Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-30 / 61.szám

a megtelt plébániatemplomban, itt is alig maradt szem szárazon. Hát még mikor feltették a legszomorúbb kocsira a koporsót ! Hogy sirt az egész utca, amikor megpillantotta elől a fehér párnán a mirtuskoszorút, amelyet ifjabb Szlávy István, Fekete Géza és Brenner Károly vittek. A koporsót a kocsira a kereskedő világ ifjabb tagjai emelték, a koszorúknak két kocsi kellett. A kis halott utolsó útját lobogó fáklyalángokkal megvilágitották (frakkban, fehér keztyüben) : Erős Soma, Szlávy Elemér, ifjabb Reviczky Gábor, Kabina Sándor, Berán Károly, Schleiffer Mát/át, Berényi Zoltán és Szilárd Béla. A gyászoló család után pedig az elhunyt barátnéi következtek. Párban, fehérruhában,mint előttünk letört rózsakoszorújokból a bimbó.könnyezve haladtak: Szecskay Margit, Csukás Etelka, Hajas Olga, Csukás Erzsi, Fáy Rózsika, Mezey Margit, Magos Mariska, Hamar Ilonka, Magurányi Olga, Magos Erzsike, Geiger Ilonka, Szecskay Valéria, Mezey Ilonka és Matyasovszky Ilonka. Es utánuk a sok-sok fekete ruha. Odakünn azután — ragyogó napsugárban — elnyelte a fekete föld a fehér koszorút a fehér halottal. Isten vele, Isten vele ! . . . Temérdek virág hervadt el véle. Koszorúba szőve borultak köréje. Mindenek előtt mélyen sújtott szüleié. Majd a következők e felirásokkal: Szeretett testvérüknek — Lujza és Ödön. Felejthetetlen kis Margitkánknak — Mancika és Feri. Drága Margitjuknak — Károly és Lacika. Margitkának — Nagymama. Margitkának — Győző és Szeréna. Utolsó üdvözlet — Legény nénitől. Szeretett kedves Margitkának — a váci rokonok. Felejthetetlen Margitkánknak — szerető barátnői. Auf Wiederschen. Margitkának — Manci és Ilus. Grósz Margitka. Rokoni szeretetük jeléül — Bleszl Ferenc és családja. Szecskay Kornél és családja. Margitkának — Egy pesti. Mély részvéte jeléül — Frey Ferencné és családja. Szeretett ; Margitkának — Pfalcz család. Mattyasovszky Ödön. Acsayné. Margitkának — Kaán Károly és neje. Tisztelete jeléül — a személyzet. Másfél órával egy másik temetés folyt le ; ez a Buda-utcán. A Schönbeck-család, városunk e nagyrabecsült patricus-családjának egyik tagja felett hangzott el a »Circum dederum.t Schönbeck Júlia temetésén is nagy és előkelő közönség jeknt meg, hogy utolsó Isten hozzád-ot mondjon annak, akinek élete szenvedés volt a bölcsőtől a sírig s odalenn a gyógyulás várta. Két halott egy napon, az egyik ifjúságában az életet vágyó; a másik megtörve a betegségtől, elaggodva, csak a halált sóvárgó. Most már egyformák. — Dübörögnek az ágyúk. Két nap óta reggelenkint mintha mindég ünnepre ébrednénk. Hajnaltól kezdve távoli, de gyakori mozsárlövéshez hasonló puskalövések hallatszanak s eltartatnak egész 9 óráig. A túlsó járásban gyakorló tüzérek ágyaiból származnak azok s még vagy három hétig fogják megreszkettetni a levegőt. A tüzérség külömben Bart, Szölgyén, Kéménd és Kéty községekbe 26-án érkezett meg s ugyanazon napon tartották meg Szölgyén községházánál a kárbecslési tárgyalást, amelyen az érdekek községek elöljárósága, Wimmer Kálmán kétyi és Vancsó Gyula szölgyéni primásuradalmi intézők s két tüzérkapitány volt jelen. Végigjárták a határakat, a jegyzőkönyveket a barti jegyzői irodában vették íel. — Elrepült