Esztergom és Vidéke, 1899
1899-04-16 / 31.szám
ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M C SÜeleteik Vasárnap és csütörtökön. JlLŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre - - - — — 6 kor. - fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széct>epyi-tér, 330. szánj Kéziratot nem adunk vissza. ><^~ Vízvezeték. ii. — Válasz Sz. felhívására. — Esztergom, április 15. Az előszeretet a mily nagy fokával, — a kivitel iránti reménytelenségnek éppen oly mérvével, már régen foglalkoztam a kérdéssel: vájjon nem lehetne-e városunkat egészséges, jó vízzel ellátni ? E kérdés megoldása feletti reménytelenségem, — nem ugyan a siker biztos kilátásának, — de helyet adott némi megnyugvásnak, melyet az > Esztergom és Vidéke < keltett bennem, látva, hogy ez ügy iránt mások is melegen érdeklődnek. Ezen érdeklődés indit arra, hogy a fentebb hivatkozott hírlapi cikk záradékában foglalt felhívás folytán a szóba hozott vízvezeték iránti nézeteim kifejtésére, e fontos ügyet felkarolt helyi lap hasábjain tért kérjek. A gyakorlati megoldás ügyét ava1 tottabb egyének hozzászólásának \ tartván fenn, — közleményemmel főleg a szakférfiak véleménye, és | tanácsaik nyilványitását óhajtom előidézni. , Nézetem szerint egy vízvezeték tervezésénél a főszempont: honnan | volna a vízszükséglet beszerzendő ? I és vájjon a szerezhető viz nemcsak mennyiségileg, de főként minőségi• leg megfelelne-e az egészségügyi követelményeknek ? A városunk mellett hömpölygő Duna, mennyiség tekintetében minden kívánalmat kielégíthetne, ámde e szép , szőke Duna vizének különböző he' lyeken történt megvizsgálásáról, az | ország egyik szaktekintélye, váro! sunk jeles * fia, dr. Rigler Gusztáv által közzétett adatok nem oly megnyugtatóak, hogy e vizet mesterséges, drága és még is kétes értékű szűrők berendezése nélkül ivásra ajánlani lehessen. Megoldandó lenne tehát, vájjon a lakosság fogyasztásához mért egészséges viz más helyről, és nem a gyakrabban fertőzött Dunából megnyerhető volna-e ? Tagadhatlan, hogy Esztergom külhatárában levő hegyi források a legüdébb vizet szolgáltatják, és ezért városunk elhunyt építész mérnöke: Prokopp János, a diósvölgyi forrásnak a városba vezetését már évek előtt — tervezte; hogy e terv meghiúsult, a nevezett mérnök azon számítási eredményeinek volt kifolyása, mert e forrás távolról sem elégítheti ki a szükségletet; — egyéb külterületen fekvő források pedig köztudomásúlag szintén nem elég gazdagok. Ily körülmények közt tehát csak is városunk ölében létező és pedig : a Reusz—Wiplinger-féle ház udvarában, továbbá a »FGrdőt vendéglő alatt, úgyszintén a Vezér-féle fürdő kertben, végül pedig a primássági gépgyár mellett fakadó 23—24 Celsius fokú hőforrásokra vagyunk utalva. A Vezér-féle források vizét dr. Schenek István; volt selmeci akadémiai tanár, a bécsi vegytani intézetben mintegy 45 év előtt, — három évtizeddel későbben pedig dr. Lengyel Béla budapesti egyetemi tanár elemezték s megállapiták, hogy a legegészségesebb vizet adják. Tudomásom szerint a fentebb b ja. A kőmiVcs és a pallér. Épül a ház. A magasban Állványt róttak össze, Ott dolgozik a kőmives Ingujjra vetkőzve; Könnyű dal kél ajkáról, mig Nehéz munkát végez, Tán mert tudja: közelebb van A mosolygó éghez. Keze alatt ég a dolog Halad a nagy munka, Pipára gyújt, hogyha épen A vig dalt megunta ; S vig dal helyett kékes füst száll A mosolygó égig . . . Pallérszemek azt az állványt Nagy mogorván nézik. ^Teremtette! — igy nyílik meg A pallérajk szóra, — A vig dalból, pipázásból Tán elég is vóna ? ! Keze járjon inkább kendnek. Nem pedig a szája ! . . .< Fáj a szó a kőmivesnek, De nem felel rája. Tizenkettőt üt az óra Harangoznak délre, A munkáshad szerteoszlik Itt-ott az ebédre ; Fal mellett a komor pallér Csak úgy egymagában . . . A fa alatt a kŐmives Kanalaz a tálban. Gömbölyű kis felesége Van a vig legénynek Edes csókkal fűszerzi meg A rövid ebédet, Aztán ura fáradt fejét Lágy ölébe hajtja S mig igy nyugszik, kacsójával Alomba ringatja. Lefeküdt a pallér űr is, De nem jön rá álom, Irigy szeme lopva ott jár A fiatal páron; Mozgolódik, fészkelődik, Helyét nem találja, S nagy bosszúsan átfordul a — Torbágyi. A Koronaherceg utcán. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A divatos nép a szélrózsa minden irányából a Koronaherceg-utca felé Özönlik. Mielőtt azonban odaérnének, a kirakatok nagy üvegtábláin kiki megnézi visszatükröződő alakját, nincs-e valami hiányosság ruházatán, nem lóg-e ki valami alkalmatlan ruharész, nem duzzadnak-e a zsebek valamely szükségtelen tárgytól, nem maszatolta-e össze a ruhát valami lisztes ember, vagy füstfaragó. A Ferenc-rendiek templománál szinte hallani már a csendesen zümmögő dongást, melybe sértően vegyül egy-egy közeli kocsis káromkodása, vagy egy-egy hintó zaja, mely a faburkolatról egyszerre a lármás kövezetre gördülve recsegteti gyorsan forgó kerekeit. A Kerepesi- és a Körút lármája, a nehéz szekerek dübörgése, a villamos kocsik reszkető bugása és éles csengetése, a fiakkerek iramló zörgése már csak haldokolva ér ide a divatvilág találkozó helyére, a hol a hullámzó áradat lassan, kimérten, divatosán hömpölyög nemcsak a járdán, hanem az utcaközépen is, hacsak nem alkalmatlankodik némely fiakker, melyben három huszárönkénytes ül divatosan. Elül-hátul-oldalrul selyemsuhogás hallatszik és halk beszéd, melyet minduntalan megzavar az a körülmény, hogy egymásnak ki kell térni, a mi által két-három egy sorban haladó lény egymásután kénytelen ballagni mindaddig, mig újra egy vonalban nem egyesülhetnek, hogy ismét megzavartassanak. Az összeütközés itt ritka, mert minden divatosan és lehetőleg illedelmesen történik ; és ha nem igy volna, a csillogó, pazar kirakatok, melyek szintén a divatot hirdetik, ujabb és ujabb bezúzásnak volnának kitéve, a mi a kereskedőnek alig okozna olyan nagy bajt, mint a gondatlan sétálónak, a kinek Összes vagyona esetleg az óraláncában van, mint a kereskedőé a kirakatban. A külömböző szinek ezerszeres változattal olvadnak össze ; a rikító piros az utca szürkeségével, a kék a sárgával, a zöld a fehérrel, a narancs és citromsárga a tubákszinnel, a lila a barnával, a vörös a fűzölddel, a fekete mindenikkel. Szinte irigy vigyorgással hirdetik egyenkint, hogy : én vagyok a legdivatosabb ; elősorolt összes források vizei legújabb időben, dr. Rigler Gusztáv szives közvetítése folytán, ismét vegyelemzés alá vétettek, melynek eredménye a korábbi szakvéleményt megerősité, kijelentvén, hogy e vizek, eltekintve a hőfoktól, • — mely hátrány a természetes lehűtés utján legegyszerűbb módon megszüntethető — a legjobbak közé tartoznak. A minőség kérdése ekként megoldva lévén, most már előtérbe áll, vájjon megadhatják-e a források Esztergom lakosai számához mért mennyiséget ? Az említettek közül leggazdagabb az érsek uradalmi gépgyár melletti forrás, mely óránként poo hektoliter, tehát egy nap alatt 21600 hektoliter vizet ömleszt. Esztergom lakosainak számát 16000-re véve és minden egyénre 1 hektoliter napi fogyasztást számítva, a mondott forrás az egész várost vizzel elég bőven elláthatná. Miután pedig e viz amúgy is már a várhegy fokán levő medencébe vezettetik, nem kellene de aztán az egyest elnyeli az összes s ' nem marad más, mint a hullámzó szin| áradat, a melynél szebbet a természet tud ugyan mutatni, de divatosabbat soha. ! A nap nem is igen avatkozik bele íé| nyes sugaraival, hanem mint valami vén ! uzsorás, pislog le savanyú ábrázattal s 1 mintha azt mondaná : csak csillogjatok, | én hitelezek nektek annyit, a mennyit ' szemetek, szájatok kivan, de majd eljön az idő, mikor megveszem rajtatok a kamatokat ezerszeresen. De hát ki törődik ' most a vén nappal. Susog a selyem, és finyásan dörgölőzik össze a ropogós kartonnal, és szívesen simul a puha bársonyhoz. Összevegyül a mesés értékű drágakő az üveggel, az arany az utánzattal, a legfinomabb illatszer a bűzös gőzzel. Tűnnek fel az arcok egymásután váltakozva; ifjú és vén, üde és kendőzött, sima és ráncos, derült és szomorú, közömbös és ravasz, ostoba, dühös, jámbor, kihívó és alázatos. Látni termetet: egyenest és görbét, nevetségesen alacsonyát és félelmesen magasat, kövéret, soványát, feszeset és lustát; látni lábszárat, mely egyenes vagy csámpás, O vagy X alakút, vékonyat és vastagot; látni lábfejet, mely keskeny és hosszú, mely nem keskeny és mégis hosszú, mely sem nem keskeny, sem nem hosszú. A sas, kakas, sirály, gém, bagoly, tülök, lapos, pisze, vastag, vékony, nagy, kicsi szabályos és szabálytalan orrok végtelen sokasága tolakodik tulajdonosuk előtt, és szimatol. A fekete, kék, szürke, zöl
