a községi képviselőtestületek választása befejezéséhez közeleg, amikor azonnal megkezdődik az elöljáróságok választása. A képviselőtestületi választást eddig csak Tokod községe fellebbezte meg. — Az új bűnvádi eljárás. Az esztergomjárási jegyzők hétfőn testületileg megjelentek a helybeli szolgabírói hivatalban, ahol Reviczky Győző főszolgabiró részletesen ismertette előttük az új bűnvádi eljárást. A községi birok ugyanez napon eszközölték az ujonc-sorhúzást. — Karácsonyfaünnepek. Útban van már a kis Jézuska s első heroldjai: a kicsi és nagy, örökké zöld fenyűfácskák már meg is jelentek mindenfelé az utcákon. Még kopaszak ugyan, hiányzik róluk az aranyalma, aranydió, százféle ékesség, de hogy elkövetkezik az ő születésnapja : felöltik diszes ruhájukat vaIamennXien. — A kis Jézuska tiszteletére rendezett ünnepségek pedig már vasárnap előtt megkezdődnek. Igy a Szent Anna zárdába járó óvodások és az ottani elemi leányiskola növendékei í. hó 23-án d. u. 3 órakor kezdik meg az Isten gyermeket dicsérő ünnepségüket. — A kir. városi óvoda karácsonyíaünnepét f. hó 22-én, ugyancsak d. u. 3 órakor tartja. — A Polgári Egyesület vasárnapi estélye, úgy látogatottság, mint jó kedv tekintetében, kifogástalanul sikerült. Király elsőrangú hegedüjátékos, teknikája virtuóz, csak a mélység, az érzés, az a közvetlenség, amely magával ragadja a hallgatókat, hiányzik játékából és egész modorából. Másrészt legnagyobb részt Iajkusokból álló közönséget egy szál hegedűvel, teljes műsorral magával ragadná, csak nagy Isten kegyelméből való művésznek adatott meg. — Az elég gyorsan lepergett műsor után a Dankó nővérek behízelgő és Pritz József nagy iskolára valló zongorajátéka szórakoztatta a társaságot, amelynek hazatértekor már csak hármat-négyet ütöttek az ébredő toronyórák. — Az Orvosszövetség helyi fiókja szombaton este választmányi ülést tartott, amelyen folyóügyeket tárgyaltak. = A Kereskedő Ifjak Önképzőköre vasárnap estélyt tartott, amely szép tanulságot tett arrsl, hogy az egyesület komolyan veszi feladatát. Négy ifjú szerepelt részben szavalással, részben önálló munkával, sok elismerést aratva. Jó uton halad a kör. Az estet érdekessé tette Osváth Andor titkár sikerült felolvasása : az *Éva története.*. — Köszönet. A muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége a helybeli Történelmi és Régészeti Társulatnak köszönetét nyilvánította dr. Feichtinger Sándor (Esztergommegye fllórája) és dr. Walter Gyula (Knauz Nándor) felajánlott munkáiért, amelyek az egyesület kiadásában jelentek meg. — Eltávozás. Csatáry Elek vármegyénk tb. főjegyzője január hó i-én távozik a városunkból, hogy állását Zalaegerszegen, mint Zalamegye megválasztott aljegyzője elfoglalja. — A Takarékpénztár igazgató választmánya holnap ülést tart, amelynek tárgya: forgalmi kimutatás és folyó ügyek. — A közkórház ügye. Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy a kórházépitö bizottság által kiküldött deputáció mily eredménynyel járt a fővárosban. Hogy a kormány tényleg teljes jóindulattal viseltetik az új közkórház kérdése iránt, eléggé dokumentálja ama körülmény is, hogy a belügyminiszter megbízásából már hétfőn városunkba érkezett dr. Raisz Gedeon miniszteri osztálytanácsos, hogy a közkórház ügyének főbb faktoraival ankétot tartson. Ezen résztvettek: Andrássy János kir. tanácsos alispán, (úgyis mint az adományttevő megye képviselője) Vimmerlmre polgármester, dr. Mátray Ferencz tiszti főorvos, dr. Gönczy Béla kórházigazgató-főorvos, Tiefenthal Gyula városi mérnök, ifjabb Bobula János műépítész, a kórházterv készítője s a nagy adományttevők képviseletében a hercegprímás és a főkáptalan részéről: dr. Walter Gyula irodaigazgató, a Takarékpénztár részéről Bleszl Ferencz. A tárgyalások alapját az országos egészségügyi tanácsnak és a keresked Imi minisztérium tervbiráló bizottságának a tervre tett észrevételei képezték s a kivánt változtatásokat úgyszóllván mind akceptálták, az észrevételeket felvilágositólag megszüntették. Az egész ügynek ugyanazon úton, amint