Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-17 / 66.szám

ESZTERGOM es TIDIKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — ül. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MÜNKAGSY KÁIrMÁN Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: (nova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. száin. Kéziratot nem adunk vissza, i-^­A garami hajómalmok. Esztergom, augusztus 16. Mozog a garami molnárság. Egy memorandumon dolgozik, amelyet vármegyénk törvényhatóságához is benyújt. E körülmény talán megin­dokolja, hogy előzetesen is foglal­kozzunk ügyükkel. A Garam folyón levő hajómalmok különböznek a dunai hajómalmok­tól, mert mig ezek csupán kis- és nagyhajóval (völgyhajó és házhajóval) valamint alulcsapott vizi lapátos ke­rékkel vannak ellátva, nem számítva a belső berendezést (malommüvet) és a folyó medrébe való lehorgony­zást — addig a garami hajómalmok mesterséges építményekkel (vizimü­vekkel) birnak,' tehát a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. óta nem is hajómalmok s engedélyezésük az eddigi gyakorlatban a rendes enge­délyezési eljárás során történik (az 1885. évi XXIII. t.-c. 156—183. §§. és a törvény végrehajtása tárgyá­ban kiadott 55689/85. sz. A. R. 3—25. §§-ai alapján mig a dunai hajómalmok rendtartását az 1888. évi 33477' számú volt közmunka­és közlekedésügyi miniszteri rendelet szabályozza. Az 1580/89. etn. sz. miniszteri rendelet a hajómalmi ügyeket egyébként a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utalja. 1 A garami hajómalmok kivétel nélkül mind egy őrlőkővel ellátott vizi őrlőmalmok. A nagy hajón van a malombe­rendezés ; a nagy- és kishajón fek­szik az'alcsapott lapátos vizi kerék gerendelye ; a kis hajó tehát csupán a gerendely alátámasztására szolgál. A két hajó gerendákkal van egy­máshoz kötve s viszont a parthoz gerendákkal és láncokkal. Maga a kezelőhíd is összeköttetés. A dunai malmoknál a viznek kismérvű duzzasztása és tererése csupán a hajók teste és néha egyes a viz felszínén alkalmazott deszkák által történik, mert a szükséges haj­tóerőt a nagymennyiségű víztömeg­ben rejlő eleven erő (természetes erő) adja; a Garam folyón ilyen nagymennyiségű viz nem állván rendelkezésre, a malmok tehát a nagyobb hajtóerő nyerése céljából szorító gátakkal (duzzasztó-gátak, fenék-gátak) vannak ellátva. A szorító gátak két részből álla­nak és pedig kis- és nagy szorító­gátakból. A kis szorítógát a mederbe van elhelyezve körülbelül 45 fokú szög alatt a part és a nagy hajó között. Rendszerint bakokból szerkesztik s a duzzasztott viz szinét jóval tulha­haladja, sőt koronája sok esetben a partok magasságával szinel. A nagy szorítógát elrendezése és szerkezete "más, t. i. a kishajót és az átellenes partot köti össze ; tehát a kis szorító gát által nem érintett folyómedret egész szélességében el­foglalja — és szintén körülbelül 45 fokú szög alatt hajlik a parthoz a vízfolyás irányában. Ez a mederbe vert karók közötti rőzsefonásból van. Az .Esztergom és Vidéke" tárcája, Egy kis tévedés. Dalok. /. Mint az erdei madárnak, Dalos az én kedvem. A mióta kék szemedbe Beletekintettem. Annyi édes üdvösséget ^ Találtam én ottan ! El se tudnám mondani tán, Ha csak nem dalokban. II. Rég nem imádkoztam A miért nem jött önként, Azért nem tevém. Ma reád gondoltam. És e gondolatban Imádkoztam én. Édes jelenség te, A kihez a lelkem Imádkozni jár l Ki vagy te énnékem, Ki leszel te nékem, Ha gondolatimnak Temploma vagy már f I Csákány Sándor. (A harmincéves találkozás epizódja.) — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Máté Lajos káplán egész éven át szor­galmasan és fáradságot nem ismerve dolgozik. Főgondját a nép szellemi és anyagi jólétének emelése képezi. Van is a falujában elég tenni való. A folytonos munkálkodásban a termé­szettől gyengécske szervezettel megaján­dékozott teste kimerült és fizikai • ereje teljesen megtagadta a szolgálatot. Üdü­lést kellett keresnie és jó principálisa nem volt fukar az üdülésre szükséges szabadságidő engedélyezésében. Kapott négy egész hetet; egy hónap alatt göm­bölyűre lehet hizni. Egy szép napon útra is kelt és úgy intézte útját, hogy Esztergomba ép az nap érkezett, a melyen városunk har­minc