Esztergom és Vidéke, 1899
1899-09-03 / 71.szám
zelését behozta osztályán. Természetesen álmában sem jutott volna eszébe jenkinek, hogy az illető hálából azért, mert a kényszerzubbonyt a leltárból kitörülte, amiért lehetségessé tette, hogy a borzalmas magánzárkák zárjai berozsdásodhassanak, amiért két év alatt több mint száz ápolónőt változtatott, csak hogy egy öngyilkossági mániában szenvedő betegét életben tarthassa : senki sem gondolta, hogy mindezért harmincévi szolgálata után nyilványosan megbélyegezni próbálják. Aki azonban fáradtságot vesz magának, hogy a bosszúért lihegők kórusával való zengés helyett legnagyobb elmegyógyitó intézetünk egyik, pl. legutóbbi kimutatását tanulmányozza, az örvendetesebb és jobb meggyőződésre fog térni. Jóllehet, hogy ez az intézet eredetileg csak ötszáz betegre alapíttatott és ma több, mint ezer beteget fogad magába: egészségügyi viszonyai folytonosan kedvezőbbekké válnak. A halandóság, amely azelőtt 23—24 százalékra rúgott, a legutóbbi évben valamivel 11 percentnél többre szállott vissza. A tüdővész, amely ezelőtt valósággal megtizedelte a betegek létszámát, feltűnően megkevesbedett ; az ezelőtti átlagos 80 ily halálesettel szemben, a legutóbbi évben csak 12 tüdővészes halálozás fordult elő. És bár mindez pénzbe kerül — a jó higiénia tudvalevőleg eminens pénzkérdés — semmi nyoma sincs laza gazdálkodásnak. Mert amig a főváros kórházaiban a napi ápolási dij átlag 1 frt 10 kr, a lipótmezei tébolydában csak 86 kr. És az intézet irányában megnyilatkozó nagy bizalmat talán semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy évi bevépattan és bent van a modern nagy lányok tündérkertjében . . . Ezt azonban még egyéb fontos virágnyilási processzusok előzik meg. Ellike búskomor lesz, hamvas rózsás arca lassan elveszti a szinét, szótlan, merengő betegnek érzi magát s nem tudja, hol fáj, mi fáj. Észreveszi, hogy a galambok csókolóznak az eszterhéj fő lőtt, amire fülig elpirul s a szive nagyot dobban ... És egyszer csak ébred, hogy vissza tud emlékezni nyugtalan álma tárgyára, egy ismeretlen, fehérarcú legényke volt, egy soha nem látott, kedves legényke, aranyfürtökkel, kék szemekkel, nyúlánk, kedves és monokli volt a szemén. S nem tudja, hogy ez az első álmok tündér-ideálja, csak azt tudja, azt érzi rejtve, titokban, hogy ennek a soha nem látott álomalaknak egyszer föl kell tűnnie az utcán az ablakok alatt, vagy majd az első bálban s el kell jönni hozzájok . . . Elkezdte már is várni, elkezdte már is keresni, de nem sok türelemmel, ugy hogy Ellike már most szenvedett is, olyan sápadt, mint a fal s az aggódó mama egyszer igy szólt apához : -— Te, ennek a gyereknek valami baja van. A papa ezt mondta: — Hivass orvost ! Mert Ellike épen nem tudta megmonteleí ápolási dijakban ma már meghaladják a százezer forintot. És mindez adatok nincsenek semmiféle titkos dossier-be rejtve, hanem megtekinthetők a belügyminisztérium nyilvános kimutatásában. De. aki nem bizik a türelmes papírban, annak lehetséges a helyszínén is meggyőződést szerezni, vájjon az utóbbi években nem létesültek-e elmebeteg-osztályok Egerben, Gyöngyösön, Nyitrán, Kaposváron, Szegzárdon és Pozsonyban és egy nagyszabású, a >no restraint* modern előhaladásának megfelelő falusi kolónia nincs e a megvalósulás küszöbén s hogy mindez alkotás létesítésénél a most megrágalmazott férfiú csendben és buzgón nem müködött-e közre ? Hálátlan feladat lehet elismerni érdemeit valakinek, akit már nem tartanak *Y homme du jour«-nak. De meg kell történie, mert ha minden eredményt elfeledünk és letagadunk, amiért valaki becsülettel, sokat fáradott, mi