Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-23 / 33.szám

Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 33. szám. Vasárnap, április 23. ESZTERGOM es ML „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M^ál

c

l

eT

>ik Vasárnap és csütörtökön, ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— -— — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN sí. fii. Laptulajdonos kiadókért DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Szécfyerjyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. r<$~ A magyar népoktatás vármegyénkben. Esztergom, április 18. kább fájhat az, hogy az országcentrumában is lehetnek oázisszerüen szétszórt oly községek, melynek népe nem beszéli a magyar nyelvet. Ha a szláv gyűrűvel övezett Oláhország megtudta népének nemzetiségét gondosan őrizni, sőt nagy hányadát felszívta már az egykori tatárságnak, a jelenlegi Bukovina északi részén maradt Kunország lakóinak, továbbá a moldvai majdnem félmillióra menő egykori magyarságnak, nemkülönben a jelenleg ott élő szlávságnak, pedig az oláh knltura még csak gyermekkorát éli, messze távolban áll a magyarétól, — akkor igazán boszantó jelenség, ha a túlságosan elnéző magyarság inkább vészit erejéből és számának túlsúlyából, sem hogy gyarapodnék és nemzetiségét a meglevő törvényes eszközökkel szaporítani tudná. Az a baj — valljuk meg őszintén —, hogy a fennálló törvények végrehajtása rendszerint beleütközik valamely testület intézkedési jogkörébe, mely az egyházi uton gyakorolt iskolai ellenőrzés dolgában sokszor enyhén bírálta meg eddigelé a tanítók működését úgyannyira, hogy a hanyag tanítók szinte bátorságot vettek maguknak egyes egyházi ellenőrző férfiak elnéző modorára támaszkodni s úgyszólván csak annyit tenni, a mennyit az egyház vallási ügyek terén tőlük követelni szokott. A közismereti tárgyak tanítására, de főleg arra, hogy egy idegenajku község népiskolája a tanító munkássága révén valami örvendetes haladást tegyen a magyarosodás felé, — nos, abban édes-kevés tanitó erőltette meg magát. Ne szidják tehát Vargyast, mert talán kíméletlen volt; — az idők és a fenforgó mulasztások hozták ezt magukkal, — különben is a vármegye vezető férfiai tudják legjobban, hogy mennyire igaza volt. Egy magyar. lasztmányi ülését nagy fontosságúnak mondhatjuk. Az idei közgyűlésen az egyesület nagy buzgóságú főtitkárja ugyanis felvetette egy helyi érdekű megyei kiállítás rendezésének eszméjét, amelyet a közgyűlésen jelenvoltak egyhangúlag magukévá tettek. A közgyűlés után most volt az első választmányi ülés, amely a terv iránt oly nagy, osztatlan és meleg érdeklődést mutatott, hogy máris bizonyosra merjük venni, hogy ez a szép, nemes törekvés meg fog valósulni. Időnk és alkalmunk is lesz a mozgalomhoz ismételten és bőven hozzászóllani, most csak hozzuk a nevezetes ülés lefolyását. Az ülésen Kruplanicz Kálmán elnökölt. Jelen voltak: dr. Bárdos Rémig, dr. Földváry István, dr. Kereszthy Viktor, Maiina Lajos, Maszlaghy Ferenc, dr. Mátray Ferenc, Némethy Lajos, Reusz József, Rózsa Vitái, Vojnits Döme és dr. Walter Gyula választmányi tagok. Az ülés elején Rózsa Vitái főtitkár bejelentette, hogy a Történelmi Társulat sajnálatának adott kifejezést, amiért a meghivó hiányos kézbesítése következtében a Knauz Nándor emlékének szentelt közgyűlésén részt nem vehetett. (Az akadémia tudvalevőleg képviseltette magát.) Bejelentette továbbá, hogy Táth községből egy régi oltárkőről, Szölgyémből több régiségi leletről tettek jelentést. Az elnöklő főispánt kérték fel, hogy e tárgyaknak az egyesület részére való beszállittatását elősegíteni szíveskedjék. A pénztári jelentést tudomásul vették. Ezek után Rózsa Vitái főtitkár, az eszme felvetője, áttért a Történelmi Kiállítás ügyére, amelyet a közgyűlés már magáévá tett s kérte, hogy a választmány is tegye megvitatás tárgyává a propoziciót. Az első felszólaló Maszlaghy Ferenc kanonok volt, aki hosszabban foglalkozott a tárgygyal s a mozgalmat a legmelegebben üdvözölte s igaz érdeklődését mindjárt dokumentálta is, amennyi. ben a kiállítás rendezésének költségeire i száz forintot azonnal felajánlott. (Lelkes I éljenzés.) Bővebben fejtegette az ily > kiállítás jelentőségét, hasznát, előnyeit. ! A jelen évet mégis e célra alkalmatlan| nak tartja. Részben, mert hogy a kiálli; tás Esztergomhoz méltó legyen, hosszab| ban tartó előkészületekre van szükség, [ részben mert a jelen év folyamán lesz