év előtti abituriensei tartották em­lékezetes találkozójukat. Rendes szokása szerint a szemináriumban szokott tanyát ütni, hol a vendégszerető professzor urak mindig szivesen látták egykori — alig három év előtti — törekvő tanitványu­kat. A jelen alkalommal is első dolga volt a szemináriumban szállást kérni. Adtak volna szivesen a jó tanár urak, de a vendégszobák már »harmincévesek« által voltak elfoglalva. Csakis a beteg­szobában volt még hely, a melynek ez­úttal nem volt lakója. Ez egy jó nagy tágas terem, az ágyak szép sorjában állanak egymás mellett. Ilyen szerkezetű hajómalmok a Garam folyó alsó szakaszán vannak és pedig Bars- és Esztergom várme­gyék területén Tolmács községtől egészen Garam-Kövesdig, vagyis a — Itt is jó lesz, — gondolta Máté úr és gyors körültekintéssel kiszemelt magának egy ágyat, hol napi fáradal­mait pihenni fogja. Ezután pedig elment, hogy apró-cseprő dolgait elvégezze. Itt is, ott is vesz valamit: fütyülős lovat az öcsikének, sirni tudó babát a hugocskának. Majd megörülnek Lajos bátyjuknak, de még inkább a játékszereknek, ha majd ott­hon, titokzatosan fölnyitja a nagy bő­röndöt és vigyázva emelgeti, göngyöl­geti ki belőle egyenkint a babát, a lovat: — Ez az Annuskáé, ez a Józsikáé ! Szeretetük pedig Lajos bátyjuk iránt mindenesetre hatványozott mértékben fog emelkedni. Majd pedig a principális üdvözletét adta át a jó ismerősöknek, a levelet pedig, melyet a »találkozóknakc hozott tőle, szintén átadta. Szegény principális, jó maga is »harmincéves,* nem jöhetett el, mentegeti magát: podagrás a lába. Biz az elfogadható mentség. Lassacskán eltelt az idő s ő — hiven a jó falusi szokáshoz — korán tért nyu­godni. Első, édes álmából ajtónyikorgás éb­resztette fel. Az ajtón egy alak jött be, az egyetlen álmosan pislogó mécs vilá­gánál a jövevény arcát nem ismerhette fel, csak azt látta, hogy testét papi öl­töny földi. Bizonnyal ez is »találkozó* — gondolta, a következő percben pedig ismét mélyen aludt. Garam folyónak a Duna folyamba való beömléseig. Tolmács-községtől fölfelé a mal­mok már — a nagyobb esésre való tekintettel — külön malomárokra vannak ugyan fogva, de duzzasztó­müveik szerkezete és elrendezése a hajómalmok szorítógátjaival egyezik. A szóban forgó malmok száma megközelíti a 100-at. Keletkezésük a messze múltba nyúlik vissza, Nagy vidék érdekeit volnánk hi­vatva szolgálni : de nagy mérvűek azok a károk is, melyeket okoznak. A garami hajómalmok szorító­gátjai nem egyebek, mint hatósági engedély, vagy régi jog alapján fennálló terelő sarkantyúk a folyó medrébe építve, melyek folyószabá­lyozási szempontból nem volnának engedélyezhetők. Ezek a folyó sod­rát mindenkor a vizikerék felé —, tehát az átellenes part felé terelik. Hogy nagymérvűek az ezen gá­tak következtében beállott partron­gálások és meder-elfajulások, arról az egész vidék tanúskodik. A hatóság nem rendelkezik a Az a bizonyos ur pedig tovább ha­ladt, egész a szoba másik végére, ott kényelembe helyezte magát, végignyúlt az ágyon és követte Máté példáját. A sors mostohasága folytán Máté nyugalma ismét nem tartott soká. Az éjféli órákban ugyanis kivülről jövő erős hangok ébresztették fel őt. Alig nyitotta fel szemeit, a szoba ajtaja egy erélyes lökéstől hirtelen kitárult és a szobába két ur lépett be, kik fesztelenül és jó­kedvűen, no meg elég zajosan diskurál­tak. Máté felemelkedett kissé, hogy meg­nézze, vájjon kik e késői vendégek. Kémszemléje eredményeképen konstatál­hatjuk, hogy egy civil úr, meg egy pap volt. Midőn erről egy szempillantás alatt meggyőződött, visszadőlt fekvő he­lyére. A két úr azonban véletlenül megpil­lantotta az ágyon mozgó alakot és za­jos, diadalmas rivalgással Mátéhoz siettek. — Itt vagy hát, vén bűnös ! — szólt az egyik, mély öblös hangján — hát illik megszökni ? — Minket otthagysz, te meg itt hor­tyogsz ? — kontráz a másik és minden további késedelem nélkül, mintegy ve­zényszóra, elkezdték Mátét egyetértőleg gyomrozni, a nyakát szorongatni. Máté erélyesen tiltakozott kezeivel s lábaival, majd pedig szóhoz jutott: — De az Istenért, uraim ! megakar­nak ölni ? Talán tévedni méltóztatik ; én az X.-i kápláft vagyok . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom