Esztergom és Vidéke, 1899
1899-02-02 / 10.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e íUelei^ik Vasárnap és csütörtökön. • •>»<• • jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 k«r. — fii. Fél évre— — — — — € k«r. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: [hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Iparos osztályunk érdekében.*) Esztergom, február i. II. A nyakába zúduló tőke és gyáripari verseny ellenében — különösen a korlátlan iparszabadság fénykorában — ugy szólván tehetetlenül, összekötözött kezekkel állott a kisipar. Pusztulása számtani bizonyossággal volt előre látható. Abból a kényelmes helyzetből, melyet a céhrendszer védbástyái biztosítottak számára, kiszorittatott; ámée azért ő kényelmét feláldozni nem itudta. Sehogy sem tudott beilleszkedni a változott visszonyok keretébe. :Sem ereje, sem akarata, sem — mondjuk ki őszintén — elég értelmessége nem volt hozzá. A társadalom és az állam pedig magára hagyták. Nemcsak segitő j kezet nem nyújtottak felé, de még! >csak jó tanácscsal, útbaigazítással sem támogatták. Igy azután megmaradt a maga ré^gi ósdiságában. Nem törekedett sem a szakbeli tökéletesedésre, sem a tömeges termelés előnyének megszerzésére. Legalább nem oly *) Lásd lapunk f. évi 6-ik számát. Ai .Esztergom és Vidéke" tárcája, arányban és nem oly mértékbea, mely a létért folytatott küzdelmeinek biztos alapja lett volna. Pedig a rázúduló verseny* ellenében fegyverei egyedül ezek lettek volna. Pozícióját ezekkel védhette volna meg, tovább fejlődésének garanciái ezekben voltak letéve. Szakbeli képzettségükben az iparos osztály nagy zöme nemcsak nem mutatott fel haladást, hanem inkább visszaesett. A céhek idején az egyén ügyessége és tehetségéhez mért lehetőleg teljes ipari kiképzésre úgyszólván kényszerítve volt az iparos, mielőtt önálló műhelyt alapított volna. A vándorlási, remekelési stb. kötelezettség jó iskolák voltak. Az egyes céhekbe való bejuthatás nehézségei és súlyos feltételei korlátokat szabtak az önálló iparosok számának rohamos szaporodása elé. Mindez — a céhrendszer eltörlése után — egy csapásra alaposan megváltozott. A békókat ugyan levette a törvényhozás akarata a kisipar lábairól, szabadon mozoghatott, azaz csak mozoghatott volna; de ez a szokatlan nagy szabadság készületlenül találta. A dohos levegőhöz szokott beteg szervezetet csak lassankint lehetett volna a tiszta szabad levegőhöz szoktatni. A céhKérdezd meg . . . Kérdezd meg a sasi, hogy Miért száll a napba, Kérdezd meg a férget, Miért csúszik porba, A villámot, mért sújt Ezredéves tölgyet, Miért csókol a szellő Gyönge nefelejtset, Döngicsélő méhe Mért gyűjt édes mézet, A viperafajzat Miért lehel mérget, És az a jó Isten Miért teremt szépet, Oh, csak azt ne kérdezd: Mért szeretlek Téged. Esztergom, 1899. 1/18. Tarhonyáss bácsi nevenapja. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — (Vége.) A nagy búsulás oda vitt bennünket a tanitóék Etelkája ablakai alá, ki mindhármunknak titkos ideálja volt. Éreztük, hogy valami nagy teher van a szivünkön, a mitől jó volna megszabadulni. Felálltunk az ablak alatt, s a hogy csak a meghatottság engedte, énekeltük : — Oltványkámat földbe tettem, Most alussza a telet . . . Triparek ráborult a ablak keresztfára, s könnyei oszlopokká fagytak az ablaküvegen ; körülöttünk is tócsák keletkeztek. Én jónak láttam hátra húzódni, mert hallottam, hogy a Pista kocsis, ki a szénában aludt a padláson, iszonyúan citálja a szenteket. — Egyes frázisok is lehallatszottak: — Megálljatok csak, majd adok én nektek: oltványkámat földbe tettem ; nem hagyják a becsületes embert aludni. No várjatok csak. Hallottam csizmáinak zuhogását, amint rohant le a padláslépcsőkön. No, itt megint melegünk lesz. Alig néztem körül, hogy merre lenne alkalmasabb elrohanni, mikor a padlásról egy köszörűkő esett Triparek fejére, ki orditott mint egy sakál, egy mosóteknő majdnem Sertzeg Palit ütötte agyon, egy köcsög pedig az én gyomromon esett darabokra. A keleti expresz gyorsaságával rohantunk a templom térre. Itt valaki lőcsöt dobott az elől rendszer kinövései és viszásságai ugyan megszűntek, de megszűnt a