Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-29 / 87.szám

gyökeres változását alig reményelhetjük. Oly nagy, annyi benne a heterogén elem, annyi a nem intelligens, vsgy ami még rosszabb: fél intelligens gondolkozású egyén, hogy sem érzelmi, sem értelmi benső egység soha nem fog előállani. Egy harmadrésze, jól megválasztva: beh megváltoztatná a viszonyokat! A törvényhatóságoknál minden 500 lélekre esik egy bizottsági tag, nálunk minden 90-re'. Hát bizony igy nem is lehet ideális képviselőtestületünk ! A másik nagy tanulságot a városi tisztikar szerezhette és ez, reményeim véljük, hogy meg is szerezte. Kétségtelen, hogy ez a tisztikar is nagy és heterogén, de nem annyira, hogy oly mérvű divergálás s inkollegialitás uralkodhassak benne, amilyen a Malina-aera alatt elterjedt. S akik vajmi kevés szeretettel voltak egymás iránt, akik sokkal szivesebben beszéltek egymás hibáiról, mint erényeiről s akik maguk csináltak egymás között rangklaszszisokat, hogy elkövetkeztek a válság napjai: megdöbbenve néztek egymásra ... Hogy magukra maradtak egészen! . . . Hogy nem léteznek egyáltalán a képviselőtestület előtt, amely nyíltan hangoztatja: >mi vagyunk minden, a tisztikar semmi, c És hogy magukra maradtak : öszszébb húzódtak s egyszerre belátták, hogy csak az összetartásban van erő s ha a tisztikar összetart (csak a 18 szavazatát tekintve) semiesetre sem nulla, mert mindegyik bizonyosan tud 3—4 szavazatot magával vinni. Belátták, hogy tévedtek, amikor a képviselőknek hajlongtak, egymás ellen meg intrikál— Akkor még szólt a madár: — Szerelemről . . . — Boldogságról . . . — Nyíltak a virágok. — Most már az erdő is elvesztette lombkoronáját . . , Röviden, szakgatva mondják e szavakat, azután hallgatnak megint. A szamócaligethez érve, megszólal Éva: — Emlékszel, Ádám ? — Becsaptál! Nem mindig volt olyan forró az ajkad. Éva még szorosabban húzza nyaka köré a sált. — Fázom. És nem csattan el egy csók se, mely felmelegítené némileg. Ott kígyózik előttük a csermely; megállanak a partján. Két szomorú arc tekint fel rájuk a mélyből. Ez a két arc olyan ismerős előttük s mégsem a régi. Eltűnődnek. Mintha mindegyik azt akarná kérdezni a másiktól: — Átmenjünk ? Ne menjünk ? De egyikük sem szól. Visszafordulnak s vontatott lassú léptekkel mennek tovább, — egymástól mindig, mindig távolabb ... A szél siráma átzúg az erdőn. Peregnek a falevelek. Tóth Dezső. tak, hát kezet nyújtottak egymásnak s ezért sorakoztak imponálóan az ő emberük: dr. Földváry mellett, aki mindig igaz kolléga volt, a dicséretben, úgy mint az egyenes megrovásban, amig a képviselők csak a kolléga által besúgott hiányosságokat jegyezték meg. S bár dr. Földváry kérelmüket nem teljesíthette, bizonyára megjegyezték szavait, hogy örül tömörülésüknek, mert ez a tisztviselői kar össztartásának fokozására, a kar tekintélye, színvonalának felismerésére vezet s utalt arra, hogy az irányában mutatott bizalom nekik is szóló példa, hogy a szorgalmas, a város szeretetétől áthatott munka közbecsülést szül. De óhajtandó : ne felejtsék ama figyelmeztetését sem, hogy a kölcsönös tisztelet, bizalom és munkásság, szolgálati készség és engedelmesség a legbiztosbb alapjai egy tisztikar sikeres működésének. Jegyezzék meg a főügyész szavait mindenkorra s a jövőben maguk őrködjenek, hogy adott alkalmakkor — a sógorság — komaság, egyes tekintélyes képviselő úr kedveért — ne közéjük nem illő egyének pártját fogják, de sőt hogy ezt megakadályozzák, mindent elkövessenek. Végre lássák be, hogy a városháza mégsem refugium ... íme, két nagy tanulság eddig! Lesz még több is . . . Sincerus. Utcanevek, utcaszámok. Esztergám, október 24. Hogy egyre modernebb városi jelleget öltött