Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-30 / 96.szám

Csütörtök, november 30. ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET'* HIVATALOS LAPJA. M c áJelenik Vasárnap és csütörtökön, w " ~ pLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilttérek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk viasza. A városi elemi iskolák jellege. Esztergom, november 28. Egy, évtizedek óta függő s adott alkalmakkor minden Biela-üstökös­nél pontosabban visszatérő kérdés került újra felszínre a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén. A városi elemi iskolák jellegének kérdése, amely hogy végre tisztázódjék, itt is az ideje. A bizottsági ülésről szóló tudósí­tásunkban el volt mondva : mely körülmény tette újból aktuálissá: a városi leányiskolánál megürese­dett tanítónői állás betöltésének szükségessége. A városi iskolaszék ugyanis közölte a kir. tanfelügyelő­vel az általa hirdetett pályázat szö­vegét s a bizottságtól választást­vezető elnök kiküldését kérte. A hirdetmény szövegéből azomban egyáltalán ki nem tűnik, hogy az iskola községi, vagy felekezeti jel­legűnek tekintendő-e. Már pedig a közigazgatási bizottságnak csak az első esetben van választási elnök kiküldésére joga. Ezért határozta el a bizottság, hogy bevárja előbb a tiszti főügyész véleményes jelenté­sét az iskola karakterére nézve. E jelentés a decemberi bizott­sági ülés elé kerül. Hogy mint fog hangzani a fiskusi vélemény,) szinte kétségtelen. A városi elemi iskolák történeti fejlődése könnyűvé teszi a jelleg jogászi megállapí­tását. Városunkban az addig együttes elemi iskolák átalakittatása mellett, az első különosztályu leányiskola a Mária Terézia királyné által 1770­ben életbe léptetett >Ratio edu­cationis* alapján létesíttetett. 1844­ben, a szükség követelményeinek megfelelőleg, felállíttatott a II. osz­tály is. A most létező városi leányiskolát Esztergom város képviselőtestülete a város tulajdonát képező törzsva­gyon jövedelméből és a város ösz­szes lakosság által valláskülömbség nélkül fizetett községi pótadóból önállólag, minden hitfelekezeti be­folyás nélkül, csak 1882—6 években, tehát az 1868. XXXVIDL t. c. ha­tálya alatt szervezte. 1852. február 10-én a budai ta­nodái hatóság elrendelte, hogy az Esztergomváros területén levő ösz­szes népiskolák az általa kibocsá­tott szabályzat 45. és 66. §-ai ér­telmében választandó egy igazgató vezetése alá helyeztessenek s igaz­gatóul tekintélyes —- lehetőleg egy­házi — férfiú választandó. A város tisztikara az állásra Kollár István akkori kir. városi plébánost terjesz­tette fel, akit a kir. helytartótanács 1852. május 12-én 9497. szám alatt kelt intézkedésével a város terüle­tén levő összes népoktatási intéze­tek igazgatójává nevezett ki. Igaz­gatósága alá tartoztak az összes városi és magán elemi iskolák, még a zárdaiskola is, mint az a budai tanodái hatóság 1854 april 14-én kelt egy rendeletéből is kitű­nik. Kollár István utóda: Zajcsák Já­nos igazgatósága alatt lépett életbe az 1868: XXXVIII. t. c. Ekkor a város képviselőtestülete, népiskolai adminisztrációját a tárgy szabványainak megfelelően óhajtván rendezni, megválasztotta a községi iskolaszéket és a törvénycikk 125. §-a értelmében a tankerületi iskola­tanácsba küldendő tagokat anélkül, hogy az iskoláinak jellegére nézve kifejezetten nyilatkozott volna. Csak Környei János tanfelügyelő felhívá­sára mondotta ki az 1869 június 20-iki közgyűlésben kelt határozatá­val, hogy a város összes elemi isko­láit községieknek, azaz felekezetnél­külieknek tekinti, mivel azok admi­nisztrációját községi és nem felekezeti alapon szervezte. E határozat ellen a képviselőtes­tület katolikus tagjai akciót indítot­tak és sikerült is nekik az 1869 dec. 7-re összehívott rendkívüli köz­gyűlésen kimondatni, hogy >az összes városi iskolák — a városi tulajdon és a városi hatóság kegy­úri joga megőrzésével és fentartásá­val — felekezetieknek tekinten­dők.* Erre a községi iskolaszék ak­kori elnöke : Maiina János állásá­ról lemondott, a községi iskolaszék feloszlott és a római katholikus is­kolaszék Kollár István elnöklete alatt megalakult. Ez iskolaszék megkisérlette az 1870-ben elhalálozott Klinda Ká­roly iskolaigazgató állását választás utján betölteni, de a képviselőtes­tület, régi jogaihoz ragaszkodva az állást választás utján maga töl­tötte be s erről az egyházmegyei hatóságot nem is értesítette. Mikor az iskolaszék mandátuma lejárt, a képviselőtestület az 1868 : XXXVIII. t. c. formalitásainak betar­tásával 1872. dec. 9—11. napjain újra megalakította a községi iskola­széket, amelynek elnöke Pór Antal kir. városi plébános lett, de nem mint olyan, hanem mint tiszteletbeli árvaszéki ülnök, tehát mint tanácsbeli tag. Ez állapot szakadatlanul tartott a szomszédvárosok egyesítéséig, mikor is a képviselőtestület a sza­bályrendelet 4 §. 