Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-30 / 35.szám

jebb, hogy a főjegyzőnek kitartó hangja és jó tüdeje van. Erre azonban mi kíváncsiak nem vagyunk s a referensekben nem felolvasókat és aktaintéző géprészeket, hanem osztályvezetőket kívánunk. A városi élet szakokra osztott érdekeinek tudatos, tervező, gondolkozó, ambiciózus város urait. De hát elfogjuk-e érni ezt az elég szerény óhajtást valaha ? Memor. Tavaszi közgyűlés. Esztergom, április 29. Hogy a mai megyei közgyűlés iránt milyen kiváló volt az érdeklődés, eléggé mutatja az a statisztika, hogy az egyik szavazásnál 105, a másiknál 103 bizottsági tag volt jelen. A nagy látogatottságot megmagyarázza az a körülmény, hogy politikai állásfoglalásról és választásról is volt szó, Feltűnően nagy számban vonultak be a plébános- és a földműves bizottsági tagok. De notabilitásokban sem volt hiány. Ott ültek a zöld asztal körül: Boltizár József érseki helynök, Palásthy Pál püspök, dr. Csernoch János kanonok, Frey Ferenc Hulényi Győző, dr. Komlóssy Ferenc orszgy. képviselők, Heya Tivadar kir. tanácsos stb. Kruplanicz Kálmán főispánt, akit — őszinte örömünkre — jó egészségben s teljes erőben láttunk viszont s akinek higgadt, tárgyilagos, imponáló elnökségét ezúttal is csodáltuk — zajos éljenzéssel fogadták, nemkülömben bevezető beszédét, amelyben örömét fejezte ki, hogy a politikai eseményekről beszélve elmultát jelentheti amaz időnek, amikor a politikai viszályok a haza közjóiétét, az alkotmány integritását veszélyeztették. Örömét, hogy állam ügyeink vezetésére oly férfiú akadt, aki úgy ő felségének, mint az egész országnak bizalmát meg tudta nyerni s aránylag rövid idő alatt az áldásos békét inaugurálni. Össze tudott olvasztani két nagy pártot s a többi — elvi álláspontokban ellenkező — pártok jóindulatát is biztositani. A lefolyt politikai küzdelmeket és eredményeket részletezni annál kevésbbé tartja szükségesnek, mert azok közismeretűek s a közgyűlés folyama alatt ugy is szóba kerülnek. Kívánja, hogy az elért béke minél tartósabb és áldásosabb legyen. Az ő ismert kiváló ékesszólásával emlékezvén meg Luczenbacher István és Holdampf Sándor biz. tagok elhunytáról, az ülést megnyitotta. A napirend első tárgya a Széli Kálmán miniszterelnök szép beköszöntőjére adandó s hivatott, lelkes tollból megfogalmazott válasz volt. Ennél szólásra emelkedett dr. Csernoch János s hangsúlyozva néppárti érzelmeit, e párt nevében is hozzájárult az üdvözlő felirathoz. De hozzátette, hogy ezt csak azért teszi, mert reményeli, hogy az elmúlt jogtipró aera után garanciát lát az uj miniszterelnökben a jog, a törvény és az igazság megvédésére. Elveit azonban fentartja, mert Széli is liberálinak mondja magát s ellenségének a revíziónak, barátjának a Kanzel-paragrafusnak, amely egy legérdemesebb státusnak, amelynek ő is érdemtelen tagja — megrágalmazására, üldözésére alkalmas. Brutsy János a 48-as és függetlenségi párt nevében beszél. Azért járul az állandó vál. javaslatához, mert Szélitől reményeiheti a közelmúlt erkölcsi sülyedésének reperálását. Wimmer Imre magyarázgatta, hogy a nemzeti párt, amelynek tagja volt, mily okokból olvadt a liberális pártba. Elvi különbség ettől azelőtt se választotta el, csak az, amely az elvek megszemélyesítőiben nyilatkozott. A törvény eddig rideg betű volt, reményű, hogy ezután megelevenedik. Elfogadja az üdvözlő feliratot, A közgyűlés is egyhangúlag elfogadja, nemkülömben a Hegedűs Sándor közlekedésügyi miniszterhez intézendőt, amelyben hangsúlyozva van, hogy iparunk és kereskedelmünk még nagyon is reászorul a központi vezetőféríiak jóakaratú támogatására. Következett az állandó