Esztergom és Vidéke, 1899

1899-06-11 / 47.szám

A kisdedóvóno és a szülök. Irta: Számord Ignác. A magyar embernek úgyszólván a természetében gyökeredzik a közönyös­ség a nemzet közművelődésének előmoz­dítására szolgáló intézmények iránt. De talán leginkább észrevehető a közönyös­ség a kisdedóvás szent ügye körül. A jég megtörésén első sorban a kisdedóvó­nőnek kell iparkodni s helyette a lelke­sedést felindítani. Ezt úgy éri el, ha a szülőkkel megkedvelteti a kisdedóvó­intézetet. A kisdedóvóda a szülői háznak, az óvónő a szülőknek helyettese, az óvó­nőnek tehát folytonos érintkezésben kell lennie a szülőkkel, hogy az érintkezés őket közös, összhangzó tevékenységre, egymás iránt való bizalomra bírja. A gyermekek beiratása alkalmával az óvónő iparkodjék a szülőket nyájas, barátságos modorával megnyerni; leereszkedőleg beszélgessen a szegényebbekkel is, vilá­gosítsa fel őket a kisdedóvás nagy hasz­náról. Később is, ha a szülők gyerme­keiket az óvóba hozzák, szivesen fogadja s vezesse be őket, hadd lássák az ottan uralkodó rendet. Bárhol nyílik alkalma a kisdedóvónőnek a szülőkkel való érint­kezésre, az óvodában, vagy midőn meg­látogatja őket, egy-egy jó tanácscsal szolgáljon nekik, melyből helyes neve­lési elvet sajátíthatnak el. Ne legyen az órónő rideg, vagy éppen nyers, mert a szülő biztosra veszi, hogy ha vele szem­ben nyers, gyermekével durva lesz. Azon­ban minden szerénysége mellett se en­gedjen meg olyasmit, ami tekintélyét csorbíthatná, vagy ami őt állásában és személyében sérthetné; ha ilyesmi tör­ténik vele, szerezzen magának elégtételt felettes hatóságánál. Az óvoda csak ott virágozhatik, hol a nép barátja, ez pedig oly óvodának ba­rátja, melynek vezetőjét szereti. A szü­lőket a gyermekek által nyerje meg, a hány gyermek van az óvodában, annyi fonal fűzi össze az óvónőt a szülőkkel. Ragadja meg a kisdedóvónő az alkal­mat, hogy minél gyakrabban érintkez­hessek a szülőkkel s táplálja bennök a >Lásd, ez a teljes emberi élet itala. Van benne fájdalom, de gyógyító fájda­lom, mely egészséget és örömöket fa­kaszt. Jöjj el naponként erre a helyre s a kelyhet mindig színültig fogod találni. Igyál belőle s a pessimismusodból ki­gyógyulsz.* »Te kínálsz meg vele?* iNem barátom, nekem távoznom kell Keletre, hogy nagy mestered tanai el­len küzdjek. Neked nincs többé rám szükséged. Belőled az egészséges, ter­mékeny optimizmus apostola válik. Fogd ezt a kelyhet s gondosan őrizd meg e kedves, szép órák emlékéül, melyeket együtt töltöttünk. Isten veled!* Saki-mimi szomorúan és mélyen elgon­dolkozva maradt magára a zafirkehely­lyel kezében. Anynyira el volt mélyedve, hogy felfordítva tartotta s a drága folyadék utolsó maradványa a rét mohái és füvei közé ömlött ki. Másnap mindazon helyeken, hova a folyadékból egy cseppecske hullott: egy egy tárnics nőtt, mely zafirszinü virág­kelyhét az emberek bámulatára és egész­ségére bontotta ki. S e naptól kezdve a hegyeken min­denütt, a hova emberi szemekből az öröm, vagy bánat egy könyny-csepje hul­lott, a tárnics nő; zafir kehely ben kínálja az embereknek a leggyógyhatásúbb italt, mely keserűsége által az örömöt tartó­sabbá és becsesebbé teszi. Máté Pál. kisdedóvás ügye iránt való szeretet. Lá­togassa meg a plébánost, a tanítót, a község elöljáróit, továbbá az előkelő családokat. Ezáltal a szülőknek támoga­tását biztosithatja az intézet részére, de látogatásai jól megfontoltak legyenek, hogy erkölcsi életéhez gyanú ne fér­kőzzék. Az óvónő megnyerheti a szülőket a kisdedóvás ügyének, ha pontosan, lelki­ismeretesen jár el kötelességének teljesí­tésében ; de éleszti a szülők érdeklődé­sét az óvónő igazságossága, részrehaj­latlansága, ha nemcsak a gazdagabb esaládok gyermekeit részesiti kiváló gon­dozásban, hanem a szegény kisdedeket is, kik leginkább íászorulnak szeretetére és gondos ápolására. Megnyerheti a kis­dedóvónő a szülőket, ha újévkor, vagy nevüknapja alkalmára egy kedves kis verset taníttat be a gyermekekkel, vagy ha az óvodai foglalkozások közben ké­szitett egyszerű kis kézimunkákat, mint a gyermekek igyekvésének eredményét, munkájuknak gyümölcsét, hazaküldi a szülőknek ajándékul. A szülők érdeklő­dését jól rendezett gyermekünnepségek­kel is fokozhatja a kisdedóvóno. A ka­rácsonyfa ajándékainak szétosztásából s a kis Jézus jászola előtt mondott rövid párbeszédből, énekből álló karácsonyi ünnepség a gyermekek szivének nemesí­tésén kivül mily benső meghatottságot kelt a szülőkbeu s mennyire lelkesíti őket az óvoda pártolására! Mily mo­solygó, mily kedves kép tárul a szülők elé az ártatlanság paradicsomából a karácsonyi ünnepségeken!.. Az anyák, sőt a férfiak szemében is a meghatottság könnyei látszanak s e könnyek hangosan beszélnek az óvoda nemesítő hatásáról. Ünnepséget május hónapban, a szabad udvaron is rendezhet az óvónő s erre a szülőket is hivja meg, de ne legyen ez vizsgálat, mert vizsgálatot tartani az óvo­dában nem szabad. Midőn itt az óvodai ünnepségeknek ily nagy fontosságot tulajdonítunk, el nem mulaszthatjuk az óvónőt arra figyel­meztetni, hogy az ünnepségeket ne ren­dezze feltűnési vágyból, ne készüljön azokra heteken, sőt hónapokon át. Sok intézet termeinek falait az egész éven keresztül a por vastagon lepi, a pók hálójával beszövi, de az ünnepségek alkalmával tiszták, sőt virágok, koszorúk, képek ékesítik. A gyermekek nyakra-főre magolják a sok szavalmányt, párbeszédet, melyek között néha előfordul a Szózat, a Hym­nus ; egész színdarabot — mint pl. az egyik óvóintézetben a Hófehérkét — ad­nak elő. Ezenkívül gyári módra készül a sok alaki munka, melyeknek nagy részét ugyan az óvónő csinálja, de azért úgy szerepelnek e kézimunkák, mint a kisde­dek ügyességének eredménye s igy az óvónő hazugságra is szoktatja a gyer­mekeket. Ismételve intjük az óvónőket, ne tartsák az ünnepséget feltűnési vágy­ból, hanem arra törekedjenek, hogy a szülőket meggyőzzék gyermekeiknek testi és értelmi gondos ápolásáról, hogy minél jobban megszeressék a kisdedóvás intéz­ményét. Az ünnepség nem cél, hanem eszköz legyen a szülők érdeklődésének felkeltésére és az óvoda számos kedves­ségének feltüntetésére. Kezdődjék imával, hadd épüljenek a felnőttek azon a meg­ható látványon, midőn az ártatlan gyer­meksereg buzgón imádkozik. Vigyázzon a kisdedóvónő, hogy az ily ünnepsége­ken a gyermekeket hosszadalmas sza­valmányokkal meg ne erőltesse, cso­portonkint felváltva vegye igénybe őket. Ily eljárással sikerülni íog az óvónő­nek a kisdedóvás üdvös intézménye iránt a jóakaró buzgalmat erősíteni a szülőkben. UHU nz ZEFS HEH ZEHÜZZ _ Esztergom, június 10. Heti krónika. A Lőrinc-utca uj aszfaltján Bolyongani most élvezet, Ki egy pár cipőt el nem nyűtt ott, Az udvarképes nem lehet. A vén Szigetnek már lefújtak, Széchenyi-tér is odajut. Csak egy séta van Esztergomban A Lőrinc-ut, a Lőrinc-ut. A »Koroná«-tól Pollákékig Hőditva jár a sok legény; A keztyüjük, az citromsárga, Legalább annak néztem én ! Az ingallérjuk vagy négy ujjnyi, Galambszin szürke a kaput, Igy látja őket füstöt fújni: A Lőrinc-ut, a Lőrinc-ut. Es ottan, hol ők járnak, kelnek, A levegő is óh, be más, Orgona-szagot hord a szárnyán, Mert nálunk ez már igy szokás. Abban úszik az E. T. R. T., Abban a sziv is, hogyha tud Es attól válik mámorossá A Lőrinc-ut, a Lőrinc-ut. S ha jő a gazolin órája,' Fényét szelíden hintve el, Az ember itt a Lőrinc-utcán Szépséges asszonyokra lel. Otthon eléghet mind a rántás, Nem baj, a tej ha összefut . . . Hogy hóditnak, hadd lássa őket A Lőrinc-ut, a Lőrinc-ut! Krónikás. — Június 8. Harminckét esztendő folyt le azóta, hogy dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk felkent fejére szent koronánk íeltétetett. Csütörtökön volt évfordulója ennek ajjtörténelmi nevezetes­ségű napnak, ünnepelte a kiegyezés nagy müvét követő nagy aktus emlékét benső Örömmel, igaz lelkesedéssel az egész magyar nemzet, mely bizalommal tekint alkotmányát óvó-védő koronás királya felé és rajongó szeretettel köszönti dicső fejedelmét, akines szive együtt érez a nemzetével. Elmondtuk e napon, idézve a nemzeti koszorús szavait: Lelje népe boldogságán örömét! A Bazilikában hálaadó istentisztelet volt, az iskolákban ünnepségek s előadásszünet. A középü­leteken azonban egyáltalán hiányzott a nemzeti lobogó. — Fehér Ipoly városunkban. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, aki tudvale­vőleg most végzi szokásos évi körútját az országban levő bencés székházakban, a tegnap délutáni bécsi hajóval Komárom­ból városunkba érkezett. Az agenciánál a helybeli székház tagjai fogadták. A fő­pap már a tegnapi nap folyamán a ta­nári kar több tagját felkereste lakásán s ma folytatta e szokásos látogatásokat. Kíséretében van: Kemény (Kutzmann) Fülöp főapáti titkár, aki városunkban is tanárkodott. A magas vendég hétfőn távozik körünkből. Itt emiitjük meg. hogy a város nevében ma Kollár Károly polgármesterhelyettes és dr. Földváry István főügyész tisztelgett a főapátnál, aki a legnagyobb örömét fejezte ki, hogy a gimnázium újjáépítésének ügye végre dűlőre jutott. — Házi ezredünk kitüntetése. Röviden megemlítettük már, hogy a király, a június 6-iki szemle után, amelyet háziez­redünk fölött tartott, kiváló megelégedé­sét fejezte ki. A szemle lefolyásáról bécsi levelezőnk a következőket írja . . . A szemle a Práterben a Krieau-ban folyt le s megjelentek a legfőbb hadúron kí­vül a tábornoki és törzstisztikar tagjai igen nagy számban, ott volt Ottó főherceg, altábornagy is, az új lovassági-divizioná­rius. A király először — taktikai gya­korlatokból — a negyedik zászlóaljat vizsgálta meg, amely Jovesco János őr­nagy vezérlete alatt áll. Majd lovag Schweiczer ezredparancsnok vezetése alatt harcászati gyakorlat következett: két zászlóalj egy harmadik ellen. Ennek befejeztével az uralkodó, aki igen nagy érdeklődéssel kisérte a gyakorlat min­den fázisát, az ezred frontja elé rendelte a tisztikart s igy szólt hozzájuk: — Uraim ! Örömmel konstatálom, hogy az ezred ma, éppúgy mint minden ed­digi alkalomnál, amikor látni al­kalmam volt, minden tekintetben, úgy a megjelenésben, magatartásban, a ruház­kodás rendességében, valamint a kikép­zésben, kitartásban és fegyelemben kifo­gástalan volt. A zárt menetelés, a har­cászati gyakorlatnak és a csapatoknak ve­zetése nagyon megörvendeztetett. Mikor távozott, a király magyarul mondotta, a legénységhez fordulva: — Igen jó volt; nagyon meg voltam