angyalka. Sok, sok angyalka kell az Istennek. Egyet ismét magához vett, nem ugyan közülünk, de olyat, akinek bölcsője itt ringott. A hozzátartozóknak ilyenkor vajmi nehéz a Magasságbeli akaratát megérteni; ezért nagy és mélységes ezúttal is a szülők bánata. De nagy a részvét városunkban is, hisz a gyászbaborult család sok évig társas életünk előkelő, közkedvelt tagja volt. A kis Ilonkát agyhártyalob ölte meg Szilágy-somlyón, ahova édes anyja, férje szüleihez, üdülni vitte. A többit megmondják e szomorú sorok: Dr. György Ernőd cs. és kir. ezredorvos és neje szül. revisnyei Reviczky Gizella fájó szivvel tudatják, hogy egyetlen szeretett leányuk Ilus élete harmadik évében, folyó hó 25-én rövid szenvedés után elhunyt. A korán jobblétre szenderült kedves halott hült tetemei folyó hó 26-án d. u. 5 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint fognak örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Szilágy-Somlyó, 1899. július hó 25. — Villamos vasút. Mint már jeleztük, f. hó 26-án volt a kereskedelmi minisztériumban tervezett közúti vasutunk engedélyezési tárgyalása, melynél a vármegye részéről Andrássy János alispán, Vajda Géza kir. főmérnök, a város részéről Kollár Károly g. t., dr. Földváry Tiefenthal mérnök és Frey Ferenc orsz. kép. vettek részt. A tárgyalás elnöke Mándy Lajos min. tanácsos volt; kivüle ott voltak : dr. Stettina József osztálytanácsos és Halászy László segédtitkár. Bevezetésül nagy meglepetés érte az érdekeltség küldötteit, mert az elnöklő min. tanácsos jelezte, amit a közigazgatási bejárás alkalmával a ministeri kiküldöttek meg nem tettek, hogy a tervezett vasutat azért, mert több község határát köti össze és mert teherszállítással is foglalkoznék, nem tekintheti közúti vasútnak és a kormány ezen vasutat, csak mint helyi érdekűt hajlandó engedélyezni. Ez irányban megindult beható eszmecsere után ezen elvi kérdés függőben tartásával, letárgyalták a tervezetet h. é, vasutként s ugy látszik ilyennek nem is volnának nagyobb akadályai. A h. é. és a közúti vasút közti lényeges külömbség, hogy ez utóbbit csupán a város engedélyezi, mig az előbbinél csak meghallgattatik, de döntő engedélye nittcsen. Következménye ezen különbségnek az is, hogy az átháramlás nem a város, de törvény értelmében 90 év leteltével az állam javára esik, ami tekintettel a világítási telepre — különböző és nehéz komplikációkat szül. A kérdés most ugy áll, hogy kívánja-e a város ezen tervet, mint h. érdekű vasutat megvalósitatni engedni, vagy a közúti jellegühöz ragaszkodik. Ez utóbbi álláspont a vasút elejtésével egyértelmű. Az építési tőke 800000 frtban irányoztatott elő és a törzsrészvények kibocsátási ára j8frtban állapíttatott meg. A kiküldöttek észrevételeire a vállalkozó kijelentette, hogy két jelentékeny iparvállalat akar ezen vonal mentére telepíteni s igy a törzsrészvényeket ezek készek biztosítani. Az értekezlet este 8 óráig eltartott. Az értekezleten résztvett munkatársunk legközelebb bővebben fogja a kérdést lapunkban tárgyalni. —- Vizsgálat a jyárosi elemi iskolákban. Dr. Mátray~Yerenc vármegyei tiszti főorvos ma reggel kezdte meg a ivárosi elemi iskolák helyiségeinek mngvizsgálasát, amivel a közigazgatási bizottság bizta meg. Nagyon jól tudjuk, hogy amily kitűnő ez