Esztergom és Vidéke, 1899

1899-06-08 / 46.szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE. (46. szám.)

ha véleményük helyesléssel találkozik .* ne habozzanak azonnal érintkezésbe lépni a kiválasztottal, kihasználván minden módot az eredményes kapacitálásra. (Városi kör ! !)

Es ha mindjárt eredménynyel nem is jár missziójuk, nem szabad feladni a kopogtatást. Minden ember szivén van egy ajtó, amelyen bejuthatni abba. Csak az ajtóra kell reátalálni.

De folytatni kell habozás nélkül az utat a kibontakozás felé.

Aucun.

A házaló — kereskedéshezEsztergom, junius 7.

Az elmúlt héten a helybeli kereskedővilág körében igen nagy elégedetlenséget s felzúdulást okozott, hogy a város, mint iparhatóság, iparigazolványt adott egy vándorkereskedőnek, aki órákkal és ékszerekkel utazott.

Az elkeseredést és a felzúdulást teljesen értjük, mert magunknak is van tudomása róla, hogy az illető nagy üzleti forgalmat csinált, — magát a városházát is teljesen felöltöztette órával, gyűrűvel, joujou- val — annál könnyebben, mert hisz két forintos havi részletekkel is megelégedett s az első két forintra itt hagyta a portékát. Az igazság érdekében azonban azt is ki kell jelentenünk, hogy mindezért a városi hatóság nem vádolható.

Az ipartörvény idevonatkozó része meglehetősen tág magyarázatot engedvén meg, a sok felmerült panaszra a kormány rendeletileg intézkedett, intézkedett azonban úgy, hogy a letelepedett és adózó kereskedők érdeke az ilyféle, többnyire nem szolid versenytől ma sem óvható meg.

Az ez ügyben kiadott 51636/897 számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet ugyan kimondja, hogy az utazóknak a mintákat eladni nem szabad, mégis ha valaki — egyes

Semmi s a bölcsek ideálja : a Nirvána, az az a teremtések teljes beleolvadása a teremtés véghetetlen óceánjába.*

»Ugy van.*

»Milyen szomorú, vigasztalan tan ! Jó lehet talán az olyan emberek számára, a kik a mákony álomképeinek adják át magukat s miután folytonosan ez álom ködében éltek, csak az örök megsemmisülésre gondolnak, azt hivén, hogy az csekély külömbség földi semmiségüktől.*

»Többet ér a kérhetetlen szigorú igazság, mint a szánakozó, de csalóka ámítás.*

»Nem Sakia-mini, többet ér a keserű igazság, de megédesítve az emberszeretet és reménység által. Az élet a legfőbb jó.«

»Nem, az élet a legfőbb rossz.*

»Ez a két tétel az, mely az egész emberiség minden erkölcsi és vallási tanait magában foglalja. Később majd beszélgetünk még róla, mert viszontlátnunk kell egymást, még pedig gyakran.*

így szólva úgy eltűnt a kőről, melyen ült, hogy észre se lehetett venni, miképpen, — mint a köd, mely a napsugaraktól eloszlik.

Máté Pál.

(Vége. köv.)

akár külföldi, akár belföldi — valahol, akár hosszabb, akár r'óvidebb ideig, —ipart, vagy kereskedést óhajt űzni, e szándékot az iparhatóságnak bejelenteni és az iparigazolványt kieszközölni tartozik. »Aki az ország területén boltban, lakásban, vagy szállodában is, áruraktárt állít, abból eladást nen eszközölhet addig, amig iparigazolványt nem kapott. <

Ez intézkedés tehát nem óvja meg az állandó kereskedőség érdekét, legfeljebb annyiban előnyös, hogy az iparigazolvány révén mégis hajt jövcd.-Vet a városnak, amely pe. sze elenyészően csekély a keres- kedoséget érhető veszteséggel szemben, amit a jelen esetben is több száz forint jövedelemtől estek el órásaink és ékszerészeink.

A rendeletből egy világos : az

iparhatóságnak az ipárigazolvány ki kellett állítania. Más elbírálás alá esik ez a körülméuy, kogy az illető vándorkereskedő, mielőtt igazolványt váltott s az jogerőssé vált volna, csinált üzleteket, Amint halljuk, igen . . . Erre pedig a vázosházán azt felelik : hogy e tekintetben sem a Kereskedelmi Társulat, sem egyes kereskedők részéről feljelentés ellene nem történt, pedig ha megtörténik, a szigorú eljárás vele szemben el nem marad Az iparhatóság ugyanis ily üzelmekről minden esetben nem vehet tudomást, lévén ezerfelé elfoglalva. Itt tehát kétségtelen, hogy kereskedőink — a maguk kárára — mulasztották el az idejekorán való fellépést.

E mizériákon nem is lesz segitve mindaddig, amig az ipartörvény annyira szükséges és anyira sürgetett módosítása be nem következik. S mivel ennek megvalósulása hosz- szabb időbe kerülhet, az érdekelteknek addig is mindent el kellene követni, hogy legalább a fentidézett rendelet mielőbbi megváltoztatását kieszközöljék.

Nem kételkedünk, hogy egyöntetű eljárásuknak meg volna a maga eredménye.

X.

A palóci eset.

Esztergom, junius 7.

Legutóbbi számunkban megemlítettük, hogy egy komoly bűntény szálai városunkba vezetnek, a vizsgálat sikere érdekében azonban bővebb részleteket nem hoztunk. Azóta az ügy oly stádiumba jutott, hogy a nyomozás meghiúsulásától félni nem lehet. A mindenesetre szenzációs ügyből közlünk annyit, amennyi a valódi tényállásnak az utolsó betűig megfelel ; a sok, ilyenkor gomba-módra támadó kombinácókat, bizonytalan mendemondákat teljesen mellőzvén. Tesszük ezt annyival is inkább, mert a fővárosi lapok az ily szóbeszédeket, önkényes következtetéseket igaz pénznek vették és igy is honorálták.

*

Múlt év október havában történt, hogy gróf Hadik—Barkóczy János (35 éves ember, neje 24) pálóczi birtokán három gyermeke gyanús szimptomák között hirtelen megbetegedett, a két éves és a nyolchónapos negyven óra múlva meghalt, a harmadik (ötéves) meggyógyult. A kezelő orvosok egyike ; dr. Mihó difte- ritiszt, amig dr. Karos, nagykaposi körorvos mérgezést diagnosztizált a halál okául, az orvosi boncolás azonban mérgezés nyomait nem találta, az esetről mindazáltal a beregszászi törvényszékhez jelentés tétetett.

A mélyen lesújtott szülék a mérgezés gyanújával senkit sem tudtak illetni s a vizsgálóbíró sem akadt semmi nyomra. Ekkor Bérezi Béla budapesti rendőrkapitány, akinek igazi szenvedélye a bűnök felderítése, érdeklődni kezdett a homályos ügy iránt s kapott is felhatalmazást gróf Hadiktól, hogy önállóan nyomozzon. Járt a helyszínén, beutazta Palóc vidékét, amig egy levél, amelyet az államrendőrség egy volt s jelenleg városunkban élő tagjától kapott, Esztergomra hívta fel figyelmét. Mielőtt idejött, táviratilag kért felhatalmazást dr. Szabó Józseftől, a beregszászi törvényszék vizsgálóbírójától, hogy ebben az ügyben letartóztatást eszközölhesen, mert a tettes nyomában van. A felhatalmazást táviratilag meg is kapta.

*

A tragikus eset idejében a grófi család szolgálatában állott Heincz Laura, Heincz Ferenc molnármesternek leánya, aki hosszú évekig József főherceg alcsuthi uradalmában egy malom bérlője volt, majd tisztességes vagyont szerezve, városunkban házat vásárolt s itt telepedett meg. Egyik fia ma is József főherceg szolgálatában áll, mint kertész, a másik VIII. o. gimnazista, derék űu. Az egész család közbecsülésben áll.

Laurát a természet szépséggel, jó modorral s nagy alkalmazkodó képességgel áldotta meg s a már harminc éves leány — elég viharos múlt uián — niég mindég tetszetős megjelenés. Apja földesurának ajánlatával még majd mint gyerek bejutott főrangú családok gyermekei mellé fronnenak s ezek ajánló levelei révén később is majdnem kizárólag mágnás-familiáknál szolgált. Míg a múlt évben is, bár ekkor már sötét bűn terhelte lelkét, amely miatt a börtönt is meg kellett ismernie.

A leány amily szép volt, ép oly köny- nyelmű ; barátok nélkül soha sem szűkölködött. így történt, hogy 1892-ben haza kellett jönnie nehány hónapra s a szülei házban megvonulni. S ugyancsak ott, a szülei házban emésztette el kis gyermekét. Csak amaz orvosi véleménynek, hogy epileptikus rohamai vannak, köszönhette, hogy a komáromi törvényszék bűnéért mindössze három hónapi fogságra ítélte.

Azóta sokfelé megfordult, szolgált a gróf Almássy-családban is Sopronban, mint szakácsnő s onnan került Hadikékhez kulcsárnői szerepben. Hamar megkedvelték, megbíztak bnnne, sőt rendkívül féltett gyermekeiket is nyugodtan hagyták gondozása alatt.

A leány Pálóczon is folytatta előbbi életmódját. Legintimebb viszonya Pekáry László ottani uradalmi ispánnal volt, aki házasságot is ígért neki, amelyet talán meg is tart, ha véletlenül a leány előéletéről tudomást nem szerez. Ekkor megmondta neki, hogy szakit vele s itt kezdődik a tulajdonképpeni expozíció.

