Esztergom és Vidéke, 1899
1899-09-17 / 75.szám
ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeáÍ e l CT Hk Vasárnap cs csütörtökön. •.»»<r. • JiLŐFÍZETÉSI ÁRAK I ész évre — 12 kor. fii. Fél évre — — — — — 6 kor. - fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁtrMÁNLaptulajdonos kiadókért : DR. PROKOPP GYUbASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hoya a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Szccl}CQyi-tér, 330. szárn -^•i Kéziratot nem adunk viasza. Í-^Csöndes ünnep. Esztergom, szeptember 17. Nem hirdetik mozsárlövések és lobogó-disz, hogy Esztergom városának ünnepe van, mert valami fájó érzés vegyül az ünneplés hangulatába, mikor a főgymnasium uj épületének alapkövébe az emlék-okiratot teszik. Sárga pergamenre irják most is, messze jövendő nemzedékeknek szól az irás most is, mégis mint az őszi borongás megtöri a napsugarak fényét, ugy balaványirja el a mai nap örömét az a keseríí gondolat, hogy rövid két évtized előtt ugyanezen a helyen, ugyanilyen ünnepen támadt annyi reményünk és lelkesedéssel hozott annyi nehéz áldozatunk, a most újra kiemelkedő falak mellett, letört omladékokban hever. Két évtized előtt azt hittük, hogy legalább két évszázad forgó viszontagságaival állítjuk szemben erőnket és alkotásunkat, midőn 1878 október 22-én az uj gymnasium alapkövét letettük s a lelkesedést és ábrándokat nem ismerő teknika hamar lecáfolta reményeinket, mert a rozogává lett épület újból emelésének gondja, —jó szerencse, hogy nem minden terhe is, — majdnem ugyanazon férfiak, de kétségtelenül még ugyanazon nemzedék vállaira szakadt. Egy nagy és régi, de drágán megszerzett tanulság fog mindenkorra fŐződni ehhez a hatalmas középületünkhöz, hogy: az olcsó sokszor á legdrágább, hogy a fösvény kétszer költ. De nem akarunk panaszkodni és keseregni, mert az már nekünk nem használ; a baj meg van s mint ja, sors csapásaival küzdők, az önérzet felemelő tudatával tekintünk az újból kiemelkedő falakra, mert a míg idáig jutottunk, sokat csüggedtünk, sokat küzdöttünk és egy lelkes, fáradhatlan tanári kar sokat szenvedett. Esztergom közönségét sok és nagy megpróbáltatás érte már, de nagyobbak alig, mint a legutóbbi néhány év csapásai s mindennek dacára szívós életerővel küzd s ime, ma is a magyar kultúra oltáránál áll és arra hatalmas áldozatot helyez. Hála és elismerés a magyar kormánynak, mely vergődő helyzetünkben segítségünkre jött, hála a hercegprímásnak, aki mint minden kulturcélért, ezért is bőkezűen áldozott, hála a hazafias szent Benedek-rendnek, mely nemcsak szellemi erőit állítja a közintézet élére, de anyagi gondjainkon is könnyíteni sietett. Hála az összes jótevőknek, hála, a legbensőbb és legnagyobb hála a város polgárai összeségének, a mely lesújtott helyzetében, nehéz küzdelmeiben még mindig erősnek és áldozatkésznek bizonyul. Aláírják a történet írásnak szóló csengő, egyszerű szavakat a pergamenten, de azt nem lehet oda beírni, talán nem is lehet szavakkal leírni, hogy mily nehéz helyzetben és mily küzdelemmel súlyos sorsban volt az a polgárság akkkor, amikor azt a második levelet megpecsételte. A jövőbe tekintünk e napon és azon édes reménység érzete fog el, hogy most ezzel a második áldozattal minden bizonynyal a teljes megnyugváshoz jutottunk, hogy elvégre ezen első rendű közintézetünk, melynek országosan kitűnő hírnevet vívtak ki a tudomány szerény apostolai, ismét méltó otthonába jut. Nagy munka vár ugyan még a vezető férfiakra, de Isten segedelmével és erős akarattal semmi sem nehéz, — az ellenőrző építési bizottságban oly tapasztalt férfiak vannak, kiknek szakértelmébe teljes bizodalmát veti az egész közönség, a vállalat ifj. Eggenhofer József mérnök kezében oly tetterős, jeles férfiura van bizva a ki nemcsak ambícióját, de családjának régi jó hírnevét köti ennek az épületnek sikeréhez. Mához egy évre már a haza reménye, az ifjúság vidám zaja fogja betölteni a széles folyosókat, tágas termeket, melyeknek ma csak körvonalait látjuk s hisszük, hogy e nagy alkotás többé nem fogja megriasztani Esztergom polgárainak aggódó lelkiismeretét s a jövő nemzedékek gondtalanul fogják élvezni nemcsak közművelődésünk, de helyi közgazdaságunknak is mindenkor hatalmas tényezőjét. Lassan eloszlik a ború, a fájó emlék nem veti majd árnyát a jelenre s ők már csak hírből ismerik a mi nehéz küzdéseinket; de legyen is ugy s mire egyszer, valaha kiássák azt a pergamentet, legyen Esztergom ege derült, legyen ez a város virágzó nagy és erős. Mi olyanok voltunk, mint azok a jó apák, akik küzdenek, fáradoznak, nélkülöznek: csakhogy a fiuk — az uj generációk jövője biztos, virágzó legyen! Három alapkőletétel. — 1778 —1878.—1899. — Mióta a szent Benedek-rend, amely nemzeti életünkben mindég oly kiváló, előkelő és áldásos szerepet játszott, a helybeli főgimnázium vezetését minden időben kipróbált, szakavatott kezébe átvette, immár a harmadik gimnáziumi épület az, amelyikben működik. Az emlékezéseknek, a multakon való elmerengésnek is napja a mai s igy alkalomszerűnek tartjuk, ha ez alkalommal a két megelőző alapkő-letételi ünnep történetét röviden felemlítjük. 1778. Alapkőletétel 1778-ban. Az első épület, amelyben a bencések a tudomány és világosság tanainak hirdetését, az ifjúság nevelését megkezdették, a jelenlegi városi leányiskola volt, amelynek alapköve 1778-ban tétetett le. A Széchenyi György érsek által alapított gimnázium ugyanis az alatt a hetven év alatt, amig azt a jezsuiták tartották, a vízivárosi jezsuita-rezidenciában volt. A rend eltörlése után járult a királyi város tanácsa a királyi fiskus elé abbeli kérelmével, hogy a gimnázium helyeztessék át a kir. városba. Kérelmük nem mindjárt talált meghalgatásra, 1877. július 5-én jutottak csak abba a helyzetbe, hogy a város a helytartó tanácshoz felterjesztette a városháza mellett, a jelenlegi leányiskola helyén felépítendő gimnázium tervét és költségvetését, amely utóbbi 7071 frtra rúgott. Az épület a fund. stud. költségén épült, de a város ingyen szállította s annyiért adta az építési anyagot, amennyibe magának került. Igy a városra körülbelül 2071 frt esett. Az építést 1778. tavaszán kezdették el. A király kikötötte, „ügyeljenek, hogy jól építsenek"*) amit meg is kellett tenniök, (jobban mint utódaik) mert az épület ma — 121 év után is — majnem egészen jó karban van. Az ifjúság számára a tanhelyiségek 1879. november 7-ik napján nyiltak meg. Az épület a követelményeknek megfelelt. Az akkori körülményekhez képest a tantermek elég nagyok; volt külön auditórium szent beszédek és ünnepélyek tartására, sőt még a „carcer" sem hiányzott. A tornyot a város csináltatta, a kereszt aranyozásának s az őralap festésének költségeit a közönség adta össze. Ugyancsak közös adakozásból illesztették be az épület közepére a vörös márvány táblát, amelynek betűit Barbarino Antal saját költségén véste.**) Az emléktábla felirata a következő : D. O. M. HaeC Palestra AVgVitstae Thereslae Regls ApostoLICI MVuIflCa LIberaLItate, in CVrla Reglae hulus CIVTtatls Stlgonlensls eXsVrreXIt. A megnyitás napján az ifjúság sorakozva a Szent Ferenciek templomába vonult, minden osztály mellett a tanár s a menetet bezárta az igazgató a katechetával. Az ifjúság a templomba vonulás alatt énekeket zengett. Akkora öröm volt a szokatlan látványon, hogy a város kiözönlött az utcára.***) A» ünnepi szent misét a vicárius tartotta, a tanárok segédkezése mellett. Utánna az iskolába tértek vissza, ahol a rhethorika tanára beszédet mondott; buzdította az ifjakat erényre, tudományra. E helyiségbe költözött be a Bencés-rend az i8o8-tk évben, amikor a tanári karban már négy taggal volt képviselve. Az épület alapköve még szilárdan áll; igy csak azt tudjuk, hogy egy ódát is rejt magában, amelyet az intézet akkori igazgatója: Adány András világi pap szerzett. Az ódának befejezése a következő : Primus hoc lapis anno positus est, quo Bolarlae CaVsa Caesar pia fortier arIMa OpposVIt teLls Ölre BorVsse tVis. Az alapkő-letétel idején Battyáuy volt a hercegprímás, Sissay az alispán (vicecomes) s az épületet Kempelen építette, a világhírű sakk-automata feltalálója. *) Városi levéltár. 1777—7. fasc 27 m\ **) Vár. 1. 1777—7. fasc 27 nr. ***; Piwocolum 1 7 79.
