Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-30 / 61.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (61. szám.) 1899. július 30. aludni szerető emberek ; ne csak azoknak álljon a világ, akik isznak, izgágáskodnak napról-napra. Memor. t Városunk lakbérosztályzata. Esztergom, július 30. A fővárosi lapokban olvassuk, hogy a kormány több kisebb vidéki városnak magasabb lakbérosztályba való emelését határozta el. Bennünket e körülmény igen közelről érint, mert a mi közönségünk egy izben — épen lapunk utján — mozgalmat indított meg az iránt, hogy Esztergom városa is magasabb lakbérosztályzatba tétessék át s ennél fogva az állami tisztviselők lakbére is ennek megfelelőleg emeltessék. Az akkori mozgalomnak — sajnos -— nem lett semmi pozitív eredménye. Pedig hát ha valakinek, ugy nékünk lehet leginkább a méltányosságra hivatkoznunk, mert mi csakugyan az utolsó stádiumban állunk. Esztergom városa ez idő szerint a III. lakbérosztályba van sorozva. Lőcsét pedig pl. csak nemrégiben léptették elő a második osztályba, tehát egyenesen a vidéki emporiumok közé. Már most nézzük a viszonyokat. Egy kis összehasonlítást téve, igen rikító színekben fog feltűnni az a részvétlenség, melylyel városunk találkozik. Lőcsének lakossága a legutolsó népszámlálás,, szerint 6300 lélek körül járt, vagy is több mint félezerrel kevesebb lelket számlál, mint husz évvel ezelőtt. Már most ezt a haladást irányul véve, elképzelhetjük mai állapotát. Esztergom város lakossága már a legutolsó népszámlálás alkalmával közeljárt a tizennyolcezerhez ; ma bizonyosan felül van e számon. Ez a lakosság vagy kétezer házban talál lakást. Már most ha élénk kocsirobogás hangzott fel s emberi hangok lármája hatolt be hozzánk. Én mintha ködön keresztül láttam volna mindent — a gyémántos ékszereket öltöző asztalomon, a mirtusból és fehér rózsákból kötött menyasszonyi csokrot s a saját fehérruhás alakomat a nagy tükörben. Mikor te a menyasszonyi koszorút a fejemre illesztetted, anyám lépett a szobába s megcsókolt. » Olyan nagy örömet szereztél mindnyájunknak, gyermekem*, szólt. >A mi jót csak kivánhattam volna a számodra, mind beteljesedik. És az a mult nyári bolondos kis álom! Istenem, hiszen minden fiatal leány azt gondolja, hogy első gyerekes ábrándja szétfoszlására a szive megszakad ; tudtam én jól, hogy egykor még hálás leszesz érte;* s mosolygott és megcsókolt. Aztán te szólaltál meg: »Rendben van minden, kisasszony* ; s aztán megindultam, mint egy viaszbáb — mint egy gépies játékszer. S aztán könynyeket láttam csillogni szemeimben, Zsanett, noha az akkor nem tünt fel, csak sokkal később és soha se szóltam ; ^kcd róla, egész mostanáig — a mai napig. Milyen tisztán áthallatszik ide a zene. E"; a kei ingó mintha az ereimben lüktetne. Azoknak a rózsáknak az illata, melyeket akkor viseltem, visszaszáll hozr zám. Mennyire gyűlölőin a rózsákat! más nők gondosan megőrzik a virágokat, melyeket mennyegzőjük napján viseltek — eby kis selyem cipócskével, a lakosság számának a lakbér magasságához való arányát veszszük, kétségtelen, hogy Esztergomban legalább is negyven százalékkal magasabb lakbért fizetnek a bérlők, mint Lőcsén. A számarányok körülbelül ezek : egy három szobás lakás évi bére a megfelelő mellékhelyiségekkel együtt Esztergomban 300—400 írt váltakozik, ennél nagyobb lakások 400—600 frt bérösszegért is ritkán kaphatók \ két szobás kislakásokért . is minimum 140 — 200 frt évi bért követelnek a háztulajdonosok. Lőcsén 300 frtért a legelső lakást megkaphatja az ember. Eltekintve attól, hogy a megindult építkezések dacára' is, még mindig híjával vagyunk az alkalmas lakásoknak, mi sem bizonyít jobban a lakbérek rettenetes magassága mellett, mint az, hogy egy esztergomi ház értéke tíz év alatt, épen háromszorosára, emelkedett, s azon körülmény, hogy az a tisztviselő, ki 150 frt lakbért kap a kincstártól, 200 — 300 irtot kénytelen fizetni talán rangjához nem is illő lakásért. Mi nem keresünk, nem óhajtunk lehetetlen dolgot, de egy pillantást vetve lehetetlennek tartjuk városunknak továbbra is a III. lakbérosztályban való hagyását, mikor még Aranyos-Maróth