Esztergom és Vidéke, 1899
1899-09-14 / 74.szám
Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 74. szám. Csütörtök, szeptember 14. ESZTEKGOM es VIDÉKI AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET* HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért : DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Szécljenyi-tér, 330. széni. Kéziratot nem adunk vissza. Iparosaink érdekében. Esztergom, szeptember 12. Lapunk, amely az iparososztály érdekeinek megvédését, érvényre és előbbre való juthatását előmozdítani állandóan egyik legfőbb feladatának tartotta, mindég büszke volt helyi ipartestületünkre, amely e cél okos, tervszerű, komoly elérhetésén az utóbbi években ép annyi buzgó- sággal, mint hivatottsággal működött s pl. a nyugdíjintézmény felvetésével országos érdemeket szerzett, országos mozgalmat idézett elő. Az iparosvilág boldogulását, meg- érdemlett könnyebb existenciáját biztosítani hivatott tervezetek napirendre kerülnek az idei országos ipartestületi kongresszuson, amelyet körülbelül ugyancsak a mi ipartestületünk éber vezetője erőszakolt ki s ez alkalomból jelent meg s küldetett meg általa minden testvéregyesületnek az alábbi körlevél, amely oly meggyőző és reális, hogy minden kommentárt feleslegessé tesz. Hozzuk tehát egész terjedelmében : Tekintetes Elnökség ! A folyó évi július 27-én tartott országos értekezlet elhatározván az ipartestületek országos kongreszu- sának még ez évben leendő megtartását és ezt megelőzőleg még egy értekezlet egybehivását : bátor vagyok ez alkalmat arra használni fel, hogy az ipartörvény küszöbön álló módosítására vonatkozó szerény észrevételeimet tisztelettel előtérj eszszem. Mint harmincegy év óta önállóan működő iparosnak és mint az esztergomi iparosok bizalmából 1872. év óta megválasztott ipartársulati, később pedig ipartestületi elnöknek bőséges alkalmam volt ugyan az iparosok beléletének megfigyelésére és azon okok megismerésére, melyek a kézműiparnak és iparososztálynak oly nagy mértékű hanyatlását eredményezték, hogy ma már jóformán csak ezen ipar ten- gődéséről szólhatunk : még sem ér-' zem magamat hivatva és följogosítva arra, hogy az egész ipartörvény módosítására kiterjedő javaslattal álljak elő, mert tudom, hogy szerény tehetségem erre a nagy feladatra nem képesít. Úgy érzem azonban, hogy kötelességnek teszek eleget, midőn személyes tapasztalatokon alapuló egyéni véleményemet előadom olyan intézkedésre vonatkozólag, melyeket az uj ipartörvénybe felveendőknek tartok a végből, hogy a kézműipar és iparososztály hanyatlásának leglényegesebb okai elhárittassanak és ezzel az emelkedés és felvirágzás lehetősége biztosittassék. Jól tudom, hogy egyéni nézetem nem mindenben találkozik az iparosok többségének nézetével, kik kézműiparunk pusztulásának legfőbb okát a közös vámterületben, a mindinkább fejlődő gyáriparban és a fe- gyencipar versenyében vélik felta- találhatni és viszonyaink jobbra fordulását a jelzett akadályok ellenére lehetőnek nem is tartják. Magam is elismerem, hogy a fent- emlitett tényezők kis iparunk kedvezőtlen helyzetére tényleg nem csekély befolyással birnak ; de korántsem tartom azokat iparunk szomorú állapotának egyedüli és legigazibb okaiul, mert ha ez igy volna, akkor a jobb jövő reményéről is végkép le kellene mondanunk. Hogy pedig nem egyedül és nem főképpen az emlitett okokra vezethető vissza kézműiparunk hanyatlása, annak bizonyítására fölemlítem azt az ismert tényt, hogy nem egy oly iparág létezik, mely a jelzett tényezők egyike által sincs érintve, mégis a többivel együtt pusztul és hanyatlik feltartóztathathatlanul. Pedig egy vérszegény és életképesség nélküli ipar és iparosztály nemcsak a közvetlenül érdekelt iparosok baja és veszedelme, hanem általános, közgazdasági baj és hátrány az egész országra nézve. Szükséges tehát, hogy ipartörvényünk oly irányban nyerjen módosítást mely egy erős, egészséges és életképes iparos-osztály létesítésére és fenntartására vezet. Hogy ez elérhető legyen, arra nem kívántatik, hogy az iparos foglalkozásnak kivételes kedvezmények adassanak, hanem elég, ha az iparos osztály hivatása magaslatára emelkedik. Egy kellő értelmi és erkölcsi színvonalon álló, szakképzett iparos-osztály a fejlődő gyáripar mellett is megállhatja helyét s ezzel párhuzamosan haladva, egymást kiegészítve, mindkettő boldogulhat az ország közjavára. Most midőn oly kiváló tulajdonságokkal biró, éles látású és gyakorlati érzékű államférfiu került az iparügyek legfőbb intézésének élére, mint a jelenlegi kereskedelmi miniszter úr ő nagyméltósága, kiben teljes mértékben megbízhatunk, joggal várhatjuk és remélhetjük, hogy ipartörvényünk módosításánál a fenti irány kellő figyelemben és támogatásban fog részesülni. Ugyanis, hogy az előttem lebegő szempont kifejtéséhez közelebb lépjek, nézetem szerint az ipartörvény