Esztergom és Vidéke, 1899
1899-10-15 / 83.szám
Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 83. szám. Vasárnap, október 15. ESZTERGOM es AZ „KSZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. JlLÖFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fll. Fél évre — - — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLcMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Szccljcnyi-tcr, 330. szánj. HM Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom, október 13. Tekinjtetes képviselőtestület ! Egészségemre a hivatalviselés veszélyes levén, indittatva érezem magamat arra, hogy a városnál viselt — polgármesteri állásomról lemondásomat bejelentsem. Midőn az eddigi bizalmat megköszönném, kérem a Tekintetes Képviselő Testületet, méltóztassék lemondásomat elfogadni s a hivatal átadása iránt intézkedni. Stb. Maiina Lajos. Megtörtént! Amit a nagy közönség több mint két év óta óhajtva várt, a polgármester, aki minden vonalon gyöngeségének és nem arra való mivoltának bizonyítékát adta, végre beadta lemondását. Beteg, mondja a lemondó levél és higyjük el neki, ez volt a legférfiasabb cselekedete, evvel használ városának legtöbbet. Nem a viharos tanácsülés, mint kicifrázva irják a lapok, *) de azt hisszük : régi lassan Ezzel kapcsolatban — felkérésre — megjegyezzük, hogy a tanács ülés lefolyásáról a »Szabadság« mai számában közölt leirás több tekintetben túlzott, amint hogy az zárt ülés lévén, nem is lehet másként. Tény, hogy a tanács tagjai részéről, amidőn a polgármester 5 havi távollét után, mintha és nehezen megérlelődött elhatározás ez, melyet a tények ellenállhatlan ereje hozott magával s az a tanácsülés csak az öt hónapon át tartott betegség és taktikázás után való ujabb próbálgatásnak vágta elejét. Voltak annál már viharosabbak is, de volt még akkor mindig valamelyes oldalról némi támogatás, melybe bele lehetett fogódzkodni, most azonban ez a békés, ez a türelmes, ez a meghurcolt tanács is megbízhatatlannak bizonyult. Egy dicstelen és nehéz korszak ért véget, amely alatt sokat kapkodtunk és sokat pirultunk s ami a legnagyobb baj, sok anyagi és mi sem történt volna, helyét ismét és tartósan elfoglalni kívánta, erős birálati észrevételek tétettek, különösen abban az irányban, hogy egyes események a magán embernél teljesen más beszámítás alá esnek, mint egy elnöklő, vezető, reprezentáló tisztviselőnél; a tanács tagjai ily irányban a saját vezéröktől a magok részére és a közügy érdekében a jövőre biztositást kivántak s éppen ezen az ülésen abban történt megállapodás, hogy a szombati tanács ülésen fog a polgármester ezen összevételekre felvilágosítást adni s akkor fogja a tanács ezeket érdemlegesen tárgyalni. Mondják, hogy a lemondás egészségi okokból már rég elhatározott szándéka volt Maiina polgármesternek. A szerkesztő. üz .Esztergom és Vidéke" tárcája. Szalonka-lcs. Puskámra dőlve, bámulok a ködbe, Melyet az éjszakának árnya von. Hullám se rezdül, loccsanás se hallik, Mély csönd pihen a szunnyadó tavon. Alusznak már a darvak, a sirályok, A vadkacsák a zsombékokbd rég. Csupán a béka szól, meg a tücsökhad, S itt-ott füttyent pár hímszalonka még. A messzehangzó, éles füttyentéssel Tévelygő párját hívja a madár. Úgy elmereng raj? egy vadász a parton . Maga s tudja, mit les? Mire vár? . Martos Ferenc. Fenn. — Az «Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Fenn kétezer méter magasságban. A büszke fenyő megtanul földön csúszni ottan. A tavaszi hó taposatlan, szűz még. És a nagy ormok felett mint óriási madarak kerengenék a borongó felhők. Szellő nem lebben, fűszál nem hajlik. Oda menekültek ketten, a fiatal kalandorok. A társaság többi része, a mama, az örökké búskomor nevelőnő és a kis í\u a menházban felejtkeztek egy-egy pohár tej mellett. A fiatalok a tó partján járkáltak, aztán valami bolondos ötletük támadt: megfogták egymás kezét, hoszszan egymás szemébe néztek és neki iramodtak a sziklás hegyoldalnak . . . Fenn a kétezer méter magasságban. Köröskörül csupa szikla és hó. Ez a halál országa. A kőbe rámázott semmi. Az ég sápadt, a levegő ritka és hideg. Pihegve állottak meg. Hátranéztek. A bizonytalan ösvényt, amelyen eddig jöttek, elnyelte a kanyarulat. Ah, itt biztosságban vannak. A fiu szólott : — Irénke, hosszú hónapokon át szólottam magához fűben, fában, felhőben. Bűnhődtem minden gondolatért, mely nem magához szállt. Örökön sötét szemét szerettem volna nézni, hallgatni lágy hangját és néznem kellett odu lesből, — hogyan rajongják körül mások. Es azért nem voltam boldogtalan. Ha kacagott, fölcsendült az én szivemben is a kacagás, ha szeme villant, féltő gonddal fogtam el, gyűjtöttem össze minden tekintetét. Igen ! Az alázatos házi tanitocska, mikor szerényen mosolygott, egy királynőről álmodozott. Irénke '.Irénke ! Irénke ! Milliószor szeretném ezt a nevet elkiáltani, eltrillázni — erőm fogytáig. Eletem utolsó fellobbanása had enyészszen ! el a maga nevében, Irénke ! ! A leány hallgatta lehunyt szemekkel és mosolygott. J A levegő mind hűvösebbé vált, hópelyhek szitáltak alá csendesen és a leány boldog volt. A sima, derűs gazdagságban nőtt fel és most kéjesen borzongott. Talán a hidegtől, vagy a forró vallomástól. Mindegy. A fiu szólott újra. — Gondoltam eleinte, hogy elmegyek más városba. Hisz felejteni jobb, mint • lemondani. Oh, én már akkor lemond| tam, a mikor a gerendás szobában rin! gatóztam a fenyőfa bölcsőben. De aztán föléledt bennem a dac. Nem l Nem felejtek. Én nem vágyom semmire, csakhogy én szeressek és engem szeressej nek. És ezt a vágyamat el nem tilthatja í senki. Ha falat emelnek elembe, átrepü'lök rajta, árkot ásnak elembe, átugrom. JNem akarok gazdagságot, örömet, gyöjnyört, csak epedni akarok, vágyódni az 1 elérhetetlenért. A leány hosszasan nézett a fiúra : Milyen szép irálya van önnek, Sándor ur ! Önnek igen költői irálya van. Én azt nagyon szeretem hallgatni. — Nézzen körül, Irénke. Itt nincs semmi, csak hideg sziklák és mi ketten. 'itt nem él semmi, csak a mi szerelmünk, I mely íme győzelmesen olvadt egybe. E ! körön kivül van az előítéletek, a szenvedés, a lemondás világa, e sziklagyürün belül mi vagyunk az egész világ. Oh, ne menjünk vissza innen soha. Haljunk meg, éljünk itt örökkön. A leánynak megvillantak a szemei. — Ön, Sándor ur, ugyebár azt óhajtja, hogy haljunk meg együtt ? Ez igen megrázó szerelmi dráma lesz. Nemde ? Én már olvastam ilyenről egyszer és sokszor gondoltam rá, de most félek. — Ne, ne féljen Irénke ! Hisz oly szép az. Nem megsemmisülés a halál, hanem e boldog percnek örökké való nyújtása. Behunyjuk szemünket, leugrunk az örvénybe, ez az egész. És ott fogunk pihenni a világ végéig és álmodni fogunk szépet, ragyogót — egymásról. Nézzen a jövőbe, Irénke, mit vár még az élettől boldogabbat e percnél ? A leány nyugodtan felállott. — Én tehát hajlandó vagyok meghalni, ha önnek is ugy tetszik. A fiu szenvedélyesen ölelte át és a meredély szélére vonta ... Ott félni kezdett megint a leány. A fiu remegve lihegte : — Nos jó ! Hát akkor előbb én. Maga majd követ. És beleugrott a mélységbe. Irénke is bizonyára leugrott volna, de a nevelőnő kiáltott a háta mögött kétségbeesetten. No iszen, hogy megviselte a szegényt a rémület és a gyors hegymászás ! A haja szétzilálódott, a kalapja a nyakába csúszott, a ruhája merő csaták lett. Bizony nagyon komikus látvány volt az istenadta. Irénkének szomorú volt a sorsa ezután. Három napi szobafogságot kapott, sőt a nőegyleti bálba sem mehetett büntetésből. Most már a gyárosok estélyéig nem megy bálba a szegény ! Nagy Endre. még több erkölcsi kárt szenvedtünk. A legmomentuozusabb események átalakító hatása, majdnem történelmi jelentőségű fordulatok, igazi vezető, arra hivatott polgármester nélkül, ugy ahogyan zajlottak végig városunk felett. Megtörtént! Maiina lemondott . . Sokáig vártunk, mig e két rövid szót leírhattuk; elmondhatjuk, hogy lelkiismeretesen, minden kitelhető eszközökkel küzdöttünk is azon, hogy a két — sokat jelentő — szó mielőbb elhangozzék s hogy megtörtént : nem mondhatunk egyebet, Imint >Te Deum laudamus* és miért nem történt előbb ! Tény, hogy a tanács kaparta ki a gesztenyét; elismerés illeti érette ;bár előbb cselekedte volna meg. Szükséges volt a fellépése, mert a képviselőtestület e tekintetben gyengének mutatkozott. Elment ismételten a Rubiconig s ott vissza hökkent. Sőt mint a cirkuszi clownok, nagy fogcsigorgató dühvel neki szaladt az ellenfélnek s ahogy j hozzá ért, kalapot emelt. Ezért róttuk mindig s ezért vagyunk most elismeréssel a tanács iránt, amnly elég erős, férfias volt — a tarthatatlan helyzet tudatában — az ódiumot magára venni. Tévedett, annak idején a választáskor a képviselőtestület; félre volt vezetve ; elvégre emberi dolog, bár ezúttal súlyosan megbosszulta magát. De'most itt a mód, hogy jóvátegyék, amit a köz-, s igy maguk ellen is vétettek. Vegyék nagyon komolyan fontolóra a helyzetet, a vezető férfiak legyenek résen és helyükön s számolva a városházi viszonyokkal, keressék és találják meg a legalkalmasabb embert s csak biztos lobogó alatt vonuljanak majd fel a választó ütközetbe. Itt a »Városi Kör«, tessék annak feladatát betölteni. Semmit sem szabad elhamarkodui, ahogy elhamarkodott kívánság volt egyes képviselőktől, hogy már hétfőre kifüzették közgyűlésre a polgármester lemondásának tárgyalását. Nagy örömmel senki sem fogja a különben oly diszes méltóságot elfogadni, amely ma valóságos prokrusztesi ágy. Kérni, kapacitálni Maiina lemondott.