kisközség is egyazon osztályban áll velünk. Ugyan ne restelje megkérdezni a kormány valamennyi itteni állami tisztviselőtől, hogy hányan fizetnek tényleg magasabb lakbért az államtól lakbér cimén nyert összegnél ? Talán egypár garSonembert kivéve valamennyien. S talán kényelem-szeretetből, vagy fényűzésből teszik ezt ? Már ilyet feltenni is esztergomi viszonyok között túlságos naivság. A legnagyobb kényszerűség ez, melyet a viszonyok szültek, mely a város forgalma s növekedéséből származik. vagy talán azzal a levéllel, melyet leginkább szerettek. Zsanett, én is őrzök egy emléket a menyegzőm napjáról — caak egyet — s azóta folytonosan magamnál hordom. Ülj közelebb, ide a holdfénybe. Látod ezt a kis selyem zacskót a nyakamon ? Sokszor láttad már. >Egy kis ereklye talán a szent sirról, asszonyom?* hányszor kérdezted. Mert te jó katholikus leány vagy, Zsanett. Ráhagytam, hogy az. Sokkal több ez reám nézve — egyetlen menyasszonyi ajándékom; az az egyetlen hajóroncs, melyet a hullámok közül kimenthettem, mikor hajótörést szenvedtem. Egész a templomig zuhogó eső verdeste kocsink ablakát. Hogy gondolataimtól szabaduljak, hogy érzelmeimet elnémítsam, az esőcseppeket kezdtem számlálni. Anyám s a nyoszolyó-lányok egyike tréfálództak, a gyémántjaimat s a ruhámat — lelkem hamvának e burokját — dicsérgették s én is kacagtam velük. A templom előtt nagy tömeg ember állt, csupa fekete esernyő alatt melyek a piszkos vízen parafaként látszottak úszni; felhaladtunk a szőnyegekkel borított lépcsőkön. A temlom szentélyében félhomály uralkodott, anyám eligazgatta a fátyolomat. Nyoszolyóim a hátam mögött sugdostak és nevetgéltek. Unokatestvérem, a ki vőfélyem volt, izgatottnak látszott s keztyűivel vesződött. A félig nyitott ajtón keresztül láttam a pálmákat s a püspököt, a ki hosszú ölUjból felhívjuk erre az illetékes körök figyelmét. Emlékeztessék a kormányt drága megélhetési viszonyainkra, a midőn oly városokat léptet elő előttünk, melyek még sok ideig panasz nélkül maradhattak volna in statusquo ... a midőn Esztergom városának tényleges viszonyai, nagyszámú intelligenciája már régen megteremtették — sajnos, hogy ép a tisztviselők terhére — azt a fokozatot, a melyet nekünk megadni mindeddig vonakodnak. A kérdés megoldását erősen várja á járásbíróság, a postahivatal, az adóhivatal, az áll. erdőgondnokság, a pénzügyőri biztos, államépitészeti hivatal, borászati felügyelőség, vasúti osztálymérnökség, állami állatorvos, kazánbiztosság stb. Ne mondják tehát, mint annak idején, hogy kevesen az érdekeltek. . IE3L ZE IETS ZEU! ZE^Z Esztergom, július 22. — Személyi hírek. Schedl Arnulf bencésházgondnok f. hó 27-án érkezett haza Pannonhalmáról. — Karvas Emil főerdész, akinek felügyelete alá tartozik a helybeli állami erdőgondnokság, f. hó 27-én városunkban időzött. — Rezsoffy Rezső, a premontrei rend jószágigazgatója, városunk fia néhány napi tartózkodásra közénk érkezett. — Bausz Teodorik főgimnáziumi tanár, a budapesti irodalomtörténeti kurzus befejeztével, városunkba visszatért. — Petőfi emiéke. A város tanácsa ma délben tartott ülésében bővebben foglalkozott a hétfői közgyűlés tárgyaival s minthogy a jelenlegi viszonyok nem alkalmasak Petőfi-ünnep rendezésére, arról sajnálattal le kellett mondania. Felmerült egy ösztöndíj alap letételének eszméje, de a pénzügyi viszonyok azt lehetetlenné teszik. — A, helyi szerény megemlékezés abból fog állani, hogy a hétfői városi közgyűlés folyamán alkalmas szónok ismerteti a nap jelentőségét. A város koszorúját, hogy elkültönyében az oltár előtt állott; az emberek suttogva mozgolódtak helyeiken. Az orgona hangjai ünnepélyesen zúgtak. Unokatestvérem karját nyújtotta s a szolgák egyike kitárta az ajtó szárnyait. Én, mint egy álomban, elmosódottan, bizonytalan körvonalokban láttam magam előtt a templom hajóját, az embereket, a virágokat. Mikor a küszöbön átléptem, éreztem hogy a ruhám valamiben megakadt s a mögöttem jövő lányka halkan felsikoltott. Ruhám uszálya egy kiálló szegbe akadt 6 mindig tovább hasadt, az történt. Észre se vettem, hogy a közel álló sorból egy férfi lehajolt s kiszabadította. Ruhám csúnyán