fogja a nehéz munka férfiak a további hálátlan és veszélyes szolgálatra ösztönözni ? Mikor a mult évben a porosz képviselőházban egyes képviselők, akik bizonnyára még sohasem lépték át egy elmegyógyitó-intézet küszöbét, az elmegyógyitó orvosokat gúnynyal és megvetéssel illették, a kormány képviselője kötelességének tartotta, hogy a rágalmakat a megtámadott orvosok iránt kifejezett elismeréssel és nagyrabecsüléssel ellensúlyozva. Mi még csak az első stádiumig értünk el, (Ezt junisban történt. Szerk.) mégis szükséges, hogy e közvélemény az igazságtalan előítéletek alol emancipálja magát, hogy emberileg érezzen nemcsak a betegekkel, akik ma már nem senyvednek magánzárkákban, hanem dani! mi fáj, hol fáj? — Majd megmondja az orvos. Miután Ellikét a doktor bácsi megvizsgálta, a szenvedő kis pácienst magára hagyták s hosszasan tanácskoztak odabent. A papa és mama teljesen megnyugodtak, ez érthető, de annál megmagyarázhatlanabb volt, hogy Ellike is hirtelen megnyugodott, olyan kedve támadt, mintha nem is Ellike lett volna. A mama édes örömmel vonta magához Ellike fejecskéjét: — Jobban vagy, kicsikém ? Egyszerre szomorú lett a bájos gyermek arca. — Nem — felelt igen nagyot sóhajtva. — Nem ? — szólt a mama inkább csodálkozva, mint megijedve. Miért vagy mégis derűsebb, kis angyalom ? Ellike föltekintett anyjára. Az érintetlen ártatlanság fénye szóródott szemeibői, amint monda: — Azért, mert hallottam ám az ajtóból, mit mondott ám az orvos ur a papának. Oh, az engem igen megnyugtatott. — Mit mondott hát ? — Azt mondta, majd jobban lesz az a kis lány, ha férjhez megy ... Ah, hisz ez a virág már kinyílott. Ellike már — nagy leány. Békén" Antal. nyugodtan, kötelék nélkül lesznek ápolva ágyaikban, de az orvosokkal is, akik branche-a bizonyosan nem a legjobb succrescenciát fogja mutatni, ha legjelesebbjei a félrevezetett közvélemény által megrágalmazva és elitélve lesznek.* Mindehhez nem kell kommentár. Gondolkozásra, emberismeret-gyűjtésre azonban alkalmas a téma nagyon. A világ nem változik ; Szemmelveisz nagyságát is felismerték, amikor már nem volt . . . Memor. Meteorológiai megfigyelések a Dobogókon. Irta: HÉJAS ENDRE, kir. meteor, int. adjunktus. — Befejező közlemény. — Miként az egyes leolvasásoknál is a hőmérséklet rendszerint alacsonyabb Dobogókőn, mint Budapesten, úgy a szélső értékeknél is a maximum rendszerint nem megy oly magasra a Dobogókőn, mint Budapesten ; minimum pedig rendszerint mélyebbre sülyed a Dobogókőn, mint Budapesten ; mig azonban a maximumokból nyert évi közepes érték 3-6 C.°-al kisebb a Dobogókőn, mint Budapesten, addig a minimumokból nyert közepes érték már csak 2-8 C.°-al kisebb az előbbi helyen, mint az utóbbi helyen. E két számadat egyúttal az évi közepes ingadozás természetére nézve is felvilágosítást ad. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy itt nem a valóságos, hanem csak a terminus leolvasásokban (7, 2, 9 óra) nyert szélső értékekről van szó. Áttérve ezek után rendre a többi meteorológiai elemekre, a páranyomás (a levegő abszolút nedvessége) rendszerint kisebb a Dobogókőn, mint Budapesten, a mi az alacsonyabb hőmérséklettel függ össze, mig a relatív nedvesség már rendesen nagyobb az előbbi helyen, mint az utóbbin. Számokban kifejezve, a páranyomás 12 havi átlagos értéke 7*0 mm. volt a Dobogókőn (0-4 mm.-el kisebb, mint Budapesten), a relativ nedvesség pedig 8-2°/ 0 (8%-al nagyobb, mint Budapesten). A páranyomásban legnagyobb volt az eltérés májusban (rí mm.-el kisebb, mint Budapesten), a relativ nedvességben pedig szeptemberben (2'2%-al nagyobb, mint Budapesten. Egyébként a páranyomás és a relativ nedvesség havi középértékei a Dobogókőn a következők: 1898. máj. jun. jul. . Páranyomás . . 