Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-16 / 31.szám

C. Vertán Anna Gönczné szerepé­ben oly élethűen ábrázolta az anyóst, hogy Catryt, a vejét, gyöngébb alakitás mellett is szivesen jutalmazta volna meg a közönség a tapssal. Nem szabad meg­feledkeznünk Szigethy Andornak minden tekintetben kifogástalan Meusry Boris­áról sem. Ebben a máskülönben is há­lás szerepben nálánál jobban alig lehet­ne érvényesülni; a jószivü, őszinte barátot és a származására, vagyonára büszke lengyel nemest annyi természetességgel és oly eredetien állitotta elénk, hogy nagyban előmozditása az est sikerét. Említést érdemelnek még Völgyi Ilonka (Vilma), Radványi és Fehér Gyula (Ka­ján Tóbiás). A felvonás közökben a tár­sulat zenekara szép hallgató darabokkal szórakoztatta a közönséget. (Te Imi herczegnő.) Pénteken a »Talmi herczegnő* ment közkívánatra másodszor, szépszámú közönség előtt. A múltkor hosszabban megemlékeztünk a főszereplőkről, azért most csak egész általánosságban azt jegyez­zük meg, hogy ez az előadás is méltó párja volt az előbbinek. Az összes sze­replők mind kifogástalanul játszottak. (Műsor.) Ma este a > Gyurkovics lányok-at* Herczeg Ferencz életképét adják elő. Az idő és helyszűke miatt erről az .elő­adásról ez alkalommal be nem számol­hatunk, de annak a nagy érdeklődésnek, amely e darab iránt mutatkozott legtöb­bet mondó bizonyítéka az, hogy már két nappal előbb az összes jegyek el­fogytak. Vasárnap délután a »Fekete rigóc este pedig >Az asszony verve jóc kerül szinre. Hétfőre »Tosca«, keddre a >Gyurkovits leányok* van előadásra ki­tűzve, szerdán pedig a >Kis molnárnéc előadása következik. A közönség figyel­mét szivesen hívjuk fel a hétfői elő­adásra, mely bár merész vállalkozás, elő­reláthatólag sok élvezetet fog nyújtani. Viki. Esztergomi krónika. — Pletykák. — Persze, hogy az időjárással kezdem. A biblia is ezzel kezdi s önök a zsurna­lisztika terén rettenetesen konzervativek ! Igy is nem tudom, mehetnek-e majd ezek a soraim, amelyek nem passzolnak be túlságosan húszéves rovataikba! (De bizony belepasszoltattuk! Szerk.) Tehát megjöttek az ibolyák és a verklik! A legfrisebb ibolyák (Szép asszonyok, leá­nyok ne az utcasarkokon, de a Kovács­pataknál keressék !*) és a legócskább, ninivei verklik. Amazok nem illatoz­hatnak oly kellemesen, mint amily kel­lemetlenül tudnak emezek fület rontani. Inkább tíz zöld és legzöldebb tavaszi vers, mint egy ilyen antik verkli! . . . Még az eső sem tudja beléjük fojtani a nyöszörgést, pedig eleget próbálta a héten. S gazdáink, akik minden csepp­jei egy aranyra taksálták, bizony alig­hanem kipusztították idáig a klondykei aranyereket. Egy fővárosi ember e héten nagyon csodálkozott. Az ibolyaárusok nadrágot vi­selnek, az ujság-rikkancsok meg szoknyát. Hisz ez felfordított világ! . . . A nehéz kérdésből úgy okoskodta ki magát, hogy a mekszikói ibolyákat megveszik magu­kért is, de az egy krajcáros lapok mellé nagyon elkel a csinos arcocska, amely kínálja. Lehet! * Amint beszélik, a legtöbb >Friss Új­ság* a városházán fogy el, kivált ha >kép« is van a számban. Ott vannak a legszorgalmasabb újságolvasók, akik na­ponkint elolvasnak minden betűt egészen a »Felelős szerkesztő : Habár Mihály «-ig, sőt még azt sem hagyják olvasatlanul. Ámde ki kell jelentenünk, hogy nemcsak olvasnak, de dolgoznak is ? városházán. Már t. i. a bizottságok. S mint tavasszal illik, építenek. — Kórházat is, gimnázi­umot is, Szentháromság-szobrot is ! Mind *) Krónikás tír bizonyosan propeller-részrényes ! a három építési bizottság; bizonyosan ezért kerülték el gondosan, hogy tagjai közé egy építész szakember is beleke­rüljön. A kórházhoz külömben szépen gyül a kő, gerenda, malter. A legtöbb a várnak hegyéről kerül ki. S nagyon örvendete­sen gyarapszik az anyag, amióta annak összehordására gyöngéd kacsok vállalkoz­tak. Azok a puha, glaszé-keztyűs kezek tucatszámra hozzák a legnehezebb vas­traverzeket.' Ámbár itt-ott nem a leg­nyíltabb ajtók fogadják a szép napszá­mosnőket ! Sőt egyik-másik helyen a be­csapott ajtó majd a topánkájukat csípi be, amint hallatszik s tovább megy a jelszó : — Jönnek az ispitások ! (És ezek a becsapódott ajtók nemcsak lécből valók, néha bizony szárnyasajtók is.) Egy megyeházi ülésről is beszéltek. Illetőleg egy elő-ülésről. Mert a közigaz­gatási bizottság üléseinek nemcsak elő-, de utó-ülései is vannak. Amazon tár­gyalták erősen a piszkei temetés törté­netét s bizony a többség a közvélemény­nek adott igazat! Igen kompetens szak­ember is, aki a kanonjogot érti kissé. Kár, hogy a nagyszombati öngyilkos polgármester temetéséről csak a csütör­töki lapok referáltak ! Beteg ember volt a polgármester, de a beszámithatlan pilla­natot nála nem lehetett oly biztosan, egy egész község tanúbizonyságával megerő­síteni, mint Piszkén. Es a temetésére maga az érseki-helynök vállalkozott s csak mikor megbetegedett, kérte fel he­lyettesítésére a kanonok-plébánost. A plébánost, aki a képviselőtestületben maga indítványozta, hogy az öngyilkos polgármestert a város költségén temes­sék el. íme Hajts János ur ! Gondolkoz • zék rajta, ki követte Önök közül jobban a mindent megbocsátó, igazságos, beélt és szeretetet hirdető isteni mestere péké­ját ? A hitközség feldúlt nyugalma is megfelel a kérdésre. Szomorú hirt is hozott a hét. Viszik a főkáptalan egyik legérdemesebb, leg­tiszteltebb tagját, aki születésénél fogva is a mienk s aki egész életében szü­lővárosa boldogulásán, felvirulásán mun­kálkodott. Dr. Walter Gyula budapesti vikáriussá neveztetik. Egygyel ismét fogy azok száma, akik tudtak is, akartak is érettünk cselekedni, És megy a primási aula is ! Ez a kis testület, mely úgyszól­ván utolsó jele volt a jelenben annak, hogy tulajdonképpen »primási székhely* lennénk. Nem tudjuk, nem esett volna-e könnyebben, ha mindent egyszerre visz­nek el, mint Így lassankint, csöndben. Ha a szivbe szúrnak, ahelyett hogy izen­kint operálnak meg. Polónyi Géza urnák nem lesz szüksége többé interpellálnia a primási székhely ügyében! * A színtársulat tagjai immár mosolygó­sabban járnak az utcákon: nem játsznak már maguknak és a levegőnek. Sőt amint halljuk, megtörtént az a csoda, hogy a szombati előadásra minden jegy elkelt, sőt szerdán, amikor az anyakönyvi kö­tésnél, mint tanú: >a gólya, mely ott kelepelt* szerepelt, szintén tekintélyes számú volt a násznép. Kedden azon­ban kevesebb, mint a pompás bohózat megérdemelte volna. A prude publikum megijedt a címtől ; Hálókocsik ellenőre. Schokking! És nem ment el az fehér darabba, ellenben a >Kék asszony*-ba kétszer is ; hiszen annak oly ártatlan címe van, amily ártatlan a bébék könyve : a >ContesbIeues.« A > Mozgó fényképek*-ben meg, az első felvonásban, némely férjek, akik magukban kompareáltak, igen elé gedetten mormogták : — De jó volt az asszonyt, meg az anyóst otthon hagyni! (Pedig ezek rit­kán szorulnak kitanitá ra, ha a férj, a vő reggel 6 órakor, levetett cipővel iön haza, mivel véletlenül találkozott a kávé­házban egy rég nem látott barátjával.) * Apropos! a krónika elején csak az ibolyáról és a verkliről emlékeztem meg, mint a tavasz hírmondóiról. Pedig a gó­lyák is itt vannak, sőt régebben mint a fecs­kék. A héten is több helyen kelepeltek. Hol — megmondja az »Esztergomi Köz­löny* népmozgalmi statisztikája. Krónikás. U. i. Ne tessék immár a névnapi lisz­tákat közölni. Láttam szerdán, hogy mint a Bálkirálynéban az eladó leányok névsorát, a mi uraink ugy összeállítják maguk a névnaposokét. A jegyzet rovat­ban ott áll: >X-nél csak borovicska. A­nál hideg felvágott (Ide megyünk elő­ször), C. — meleg kézszorítás* stb. Ha így avizálja a teritett asztalokat, még felelőssé teszik a sok katzenjanmerért. Szerdán már úgyis indignálódott egy tanácstag s a városházán revolverek szerepeltek . , . Mit szóllana mindehhez az »Arrizona Kicker ?