módosításánál fősulyt az iparosok szakképzésére és erkölcsi nevelésére kell fektetni. Ennek hiánya, vagy ki nem elégítő mértéke, mely az iparosok nagy részénél sajnosán tapasztalható, képezi bajaink kiváltképen való kútforrását. Érvényben álló ipartörvényünk minden iparosnak megadja a tanonc és segédmunkás tartásának jogát. De mit tanuljon a tanonc, vagy munkás oly iparosnál, ki maga is alig bír annyi szakképzettséggel, mint amennyit egy jóravaló tanonctól is megkívánhatunk ? Az ily fogyatékos képzettséggel biró iparosok száma pedig, sajnos, éppen nem csekély. Ügy az 1872., mint az 1884. évi ipar- [ törvény lehetővé tette, hogy önálló iparosokká legyenek s tanoncokat és ' segédmunkásokat tarthassanak oly fiatal korú iparosok, kiknek éretlen koruknál s ezzel együtt járó értelmi és erkölcsi kiforratlan voltuknál fogva még néhány évet segédi minőségben kellett volna eltölteni, hogy szakbeli ismereteit gyarapítsák, elégséges szakképzettségre és a fegyelem hatása alatt kellőkép kifejlett erkölcsi érzületre tegyenek szert, hogy azután mint önálló iparosok tanoncaikat és munkásaikat úgy az ipari szakmunka, mint az erkölcsi fegyelmezés és nevelés terén öntudatosan vezetni és képezni tudják ; mert csak engedelmes, szorgalmas és jó erkölcsű tanoncból válhatik jóravaló segédmunkás és ugyanily tulajdonságokkal biró segédmunkás- ; ból oly önnálló iparos, aki hivatásának megfelelni, választott iparában mindinkább tökéletesedni, magának ás családjának jólétet és becsülést biztosítani, a társadalomnak pedig hasznos tagjává lenni képes. , Ezen cél érdekében szükségesnek vélem az ipartestületek hatáskörének kibővítését oly mértékben, hogy az iparosok testületi beléletére, továbbá a munkaadók, munkások és tanoncok közt fölmerülő panaszokra vonatkozó összes ügyek elintézése az ipartestületekre ruháztassék, mert ezen ügyekben igazságos, méltányos és a gyakorlati szükségleteknek megfelelő intézkedés csak úgy I várható, ha olyanok kezébe tétetik le ez a jog, kik a törvény rendelkezéseinek elméleti ismeretén kívül gyakorlati szakismerettel és tapasztalattal is birnak. Iparosaink nem ^ csekély sérelme és panasza ugyanis a jelenlegi állapotok ellen arra ve- J zethető vissza, hogy az ügyeikben : intézkedő hatóságok ipari szakismeretek híján a gyakorlati felfogásnak [ és igazságérzetnek meg nem felelő I etintézésben részesítik az eléjük kerülő vitás kérdéseket. 1 Az ipartestületek hatáskörének ilyetén kiterjesztése különösenQa ta- noncügyek tekintetében lenne célszerű és üdvös hatású. Általános a panasz iparosaink körében, hogy tanoncaikkal nem birnak, hiányzik bennük a kötelességérzet, engedelmesség és jó erkölcs. Ennek oka pedig, ha nem is egészen túlnyomó részben mégis abban található, • hogy az iparos nem rendelkezik igazán hathatós eszközökkel kötelességtudatlan és engedetlen tanoncai fegyelmezésére és, megbüntetésére. Az ismert házi fenyíték a lazább erkölcsi érzésű ta- noncokkal szemben többnyire hatástalan marad. Részemről igen üdvös hatást remélnék a törvény oly intézkedésétől, mely az ipartestületeknek megengedné, hogy a kötelességszegő tanoncokat tanítási idejüknek, a kihágás súlyához mért arányban, három hónaptól — egy évig terjedhető meghosszabbításával fenyithessék. Azt hiszem, hogy már a szabály felállítása, a tanulási idő meghosszabbításának lehetősége magában véve is jelentéke?iy fékező és fegyelmező hatást gyakorolna a tanoncokra. Ily módon kellő erkölcsi fegyelmezettségül és szakmájukban jobban kiképzett elemekből alakulna az iparos segédmunkások osztálya. Ezen minőségben pedig legalább négy évig kellene a segédnek szakba vágó munkával foglalkoznia s ezt hitelesen igazolni, mielőtt önálló iparűzésre jogot nyerne. Ugyanazon okok teszik ezt kívánatossá, melyeket a tanoncokra nézve kifejtettem : tudniillik a szakban való tökéletesebb kiképzés és az erkölcsi érzület kifejtése és megszilárditása. Ily előképzés után önállóságra lépett iparosoktól lehet elvárni s alaposan remélni, hogy hivatásuk öntudatától át lesznek hatva, a testületi életre előkészitve és kiképezve; erkölcsi érzületük fejlettségénél fogva az egyetértés és szolidaritás érzését ápolni fogják s ennek segitségével képesek lesznek megvalósítani oly célokat és intézményeket, melyek az egész iparos-osztály egészséges és életerős fejlődését nagy mértékben előmozdítani hivatvák, minők pld. a hitelszövetkezetek, bevásárlási és elárusitási szövetkezetek, közös vállalkozások stb. Jelen állapotaink mellett az ily célokra való törekvés meddő kísérletezés és többnyire kárba veszett fáradtság, mert hiányzik az életadó szellem, az egyetértés és összetar- tozandóság érzete, az érdekközösség öntudata, mely erkölcsi tényezőket kellő előkészítős és kiképzés adhat csak meg az iparos-osztálynak. Félrendszabályokkal, kuruzsló szerekkel a kóros állapotban siny.