8*3 100 9*6 » » . . > aug. szept. okt. 10-9 97 8-i » > . . > nov. dec. 6*0 4.2 mm. 1898. máj. jun. jul. Relativ nedvesség > 78 77 74 » > > aug. szept. okt. 69 74 96 » > > nov. dec. > 89 90 % 1899. jan. febr. márc. Páranyomás . . 4'i 3.8 4*0 i > > ápr. év 5-8 7-0 mm. 1899.jan febr. márc. Relativ nedvesség » 90 86 80 > > » ápr. év 76 82 o/ o A mi a felhőzetet illeti, egy évi megfigyelés arról tanúskodik, hogy a borultság a Dobogóhőn rendszerint nagyobbfokű, mint Budapesten és pedig a 10-es skála szerint (a hol o egészen derült, 10 egészen borult 1 ), 12 havi átlagban V2 fokozattal volt nagyobb a borultság a Dobogókőn. Legnagyobb volt az eltérés júliusban, a mikor havi átlagban 2-0 fokozattal volt nagyobb a borultság a Dobogókőn és legkisebb novemberben, a mikor 0.6 fokozattal volt kisebb a borultság, mint Budapesten. Általában tavaszszal s még inkább nyáron Budapesthez viszonyítva, jóval borultabb a Dobogókő, mint őszszel és télen. A borultság 12 havi átlagos foka 6*6 volt a Dobogókőn, vagyis több, mint félig borult. A felhőzet évi menete a Dobogókőn a következő : 1898. máj. jun. jul. aug. szept. okt. nov. dec. 7-0 7-3 66 48 5-4 6-9 6-8 6-5 1899. jan. febr. márc. ápr. Év " m 6-8 7-1 6-3 7-9 6-6 A szél erőssége a 10 es skála szerint becsülve (a hol 1 a gyenge szellő és 10 a képzelhető legerősebb orkán, az utóbbi nálunk egyáltalán nem fordult elő, 8-as a legerősebb orkánunk) 12 havi átlagban 3-1 a Dobogókőn, i'7-el nagyobb mint Budapesten. Legszélesebb hónapok voltak a február és március (havi átlag 36) s legcsendesebb az október (havi átlag 2*4). Hogy a szél' erőssége jóval nagyobbfokú a Dobogókőn mint Budapesten, az a Dobogókő jóval szabadabb fekvésében leli magyarázatát. Erre mutat az észlelt szélcsendek rendkívül eltérő volta is a két helyen, mert mig az év 365 napján napi 3 észlelés folytán nyert 1095 szélmegfígyelési esetből Budapesten 333 a szélcsend, addig a Dobogókőn csupán 29 esetben észlelt a megpgyelő szélcsendet. A budapesti észlelőhely a várhegy északi oldalán a déli negyedből jövő szelektől úgyszólván teljesen el van zárva, innen van az abnormisan sok szélcsend Budapesten. Másfelől ismét, mig a Dobogókőn az év folyamán 79 észlelési terminusban fordult elő szélvihar (5 ősnél erősebb szél), addig Budapesten mindössze 12-szer jegyeztek szélvihart. A szélerősség a Dobogókőn a következő évi menetet mutatja: 1898. máj. jun. jul. aug. szept. okt. nov. dec. 3-0 27 3-0 2-8 2-9 2-43-2 3-3 1899. jan. feb. márc. ápr. Év 3*3 3*6 3'6 3*3 3'* A mi a szélirányokat illeti, 12 havi megfigyelés arról tanúskodik, hogy a Dobogókőn az északi és a déli szél az uralkodó, ezekből az irányokból a szél körülbelől egyenlő gyakran fuj; ezen dominá ó szélirányok után már jóval kisebbfokú gyakoriság mellett rendre következnek : az északnyugoti, a nyugoti, délnyugoti, a délkeleti, a keleti és az északkeleti szél. Az utóbbi két szélirány a Dobogókőn a legritkább. Ha a szélirányokkal egybevetjük a budapesti szélirányokat, meglepő eltérést találunk, a mely főleg abban nyilvánul, hogy Budapesten egyedül domináló szélirány az északnyugati volt a szóban íorgó 12 hó alatt, e mellett az Összes többi szélirányok eltörpülünk, legközelebb áll ehhez gyakoriság a nyugati szél, mig legritkább a tiszta északi szél. Az uralkodó irányok ezen nagyfokú eltérése a két, aránylag közel fekvő megfigyelő állomáson, mindenesetre első sorban a helyi viszonyokban találja magyarázatát. Egyébiránt a szélirányok az egyes hónapokban a következőleg oszlottak meg a Dobogókőn:
