Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-20 / 32.szám

SSZTEK60H VIDÉKE Jif eljelenik Vasárnap és csütörtökön. 9 •• *! JELÖFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 ko<r. — fii. Fél évre — — — — —<} feor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért; MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért:: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (ben a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) $zéettei)yi-tér, 330. szám. Kéziratot nem adunk vissza. \^ A vízvezeték ügyében. — Észrevételek. — Esztergám? április 1*8. III. Örömmel olvastam a városi vízvezeték létesítése iránti azon felszólalásokat, melyek kiindulási pontját az »Esztergom és Vidéke* legutóbbi számainak egyikében foglalt felhívás képezte. A közlött cikkekben foglaltak után felmentve érezhetem magamat annak fejtegetése alól, hogy a város minden részeire kiterjedő vízműnek létrehozása a közszükségletek közé tartozik ; a legutóbb megjelent „ Válasz« pedig azon kérdéssel hogy ; a viz honnan legyen beszerzendő, oly behatóan foglalkozik és oly szaktanulmányra mutat, miszerint e czikkirójanak—adatai teljes helyessége iránti elővéleményt nyugodtan előlegezhetem, és ekként a viz menyisége és minősége iránt felmerülhető kérdést megoldottnak tartom. Hátra volna tehát csak a kivitel módozatainak megállapítása. E részben a cikk irója részéről a hatóság általi kezdeményezés, avagy egy szövetkezet, esetleg társulat létrehozása ajánltatik. A hatósági ténykedés a hivatali gépezetek lassúságánál fogva, de még azért sem igér sikert, mert most, midőn a várostól annyi és régebben felszínen levő feladat várja megoldását, alig lehetne az illetékes körökben az érdeklődés oly fokát felkelteni, mely a közeli cselekvésre vezethetne. Ily körülmények közt csak az önkéntes szövetkezés, vagy jobban mondva : egy társaság szervezése által kellendne az eszme megvalósítását kezdeményezni. A főkérdést — nézetem szerint — a megfelelő tőke beszerzése képezvén, egy pillanatig sem kételkedem azon, hogy e tőke Esztergomban beszerezhető lenne, önként értetődvén, miszerint szükséges leendne, az ilyetén íinancirozás alapfeltételét képező azon meggyőződést, hogy a tervbe vett vizmű, a beruházás költségeit kellően biztosítani fogja, a pénzt nyújtó társasági tagok körében megérlelni. És itt elégségesnek tartom csak arra utalni, miszerint nem fog óly Az .EsztepQom ís Vidéke" teája. Katókár ól már nem nó* tázok . . . A zengő erdő kihalt végkép, Elhervadt abban minden ág; Nap nem ejti rá hulló fényét Menhelyre nem lel benn virág. Száraz, kopár az egész fajta, Csak a vihar szánt végig rajta; Uda vannak a régi álmok, Katókáról már nem nótázok. Egy vadrózsabokor aljába Temettem mindent, ami bánt ; Enyhülő szívvel oda szánva Örömet és bút egyaránt. Nem nyit már többé a vadrózsa, Levél és szirom lehullt róla . . . Mint ő, ép olyan pusztán állok — Katókáról már nem nótázok. Pöhöly János. II Koronaherceg utcán. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — (Vége.) A katonatisztek változatos egyenruháján sok kisasszony szeme megakad és sok fiatal kisasszony ajkáról lebben el meg nem hallható sóhaj, a melynek titkos értelme az, hogy milyen édes lenne az egyenruhába kapaszkodni, ha volnának bizonyos ezer forintok, a mit a katona urak nem kevésbbé óhajtanak, mikor hónap végén fizetésükből annyit lefognak, hogy szivarszopókára is alig maradna, ha nem lennének nyerészkedő uzsorások, a kiknek ügynökei szalmasárga keztyűben, lakk cipőben, ezüst gombos bottal és szemtelen pofával törtetnek keresztül, meglökve méltóságos asszonyt, kegyelmes urat, csillagkeresztes hölgyet, aranygyapjas vitézt, szobaleányt, kőműves legényt, Írnokot, szakácsnét egyaránt, csupán a katonát kerülik ki, a ki kardot ránthat, és ábrázatukra róhatja haragját. De azért a katonát is Összemocskolják tajtékos szájjal és vigyorgó fogakkal, mikor háta mögé kerülnek. Elhozza egyik-másik vidéki apa is családját, hogy megmutogathassa boldog ifjúkorának nevezetes emlékeit. Bámul az asszony, bámulnak a leányok, kiváltkép azon bámulnak, hogy a kisvárosi nőszabó nem tud olyan öltözeteket csinálni, mint a milyeneket itt lehet látni. Néha megfeledkezve az illemtan szabályairól, ujjaikkal, akarnak ide-oda mutogatni, de még idejekorán visszakapják kezüket, és csak minduntalan kifakadnak : oh be szép, jaj be gyönyörű kalap, ilyet még sohasem láttam, nézze mama, nézd leányom, ugy-e szép, gyönyörű éklakos találkozni, ki, ha a vezeték utján 1 hektoliter jó és egészséges vizet