Esztergom, — külsőlegi úgy mint lakosságában — már az egyesítés előtt kezdett hangozni a mind erősebbé való óhajtás, hogy a teljesen falusi szisztémával megalkotott házszámozás rendeztessék s az utcák elnevezése is egy városhoz, különösen oly történelmi multu városhoz, amilyen az első magyar király szülővárosa, megfelelően megváltoztassék. Majd jött az egyesítés, amely a három testvérváros beolvadásával, a régi kívánalmakat még indokoltabbakká, sőt halaszthatlanná tette. Eddig a sok fontos, függő kérdés s egyéb családi perpatvarok nem engedtek időt az általános óhajtással való foglalkozásra. > Megjön erre is az alkalom ! « — mondogatták azok, akiket az ügy propagálására, a zöld asztal mellett való felszínre hozására felkértek. Mi is vártuk az alkalmat s azt hisszük : ez megérkezett. Az ipoo. évi népszámlálás, nemkülönben a telekkönyvi betétek küszöbön álló megújítása, mely az utcák rendszeresítésének, a házszámok rendezésének kötelességét tényleg nagyon is előtérbe tolja. A népszámlálás pontosságát, könynyebb kivihetőségét mindannyian óhajtuk s a hiteles statisztikát valamennyien kíváncsian várjuk. Egészben, úgy mint részletekben. Pedig a mai viszonyok között elkerülhetlenek lesznek a zavarok De nem is lehet máskép, ameddig a négy városrészben a számok négyszer kezdődnek s e mellett egyes város-' részekben több egyenlő nevű s sok egyáltalán névtelen utca van, mint pl. Kajászó-Szentpéteren, vagy Kislepénden. Van Nadrág-utca, Rövidutca, Zsák-utca, de olyan, amelynek a sok százados multu városban történelmi és helyi vonatkozású neve volna, alig akad. Mindez okoknál fogva most mint legalkalmasabb időben e körülményeket különösen figyelmébe ajánljuk a városi tanácsnak s indítványozzuk, hogy küldjön ki mielőbb egy ad hoc bizottságot, amely az utcák s terek megfelő elnevezésére vonatkozólag javaslatot dolgozzon ki s azt oly időben terjesze a közgyűlés elé, hogy az új utcanevek és új házszámok már a népszámlálás előtt kiszegezhetők legyenek. Véleményünk szerint vagyunk már elég nagy város arra, hogy a számok minden utcában újra kezdődhessenek, jobb oldalon a páros, bal oldalon a páratlan számok. Ahogy a városi jelleg megköveteli azt is, hogy minden számtáblán az utca neve is megjelölve legyen. A házszámtábla költsége természetesen a háztulajdonost terhelné. Az utca-nevek megváltoztatásánál és azok újból való választásánál mindenekelőtt az egész haza történelmében nagy, azután városunk szűkebb történetében nevezetesebb szerepet vitt férfiak, esetleg események volnának megörökitendők. E tekintetben tervet, természetesen a gondosan erre való, minden osztályú városi polgárokból megalakítandó bizottságnak kellene adni s hogy könnyen adhat: csak annak illusztrálására vetünk ide néhány eszmét. Ilyen pl., hogy a városi sziget feledhetlen emlékű Erzsébet királynénk, a természet rajongó kedvelőjének emlékére. >Erzsébet-szigetnek* s pl. a Korányi-uszoda előtt elvezető sétaút > Erzsébet királyné-utnak< neveztessék el. E lap vetette fel először az eszmét, cikkezett is mellette, hogy a vízivárosi kis-dunai vashid Kolos-hid nevet kapjon. A közönség azonnal felkapta e nevet s használja is, ámde ez hivatalosan is kimondandó volna. Az úgynevezett Lőrinc hidat pedig, állandó Duna-hidjaink tervezőjének emlékére, legmegfelelőbben a *Baross-hid* elnevezés illetné meg. Mi legyen a »Kis-piac«-neve! 1899-ben nem adhatnók-e neki a ^Kossuth Lajos-tér*, nevet, ahogy lehetne a Duna-utca *Deák Ferencutca*, a Góhér-utca *Peiőji-utca*, a Német-utca >Arany János-utca*, az »Árok-sor* *Battyány Lajos-utca.* A Sötét kapu csak *Rudnay-út* a papnövelde előtt elterülő tér * Szelep csényi-tér* lehetne, a Bazilika impozáns piateauja * Pázmány-tér*, a szomszédos: az új kanokházak előtti tér Esztergom vár-ostroma vitéz poéta harcosának emlékére : * Balassa Bálint tér.