iskolák szellemi vezetése, helyiségei higiénikus és paedagógiai szempontból ép oly kevéssé megfelelők. Előre sejthetjük a lelkiismeretes és komoly szakvizsgálat eredményét, nem jelenthetvén az egyebet, mint új költséget a városnak. — A rendőrirnokválasztás. A megüresedett rendőrirnoki állásra, a pályázati határidő lejártáig, hat kérvény érkezett, u. m. Pach József rendőrirnoké, Jambrik István joghallgató, rendőrségi alkalmazotté, Fekete Géza joghallgató, városházi alkalmazotté, Eggenhoffer Ferencé, Polczer István volt dijnokokké s Huszty Tamás volt csendőré. Ezek az esetleg megüresedő rendőrirnoki állásra is pályáznak. A kandidáló bizottsága a vármegyeházán ma megtette jelölését, amelynek eredményét természetesen titokban tartják. A választást, az alispán elnöklete alatt, a 31-iki közgyűlés ejti meg. — Tanfolyam városunkban. A kereskedelmi miniszter a posta-, táviró és telefon-kezelési szolgálatra alkalmazandó posta- és táviró segédtisztek kiképzésére ez év szeptember hó 15 tői kezdve hat hónapra terjedő gyakorlati tanfolyamot nyit a vidéken 18 posta- és táviróhivatalnál. A legnagyobb elismeréssel kell lennünk a miniszter úr ez intézkedése iránt, amennyiben a tanfolyamokat a forrásból decentralizálta. De még inkább azért, hogy a decentralizációnál, ami oly kevés államférfiunak jut eszébe, reánk is gondolt, amenyiben a budapesti posta- és távirdaigazgatóság kerületében az egyik tanfolyam városunkban, a másik Kecskeméten lesz. Erdeme van e kedvezményben kétségenkivül a mi kiváló postafelügyelőnknek is, aki városunk érdekében, kezdettől fogva, minden lehetőt elkövet. — Bátorkeszi katholikus. A napokban valami panaszos dologban a főszolgabíró előtt állt egy bátorkeszi ember. A főszolgabíró faggatja a generáliákat, többek között megkérdezvén : — Milyen vallású ? — Katholikus. — Milyen katholikus ? — Csak katholikus, nyöszörgi vissza a kérdezett. ~ De értsem meg! Miiyen katholikus : göróg, vagy római katholikus ? — Egyik se. En bátorkeszi katholikus vagyok. — Annabál. Fürdőhely ugyan nincs a megyénkben, — mert Kovácspatak a szomszédban van — Annabál azért mégis volt, még pedig Bajnán. Városunkból is többen résztvettek bene. Vájjon utódunk — néhány évtized múlva :

— fog-e referádát Írhatni az országos nevü, kénvizes »Esztergomi Hévíz-fürdő* nagyszabású Annabáljáról ? . . . — Halálozás. Súlyos gyász érte Dobó Jenő központi káptalani erdőgyakornokot. Édes atyja: Dobó István váci dunagőzhajózási ügynök f. hó 23-án Gyomán, ahol átutazóban volt, 63 éves korában elhunyt, Vácra szállították s ott helyezték örök nyugalomra. — Izsó Illés bajnai lakos, megyebizottsági tag f. hó 25 én elhunyt. — Bauer Lénárd, a sátoraljai kegyes tanitó-rendi székház tagja, főgimnáziumi tanár, városunk fia, élete 43-ik évében f. hó 27-én rövid szenvedés után elhunyt. Nyugodjék békében. — Thausz Ödön itthon. Thausz Ödön, városunk fia, aki három évtized után,' lapunk utján találta meg ujbÓl az összeköttetést családjával: hogy híreket hallott felőlük, nem tudott többé ellenállani a viszontlátás vágyának. Egy hóval ezelőtt hozta a hajó New-Yorkból Hamburgba. Eddig két fivérénél tartózkodott, akik közül az egyik tisztviselő a honvédelvi minisztériumban, a másik számvevőfőhadnagy Kassán s tegnap városunkba