Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-04 / 36.szám

ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (tova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széc^enyi-tér, 330. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Megyei Múzeum.*) Szegzárd, április 27. Olvastam a minap, hogy Esztergomban is muzeumot akarnak létesíteni. Ha talán némi tekintetben útbaigazító lesz irásom, legyen szabad néhány szóval megemlékezni a tolnavármegyei múzeumról, mely szintén most alakul, de már tul van a kezdet nehézségein. Bár Esztergomban is ennyire volna a dolog, hol kétségkívül nagyobbszerű muzeumot lehetne csinálni, ha a kincstár, primási képtár, könyvtár és az egyesek birtokában levő műkincsek valamely része egy múzeumba foglaltatnék s iparművészeti és néprajzi gyűjteménynyel bővíttetnék ! A leendő múzeum alapjául legalkalmasabb lehetne a nemsokára megnyíló amateőrkiállitás, melynek némely darabjait bizonyára szívesen engednék át a kiállítók. De hát hol lenne az Esztergomban létesítendő múzeum helyisége ? Volna-e arra alkalmas épület, vagy *) A tervezett kiállítás rendezősége s mindenki, aki a kiállítás iránt érdeklődik, sok tanulsággal fogja olvashatni tisztölt munkatársunk e cikkét. Szerk. [Hí .tatenom és Viieke" tircüa. volna-e pénz egy alkalmas épület fölállítására ? A tolnavármegyei múzeum egy rendkívül buzgó férfiú munkásságának köszönhető. Ez a fáradságot, akadályt nem ismerő ember: Wosinszky Mór szegzárdi esperes-plébános, a kit mély tudományáról, kutatásairól a külföldön körülbelül jobban ismernek, mint itthon, a ki beutazta az egész világot tanulmányai érdekében, résztvett az első Zichy-expedicióban, a ki vallásbeli foglalatosságain kivül, idejét és tehetségét a régészetnek s legújabban a szegzárdi múzeum megalkotásának szenteli. Wosinszky ásatta föl a cikói, závodi, lengyeli sirtelepeket, mely utóbbi képezi tulajdonképen a tolnavármegyei múzeum alapját s legnevezetesebb részét. Lengyelen ugyanis egy nagy kőkori telepet talált, mely az ottani tulajdonos és híres bibliologus: gróf Apponyi Sándor birtokába került; a millenáris évben gróf Apponyi és Wosinszky fölajánlották gyűjteményüket Tolnavármegyének egy létesítendő múzeum alapjául azzal a föltétellel, hogy a megye megőrzi és szakszerűen fogja kezelni. A gavalBorongás. Ülök magamban csöndes éjben . . . Temetgetem szivem reményeit, [ Pedig nem úgy van, mint volt régen, Hogy egyik meghal — másik születik. A szép ido' eljár felettem, Az élet fáját rázza már a szél És ágastól töri . . . úgy érzem, Kern is egyenként hull le a levél. De nem baj I Végének kell lenni Mindennek, ami gyarló földi rög, A vágy, a hír, a fény mind semmi, Könyet sem ejtek múlásuk fölött. Csak egy maradjon meg szivemben: A szeretet — mely lángjával betölt, Mert addig él bennünk az Isten . . . S nem lesz nekem üres, sivár a föld. Földváry István. Méltóságos Asszonyom! (Modern költeményform|j>) — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Szép! Mi tagadás, angyali szép, de fönségesen diszkrét, méltóságosan zárkózott Ön méltóságos asszonyom. Mikor elösször megláttam, elbűvölt a tekintete, jótékony kinba ringott a lelkem és vágytam, úgy vágytam a szenvedést, hogy lássa beteges lázban égő szememből, hogy kiértse lemondó mosolygásomból, azt amit szivemben rejtek, mélyen örökre, a szenvedést, a kínt; egy egész Golgotát. Mindezeket látja Ön méltóságos aszszony, és mindezekre egykedvű eleganciával mosolyog, mikor szemben jön velem. Mosolyog, mert ez elegáns, mert felfutóén jóláll az azon a szép, angyali szép arcán. És ez a mosoly az én világom ; az én menyországom ; az én üdvösségem. Mert poéta ember vagyok ; mert ideált keresek, szerelmet, örök, fájdaloölbeli szerelmet, amiben elég a lelkem, ami kinpadra vonszolja a szivemet. Mert érteni akarom az embert megdöntő hatalmas erőt, a szenvedést, . . . ezért lesem órák hosszát semmitmondó mosolygását. És ha szivembe nyilai szemének a sugara, az a mosoly . . . Istenem ! Halálra kinoz,' és mégis oly édes, oly kellemes ... Feloszlom! Megsemmisülök attól a bájtól, pedig tudom, hogy ez a mosoly csak divat, mint anynyi más, mint az, hogy a napernyőt sétabotnak használják, és az, hogy a ruhaalj suhog, hogy selyemcsipkés sárga-fekete, vagy