megtartva az »amatőrkiállitás« s bizonynyára egyik részről sem akarják a másik sikerét gyengíteni. Arról már biztosithatja az egyesületet, hogy a kiálllitás céljára a Bibliotheca öt terme át lesz engedve. Nagy lelkesedéssel fogadott szavaira hosszabb diskussió támadt, amelyben Reusz József, dr. Földváry István, Némethy Lajos, dr. Walther Gyula és Rózsa Vitái vettek részt. A többség a jövő esztendő mellett foglalt állást s Történelmi kiállítás. — A Tört. és Rég. Társulat ülése. — Esztergom, április 21. Az > Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat* szerdai vágyók valamelyikében inkább, mint Esztergommegyében. I Az a sajátságos, hogy éppen Vargyas Endrének kellett eljönni, hogy az általunk jelenleg elhallgatott tanitó eljárását felfödözze. Mert úgy állt a dolog azelőtt, hogy az illető, mint magyarosító közeg részesült pár év előtt még néhány ar anyjutalomban is, noha nem aranyat, hanem egészen más valamit érdemelt volna silány, szemfényvesztő munkájáért. No, de hát a becsapás szépen sikerült, melyet sem a vizgálatot vezető tanügyi esperes, sem a jelenlegi kir. tanfelügyelő jogelőde nem tudott észrevenni. A dolog felismerése egyszerű volt. Az iskolai növendékekből néhányan szép magyarsággal feleltek. Ámde Vargyas tanfelügyelő maga hívott fel egyeseket, a kik a feltett kérdésére tNyevim ucherszki«-vel válsszoltak. Ekkor az asztal köré hivatta a magyarul értő és tudó növendékeket, akik bevallották, hogy nem az iskolában tanultak magyarul, hanem ! mint oda vándorlóit béres szülők gyermekei, más helyről hozták a magyarnyelvi ismereteket. A többi növendék pedig általában tót volt, úgyszólván egy kukot sem értettek magyarul, hanem a tót feleletre ké' szen állottak, mert iskolamesterük i az ő nemzeti anyanyelvükön oktatta ! őket. Persze vizsgák alkalmával • mindig a magyar növendékeket fe' leltette a szemfényvesztő tanitó s I igy csurgott a jutaimi arany s igy támadt az elismerés, melyre a mél| tatlan ember Vargyas szereplése ' előtt szörnyen büszke volt. } Ez csak példa a többi tanítóra 'nézve, akik mint idegenajku esz| tergommegyei községek tanítói bej láthatják, hogy Vargyasnál svind! lizni nem lehet. Munkálkodás az ! élet sója ! Akiben nincs meg a tett| erő, nincs meg a hajlam, hogy céli | tudatos igyekezettel az elvállalt tanítói kötelezettségnek megfeleljen, engedje át helyét olyannak, a kiben garanciát nyer az oktatásügy és a gyors tempóban való előhaladásra utalt magyarosodás ügye. A magyar nemzet immár átélte az iooc évet, s fájdalom, polgárai között még mindig igen nagy számmal van az idegen elem, de még inHa vármegyénk tanügyi adminisztrációja oly sok községre terjedne, mint más megyéké, talán elnézőbbek tudnánk lenni a kir. tanfelügyelőség által észlelt hiányok tekintetében. A közelmúltban ugyanis be lett bizonyítva, hogy varmegyénk idegenajku községeiben a magyarosodás kérdése nagyon sok feladatnak néz eléje. Ha vármegyénk földrajzi fekvése nem az ország szivéhez tapadna, hanem annak szélén foglalna helyet, talán nem volnánk a magyarosodás kérdésében oly kérlelhetlen követeléssel, de mert ellenkezőleg áll a dolog, hát ne is vegyék rossz néven a népoktatás alkalmazottjai, ha a tanfelügyelői szigorban mi hatalmas emeltyűt keresünk arra nézve, hogy a magyarosodás ügye ólomlábon ne haladjon tovább. Mert az, hogy egy magyar születésű és nevelésű kath. hitfelekezetü tanitó csak azért tanuljon meg tótul, hogy saját énjének kényelmi tekinteteit szolgálva, az oktatást a magyar szó hátrányára és egyenes mellőzésével tótul vezesse, mert a nép gyermekei e nyelven léptek az iskola falai közé s hogy azok, igy továbbra is tótok maradhassanak, Árvában, Túróczban, Liptóban talán megjárja, de Esztergommegyében : a magyarság centrumában, mindenesetre bűn, megrovásra érdemes könnyelműség. Az a tanitó, a ki ezt megcselekedte, főleg mert magyar eredetű, nyilvános megrovást érdemel, melylyel Vargyas Endre kir. tanfelügyelő már tavaly sem maradt adós. Szinte botrányos állapot, hogy miként lehet egy község megmagyarosodásának útját egy hazafiatlan, mondhatni lelketlen tanítónak eltorlaszolni. Azért is azon tanfelügyelői, itt-ott megneheztelt véleménynyilvánítás, mely szerint az ily tanitó állásának betöltésére érdemetlen, — szerintünk nagyon is indokolt és jogosult volt — mert hát ha az illető (vegye magát észre: ki ő ?) tótositó törekvésre vetemedett, ugyanezt könnyebben végezhetné a felső északi határszéli me-