A leány, az itteni rendőrségnél tett vallomása szerint, szerelmesével való összeveszése után egy kis öngyilkossági komédiát akart játszani. Másrészt meg nagyon félt, hogy ha urai állapotát felfedezik, szolgálatát elveszíti. Azt is tudta, hogy a grófék anyira féltik gyermekeiket, hogy ha a pusztájukon a legcsekélyebb betegség adja elő magát, elutaznak s ő szabadságot kap, Erre a szabadságidőre pedig neki szüksége volt. így történt, hogy cseresznyeizt rézüstben megfőzött s azt egy orvosságos üvegbe szűrte le s abból szerelmese előtt egy fél pohárral felhajtott.

A szernek annyi hatása lett, hogy ' émelygést kapott s rosszul lett, a család

azonban nem ijedt meg s nem költözött át Gálszécsre, ahogy ő óhajtotta. Ennyi, amennyit a leány bevallott. A rendőrség további kombinációja most már az, hogy mivel első kísérlete nem sikerült, azzal akarta urait távozásra birni, hogy a gyermekeket teszi beteggé. Tehát ezeknek is adott be a mérges cseresznyeiz- ből r ennek volt következménye a két gyerek halá'a s ezt — az általa mindeddig tagadott kísérletet — annál bizonyosabbra veszik, mert az orvosságos üveget, amint maga sem tagadja, a pálóci parkban elásta, ahol meg is találták.

A gyanús eset után a leány novemberben hazajött szüleihez s itt születet meg gyereke, aki dajkaságban halt meg. Városunkban teljesen visszavonultan élt, mig az utcára sem járt ki s különösen feltűnt övéinek nagy szórakozottsága. Ugyszóllván nem is tudtak hazatértéről péntekig, amikor a rendőrséghez vezették.

Kihallgatása nem húsz, de — megszakításokkal — tizenegy óra hosszat tartott s annak befejeztével mondatott ki letartóztatása. Mivel a helybeli járásbíróság átvenni nem akarta, Marschalko de- dektiv a komáromi törvényszékhez vitte, ahonnan már tovább küldötték Beregszászra.

A bérgyilkosság regéje onnan származhatott, hogy gróf Hadik egyik közeli rokonával is volt — többek között viszonya, a körülmények ismerete azonban az e fajta feltevéseket kizárja.

A »Neues Politische Volksblatt*, melynek munkatársa : Donátit Vilmos ez ügyben hétfőn itt járt, tegnapi számában azt mondja, hogy Niedermann József rendőrkapitány, akinek jogait Bérezi fellépésével megsértette, felsőbb helyre panaszjelentést fog tenni. E hir annyival alaptalanabb, mert Bérezi teljesen a bevett szokás szerint s különben is a rendőrségünkkel együttesen járt el.

Ez a valódi tényállás.

1899. junius 8.

ÜEZÜE3 ÜE2ÜIZ.

— Személyi hírek. Dr. Wálther Gyula primási irodaigazgató, apátkanonok városunkba érkezett s szombaton a kórház- épitő bizottság ülésén elnökölt. — Fran- csics Norbert tankerületi főigazgató tegnap este tiz órakor városunkba érkezett.

— Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát, a péntek délutáni bécsi hajóval, Kemény Fülöp főapáti titkár kíséretében a helybeli bencés székház szokásos évi szemléjére városunkba érkezik.

— A hercegprímás szegényeinknek. Vaszary Kolos hercegprímás tugatta Niedermann József rendőrkapitánynyal, hogy a szegényügy rendezésére való tekintettel, évenkint négy egyenlő részletben négyezer koronát adományoz a szegénykasszának.

— A bencés székházból. Csapó Antonin főgimnáziumi tanár, aki eddig a görög és latin nyelvekből volt képesítve, letette a szakvizsgát a német nyelvből is. — Hétfőn ünnep lte névünnepét Gidró Bonifác, a kitűnő fizikus s természetesen

I a legszivélyesebb ovációban volt része.

— Névmagyarosítás. Bauer József, helybeli M. Á. V. ellenőr, belügyminiszteri engedélylyel nevét Balog-ra változtatta.

— Körmenet. Az úrnapi ájtatosság, a

szokott ünnepies, impozáns formában, a kir. városi templomban vasárnap folyt le. Kivonult az egész tanuló ifjúság s hintették a virágot a városi leányiskola fehér ruhás növendékei. Az ünnep fényét ezúttal kiválóan emelte a »Katholikus Legényegylet* dalárdájának közreműködése, amely büszkeségére szolgálhat vezetőjének : Hollóssy Károly tanítónak. A precíz és érzéssel előadott énekszámok a következők voltak: 1. Miseének, átírta:

Kiinda Rezső, 2. Üdvözlégy édes Jézusunk, Kersch Ferenctől. 3. Kenyér színben elrejtetett, átírta : Kiinda Rezső,

4. Salve Jesu, Blaháktól, énekelte Schön- valder Kálmánná. 5. Tantum ergo, éne-