választmány javaslata, amely Perczel Dezső volt belügyminiszternek >búcsúzó leiratát sajnálattal c vélte tudomásul veendőnek. Helcz Antal megütközik a > sajnálattal* szavon. Nem lehet sajnálni oly rendszer képviselőjét, aki az Önkény személyesítő je volt. Itt még udvariassági aktusnak sincs helye, mert ezt elvazonosságnak vehetnék. Andrássy János alispán a béke { jegyében kerülendőnek tart minden dissonanciát. Ezért hallgatott előbb, amikor Csernoch a volt minisztériumot ócsárolta Azt véli: de internis non iudicat praetor. Hibázhattak az eltávozott államférfiak, de jó szándékuk, hazafiaságuk kétségbe nem vonható. Ezért a bucsufeliratot elfogadja. Reviczky Károly a hazafiasságot semmi érdemnek nem tartja. Wimmer József a béke lelkes barátja, de éppen a béke kedveért nem szabad a békefelek érzékenységét provokálni. Perczel megköszönte a vármegye támogatását ; vegyék egyszerűen tudomásul. Mattyasovszky Vimos az elfojtott kifakadásokból (zúgás), igenis kifakadásokból azt veszi észre, hogy nem figyeltek az áll. vál. javaslatának szövegére. Itt bucsuüdvözletről van szó. Annak, akit mint minisztert e törvényhatóság annak idején üdvözölt, búcsúszavát — ha gavalléros akar lenni. — inkonzekvencia nélkül válasz nélkül nem hagyhatja. Egy véleményben van a főügyészszel B. Szabó Mihály, aki ily eljárást gavallérosnak szintén nem tarthat, annál kevésbé mert csak egy frázisról van szó. Reviczky Karoly nem kér senkitől a gavallériában taná csot. Brutsy János üdvözli a letűnő napot de nem a Falb-napo t, amilyen Percei volt. Beszél zsandárfegyverekről, vérrel telt sírokról stb. Következett a szavazás. Az állandó választmátiy javaslatát 61 szóv.al 44 ellen elvetették. Napirendre tértek. Nagy érdeklődés, de minden különösebb emóció nélkül folyt le a megüresedett árvaszéki elnöki állás betöltése. A kandidáló bizottság első helyen Kollár Pétert, a másodikon Hamar Árpádot jelölte, A győztes az utóbbi lett Ji szavazattal 32 ellenében. A szavazás elrendelése után dr. Csernoch és mások a pályázók kérvényei felolvasását kérték, amit természetesen az elnök — mint elkésettet — nem teljesithetett. A megválasztott uj elnök szép beszédben mondott köszönetet az iránta megnyilatkozott bizalomért. Boldogult Luczenbacher István helyébe a közigazgatási bizottságba Boltizár Józsefet, a központi választmányba Veres f Edét (Búcs) választották. — Lipthay János tb. főorvos nyugdijbavonulását engedélyezték. — A vármegye alkalmazottjainak fizetésrendezését — Usztanek Antal beadott indítványa következtében — érdemlegesen nem tárgyalhatták le. (E beadványnyal fogunk érdemlegesen is foglalkozni.) A tavaszi közgyűlés le nem tárgyalhatott pontjait a május 8-iki közgyűlés intézi el. * Az idő rövidsége s a hely szűke miatt az érdekes közgyűlésről csak a Iegkivonatosabban emlékezhettünk meg. Tettük egyéb okokból is. Riporter. Színészet. Esztergom, április 29. A legutóbbi három előadásról, mint olyanról, mely részben nem a legérdekesebb szindarabokból volt egybe állítva, de meg másrészt csak ismétlésekbe kellene bocsájtkoznunk, csak röviden számolunk be. Annyit azonban az általánosság keretén belül is meg kell jegyeznünk, hogy »Rocambole« és a »40 éves kis leányt oly darabok, amelyeknek a meséje csak nagy nehezen illik be az utóbbi évtizedek szinműveinek szellemesebb gondolatmenetébe és csak sajnálni lehet a színészek igyekezetét, akik pedig mindent elkövettek, hogy \ életet leheljenek az elcsépelt, szellemtelen tartalomba. Rosszul tették Catry és neje, hogy a »40 éves kisleány c-t, ezt a hálátlan darabot választották jutalomjátékul, amely kétségtelenül tulgazdag a nevetséges ellentétekben és a