< -• Az aula Budapesten. A Hir csarnok cimű budapesti kőnyomatos, amely érte­süléseit a hercegprímás közvetlen köze­léből szokta nyerni, írja, hogy dr. Wal­ter Gyula apátkanonok csupán in ponti­jicalibus lesz érseki helynök, vagyis mint fölszentelt püpök a hercegprímás egy­házi teendőinek egy részét fogja végezni s alkalmasint a főpap oldala mellett marad. A mi értesülésünk szerint, nem alkalmasint, de bizonyosan. A budavári primási palotában azt a földszinti lak­osztályt fogja elfoglalni, amelyet eddig vendégszobáknak használtak s Budapestre költözik át az udvari papság is. A szent­szék, amelynek külömben munkaköre erősen összeszugorodott, természetesen itt marad, lévén ülnökei a helybeli fő­káptalan tagjai. A káptalan egy részé­nek átköltöztetése pedig már több nehézségbe ütköznék, mint az aula tagjaié. — Személyi hir. Skoday László komá­romi törvényszéki biró néhány napot városunkban töltött. — A helyőrségből. A 76. gyalogezred csütörtökön terepfelvételi gyakorlatot tartott. A gyakorlat végpontja Kéménd község volt. — Petri Viktor százados a héten, lováról leszállva, lábát oly erősen megrándította, hogy több napig szobáját kellett őriznie. — Lemondás. Pap Ferenc közigaz­gatási gyakornok, aki csak nemrég ke­rült hozzánk, Besztercére árvaszéki jegy­zővé neveztetvén ki, itteni állásáról le­mondott. — A közkórházra. Az építendő köz­kórházra ujabban idősb Schalkász Ignác és neje 150, Wesinger Károly és Schlik István kanonokok 100 — 100, Polónyi Géza országgyűlési képviselő 10 frtot adtak.,_ — Századik fellépés. Egy kis jubileu­mot ünnepelt Perényi Margit f. hó 13 án a kolozsvári Nemzeti súnház-ban. Ezúttal lépett századszor a színpadra, még pedig ugyanabban a darabban, amelyikben először : a »Nebántsvirág«-ban. Ez alka­lomból a kolozsvári közönség, nemkü­lömben a sajtó sok meleg ovációban részesítette. — Sok tapsot aratott á mű­vésznő mult szombaton is, amikor az ötéves kis Lengyel Ernő, a zongora­csodagyerek hangversenyén énekelt. Leg­lelkesebb tapsolója persze a hálás Er­nőcske volt. — A műkedvelő gárda kirándulása. Érdekes kirándulást terve? a >Kaszinó« műkedvelő gárdájának az a része, ame­lyik a »Huszárszerelem*-ben szerepel. A > Nemzeti színház <-ban ugyanis vasárnap délután ezt a darabot adják s az ambi­ciózus szereplők elmennek megtekinteni azt, hogy profeszszionátus kollégáiktól tanuljanak. Együtt lesz az egész ensemble a főrendezővel, ügyelővel, súgóval együtt. A holnap déli gyorsvonattal mennek. — Itt említjük meg, hogy az érdekes vígjáték előadása a hétfői napról szom­batra,, f. hó 2Q-ikére halasztatott. — Április II. Megemlítettük már, hogy a keddi nemzeti ünnepet az összes hely­beli tanintézetek szépen megünnepelték. Utólag értesülünk, hogy sikerült ünnep­séget rendezett a- helybeli óvónőképző intézet is. Reggel szent misét hallgattak a növendékek, 11 órakor pedig a virá­gokkal és nemzetiszínű zászlókkal fel­díszített teremben gyülekeztek, hol a kö­vetkező, ügyesen összeállított programm szerint folyt le az ünnepség : Hymnusz. Előadta az énekkar. Riadó. Tanfy Iván­tól. Szavalta : Ruzsinszky Jusztina. Hon fidal. Petőfi Sándortól, zenéje Doppler Károlytól, előadta az énekkar. Szabad haza. Dalmady Győzőtől, szavalta Bor­csok Emerencia. Szomorúan szól a ma­gyar nóta. Bodor Miklóstól, hegedűn elő­adták az összes növendékek. Magyarok Nagyasszonyához. Pály Edétől, szavalta Kaszala Mária. Csak hazáját s becsüle­tét. Bartalus István egyetemes gyűjte­ményéből, Előadta az énnekkar. Éljen a király. Iván Andortól, szavalta Baksa Antónia. Takarodó. >A névtelen hősök* cimű dalműből. Tóth Edétől, zenéje Erkel F-től. Előadta az énnekkar. Végül Számord Ignác, igazgató fejtegette igen szépen és nagy ékesszólással az 1848. évi törvények nagy fontosságát, haza­szeretetre s a királyhoz való ragaszko­dásra buzdította a növendékeket. Kettős ünnepe volt a kir. érseki ta­nítóképzőnek, amely főtanfelügyelőjének, dr. Walter Gyulának népnapját is ünne­pelte. A szép megnyitó beszedet Bohón János mondotta. Becker Aurél »Stella Maris* szavalta, amig Sárkány István nagy hatással a >Legszebb dal«-t, Pósa Lajos költeményét. Ivanits és Kersch egy négykezest zongorán adtak elő. Végül Guzsvenitz helyettes igazgató köszönetet mondott a megjelent előkelő közönség érdeklődéséért. — Hivatalszoba-beosztás. A szerdai tanácsülésen szóba került a városi hiva­talszobák új beosztásának kérdése, amelyei tudvalevőleg a f. hó 19-én újból hivatal­balépő Horváth Lajos tanácsjegyző kér­vénye hozott felszínre. A tanács elé adott két tervet ismertettük, a tanács azonban egyiket sem acceptálta. Hanem egy harmadik tervet, hozzászólás végett, kiadott a mérnöknek. E terv szerint a számvevő a közgyám helyiségét foglalná el, amelyhez hozzáfoglalnák a rendőrbiz­tos nyári konyháját, amig a közgyám részére a duna-utcai kis városi házat (jelenleg Waldfogel raktára, rendeznék be. Hogy a költséges terv felszínre hozatalával az egész ügyet eltolni mire volt jó, nem tudjuk mngérteni. Vagy talán nagyon is értjük. — A Propeller Társulat igazgatósága e héten két ülést is tartott, amelyek igen élénkek és hosszasak voltak. A ta­valyi üzleti év —sajnos — 3073 frt vesztes­seggel záródik- Az ügykezelés az igaz­gatók részéről az e hó végén tartandó közgyűlés előtt lesz feltárva. — Mivel aggodalom támadt, hogy a mult szá­munkban emiitett kedvezményes vasúti jegyeket csak a budapesti kirándulók, mig az esztergomiak igénybe nem vehe­tik, ez irányban kérdést intéztek a M. Á. V. igazgatóságához. — A Singer és Leimdörfer cég ujab­ban nagyobb munkára vállalkozott. A tatai Szvoboda Károly építőmester­rel együttesen, nyilt pályázaton, meg­nyerte az Északmagyarországi Kőszén­bánya Részvénytársulat felsőgallai bá­nyatelepén tervezett munkáskolónia épí­tését. Nyolvan munkásházat fognak építeni. — Mészárosok fellebbezése. A ren­dőrkapitány elrendelte, hogy a vállalko­zótól átvett szentgyörgymezei uj pótvá­góhidon a vágatás hétfőn kezdődjék meg. Mint halljuk, a helybeli mészáro­sok e rendeletet megfellebbezték azzal az indokolással, hogy az uj alkotmány cél­jának meg nem felelő. Különös, hogy e felfedezésre csak most jöttek, amikor a vágóhíd kész, dacára, hogy építése alatt többször künn jártak s az építő bizott­ságban szaktársaik is vettek részt. — A szőlészeti felügyelőség — marad. A földmivelésügyi miniszter a város ta­nácsának arra a kérelmére, hogy a sző­lészeti felügyelőségi kerületet Eszter­gomban hagyja meg, arról értesítette a várost, hogy a kerület megmarad s a székhely is Esztergom leend. Ugyané leiratban jelenlegi intézkedését átme­neti jellegűnek jelentette ki. — Tartalékosok bevonulása. Lapunk más helyén bővebben foglalkozunk az­zal az invázióval, amelyben az idén — kétezerötszáz tartalékos katona bevonu­lásával — részünk lesz. A hatóság (bár kissé megkésve, amennyiben a rendőr­kapitány már vagy másfélévvel ezelőtt a ta­nács figyelmét felhívta az ügyre) keresi a módokat és eszközöket, amelyekkel a közönséget a fenyegető nagy tehertől megszabadítsa. Ezért a napokban kikül­dötte Dóczy Antal számvevőt, hogy lépjen érintkezésben Budapesten a szü­netelő üveggyár igazgatóságával s esz­közölje ki, hogy a tartalékosok az üre­sen álló gyárhelyiségekben legyenek elhelyezhetők. Az igazgatóság azonban a kérelmet nem teljesítette, azzal az in­dokolással, hogy a gyár területén értékes gépeik és szerszámaik vannak. Igy aligha fognak találni alkalmasabb megoldást annál, amelyet cikkünkben ajánlunk. A bevonuló tartalékosok első csoportja külömben az eddigi intézkedés szerint a következőképpen lesz elszállásolva: a házi ezredből 200 ember Szenttamá­son 1—66, 200 az 1 kerületben 200—400 házszám alatt. Ezek tizenhárom napig maradnak. A később érkezők nagyobb csoportokban lesznek elszállásolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom