Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-17 / 101.szám

SZclí Vasárnap, december 17. es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: JLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. MUNKÁCSY KÁL'MÁN fii. fit fii. Laptulajdonos kiadókért DR. PROKOPP GYUbASzerkesztőség és kiadóhivatal: a léziratok, előfizetései;, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, SSO. száip ~3M Kéziratot nem adunk vissza. A városi elemi iskolák jellege. Esztergom, december 15. Sajnos dolog, hogy a népoktatásügyi törvény életbelépése után még harminc év múlva is vita tárgyát képezheti az a kérdés, vájjon a város közjövödelmeiből fenntartott elemi iskolák lényegileg minő jellegűek: községiek-e, vagy pedig felekezeti jellegűek ?! Az időközbeli vezető férfiak lelke rajta ! Most azonban, három évtized multán, egy aktuális kérdés kapcsán, melyet az iskolaszék provokált, másod izben ismét megjelent, mint Bankó szelleme, a háttérben a jelleg kérdése. Elvi kérdés ez, mely elől a vármegye közigazgatási bizottsága, illetékességi szempontból, ki nem térhetett. Belement tehát az elvi kérdés eldöntésébe, nem azért, mintha a bizottság, vagy bárki is a felekezeti jelleget, mint ilyent perhorreskálná, de belement a kérdés elvi konstatálásába azért, hogy a törvény, gyakorlat s miniszteri döntvény alapján helyreállítsa a saját jogi illetőségét. Határozott pedig a bizottság úgy, amint az, az alább szórói-szóra közlött végzésből kitűnik. Részünkről Örülünk, hogy a bizottság is teljesen igazolta azt az álláspontot, melyet lapunk már eleve ebben a kérdésben elfoglalt s ez a határozat a mi nézetünknek is helyeslő okmánya. Igaz ugyan, hogy ezen határozat ellen, miként lapunk előző számában jeleztük, Boltizár József püspök, érseki helynök s közigazgatási bizottsági tag, egy terjedelmesebb előterjesztés kapcsán, a határozat ellen fellebbezést jelentett be, de nézetünk szerint ez a fellebbezés figyelembe nem vehető, mert illetéktelen. A közigazgatási bizottságban ugyanis a bizottsági határozatok ellen fellebbezési joga csupán az előadónak, vagy az elnöknek van. Tehát az általános érseki helynöknek, mint bizottsági tagnak, fellebbezni nem áll jogában. Azért fellebbezése mint ilyen nem is respektálható. De nincs joga fellebbezni mint érseki helynöknek se, mert a határozat az egyházmegyei főhatósággal hivatalosan közölve nem volt és nem is lesz s igy arról hivatalosan tudomást sem vehet. Hanem a határozat a város polgármestere utján, igenis közöltetik a városi képviselőtestülettel, amely egyedül és kizárólag van hivatva aj jellegre nézve határozni, a népoktatási törvény 25. §-a világosan kimondván, hogy >a községnek áll szabadságában az eddigi gyakorlatot fenntartani.* Ha tehát ebből az incidensből Esztergom sz. kir. város közönsége újból foglalkozni akar a jelleg kérdésével, az szabadságában áll, de a közigazgatási bizottság erre a város képviselőtestületét nem utasíthatta s igy az érseki helynök ur ő méltóságának elleninditványát ezen az alapon is, mellőznie kellett a bizottságnak. Memor. A közigazgatási bizottság határozata. — A városi iskolák jellege s a tanítónők férjhezmenetele ügyében. — I. Az 1868. évi XXXVIII. t. c. 25. §-a határozottan kimondja, hogy általában nem tekintetnek ezentúl felekezeti iskoláknak azon tanintézetek, amelyek községi vagyonból és jövödelmekből a község összes tagjai által, felekezeti különbség nélkül tartatnak fenn. Minthogy pedig a városi elemi leányiskolát Esztergom sz. kir. városának képviselőtestülete, a város tulajdonát képező törzsvagyon jövedelmeiből és a város Összes lakossága által, hitfelekezeti különbség nélkül fizetett községi pótadóból, önállólag, minden hitfelekezeti befolyás nélkül csak az 1882—1886-diki években, tehát az 1868. évi XXXVIII. t. c. hatálya alatt szervezte, — a város közönsége által ezen jelenleg is fenntartott belvárosi elemi leányiskola, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 1897. évi február hó 28 án 8754 sz. a. kelt döntvénye értelmében is »a város közjövödelméből fenntartott községi iskolának tekintendő.« Tehát a pályázati hirdetményben a nevezett iskolának hitfelekezeti jelleg szerint való minősitése iskolajogilag helytelen. Ami pedig ugyancsak Esztergom város közönsége által ugyancsak a város közjövödelmeiből fentartott elemi fiúiskolákat illeti, azok jellegének elbírálásánál döntő körülmény azok adminisztrációjának történelmi fejlődménye. Az 1868. évi népoktatási törvény életbelépését közvetlenül megelőző időszakban ugyanis az összes városi elemi iskolák az Esztergom sz. kir. város tanácsa által választott s a kir. helytartótanács által kinevezett igazgatók joghatósága alá tartoztak. Midőn pedig életbe lépett az 1868. évi XXXVIII. t. c, ekkor Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete népiskoláinak adminisztrációját a népiskolai törvény szabványainak megfelelő alapon óhajtván szabályozni, megválasztotta a községi iskolaszéket, anélkül azonban, hogy az általa fenntartott iskolák jellegére nézve még kifejezetten nyilatkozott volna. Az akkori kir. tanfelügyelő felhívására azonban 1869. évi június hó 10 én 1833 sz- a

« kelt határozatával kimondotta a város képviselőtestülete, hogy a város összes elemi iskoláit — községieknek tekinti, mivel hogy azok adminisztrációját is községi alapon szervezte. Időközben a képviselőtestület róm. kath. tagjainak sürgetésére egy rendkivüli közgyűlés hivatván egybe, a rendkívüli közgyűlés 1869. évi december hó 7-én 4379 sz. a. hozott határozatában kimondotta, hogy »az összes városi elemi iskolák a városi tulajdon és a városi hatóság kegyúri jogainak megőrzésével és fenntartásával kath. felekezeti iskoláknak nyilváníttattak,* s innen származott a rom. kath. hitfelekezeti cimzés. Erre a községi iskolaszék elnöke lemondván, a községi iskolaszék feloszlott s az akkori plébános elnöklete alatt megalakult ugyan a róm. kath. iskolaszék, amely egy előfordult üresedés alkalmával megkisérlette egyik tanitói állás betöltését is, de Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete figyelmen kivül hagyva a. felekezeti iskolaszéket, régi jogaihoz ragaszkodva, az üresedésbe jött igazgató-tanitói állást 1870. évi augusztus hó 5-én, választás utján önmaga töltötte be s a választás eredményéről az egyházmegyei főhatóságot nem is értesitette, de sőt ezen felekezeti iskolaszék mandátumának lejártával, ismét a képviselőtestület választott, 1872. évi december hó 9—11 napjain tartott közgyűlésén, az 1868. évi népiskolai törvényben előirt, szabványok betartásával — uj, községi iskolaszéket, melynek elnökévé ugyan az akkori plébánost választotta meg, de nem mint plébánost, hanem mint tiszteletbeli árvaszéki ülnököt, s igy mint tanácsbeli tagot, mely állapot és viszony szakadatlanul fenntartott egész a testvérvárosok egyesítéséig, midőn a szervezési szabályrendelet 4. §-ának 28. pontjában ujolag kimondották, hogy » a népiskolákra nézve ugy a választás, mint a felügyelet jogát a képviselőtestület — iskolaszéke által gyakorolja,* vagyis a felekezeti iskolaszék jogosultsága kizáratott. A történelmi fejlődés ezen adataiból minden kétséget kizáró módon kitűnik tehát, hogy Esztergom sz. kir. város által, kizárólag a város törzsvagyonának jövedelmeiből s a város összes lakossága által, felekezeti különbség nélkül fizetett községi pótadóból javadalmazott, Összes elemi fiúiskolák is, községi jellegű iskolákul tekintendők s a képviselőtestület által választott iskolaszék is nem felekezeti, hanem községi jellegű. Minthogy pedig a vallás- és közoktatásügyi minister ur 1897. évi február hó 28 án ugyancsak 8754. sz. a. kelt rendeletében kimondotta, hogy amennyiben az esztergomvárosi községi iskolás-ék >a szóban forgó iskolákat községi jellegüekként kezelte és kezeli, mindaddig, mig a kérdéses iskolák jellege kérdésében annak rendje és módja szerint folyamatba teendő külön eljárás mellett ujabb megállapodás, vagy határozat létre nem jön, — a statusquö fenntartandó,* — ennélfogva utasítja a közigazgatási bizottság az esztergomvárosi községi iskolaszéket, hogy a város közjövödelméből fenntartott elemi iskolákat a statusquö alapján, ezután is mint községi jellegűeket kezelje. 2. Ami az iskolaszéknek f. évi november hó 6-án 14. sz. a. kelt azon határozatát illeti melyben kimondotta, hogy a belvárosi elemi leányiskolánál üresedésbe levő tanítónői állásra megválasztandó tanítónő, ha később házasságra lép, állása megüresedettnek fog tekintetni, — a közigazgatási bizottság az iskolaszéknek ezt a határozatát ezennel megsemmisíti, illetőleg hatályon kivül helyezi. Mert habár kétségtelen is az, hogy az iskolaszék jogosítva van, a helyi viszonyoknak megfelelő, de törvénybe nem ütköző kivételes feltételeket is szabni s a pályázati hirdetménybe is felvenni: oly büntetés kilátásába helyezésére azonban, melynek kiszabása nem az iskolaszék, hanem az 1876. évi XXVIII. t. c. értelmében csak a törvényhatóság közigazgatási bizottságának hatáskörébe tartozik, az iskolaszék jogosítva nincs, j A tanítók és tanítónők ugyanis az 1868. évi XXXVIII. t. c. 138. §-a szerint élethossziglan választatnak és hivatalukból csupán súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás, vagy polgári bűntény miatt mozdíthatók el, még pedig a népiskolai hatóságokról szóló törvény 7. §-ának 3. pontja értelmében csupán fegyelmi uton és pedig nem az iskolaszék által, hanem az imént idézett törvény 7. §-ának 4. pontja értelmében, a törvényhatósági közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya által. Ennél fogva utasittatik az esztergomi községi iskolaszék, hogy a kifogásolt kikötés mellőzésével az illető megüresedett tanítónői állásra nézve hirdessen uj pályázatot s az új pályázat alapján kérelmezze annak idején a bizottság részéről a választási elnök kiküldetését. Mely határozatról a közigazgatási bizottság Esztergom sz. kir. városa polgármesterét, mint a képviselőtestület elnökét, továbbá az esztergomi községi iskolaszéket s a vármegye kir. tanfelügyelőjét, tudomás, illetőleg további megfelelő intézkedés és eljárás végett értesiti. Kelt Esztergomvármegye közigazgatási bizottságának 1899. évi december hó 12-én tartott rendes ülésében. A tüzoltótelep ügye. Esztergom, december 17. Aligha hagy cserben véges emlékezőtehetségem, midőn állítom, hogy a városnak egyik szeptemberi közgyűlésében az állandó tűzőrtelep kérdése is szóba került. Ekkor olvastatott fel ugyanis a belügyminiszternek a telep vétele tárgyában érkezett jóváhagyó leirata. Arra is jól emlékezem, hogy a jóváhagyott közgyűlési határozat meghozatala előtt élénk pourparler tárgyát képezte az is, vájjon meghatároztassék-e a cél, melynek okából duna-utcai telkek megvásároltatnak ? A testület általában a' mellett foglalt állást, hogy a telkeket tűzőrtelep céljára jelöljék ki, de hosszasabb eszmecsere után e kívánság felett — dacára Dóczy Fe-