kacagásra indító félreértésekben, de kevés benne az esprit, a finomabb, a nemesebb humor. Nem nyújtott élvezetet ez a darab, de a benne felhalmozott sok — bár elcsépelt — ellenmondás ingerelte az idegeket és vont mosolyt önkéntelenül is az arcokra. Ismételten ki kell jelentenünk azonban, hogy a szereplő színészek kifogástalan, precíz játékkal igyekeztek hatást elérni, ami a tapsok és kihívások után Ítélve sikerült is nekik. (Rocambole.) Nagyon kisszámú közönség előtt ment szerdán Burgeois és Ponson du' Terrail népies színműje, a >Rocambole.* A darab, mint előrelátható volt, nem vonzott; bár Kalmár, a címszerepben és Makó Aida, Baccarat szerepében, mindent elkövettek, hogy a kisszámú közönséget felhevítsék, hogy ezt az eddig egyedüli elveszettnek ígérkező estét megmentsék. És extaisba jött az a kevés érdeklődő, hogy háromszor négyszer hivta lámpák elé Kalmárt és méltó partnerét, Makó Aidát. Nagy kincset bir az igazgató e két művészben és mig ily színészei lesznek, nem kell félnie a fiaskótol.' A két főszereplő mellett elismerésre méltó alakítást nyújtotta Catry Ferenc, aki mínt mindig, ez este is kivette részét az ovációból; Mezey Béláné, aki Tippartné szerepében az egész darabon át, de különösen a hecedik képben igen sikerült alakítást mutatott be, Völgyi Ilonka (Cerise) és Szigethy Andor (Armand). Nem szabad hálátlannak lennünk Ágothay — >Jean*-ja és Fehér Gyula »Sallendrera herceg*-e iránt sem, mint akik minden igyekezetükkel szerepeik tökéletes kidolgozásán fáradoztak. (A 40 éves kisasszony.) Catry Ferencnek és nejének : C. Vertán Annának jutalomjátéka volt a csütörtöki előadás, mikor is egy francia bohózat »A 40 éves kisleány* került szinre Fönnebb már megemlítettük a darabnak nagy hibáját és ebből könnyen megmagyarázható, hogy nem igen lelkesült a közönség és a jutalmazandóknak bár mindkettő igazán megérdemelte volna már csak az előbbi előadásokból ismert szép tehetségükért is, nagyon lanyhán osztogatta a tapsot. Catrynak nem volt figyelemreméltó szerepe, Catryné pedig egyes-egyedül nem tudta megmenteni a veszendőnek indult előadást. Azt sem lehet elvitatni, hogy úgy Agothay, mint Fehér és Szigethy, nem különben Kalmár, Völgyi és Bogyó mindent elkövettek, — természetesen a megfelelő mérsékléssel, mert nem akartak konkurrálni a jutalmazan dókkal. Hogy ez menynyiben sikerült, azt bírálatunk bevezető részében felemiitettük. (Gyurkovics leányok) Amiként telt ház volt először és a másodszori előadáson, ép oly zsúfolt ház élvezte végig a harmadik előadást is. Az előadásról pedig csak annyit jegyzünk meg, hogy semmivel sem volt roszszabb az előbbieknél. Volt is kihívás és taps bőven! (Műsor.) Ma délután az »Ördög mátkája*, este pedig a » Leszámolás* kerül szinre. Holnap, azaz hétfőn a >Gésák« másodszor, kedden a >Mozgó fényképek* félhelyárakkai és szerdán iAeneas papa* megy. Viki. Esztergom, április 29. Heti krónika. — Pletykák. — Nem, nem; nem szeretjük egymást akárhány könyv, apostol, szószék tanit erre. Sehogysem szeretjük egymást s bizony anakrorizmussá vált az a néhány évtized előtti szokás, amikor a kupánkat a kedves szláv köszöntéssel ütöttük egymást : >Kohaj misie.