érkezett, ahol több napot tölt. Volt alkalmunk üdvözölhetni honfitársunkat s hallani érdekes elbeszéléseit a harminc évi távollétéről, amely alatt, mint tengerész, az egész világot bejárta. A rendkívül érdekes dolgokkal olvasóinkat is megismertetjük. — Behívás. A kultuszminiszter Váraljai Sándor ideiglenesen, nyugalmazott rendes tanárt, saját kérelmére, újra tényleges alkalmaztatásra rendelte be. — Csontlelet. A gimnázium épitésésénél dolgozó munkások csütörtökön az új alapzat ásása közben, egymás közelében nagy mennyiségű emberi csontra akadtak, kriptaszerü üregben. A terület egykor a ferenciek tulajdona lévén, nem lehetetlen, hogy az ő sírboltjuk állott ott. — Huszonötóves évforduló. Július hó 26-án ünnepelte Pelczer Lipót doroghi esperes-plébános áldozárságának huszonöt éves évfordulóját. Ez alkalomból megelőző este ragaszkodó hivei nagy ovációt rendeztek tiszteletére és zeneszóval,fáklyamenettel, beláthatatlan sokasággal lepték el a plébániát. A jubilánst Benedek József körjegyző emelkedett hangon köszöntötte fel, az ünnepelt, meghatva mondott köszönetet híveinek. Majd a doroghi hölgyek nevében Hüke Erzsike hatalmas szép csokrot nyújtott át. S felhangzott a sok » éljen* és a doroghi bányazenekar harsonája, amely igen emelte az ünnepélyt. Végül a doroghi kaszinó helyiségében gyűltek össze, hol az ünnepelt is megjelent. Felköszöntőkben természetesen hiify nem volt, — A régi Esztergom egyik emléke, van pusztulóban, de olyan emléke, amely erre a sorsra már nagyon reászoigált. Reusz József takarékpénztári igazgató kérvényt adott be ugyanis a rendőrkapitányhoz a szenttamási 71. és 72. számú házak melletti sikátor beszüntetése iránt, Ezek a közlekedést tényleg elő nem mozdítják s soha, semmi módon tisztán tarthatók nem lesznek. Csak természetes, hogy a rendőrkapitány a kérvényt pártolólag terjesztette a tanács hoz, amelynek kedvező döntése bizonyos, — Harcászati gyakorlatok. Tegnap és ma külömböző idegen katonai egyenru hák tűntek fel városunk utcáin. Pénteken érkezett meg ugyanis a 64-ik gyalogdandár parancsnoksága, amely 28-tól 31-ig vármegyénk területén végez harcászati-műszaki gyakorlatokat, éjjelre azonban a II tiszt s a szolgálatákra beosztott hat közlegény visszatér a városba. Az utászgyakorlatokat egy tábornok s egy őrnagy vezeti. A vendegek tiszteletére tegnap este a » Fürdő* kertjében katonazenekar játszntt. — Új járási drvos. Az esztergomi járási orvos állása immár be van töltve. Kruplanicz Kálmán főispán kinevezte dr, Horacsek Gyulát, orvosi karunk e képzett rokonszenves tagját, a keresett gyerekorvost. Nagy megelégedéssel veszszük a hirt. Dr. Horacsek mint helyettes, megmutatta, hogy teljesen helyén való s nem kételkedünk, hogy kitűnő principálisa oldalán, vármegyénk közegészségügyének mindenkor előbbrevivője lesz. Teljes bizalommal üdvözöljük őt. — A Szalag. Ugy történt a dolog, hogy a kertben, amikor oly szeliden mosolygott le a teli hold, Géza úrfi megcsodálta Margitka kisasszony kék szalagját, amelyet csupasz nyakán viselt. — Milyen szép, szólt ; milyen szép ! Közelebb, közelebb hajolt s egyszerre csak elcsattant egy félénk csők a Margitka nyakán. A leányka nagyon elpirult és szó nélkül elszaladt. — Mit tettem? rebegé Géza úrfi és nagyon le volt sújtva. A mikor