Esztergom és Vidéke, 1899
1899-05-25 / 42.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MesUe lci Úk Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — Fel évre Negyed évre — — — 12 kor. — fii. 6 kor. — fii. 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. HrKözegészségi razzia. Esztergom, május 23. Mikor felébred a tavasz, felébred ez a téma is. Mert soha nem oly visszatetsző a közegészségellenes állapotok szemlélete, mint viruló tavaszszal. Amit a természet ilyenkor mutat, az mindmind csupa élet, egészség, üdeség. Amit az emberek elkövetnek, az mind csupa rendetlenség, miazma, szenny. Az ellentét növeli a két állapot hatását s az ellentét mellett él az a tudat, hogy jön a nyár, mindent csak rosszabbra fordít. A tavaszt is, az emberek bűnét és hanyagságát is. Mikor már meleg van, akkor az ember apatikusan megnyugszik a létezőben és változhatatlanban s elteszi panaszait a jövő tavaszra. Most azonban még csak küszöbén vagyunk a melegnek, a nyárnak. Most még meghallgathatók a panaszok, sőt orvosolhatók is. Ugy legyen. A közegészség állapota olyan közAz .Esztergom és fiié' tárcája. Beteg Vagyok. Beteg vagyok, egy mély seb éget. Begyógyul s megújul megint Szivem beteg, de gyógyul, éled, Ha szép szemed reám tekint. Szivem beteg, de buja enyhül, Ha hallom ajkad szép szavát, Ha ajkad édes szóra csendül S fájó sebemre enyhet ád. Szivem remeg, mint kert virága, Mit szél ráz, tép ide — tova ... Mert elfelejtesz nemsokára, Mig én téged soha . . . soha . . . Bán Mariska. A jázmin regéje. — Mantegazza Virágregéiből. — A Romagnában van egy vár, oly költői szépségű, oly nyugodalmas, a közép kori lovagi intézmény lehetői annyira körüllengve, hogy szinte szeretném, ha a tizenötödik században élhettem s ben ne lakhattam volna; a legszivesebben néhány hetet töltöttem volna benne szivem választottjával. Távolról a vár sasfészeknek látszik, melyhez csak a szárnyas teremtések s legfelebb a kecskék tudnak feljutni, de közelről nézve kevésbé vad, s barátságos ösvény kanyarog fel hozzá tölgyes kincs, amelynek növelésén fáradozni közös és egyetemleges kötelesség. Van is rá törvény, mely nagy bizalmi jogot ád az intézkedő hatalom, a rendőrség kezébe. Ezzel a hatalommal élni szent kötelesség s még talán visszaélni sem bün. Az lenne jó és helyes, ha igy tavaszszal a rendőrség a maga jószántából felleltározná egészségügyi tekintetben a várost. Ugy, mint teszi például a tűzrendészet szemponjából, mikor házról-házra jár és megállapítja, hol nem megfelelő a helyzet s hol történik mulasztás. Arra ne várjon a rendőrség, amig feljelentéseket kap, mert a feljelentés már az utolsó és drasztikus eszköz s feljelentésre a magyar felfogás csak elkerülhetlen esetekben szánja magát. De minden feljelentés nélkül végigmehet a rendőrség a tereken és utcákon, megszemlélheti a csatornákat, azután a nyilvános helyeket, vendéglőket, korcsmákat stb. és leltárba veheti, hogy miként áll például ma a köztisztaság és közegészség Esztergomban. erdők és szőlők, zöldelő mezők és tarka virág között. Feljutva, egész nyáron át kellemes hüs környezi az embert, de azért se kályhára, se kandallóra nincsen semmi szüksége. Itt ebben a nagy csendben, hol csak a saját lépteink zaját s a legyek zömmögését hallja, biztosnak érzi magát az ember úgy a rablók, mint a még veszedelmesebb unalmas mulattatók támadásától. Odalenn a folyosók, lépcsők, tornácok és erkélyek tömKelegében nagyon nehéz tervrajz nélkül eligazodni. E titokteljes útvesztőkben önkénytelenül is különös szerelmi kalandok és lopott csókok jutnak az ember eszébe. Némelyik terem akkora, hogy egészen üresnek látszik, holott annyi bútor van benne, hogy mostani ^szobáink közül négyben aligha férne el; kicsinek érzi magát az ember, ha végig halad rajtok, olyanok ezek a szobák, mint a templomok, Isten tiszteletére emelve, a hol a saját jelentéktelenségét érzi az ember. Egyszer végiglépkedtem a leghosszabbik termen s a közepén meg kellett állanom : ugy tetszett, mintha mákonyt ettem volna s az idő fogalma eltűnt volna agyamból. Annyi időre még soha nem lehetett senkinek se szüksége, hogy egy szobát keresztül haladjon. Útnak indultam tehát újra s végre eljutottam a szemközti falhoz, de még nem az ablakhoz, a honnét a környék szépségét akartam bámulni. A fai szélétől az erkélyig még hét méternyi ut Ha a jövő évre ugyanezt cselekszi, akkor már összehasonlíthatja a két év állapotát, megállapíthatja a javulást, megismerheti a visszaeső bűnösöket s az orvoslásra igy mindig tökéletesebb módja nyílik. Egyszersmind pedig a közönség