megtépődött. A férfi mintha nő lett volna, egy gombostűt húzott elő kabátja széléből s széttépett csipkéimet feltűzte. Mindez egy pillanat alatt történt. Én néhány köszönő szót rebegtem. Aztán, még térdelve, felém fordította az arcát és Zsanett — Zsanett — én ráismertem. Halvány — sovány volt — de ráismertem. >A mult nyári bolondos kis álmomrac, arra a íérfiura, a kitől elszakítottak, mintha szegénysége ragály volna arra a férfira, a kiért nem volt erőm, nem volt erőm, nem volt bátorságom küzdeni. O, én bolond, százszor is bolond ! Abban a rövid pillanatban, amint szemeit rám függesztve előttem állott, mintha minden élet eltűnt volna belőlem. Ah, ha eldobhattam volna gyémántjaidötték már Segesvárra, — még ha a városi képviselők anyagi hozzájárulásával is, — abban lehetetlen kételkednünk. — Esküvő. A zselizsi r. kath. templomban ma esküdött örök hűséget Egressy László ipolysághi póstafőnök Fischer Colbrie Szerafin kisasszonynak. — Szabadságon. Csányi István kir. betétszerkesztő biró f. hó 26 án'kezdette meg szabadságidejét. — A tanács Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsosnak mától két hétre terjedő szabadságidőt engedélyezet. Sztaniek József adópénztáros helyettesíti. — Augusztus i-től 14-ig kapott szabadságot Szabó József hazipénztáros. Huray Ferenc h. ellenőr, ezt pedig Fray Vince számtiszt helyettesíti. — Dr. Mezey László budapesti törvényszéki albiró hat heti szabadságidejét megkezdvén, városunkba érkezett. — Új reáliskolai tanár. Mult számunkban megírtuk, hogy Schulcz Ernő állami főgimnáziumi tanárrá neveztetvén ki, itteni helyére nem reflektál. Azóta a másik megválasztott: Krepsz Ernő is állami tanintézethez neveztetett ki, ő azonban az esztergomi állást fogadta el. — Képviselőink Segesváron. A képviselőház tudvalevőleg nagyobb küldöttséggel vesz részt a segesvári PetŐfiünnepen. A küldöttség tagjaiul jelentkeztek a mieink közül : Frey Ferenc, Kobek István és dr. Komlóssy Ferenc. — Előléptetés. A kultuszminiszter Tóth Márton lugosi állami főgimnáziumi rendes tanárt a budapesti VIII. kerületi állami főgimnáziumhoz helyezte át, ami mindenesetre előléptetés számba megy. — Fürdőn. Özvegy Niedermann Károlyné úrhölgy az augusztus hónapot a kaltenleutgebeni hidegvizgyógyintézetben i. — Az utolsó Úton. Szokatlanul mozgalom, fővárosias elevenség mutatkozott csütörtökön délután a Kis-piacon. A közönség, férfiak- nők egyaránt, mind egyirányban tartottak. De szomorú oka volt ez elevenségnek. Az igaz részvét, egy előkelő család nagy fájdalmában való sajnálkozás vitte valamennyit a házhoz, ahol a fehér érckoporsó szemfedele egy ifjú leány arcára borult, aki >alig játszotta még el gyermekjátékjaitc s mégis el kellett múlnia. A közönség nem is fért el a gyászházban ; akik az utcára kiszorultak, lehettek 2—300 an. Mélyen megindító volt a búcsú a halottól, talán sohasem meginditóbb az oly sokszor hallott gyászszertartás, amelyet kettős assisztenciával dr. Fehér Gyula végzett. Mint délelőtt a rekviemen mat, virágaimat s oda kiálthattam volna neki: »Vigy magaddal; tied vagyok testestől lelkestől, f De nem szóltam semmit — nem, egy hangot sem ! Aztán hátra lépett s mi tovább haladtunk. A suttogás, a rózsák illata, az orgona hangja sajátságos tompa zugássá olvadt össze agyamban. Nem az a férfi állt mellettem, akit az imént láttam, a kinek szavait az imént hallottam. Látod Zsanett. Akkor éjszaka kivettem menyasszonyi ruhám uszályából azt a kicsi, fekete, elgörbült gombostűt s elrejtettem oda, ahol még most is pihen. Egyebet semmit, egy szál virágot, egy levélkét nem tettení el emlékül. Mikor éjszakánként ezt a drága kincsemet a nyakamban érzem, könyörgő halvány arcát látom a sötétben. Hallga! Halk fuvalom lebben át a magnólia bokrokon s a zene elhallgatott. Zsanett, — olyan nehéz élni, asszonynak lenni — oly kimondhatatlanul nehéz boldognak lenni! Nem is lehet máskép, mikor az, amitől egy nő boldogsága függ, mindössze egy gombostű — egy kicsiny, elgörbült, fekete gombostű ? Hogy elsötétül minden ! Lement talán a hold ? Zsanett, azt hiszem, jó volna lefeküdnöm. Olyan fáradt — olyan véghetetlenül fáradt vagyok! Máté Pál.