narancsvörös. A ruhája suttogása ! Tudja mit jelent nekem ez ? Egy álmot, egy boldog önlér megye örömmel fogadta az ajánlatot s a múzeum létesítésére Wosinszkyt kérte föl, a kinél lelkesebb és buzgóbb embert nem találhatott volna. A megye birtokosai, gr. Apponyi, gr. Széchenyi, br. Jeszenszky, Dőry, Csapó, Fördős, Visolyi stb. hamarosan gyarapították a muzeumot úgy, hogy ma nyolc nagy teremben van fölhalmozva a sok Összegyűlt kincs. Egy termet megtölt a kőkori gyűjtemény, mely hazánkban páratlanul áll s a mely gróf Apponyi lengyeli birtokáról került ide, valamint a második terem bronzkori j tárgyainak jórésze is. Ugyancsak a második teremben van egy óriási szekrényben a többi kőkori emlék, mely a megye külömböző helyeiről került Össze. És abbén a teremben van még egy auszráliai gyűjtemény (a kő- és bronzkori élet megvilágítására), melyet a megye Biró Lajos hazánkfiától vásárolt, ki Ausztráliában van ez időszerínt az ottani viszonyok tauulmányozására. A harmadik teremben vannak a keltarómai kor, régibb középkor (népvándorlás) és honfoglaláskori emlékek, a negyedikben 48-as erek-. tudatlan álmot, amelyben elvesztem eszmélőképességemet, csak a szivem dobog, csak az zakatol. Elfojt mindent bennem a tűzharc, szédület ér attól a misztikus suhogástól és álmodok, bolondos költeményeket, gyerekes meséket. Követem igy lépten-nyomán, mint egy holdkóros és szövi a megkínzott lelkem öntudatlanul az ő ábrándképeit. Vagy talán nem is az én képzetem ez, hanem minden a ruhájában van. A ruhája agyvelőt bolygató suhogása mesél nekem, az súg olyan történetkéket, amilyet csak álmodni lehet. Akaratlanul lirikussá leszek és ütemeket keresek, találok, a lebegésében, rímeket a sihegő hangokban. Követem és lesem a mozdulatát, mert minden lépése egy édes sor a költeményben, egy gyönyörűséget adó gondolat. S mikor végre eltűnik szemeim elől, akkor eszmélek és haza rohanva — versezek. Én, bolondos poéta ! Képzelje méltóságos asszonyom, verset irok! Rímekbe szedem a leheletszerű járását, a lelket ölő tekintetét. Azokat a bohókás történeteket irom meg, amit a ruhája suttogott, amit a parfümje lopott a lelkembe. Elmesélem, hogy méltóságos asszonyom szeret engem tudtán és akaratán kivül, hogy telepatikus érintkezéssel van egybekötve szivünk; és hogy én a szegény, rongyos poéta, én odadom Iyék és sok ezernyi éremgyűjtemény. Az ötödik teremben a tolnavármegyei céhek hagyományai (irások, könyvek, céhládák, céhkorsók stb.) Egy más teremben a nemzeti múzeum örök letété, mely természetrajzi (állat, növény, ásvány) dolgokat tartalmaz. Bizonyára a létesülő esztergomi muzeumot is meg fogja ajándékozni a nemzeti múzeum egyes tárgyakkal, csak utánna kell járni. A 7. termet .néprajzi gyűjtemény tölti meg. Egyike a legérdekesebbeknek már csak azért is, mert oly kevés gondot fordítanak rá általában. Itt láthatja az ember, mily művészi magaslatra emelkedik a nép bizonyos dolgok készítésében és díszítésében. Most csak a sárközi hímzést és subrikálást említem meg, továbbá néhány lopótökre, tülökre, botra, tükörrámára stb. faragott, vésett és színes pecsétviaszszal kezelt magyar diszitő stílt, melyről sokan szeretik állítani, hogy nincsen, vagy hogy magasabb igények kielégítésére alkalmatlan. A nyolcadik teremben vannak az iparművészeti és szépművészeti dolgok. Ez a gyűjtemény úgy léte(Vége. köv.) Fidibus. a szivemet, azt az érzelemteli, keblet szétdobni vágyó szivet, odaadom és Méltóságos asszonyom maga ezt vissza löki. Eltaszít magától, mert felháborodik a vakmerőségemen: de hogyis merészel egy poéta, egy méltóságos asszonyt szeretni! Mert a XIX. század végén vagyunk ; vége a romantikának, minden a természetesség, a legkönnyebb lehetőség medrében folyik. Vége azoknak a szép időknek, mikor a pásztorfiúk királylányokat kaptak, mert eltudták furulyázni a szivüket. Vége ennek a szép világnak, és már csak a bolondos poéták álmaiban létezik. Igen ! az ilyesmi csak álom, és az a világ, melyben torzképü faunok nádsippal csalták ki a sziklafokon gyöngyöző habokból a sziréneket, ez egyszerűen álomnak is vakmerő, képzeletnek megfoghatatlan. I Tehát ellökött magától. Ott vagyok a porban, annyi illúzióm romjai között, és eszmélni kezdek ! Eszmélni kezdek a szív, az erkölcs szocializmusára . . .