másnap a szigeten ismét találkozott Margitkával, alig mert a szemébe nézni és még zavartabb volt, amikor véletlenül túlságosan hátra maradtak. A leány sem szólt egyideig. Végre megszakította a kinos csendet: — Milyen szórakozott vagyok, szólt, megint kék szalagot kötöttem a nyakamra. — Efly agg honvéd balesete. Általánosan ismert alakja városunknak Soltész András, a bencésrend ' agg kertésze. Azaz voltaképpen csak cimben az, a hazafias rend ellátja lakással, élelemmel mint a szabadságharc derék katonáját. Az öreg ma reggel a szigetben tipegett, amikor hirtelen összeesett. Eszméletlen állapotban szállították a »Vörös Kereszt* kórházba. — Sötétség a Dunán. Az elmúlt éjjel a „ Vesztat személyhajó felfelé haladtában, majdnem összeütközött egy malomköröndöt vontató ladikkal, amely semmi világító jel sem volt. Az összeütközésnek nagyobb szerencsétlenség lehetett volna a következménye és mivel a a legközelebbi múltban több hasonló eset volt, Glósz István, a >Veszta« kapitánya üldözőbe vette a ladikot, Zebegénynél elfogta s partra szállította. Az egyik benn ülő embert ott hagyta, a másikat, állítólag Bak Imre rákospalotai molnárt átadta a rendőrségünknek. Büntetése el nem fog maradni. — Nagy tüz. Lapunk zártakor értesülünk, hogy muzsla községben nagy tüz pusztít. A részletek ismeretlenek. — Időjelzés holnapra. A központi meteorológiai intézet időjelző távirata holnapra, vasárnapra következőképen szól: Száraz. Hőemelkedés. — A nyár és ŐSZ beálltával legnagyobb gondot képez a ruhakérdés; valamint a fold is szépzöld lombozatba burkolódzik, úgy az ember is szükségéérzi az uj ruhának. Igen ám, ha a pénzt kérdés nem volna. Ez azonban nem olyan nagy baj, kíséreljék meg és küldessenek maguknak mintákat Rehwald Ferenc és fiai posztógyári raktárból Reichenberg Csehország. Ezen gyár kelméi jok és olcsók. Lapunk 59-ik számához egy levelezőlap volt mellékelve, melyet e célra jól fel lehot használni. = Tanuló felvétetik Bartal S. divatáru üzletében Esztergom. = Porgesz Béla újonnan átalakított helyiségében Piroska Miska jól szervezett 12 tagból álló zenekara Duna-Szerdahelyről, külföldi utjokról hazatérve, ma vasárnap, hétfőn és kedden hangversenyt tart (egyenruhában.) IRODALOMf Schliemann Henrik. Schliemann Henrik nagyon szegény családból született. Minden kincse fiatalsága, törhetlen akarata, kitartása és becsvágya volt. Kereskedőnek állott, hogy vagyont szerezve, tehessen valamit az emberiségért. Küzdelmét szerencse kisérte és siker; sokszoros miliomossá lett. Közben, pihenő óráiban, a görög ős-kor tudományával foglalkozott, miben neje is segítette. Mikor dúsgazdagon elhagyta az izgalmas kereskedői pályát, óriás vagyonát a tudomány hasznára, az ős-kor ismeretének előbbre vitelére akarta használni. Ásatni kezdett azon a helyen, a hol kutatásai után az ősrégi Mykene romjait sejtette. Tudományos törekvéseiben is szerencsés volt. Egy egész város romjait sikerült kiásatnia; az első várost, melyet ismerünk, a legelső civilisatio nyomait találta meg és tárta fel. S ez a szellemóriás, az erkölcs és altruismus e nagyszerű példája azzal mutatkozott be Tóth Bélának egy görög hajón : >Én semmi nagyot sem tettem. Nem vagyok semmi más, csupán modern nyugati agyvelő.* Kutatásának kincsei most jutottak el hű