28-ik pontjában világosan kimondotta: »A népis­kolákra nézve úgy a választás, mint a felügyelet jogát a képviselőtestü­let iskolaszéke által gyakoroltatja*, vagyis a felekezeti iskolaszék jogo­sultságát kizárták. E történeti fejlődés alapján két­ségtelen, hogy a városi iskolák köz­ségieknek tekintendők, azokat a vá­ros alapította és azok a városi jel­legtől soha meg nem fosztattak. Ily körülmények között a törvény ér­telmében, a városi iskolaszék meg­fellebbezett határozatainak másod­fokú elbírálására a közigazgatási bizottság feltétlenül és egyedül illetékes. A főügyészi vélemény is minden­esetre eképpen fog hangzani s igy megadatik a mód a rég húzódó kérdés teljes tisztázására, ami végre elejét venné a minduntalan meg­újuló s mindkét félre csak kelle­metlen differenciáknak. Memor. Legyünk óvatosak! Esztergom, november 29. Lapunk vasárnapi számában is­mertettük a polgármester hirdetmé­nyét, amely a terjedő tífuszjárvány alkalmából a legszükségesebb óvó­rendszabályokat közli, de egyszers­mind figyelmeztet a pestisveszede­lem közeledtére. Azóta egy másik plakát is megjelent, amelyet a ren­dőrkapitány bocsátott közzé s ez már egészen a pestisbetegséggel foglalkozik, amely Európa két he­lyén, még pedig a monarchiában is — fellépett. A belügyminiszter egyúttal kívánatosnak jelezte, sőt a hatóságok kötelességévé tette, hogy az általa kiadott s népies modor­ban irt s a betegségre vonatkozó ismertetés az olvasottabb helyi la­pokban közzététessék. | Részünkről szívesen adunk he­jlyet a közérdekű közleménynek s ! legfeljebb azt a megjegyzést tehet­jük hozzá: >Félni nem rossz, meg­ijedni nem szükséges.* j Az ismertetés egyébként igy j hangzik: j 1. A pestis ragadós betegség, mely az által támad, hogy bizonyos betegsé­! get okozó csira (a pestis bacillus) bejut | az emberi testbe. j 2. pestis lázas betegség, melynél a láz vagy hirtelen, vagy rövid ideig tartó (általános rosszullét után lép fel és mely a megbetegülés 3—5-ik napján legtöbb­: szőr halállal végződik, a belőle felgyó­| gyultaknál pedig különféle enyhébb, vagy | súlyosabb utóbajokat hagy maga után. I Pestisbetegeknél szembeszökő az érve­! rés nagy szaporasága, a verőerek feszü­I lésének elernyedése, mire csakhamar j nagyfokú gyengeség és részvétlenség következik. A pestis betegségnek, a fer­| tőzés helye és mérve szejint, többféle j alakja van. Leggyakorikbb a mirigyes pestis, melynél a jellemző a combhailás­ban, a hónaljban, vagy a nyakon levő egy, vagy több nyirokmirigy fájdalmas megduzzadása. Ennél az alaknál a be­tegség tetőfokát legtöbbnyire már az első napon eléri. A betegség további lefolyásában rend­szerint vérkiömlések mutatkoznak a nyál­kahártyákban (vérvizeilés, fekete-barna anyagok kiürülése hányás és székletét utján), ritkábban a bőrben. Ha a beteg a betegség első napjain meg nem hal, akkor a mirigydaganat elgennyesedhe­tik, vagy el is oszolhat. — A pestis be­tegség másik alakjánál a bőrön valahol hólyagocska támad, melyből néha te­nyérnyi nagyságú szövetpusztulásra ve­zető fekély, a pestis-fekély fejlődik. A betegség lefolyása ennél az alaknál va­lamivei enyhébb, mint a mirigyes pestis­nél. A tüdőpestis époly alakban jelent­kezik, mint valamelyes hirtelen kezdődő tüdőgyulladás; ez az alak majdnem ki­vétel nélkül halálos. Az ily betegek köpetjében számtalan pestis-bacillus van. Oly egyének, a kik a tüdő idült betegségeiben, különösen tüdővészben szenvednek, kiválólag hajlamosítottak a pestisbetegség ezen alakjára. A tüdőbe helyezkedett betegség a tüdőszövet elpusztulására, nagyfokú tü­dővérzésre és végül üszkösödésre vezet. (Ezt nevezték a középkorban > fekete halálnak.*) Némely kutatók a pestis betegségnek egy negyedik alakját, bélpestist is ész­leltek ; ugy mondják, hogy ennél feké­lyesedés támad a gyomor és a belek nyálkahártyáján és hogy a betegség ugy jelenik meg, mint valamely súlyos hasi hagymáz. A betegség midezen alakjainak amúgy is roszindulatu volta már kezdetben is nagyban fokozódhatik a fertőzésnek az egész szervezetre való kiterjedése által, ugy hogy általános vérmérgezés (sepsis) jelenségei között már néhány óra múlva bekövetkezik a halál. A felsorolt súlyos alakokon kivül van­nak a pestis betegségnek — ha ritkán is — könynyű alakjai, melyek alig ész­revehető általános és helybeli tünetek­kel jelentkeznek és rendszerint kedvezően folynak le. 3. A pestisbetegséget okozó fertőző anyag a vérben, nyirokmirigyek nedvé­ben és szövetében, a pestises hólyag­osában és fekélyben — tüdő pestisnél a

Next

/
Oldalképek
Tartalom