* A jobboldali kanonok házak előtt az utca: > Scitovszky János-utca*, a baloldali Vitéz János-utca.* Szentgyörgymezőn pl. az Uri-utcát néhai Palkovics Károlyról kellene elnevezni, egy másikat Besze Jánosról. Hogy a szigeti sétaúton kivül egy városi utcára is elég érdemet szerzett néhai >István bácsi*, kétségtelen. Mind e tervek, mint előre jeleztük, csak e pillanatban jöttek tollúnkra, annak bizonyságául, hogy a kiküldendő bizottságnak éppen nem lesz nehéz a lehetetlen nevű utcák és terek, újból való kereszteléséhez megfelelő történelmi alakot, eseményt találni. S hogy legalább e tekintetben várossá váljunk, annak alig van akadálya, az alkalom is meg van hozzá, csak szégyenkezhetnénk, ha hagyományos közönyösségünk és kényelemszeretetünk elmúlni engedné azt. Mi megtettük, amit tehettünk. Memor. Esztergom, október 28. Ilonka esküvőjére. — 1899. okr. 28. — Szép asszonynak szép leánya Esküvőjét tartja, Elszakad a kis családtól Annak ékes sarja. Ez a sorsa a szülőknek, Igy maradnak árván : Kis leányuk tovaillan A szerelem szárnyán. Boldog ifjú szép arája Oltár előtt áll ma, Beteljesült két szerető Ifjú szívnek álma. Sziveiknek édes álmát Bú ne is zavarja I Hintse rájuk derűs fényét A boldogság napja! . . Vargyas Endre. — A hercegprimás névünnepére székvárosa a szokásos örömmel és kegyelettel készül. Hétfőn hálaadó istentisztelet lesz a főszékesegyházban. amelyen a érseki helynök pontifikál. Ma esti hat órakor pedig a vízivárosi nönevelőintézet belső növendékei ünnepet rendeznek, amelynek műsora a következő: Nyitány. Mártha. Fantaisie Brillanté. Schmithtől. Négy kézre. Ünnepi óda. Gerlai S.-tóI. — >Hamupipőke.* Daljáték Poldini Edétől 3 felvonásban. A fölvonások közt előadják >Fest-Polonaise<-t. Pieningtől. (Négy kézre.) >Romanze«-t. Haessnertől. (Hegedűn.) — A helyőrségből. Moldrich János főhadnagy, segédtiszt a 26-ik gyalogezred helybeli zászlóaljánál, a hadtesti iskola hallgatására Pozsonyba távozik, helyét Hadviger Miksa hadnagy foglalja el. — Háziezredünk a caldieroi nagy emléknapot ugy a kaszárnyában, mint bajtársi körben f. hó 31-én ünnepli meg. A legénységhez Hartmann Gusztáv alezredes fog magyarul és németül beszédet intézni. — Mády László, a 76 ik gyalogezred főhadnagya a sopron megyei ellenőrző szemlékről, amelyekhez be volt osztva, visszaérkezett. — A 76-ik gyalogezredhez beosztott önkéntesek Győrbői visszavezényeltettek Komáromba. — Esküvő, Az esküvők, a jóban-roszban oly változatos élet e legkedvesebb stációi iránt mindég érdeklődött közönségünk, ahogy természetes is. Akiknek már részük volt benne, azok a boldog, visszaemlékezésre, akik még csak készülnek reá, a rózsaszínű reménykedésre találják a legjobb alkalomnak. Oly érdeklődést azonban még ritkán láttunk, mint ma délután. Két órától résen volt a Duna-utca. S az egész intelligens közönség sietett a kir. városi templom felé, hogy ott legyen >szép Ilonka* esküvőjén. S nemcsak ez az általános érdeklődés, de főleg a jelen volt nagy, előkelő társaság arcán a rokonszenvnek, szeretetnek megnyilatkozása, ahogy a hófehér menyasszonyra mosolyogtak, megkapó bizonyítéka volt annak, hogy az elrepült szép Ilonka igazán kedvence volt az egész esztergomi közönségnek. Ma délután volt ugyanis esküvője Gerlóczy Bélának, a »Pesti Hazai Takarékpénztár* tisztviselőjének Mattyasovszky Ilonkával, Mattyasovszky Vilmos vármegyei tiszti főügyész bájos, ifjú leányával. Az esküvő igen nagy násznépet hozott össze, amint nem is lehetett máskép, lévén a vőlegény a kiterjedt fővárosi patrícius Gerlóczy-család tagja, amilyen városunkban a Mattyasovszky-család. A