* A kupákat, vagy inkább a sörös poharakat ugyan most is öszszeütögetjük, sőt össze is törjük, mondunk is hozzá valamit, de azért csak nem szeretjük egymást. És ezzel teljesen meg van magyarázva, hogy ily nagy intelligenciájú és aránylag mégis kis városban, mint a mienk, — dacára, hogy mind c két körülmény összébb szokta hozni az embereket, — csak felületes, széttagolt, minden belsőség nélkül való társasélet van. Hogy miképpen vált ilyenné, be jól tudjuk!... Sokszor el is volt mondva.. Ismeretesek a hullámok, amelyek a kölcsönös becsü-lés és szeretet gátjába belevágódtak s itt is, ott is megtörték azt. S> hogy lassan visszahúzódott ez ár,, maradt mindenütt sár, feldúlt terület. De hát mindez régebben történt,, úgy :: hogy a hullámok elsimulhattak, sár-iszap eltűnhetett, a a társadalmi életen okozott egyéb nyilasok kényelmesen betömelhettek volna. De nem történt úgy !! Eleinte az önkínzók gyötrő kéjérzetével munkálkodtunk azon, hogy a támadt szakadásokat még szélesebbre vájjuk, azután belefáradtunk ebbe is. És ma nem szeretünk, nem gyűlölünk, csak rettenetesen közömbösek vagyunk egymást iránt. Mint a vasúti sínek, párhuzamosan futunk utaikon, de váltó nélkül, amely a két utat egybehozhatná. És nincsenek állomások, ahol a vonalon találkoznánk.. Csak ugy a nyílt pályán futunk el egymás mellett sebesen. A nagy politikai viszonyok,, amelyek szenyes hullámai ide is elértek, megcsendesültek. Békejobbot váltottak, akik eddig csak fegyverrel állottak egymással szemben. Hát a békesség ez ujabb bársonyos hullámai miért nem jutnak el szintén hozzánk f Vagy a beállott szélcsend máshol sem zárja ki, hogy csak ideiglenes legyen ? . . . (JCi volt fenn a mai közgyűlésen ?) Legalább mi megdöbbentően szkeptikusokká váltunk t Bizony jobb volna, ha könyenhivők, könyen feledők és megbocsátok lennénk !: Mégis konstatálnom kell,, hogy van a társadalomnak egy szereplő része, amelyet eddigi lazaságából az összetartás arany láncai újból egy körbe fűztek. Az• aranyifjúságé* Nem hosszú ideje, de, amint láijuk, erős, megbízható lánccal. Azt hiszem, nem tévedek, ha ezt az örvendetes tömörülést annak a körülménynek tulajdonítom, hogy az ujabb generációban bizonyos közös vonás van, amely önkénytelenül egymáshoz közelitette az egyeseket. Bizonyos komolyabb vonás, amely nem léháskodásban, olcsó flirtelésben, járdataposásban találja szórakozását. A most szeieplő ifjú generáció nem Prevostféle pajtásnőket keres a lánykákban, nem végtelen uzsonnák kedveért vizitelget s nem a dédmamák által kedvelt társasjátékokban meríti ki minden mulattató képességét. Sőt arra igyekezik, hogy, minél udvariasabb, bár minél kevésbé émelygős legyen s mint mulattató, minél ujabb és^ eredetibb szórakoztatást találjon fel. És majdnem kivétel nélkül a művészetnek, a sportnak egyaránt barátja; jut belőlük Mezei Bélának és Lovas Gyulának egyaránt s ezért az őszi amatörkiállitás falai és emelvényei is szépen be lesznek népesítve kezük ügyes munkáival. Aki nem volt olyan, mint a többi: asszimilálódott közöttük. Hisz elvégre a jó példa is csak vonz. S a közös eszmék, közös ambíciók és közös törekvések megteremtették közöttük a teljes egyetértést. Ez egyszer bizony az idősebb gárda tanulhatna a fiataloktól! * De hát mi pechben vagyunk. Még pirosnak mondott május első reggelén is bizonyosan esni fog! . . . Üres lesz Árpád apánk kertje s a propeller zászlaja összecsapódva fog búsulni elhagyatottságán. Eláznak a májfák szallagjai. Szürke lesz az ég, a föld, a hangulat. Pedig már igazán elkelne kevés, mosolygó verőfény, amely kicsalná a Kovácspatakhoz, vagy egyebüvé az aranyos bogárkákat, friss szárnyú pillangókat, akik az idén sehogy sem akarnak kirepülni ! Krónikás. — Herczegprimás a . népnevelésnek. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás Duna-Mocs községben, a nép terhein segítendő, gyönyörű népiskolát építtetett a rom. kath. tanügy emelésére. Ezen bőkezű nagylelkűségéért Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő köszönő iratot intézte ő Eminenciájához: Esztergomvármegye kir. tanfelügyelőjének f. évi ápril 7-én 591 sz. a. kelt jelentéséből örömmel értesültem, hogy