elégedve. A defilé után mondotta még Schweit­zer lovagnak : — A defilé is nagyon jól sikerült; minden tekintetben ki voltam elégítve! Az ezredet az elért sikerért minden oldalról üdvözölték. Városunk is nagy örömmel vette a hirt. A legnagyobb Öröm természetesen a Heumarkt-kaszár­nyában volt, ahol a királyi elismerésre vonatkozó ezredparancsot aranyos ke­retben örökítették meg és a legény­ségnek két napi szabadságot adtak. Itt emiitjük meg, hogy Spitzer Henrik első osztályú százados a tényleges szol­gálatból kilépett, amig Syposs Zoltán fő­hadnagy, saját kérelmére, a honvédség­séghez helyeztetett át. — Személyi hir. Gróf Zichy Géza, a kesztölci vadászterület bérlője, hosszabb tartózkodásra ottani vadászházába érke­zett. — Kitüntetés. A pápa Kollányi Fe­renc múzeumi őrt címzetes pápai kama­rássá nevezte ki. — Harminc év multán. Annak az ér­dekes találkozásnak, amelyet a helybeli főgimnáziumban az 1869-ik évben érett­ségi vizsgát tett egykori iskolatársak rendeznek, már elkészült a programmja s a rendezőség megküldte az érdekel­teknek. A programm következőképen hangzik: »i. Folyó évi július hó 5-én este 7—8 óra között találkozás és vi­szontlátás az esztergomi > Fürdő­szálloda* kerthelyiségében (kedve­zőtlen idő esetén az emeleti teremben), a hol 8 órakor közös vacsora Ieend. 2. Másnap, július 6-án d. e. 9 órakor há­laadó mise a barátok templomában (a diákmisék helyén, amikor az elhunyt iskolatársakért is imákat mondunk.) 3. Mise után üdvözlése a még életben levő egykori tanárainknak a bencések szék­házában. 4. Az ez utáni időt az ebédig az iskolatársak látogatások tételére s a régi ifjúkori emlékek helyeinek megte­kintésére használhatják fel. 5. Déli 1 óra­kor kirándulás a helyi csavargőzőssel a gyönyörű fekvésű közeli Kovács-patak­hoz, ahol az egykori iskolacársak taná­raikkal közös bankett-re jönnek össze. 6. Ebéd után a Kovács-patak kies kör­nyékének megszemlélése, közben a fe­lejthetetlen ifjúkori emlékek föleleveni­tése. 7. Ugyanott búcsúzás. Kedvezőt­len idő esetén a Kovács-pataki kirándu­lás elmarad s a bankettet a Fürdő-szál­loda nagy termében tartjuk meg. A szállás iránt a világiak forduljanak Szmatlik Antal társunkhoz, ki a jelentkezők részére szállásról gondoskodni fog. Az egyháziak a Szemináriumban lesznek el­helyezve. Örömmel értesítjük társainkat, hogy Ő Eminentiája Vaszary Kolos, bi­biros, hercegprímás, esztergomi érsek ur, volt osztályfőnökünk — ki a megje­lenésben sajnálatunkra akadályozva van — a 30 éves találkozó emlékére, s an­nak megörökítése 2000 korona alapít­ványt tett az esztergomi főgimnáziumnál létesítendő tápintézet javára. Kelt Esz­tergomban, 1899, június hó 8-án. A bol­dog viszontlátásra ! A rendező bizottság. Az érdekes találkozóra megjelenésü­ket eddig megígérték : Benes János kir. törvényszéki hivatalnok Pozsonyban, dr. Berényi (Berger) Gyula orvos Eszter­gomban, Bergmann József pazmaneumi vicerektor Bécsben, Bincsik Pál főszol­gabíró Pozsonyban, Biró Zsigmond az I. hazai Takarékpénztár vezértitkára Budapesten, Bobóczky József, kórház­gondnok Nagy-Tapolcányban, Donáth Szilárd ügyvéd Nagy-Maroson, Farkas Lajos kir. törvényszéki biró Komárom­ban. Flock Jakab plébános Bakán (Po­zsony m.), Hoffmann Ferenc városi ta­nácsnok Esztergomban. Krajcsovics La­jos püspöki gazdatiszt Radosnán (Nyitra m.), Kropácsi Jenő ügyvéd Nagy-Tapol­csányban, László István kanonok plébá­nos Istensegits (Bukovina), Lőrinc János

Next

/
Oldalképek
Tartalom