céhek-nyujtotta védelem is. Iparos lehetett mindenki szakképzettség nélkül is, csak pénze legyen. A szakképzettségnek nem j volt meghatározva a minimuma sem. Ez okozta, hogy a kontár kisiparosok száma rohamosan növekedett, rossz hirbe keverve, diskreditálva az egész kisipari osztályt. A kisiparosok számának növekedésével — nőtt a verseny, sőt a valóságos versengés átka is. Az egészszséges verseny és annak szabadsága nélkülözhetlen előfeltétele az ipari előhaladásnak és tökélese- j désnek; de a kifejlett egészségtelen, sőt tisztességtelen verseny élet1 gyökerét támadta meg. Hányszor láthattunk nálunk is ennek visszataszító példáit közszállitások nyilvános versenyénél ? Hányszor láthattunk 40, 50, sőt 6o°/ 0 engedményt egyes iparcikkek árai-1 ból, amelyeket szakértők állapítottak meg ? Mire mutat ez ? Arra, hogy a verseny még a maga világos ká- j rával is tör a gyöngébb versenytárs megrontására. Hát lehet ilyen eljárásnak jó vége ? Az ilyen versenynek a jelszava : >A ki birja, marjait Es termesze szaladó Sertzeg Pali lábai alá, amitől hasra esett, mi pedig rajta keresztül. Feltápászkodtunk, kifújtuk magunkat. Triparek nagyon sírt; elvesztett két pogácsát, a miért minden áron visszaakart menni. Sertzeg Pali dühöngött az emberiség ellen, s szavalni akart, miről semmiért sem hagyta magát lebeszélni. A kutyák azonban veszedelmesen kezdtek szaporodni; felmásztunk tehát a kut pilléreire, — s megbíztuk Tripareket a kutyák elleni védekezéssel, a mi különösen az ő érdekében állt leginkább, mert nadrágjának olyan sajátságos, a kutyák előtt igen kedves szaga volt, azonkívül zsebei tele voltak huskával és pogácsával, melyért a kutyák félöleseket is ugrottak. Sertzeg Pali megvetette lábait, köhhentett egyet-kettőt s kivágta menydörgő hangon : >Ki áll amott a szirttetőn . . .« A bakter, ki csendesen pipázott, a szent-Flórián szobra tövében, azt hitte, hogy az a kérdés egyenesen ő hozzá van intézve, és kihívást tartalmaz, — nagy hirtelen Összetülkölte társait, kik zuhogva rohantak le a Lógerinc utcán, egyenesen felénk. Körülnéztem, Triparek eltűnt; a kútba mászott a gazember, a mi semmi nehéz, séget sem okozhatott neki, ha tekintetbe ! vesszük, hogy ifjú korának háromnegyed1 részét kutakban töltötte, honnan zsákszámra szedte ki a verebeket. Felhallatszott a csámcsogása ; még ott is evett. ' De akkor én se maradok itt. j Mint a villám ugrottam be SzőrPintér Jánosék istállójába, egyenesen a | kocsis orrára, a ki édesded álmát aludta az ajtó mégett. Ez katonaviselt ember lévén egy cseppet sem hitt a kísértetekben, s ha! bozás nélkül kapott a vasvilla után, | melyet sziszegve hagyitott utánnan, és i sikerült a gazembernek balfülemet elj találni. | Ész nélkül rohantam az utcára; a ! községháza nyitva volt, berohantam, s csak akkor éreztem magam biztonságban, mikor a nagy búbos kemencében elhelyezkedtem. — Csakhamar elaludtam, s csak akkor ébredtem fel mikor reggel a kisbíró alámgyujtott. Sertzeg Palit dárdanyélen hozták haza a bakterok j Triparekről eddig semmi hír. Marton István. Apropos 1 Triparek is előkerült már, még mindig eszik. tesen az birja jobban, a ki nagyobb tőkével rendelkezik, A gyengébb, bár szakképzettebb kisiparosnak ebben a versenyben el kell pusztulnia. Már pedig a legtöbb kezdő kisiparosnak alig van akkora kis tőkéje, hogy műhelyét tisztességesen felszerelje, hogy ipartestületi és iparengedélyi diját megfizethesse. Munkagépek beszerzésére nem is gondolhat. Forgó tőkéje, hogy munkaanyagot készpénzért és közvetlen fojrásból szerezhessen be, továbbá hogy megrendelőinek hitelt nyújthasson — absolute nincsen. A tőkehiányt tehát — kölcsönből kell pótolnia. Ha ugyan van hitele. Ha van : hitelből él. Hitelre vásárol munkaanyagot, hitelből fedezi mühelyi és életfentartási kiadásait. Es milyen drága az a hitel ? Keresetének nagy részét a kamatok emésztik föl. De ez még a legjobb eset. Örülhet, ha drágán is; de mégis kap kölcsönpénzt. Ámde hány nincs ebben a szerencsés helyzetben ! Hány nem tud hitelhez jutni. Annak azután szomorú sorsa a nyomorúság vagy a legkedvezőbb esetben is az, hogy egyes kereskedőknek vagy nagyobb műhelyeknek lesz jobbágya.