nyerhet, e menyiségért 1V2 krajcárt készséggel ne adna. Ezen árért naponként 20000 hektoliter fogyasztást számítva, a napi jövedelem 300 írttal volna előirányozható, mely jövedelemmel a vízmüvekbe történő beruházás és azok fentartása, valamint a tőke amortizatiója is eszközöltethetnék. Nem kételkedem a fölött sem, hogy a vftmű fentartási költségeihez a város néhány közkút létesítésével hozzá fog járulni. Ily kilátások mellett tehát biztosra vehető, hogy a szükséges tőke — ha talán nem is városunkban — de más helyről is megszerezhető leend. Igen óhaj tandónak tartom, Rogy e kérdés városunk iránt érdeklődő lelkes polgárok által tartandó értekezleten tárgyalás alá vétessék, addig is azonban szívesen venném, ha ez ügynek megvilágítása és gyakorlati javaslataik kifejtésével mások is nézeteiket közzétennék. s . . szer, látta mama, olyat jó volna venni, oh milyen nagyszerű és igy tovább. Az áradat pedig hömpölyög tovább divatosan, suhog a selyem, zsong-bong a beszéd, s mutatkozik a divatnak minden árnyalata, a melyért olyan sok divatlapot kell tanulmányozni, olyan sok boltot kell összejárni, olyan sok hitelezőt kell elcsititani szóval, vagy néha pénzzel is. Érzi ezt a mama, a ki leányával eljön ide nap-napután, hogy csak egy lovagot foghasson, de csak nem akar feltűnni a lovag, hogy bekösse fejét a kisasszonynak, a ki olyan nagyon ért a divathoz, oly nagyon tudja annak minden változatát, titkát, de a ki soha főzőkanalat nem fogott kezébe, soha nem törülgetett le egyebet tükrénél, soha nem varrt mást, mint néhány évvel ezelőttt ruhát babájának, de az sem készülhetett el egészen, mert a divatot kellett tanulmányozni. De a lovag csak nem akar feltűnni, s irigyen néz arra a másik mamára, kinek a leányát versengve üdvözlik és emberfölötti buzgalommal dongák körül a lovagok; ámbátor külseje előnytelen kissé, mint a lovagok egymásközt emliteni szokták, de a papája bankóval is kitudná tömni ruhájának ama részeit, a melyek most csak vattával vannak bélelve egészen fölösleges gondosságból, mert a lovagok vatta nélJkülis körülözönlenék, mivelhogy a bankó valószinüleg divatos lesz még akkor is, Három esztendő. Esztergom, április 19. Egyik laptársunk a napokban kiböngészte, hogy f. hó 16-án volt három esztendeje annak, hogy az egyesitett város megválasztotta első tisztikarát. Nem szeretjük, nem keressük a kellemetlen évfordulókat, szomorú dátumokat. April 16. sem szerepelt előjegyzési naptárunkban, de hogy felszinre került, nekünk is tudomást kell vennünk róla. Laptársunk úgy vélekedik, hogy nem lehet dióhéjban kihámozni a három év összeredményeiből mindent. A dióhéj — félünk — elegendő volna az eredmények számára, ezek kihámozása azonban bizony sok fejtörést okozhat, akárcsak a kevés aranypor kiválasztása egy óriás kőtömbből. Három évvel ezelőtt! Mily büszke örömmel, mily teljes bizalommal járultunk az urna elé s mily büszke örömmel és teljes bizalommal néztünk a jövendőbe ! Egyek lettünk, akik eddig széthúztunk, egymás mellé sorakoztunk vállainkkal, amelyekkel eddig vajmi sokszor egymás ellen fordultunk. »Nagy Esztergom* megszületett s ki kételkedett a mézeshetes időkben, hogy az uj frigy igazán nagygyá is fog tenni! S mint a szerelmes boldogmikor a kisasszony már rég kiment a divatból. Vannak ugyan ideális lovagok is itt, bár kevesen, a kik beérnék szegényebb feleséggel, de hát ők oly bátortalanok, hogy még az újság apró hirdetései között sem mernek vállalkozni, mert erényes nővel még alig beszéltek édes anyjukon kivül. Mindazonáltal a legdivatosabban vannak öltözve, s mindennap elhatározzák, hogy valakivel meg fognak ismerkedni, és nőül veszik, de mindennap máskorra halasztják tervüket. Szivesen is vennék, ha valamelyik önkénytes bevezetné őket valamelyik leányos házhoz, mert úgy vélik, hogy az önkénytesek semmihez sem értenek olyan jól, mint az udvarláshoz, legalább az utcán rendkivül ügyesek és valóságos művészettel tudják kezüket sapkájukhoz emelni, mikor valakinek tisztelegnek. Némely idősebb néni is hasonló tisztelettel vélekedhetik az önkénytesekről, olyan nénik t, i., a kik még sehogy sem akarnak idősebbnek látszani, s bámulatos tudománynyal ápolják arcbőrüket s szabatják ruhájukat, hogy némely önkénytesek illúziója valamiképen szerte ne foszoljék a nénik epedő bánatára. Egy sarkon sok diák verődik össze, természetesen azok közül, a kik világi ismeretekben fölülmúlják többi társaikat s a kik a divatnak leendő nagyjai; most tanulmányozzák tapasztalt lovagokon, miképen kell csokorra kötni a nyakkenés