Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-23 / 94.szám

az uj szőlészeti felügyelő nagy buzgósága révén mégis dűlőre jutott, néhány rövidlátó polgártárs gördített a fellebbezésével ujabb akadályokat az útjába. Vártuk, vártuk; nem történt semmi; lassan le is mondottunk az egészről. És íme, a reménykedés uj korában egyszerre itt terem a szőlészeti főfelügyelő — kormánybiztos, kitűnőnek találja a kiszemelt telket, abbanhagyja megkezdett körútját, csak azért, hogy a kormánynál megtegye a sürgős közbenjárást a telepkészitő munkálatok azonnali megkezdésére. Két évvel ezelőtt folyamodtunk reáliskolánk államosításáért. Két évig semmi felelet. És íme, most kijelenti a kultuszkórmány, hogy hajlandó reá. A feltételek nem könynyüek, de nem is véglegesek s még így is kedvezőek a vázosra. Es ugyané napokban egy más mód ís nyújtatott a szőlők pusztulása folytán elszegényedett földműves — lakosságnak a nagyobb boldogulásra. A legelőnyösebb ajánlatot kapják, amikor legkevésbbé sem várják ; tegyenek a kopár domboldalokon a cukorrépa termelésével kísérletet. Fix feltételek, a termény megszabott áron való átvétele mellett. Es ez ajánlatot a nagyszabású oroszkaí cukorgyár teszi, amely Hont- és Barsmegye gazdálkodó nagy közönségének ad e réven biztos jövedelmet, de a gyárj üzemét nem elégíthetik ki e két j megye produktumai. Hogy mindezek éppen az uj regime első hetében történnek, ter-I mészetesen merő véletlenség, de: mi beteg vagyunk, aki ha uj gyógy-! szert kap, a legkisebb javulást is! annak tudja be és a jövőben ragaszkodik hozzá. Nékünk is ragaszkodnunk kell a gyógyulás gondolatához s hogy látjuk : az Isten segít: fokozottabb mértékben igyekezzünk segiteni magunkon ! Árgus. A Wimmer-bankett. Esztergom, november 21. Mult számunkban jeleztük, hogy a városi tisztikar — a városi képviselőtestület belevonásával — szombaton este az új polgármester tiszteletére ünnepi lakomát rendez. A rendezőségnek, amelynek élén Szenttamási Béla s Rothnagel Ferencz állott (hűséges segítőtársukkal: Koksa Tivadarral,) úgyszóllván csak másfél napi idő állott rendelkezésére s az ünnepelt iránt való bizalmat mutatja, hogy esti 8 órakor mégis százötven polgár foglalt helyet a » Fürdő* nagytermének sok ízléssel és nagy diszszel felteritett haatalmas U-asztala közül. A földműves osztályon kivül képviselve volt a polgárság minden rétege. Az asztalfőt természetesen Wimmer j Imre foglalta el, jobbján Andrássy János J kir. tan. alispán, balján Frey Ferencz, ! városunk országgyűlési képviselője ült. j Ott foglaltak még helyet: B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző, Niedermann Pál kir. tanácsos, dr. Csernoch János apátkanonok, dr. Mátray

s

Ferencz megyei | tiszti főorvos, dr Földváry István városi | főügyész, Niedermann József rendőrkapi| tány, dr. Fehér Gyula udvari káplán ! plébános. Megjelentek a város többi ple! bánosai s Számord Ignácz javadalmas í lelkész is. A bencés székházat Schedl ! Arnulf házgondnok és Bausz Teodorik ) tanár, az államépitészeti hivatalt Vajda I Géza kir, főmérnök, a pénzügyőri bizott! ságot Váczy Gyula biztos, az ipartestü| letet Dóczy Ferencz elnök és Neményi ! Károly titkár képviselték. A városi tisz| tikár s a tanítótestület tagjai teljes számj ban megjelentek. Az illusztris tárj saság a meglepő izlássel és diszkrét, ! nemes színekkel újonan kifestett terem festői staffageával — érdekes, impozáns nyújtott. A lakoma folyamán az első felköszöntőt, hagyományos s minden ma! gyar ember lelkéből fakadt szokás szej rint, Wimmer Imre mondta a legelső magyar emberre, amig dr. Földváry István, ahogy minden esztergomi polgár e név éltetése nélkül szintén nem tud ünnepelni : a hercegprímásra emelte poharát, arra a férfiura, aki városunkat szivébe zárta s akit a város arra jelölt ki, hogy a megtestesült szeretet és jóság példányképe legyen. A zajos éljenek elhangzása után dr. Fehér Gyula az ünnepeltre mondott nagy gonddal összeállított üdvözlő specch-et. A város megválaszotta, úgymond, első polgárát. Azt, akiben saját ereje a legmegfelelőbben visszatükröződött. Aki azt hangoztatta: >Segits magadon és az Isten is megsegít*, Ebben a mondásban pedig a polgár lényege körvonalozva van. Első sorban magunkra támaszkodjunk, csak azután a felsőbb hatalmakra. Ilyen embernek mutatta mindig magát az új polgármester, abban az eljárásban is, amelylyel idáig jutott. Maga mondotta, hogy a szép állásra volna másoknak több joga nálánál; ő azokkal szemben bement a küzdelembe. Nyílt jellem, férfi, ember tetőtől talpig. Nekünk pedig ilyen kellett most. Olyan, aki át van hatva ama tudattól, hogy. aki közpályára lép, annak a maga egyéniségét semmibe sem szabad venni. Mert az egyén van az állásért és nem megfordítva. Lettek volna ismét a terembe, a .hova már az öregek is megérkeztek, a doktorral együtt. Elkerülhetetlennek tartottam egy ujabb rendkívüli jelenetet. Stammberg, a terem sarkában állt, s zavartan veregette le ruhájáról a ráhullott virágszirmokat. Kissé távolabb, a szép Eliz támaszkodott az ablakpárkányra, az arca égett a pirtól, ördögien szép volt. Ugy látszott, rosszatsejtő kíváncsisággal várta a történendőket. — Mi történt itt? — kérdé a kapitány a szétszóródott virágokra mutatva. Kinos, örökkévalóságnak tetsző rövid pillanat mult el iszonyú csendességben, aztán hirtelen feleltem : — Semmi, kapitány ur, semmi, csak egy kis virágcsatát rendeztünk. Az öregek nevettek, mi^is mosolyogni iparkodtunk. — Virágcyatát, — kiáltott a kapitány, — ventre bleu I uraim, kitűnő eszme! pompás,! — kacagott, nem is sejtvén, hogy mi történt itt. Azután ők is kinéztek a tájra. A nap akkor bukott alá a láthatár peremén, egyideig megaranyozván a tarkóci váromladék csonka tornyait, a melynek ura a szemendrői sáncárkok között álmodozik, örök, olthatatlan, égő szerelemről . . . ; . . Mikor az utolsó biborfény is eltűnt, a kapitány elkiáltotta magát: — Fordulj, gőz, lobogót félárbocra, in . . . dulj ! Lejöttünk a toronyból. Marton István. mások is, akikben a képesség nem hiányzott, de idegenkedtek az állástól, amely ép oly nehéz, mint veszedelmes. Féltettük őket az eshetőségektől, egyik azt, a másik mást; nem mertük reábeszélni. Az isteni gondviselés akkor adta nekünk az ünnepeltet, aki azt mondotta : »Én odaadom magamat a polgárság érdekének, az állást férfikorom koronájának tartom. De megkívánhatja, hogy mi is férfiak, egész emberek legyünk. Ahogy áldozatot hozott ő, az áldozatban mi polgárok se engedjük általa legyőzetni magukat. Megvédjük munkásságát. Igy bizonyos, hogy Wimmer Imre neve fordulópontot fog jelezni Esztergom városának történetében. Elzúgott az éljen és válaszolt Wimmer Imre. Azon kezdette, hogy az utolsó napok mámora elszéditetto volna, ha minden hibái mellett önismerettel nem rendelkeznék, Igy semmiesetre sem képzeli többnek magát, mint a mi. Ismeri a nehézségeket, de számot vetett velük, csak a polgárok rokonszenvét, jó akaratát kéri, A becsületes, hű törekvés; szeretet, együttérzés, odaszentelés ott fog állani az Ítélőszék mellett, amelyről a jövő nemzedék megítéli. Adja Isten, hogy a polgárság mai reményeiben soha ne csalatkozzék ! A következő szónok Frey Ferencz volt. A nemzetek, testületek életeben a változások egyes férfiakat kiemelnek. Igy történt ez most a mi szűkebb világunkban s nemrégen az egész országra nézve. Egy providencziális államférfiú emelkedett ki, aki a >jog, törvény és igazságc korszakát kezdette meg. Ez Széli Kálmán miniszterelnök. Mivel a város polgárságának most van először alkalma hódolatát bemutatni, indítványozza, hogy ne mulassza azt el. (Helyeslés.) Ajánlja a következő táviratszöveget: Nagyméltóságú Széli Kálmán ministerelnök urnák Budapesten. Esztergom város polgársága, uj polgármestere választása alkalmából ünnepi áldomásra gyűlve, kitörő lelkesedéssel fogadta országos képviselője által Nagyméltóságodra és kormányára köszöntött áldomást és örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Nagyméltóságodat és a nevével inaugurált politikai irányt benső bizalmával és őszinte ragaszkodásával biztosítsa; egyben hazafias reményét és óhajtását fejezvén ki, hogy az üdvös munkássága elé gördülő akadályok mielőbb elhárittatván, közmegnyugvással fogadott és a> legszebb reményekre jogosító kormányzati programmja és szelleme akadálytalanul fejthesse ki minden irányban áldásos hatását és minél kiterjedtebb mértékben érvényesüljön hazánk javára ! Az egyesültek megbízásából: Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Vimmer Imre polgármester. De nem feledkezhetünk meg arról a férfiúról sem, akinek nagy része van az idők változásában, aki e városnak három cikluson országgyűlési képviselője volt s a ki díszpolgára : ez Horánszky Nándor. Az ő üdvözlésére, kéri, fogadják el e táviratot: Nagyságos Horánszky Nándor képviselő úrnak Budapest. Esztergom város polgársága új polgármestere választása alkalmából ünnepi áldomásra egybegyűlve, a kormányra és elnökére mondott felköszöntő kapcsán természetes összefüggésben emlékezett meg Nagyságodról, mint olyanról, kinek hazafias és önfeláldozó működése az új kormány megalakulásával és az új rendszer inaugurálásával elválaszthatlan kapcsolatban áll Egykori választói, kik erre mindenkor büszkék lesznek, a régi szeretettel, bizalommal és ragaszkodással gondolnak Nagyságodra új pártállása>Az Isten is megsegít.* — Ugyan még csak a jószándéknál, a Pokolut e kipróbált járdakövénél tartunk és ime, mégis, mintha jönne már a segítség! . . . Hisz a véletlen munkája, de alkalmas arra hogy felébredt reményeinket megerősítse, megedzze s fokozza bennünk a gyógyulási processzus előmozdításában való közreműködés vágyát. Az új polgármester tiszteleg a belügyminisztériumban s a hercegprímásnál. Itt is, ott is szeretettel, jóindulattal fogadják s bár nem hangsúlyozzák, hogy jóakaratukat, atyai gondoskodásukat az elmúlt évek szomorú eseményei megingatták, mégis érthető volt az azokból a szavakból, amelyekkel az utódot, s a gondjaira bízott várost magas pártfogásukról biztosították. Az új polgármester beköszöntőjében hangsúlyozta, hogy egyik főfeladatának tartja szőlőkulturánk teljes rekonstrukczíóját. Hogy ez mielőbb megvalósulhasson, mikor a mi volt szőlősgazdáink legnagyobb része a felújítás iránt minden bizalmát és törekvést elvesztette, szinte elkerülhetlenül szükséges, hogy annak lehetősége, előnyössége ad oculos demontráltassék előtte, hogy a j felújítás munkájának minden esz-j közéhez olcsón, a legkönnyebben j juthasson. Erre pedig alig van más j lehetőség, mint egy állami minta-j szőlőtelep létesítése. Miért! Három! év óta egy néhányszor el voltj mondva e lap hasábjain. E rendkívül fontos kérdés is a | régi régime alatt tagadhatianul el lett hanyagolva, vagy inkább szándékos hidegséggel kezdve. S hogyj A szegény, csalódott menyasszony letörölte kis battiszt kendőjével könyeit

) arcára visszatért a nyugalom, ssemébe a tüz, — a régi volt. A beszélgetők beléptek. — Öhó, hát ti itt vagytok téte a téte-ben, no ez kapóra jött, — kiáltott Stammberg tettetett jókedvvel, —p ezért én kárpótlást akarok az én kis menyaszszonyomtól, — egy csókot. — Uram, — monda hidegen a lány, — ön megkapta a maga csókját már mástól, a kit, ha akar, elvihet a rue saint-eticnni otthonába, méltók egymáshoz, én nem állok utjokba, hanem ön uram, — és itt a férfi felé közeledett, — ön egy nagyon közönséges ember, — azzal a kezében tartott búzavirágcsokrot a bámuló férfi arcába vágva, kirohant a teremből. Hallottam, amint zokogva futott le a lépcsőkön. Roszat sejtve utána szaladtam. Kifutott az erkélyre, a másik pillanatban már fenn volt a párkányzaton. — Margit! ... Margit! . . . az Istenért! kiáltottam ijedten. Egy pillanatra hátranézett, hirtelen odaugrottam, megfogtam a karját. — Mit gondol! , . mit gondol! . . Gyöngéden leemeltem a párkányzatról. Egy kissé lecsillapodott, s feledve minden külömbséget, ami közöttünk állt, fejét a me.lemre hajtotta, s csendesen zokogott. Kértem, hogy jöjjön fel, s feledje el a megtörténtet. Szótlanul intett fejével. Karomat nvuitottam neki. s felvezettem