hozzánevelődik ahhoz a gondolathoz, kogy egészségi tekintetben őrködő ellenőrzés alatt áll s ez a tudat ösztönzés a javulásra. Ha a rendőrség ezt az egészségügyi razziát, ezt a tisztasági terepfelvételt megtenné, intézkedését nyomon követné az állapotok gyors és lényeges javulása. Különösen a nyilvános helyek és nyilt csatornák telepein szükséges hatósági szemmel végignézni, mert ezen a téren nagy az indolencia, az uj szabályrendelet dacára. Ajánljuk megszivlelésül ezt a figyelmeztetést, végre is az egészség oly kincs, melynek birtokáért érdemes polgártársaink megrögzött nyugalmával szemben is akcióba lépni. Memor. volt, valóságos folyosó a falba vésve, mely éppen hét méter széles volt. Folytattam tehát utamat s kijutottam végre az erkélyre, mely felette kicsinek tünt fel az óriási méretű szobákkal szemben, a falak cyklopsi vastagsága mellett. Valóságos fecskefészek volt két örvény között, fölötte a menynyboltozat, alatta a föld; mert hogy ezen az oldalon csaknem meredeken nyúlt fel a völgyből, inkább sziklacsucsnak látszott, mint hegynek. Hány édes-bús órát tölthetett itt az erkélyen a vár úrnője, mikor egyedül volt s hány gyönyör-édeset, bizalmas egygyütt-létben szive szerettével, csóktól égő ajkakkal! Ez erkélyen alig van helye két embernek, a harmadik már nem fér oda. Hol itt a vendégszeretet ? Éppen ezen az erkélyen pillantotta meg egy szép holdvilágos este Donna 'izaurát egy troubadour, aki hegyeken völgyeken át kalandok után kóborolt. Szép fiatal lányka volt Donna Izaura s egyedül volt a várban a cselédséggel. Családja tagjai közül senki nem volt otthon, mert atyja és bátyja háborúba ment. Izaurát egy vén cerberusra bizták a ki magát a jó Isten se eresztette volna be, ha bebocsáttatást kér. Atyja és bátyja teljesen nyugodtak lehettek, mert távoliétök alatt a várba se vendéget, se zarándokot be nem eresztett. A troubadour is igen meggyőződött erről azonnal, a mint a vár kapuján kopogj tátott s éjjeli szállást kért. Azt a feleletet kapta, hogy a várúr nincsen idehaza A vármegyei jegyzoegylet gyűlése. Esztergom, május 20. Szombaton folyt le a vármegye közgyűlési termében a községi s körjegyzők egyletének tavaszi közgyűlése, melynek bevezetését a községi jegyzői kar kebelében előfordult nevezetesebb eseményekről s az egylet elnöksége által az egylet nevében tett intézkedésekről szóló tartalmas elnöki jelentések töltötték be. Ezt követte^ az egyleti számadás felülvizsgálata. Ezután bejelentette az elnök, hogy a jegyzők egy régi s sok vajúdáson átment ügye : a nyugdijszabályzat revíziója kedvező befejezéshez közeleg. E nyugdijszabályzat két fontos tétele : hogy 35 évi szolgálat után teljes nyugdij jár s hogy az özvegy ugyanazon nyugdijat húzza, mint a férj. Ez ez jól van igy. A hivatalnoki kar egyetlen ágazatát sem hasonlíthatjuk a községi jegyzőkéhez, a mely testületet a legnagyobb mértékben megilleti, hogy a közönség vele foglalkozzék, érdemei s intelligenciájához képest kellően méltányoltassék ugy a hatóságok, mint a társadalom részéről. A régi nyugdijszabályzat valóban mostohán bánt el a nemzet ez igazi napszámosaival, öreg napjaikkal ugy intézkedvén, hogy a jegyző tartozik addig szolgálni, amig bir. Tehát s azt a parancsot hagyta hátra, hogy semmiféle eleven lelket a várba be ne bocsássanak. Riciotti azonban látta a szép Izaurát, fenn a magasban, a kis erkélyen üldögélve, a hold ragyogó fényétől elárasztva ; ugy ég és föld között lebegve, valóságos angyalnak tünt fel előtte, a ki már útnak indult, hogy az édenkertjébe felrepüljön. Riciotti alacsony termetű, de szép ember volt, két ragyogó szeme mintha termetének hiányosságát akarta volna kipótolni. Különben semmi oka nem volt rá, hogy szégyelje a kicsinységét, mert nem egy hozzáértő hölgy suttogta már a fülébe édes csókok között, hogy a kic iny emberek a legkedvesebbek. Riciotti troubadour volt, de nem ebből éldegélt; gróf volt, de mint festő is kitüntette magát s verseket és dalokat rögtönzött, mely tulajdonságai sok előkelő ur ajtaját megnyitották előtte, Szivesebben vándorolt egyik várkastélyból a másikba és dalolt, mint kardot vonva háborúba vonult volna, nem azért, mintha gyáva lett volna, hanem mert a művészetet sokkal többre becsülte, mint a harci dicsőséget. Mikor a vár kapuját zárva találta, mély szomorúság borult szivére, mert az angyali lényt, kit a hold fényében az erkélyen látott, szerette volna közelebbről látni, De meg kellett elégednie azzal, hogy szépen leballaghatott, sóhajtozhatott és bámulhatott felfelé. Szelíd, szomorú dalt énekelt tehát, de oly halk,
