Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-09 / 29.szám

Ujabb proiongácio. — Városi közgyűlés. — Esztergom, április 8. A csütörtöki közgyűlés, amely előtt a legsötétebb és legkomo­rabb viharfelhők gyülekeztek össze az égen, csöndes és enyhe volt, mint egy verőfényes tavaszi nap. Helyi Falb-jaink jóslata, amely ápril 6-át elsőrendű kritikus nap­nak jelezte, mint Habakuk óta a próféták jóslatai rendesen: nem vált be. Ki kell azonban jelentenünk, hogy a vihar elmaradása nem legutóbb emiitett Aeolusainkon mult, akik komolyságában — eddigi rendsze­res retirálásuk miatt — immár ké­telkednünk kellett. Ezúttal komoly elemek voltak a viharélesztők, aki­ket elharangozni nem lehet. Aki ideig-órákig kifogott rajtuk: a vi­har célpontja, a polgármester volt. Hogy a polgármester urnák a kisded intrikákhoz, ügyes kibuvó­és hátvéd keresésekhez, minden kényes ügy mesterséges eltolásá­hoz speciális tehetsége van, már sokszor bebizonyította. Ezúttal is át­látszók és naivok voltak az ő manőve­rei, mint rendesen ; talán éppen ezért sikerültek. A közgyűlés végén mél­tán cirógathatta meg füle tövét. Van, van mögötte ! Mert hogy látta, hogy nem kasí­rozott, színpadi dörgéssel és villá­mokkal lesz dolga, amint észrevette, hogy akik a polgármesteri széket udvariasan elhúzni szándékoznak alula, nem aféle dekoratőrek, mint az eddigiek voltak, de szándékuk nagyon is komoly s mert ő a ké­nyelmes székhez annyira ragasz­kodik, arra keresett módot, hogy a fenyegető veszedelmet legalább eltolja valahogy. Qui habét tem­pus, habét vitám! — mondják kedvenc s diszkötéses (nem á la Eleven Ördög) klasszikusai. Tudta, hogy a függő kölcsönök­nek (a veremnek, amelybe bele bukott) ügyében bekivánt igazoló jelentések tárgyalására, hogy azok határozott és alapos javaslattal ke­rosnak szintén rendes jótevői közé tar­tozik, zajos ovációban részesítették s há­lás köszönetet szavaztak neki. Tudomásul vették, hogy a február és márciusi pénztárvizsgálat alkalmával az üres pénztárt teljesen rendben találták. A Szentháromság-szobor ügyében egy­hangúlag elfogadták a p. ü. bizottság szépen kidolgozott javaslatát. Tudatában levén annak, hogy a szobor íelállitása a város erkölcsi kötelessége, de meg a régi lebontása is elkerülhetlen, a város annak teljesítésétől nem zárkozhatik el. Mégis — tekintettel szomorú anyagi viszonyaira — a költségfedezetet inkább társadalmi úton volna óhajtandó Össze­szerezni. Ennek és a kivitel részleteinek megállapítása végett kisebb bizottságot küldöttek ki, amelynek elnökéül Boltizár József érseki vikáriust óhajtják megnyerni, tagjai lettek : Mattyasóvszky Lajos, Cser­noch János, Frey Ferenc, Helcz Antal, Marosi József, Dóczy Ferenc, Bleszl Ferenc, Sinka Ferenc és dr. Fehér Gyula. A vá­rosi hozzájárulás arányát csak akkor állapítják meg, ha e bizottság határo­zott inditványnyal lép fel. Dr. Fehér Gyula bejelenti, hogy Bol­tizár püspöknél már puhatolódzott ez ügyben s a főpap szívesen elfogadja a bizottsági elnökséget, (Lelkes éljenzés.) A lőrinc utcai gyalogjáró szegélyköveire hirdetett árlejtés alkalmával három aján­lat érkezett be, elfogadható azomban egyik sem volt. Mivel pedig a keramit­szegélyt megfelőnek nem találták, a p. ü. bizottság a városi mérnököt sürgősen kiküldte Duna-Bogdánba, hogy esetleg ajánlatot szerezzen. Ez út eredménye volt a Klauber, Vajda és Társa (Wallen­feld-féle) cég ajánlata, mely szerint a teljesen kidolgozott szegélyköveket folyó méterenkint 4 frt 95 krért szállítani haj­landók. Igy az egész munka 1782 írtba kerülne. A képviselőtestület beleegyezik. Mivel azonban e célra a f évi költség­vetésben csak 1080 frt van előirányozva, de még ez a pénz sincs meg, kimondják, hogy az 1080 frtot 4%* os kamattal, ok­tóber 31-én való visszafizetési kötelezett­séggel a járdakőalapból kölcsön veszik, a hátralevő összeg fedezésére pedig elár­verezik a Lőrinc-utca jelenlegi kövezetét. át a dolgozószobájába. Kinyitotta az Íróasztalának egy rejtett fiókját és abból egy csomó levelet és egy női arcképet vett ki. Veszedelmesen szép nő volt. Fekete, redős köpeny folyta körül alak­ját ; halvány arcán, vad tűzben égő sze­meiben dacos szenvedély tükröződött. Tekintete komor volt és sötét s össze­szorított ajkai körül egy fájdalmasan keserű vonás huzodc^t. A férfi fogta a képet, kétfelé szakította és a levelekkel együtt behajította az égő kandallóba. Mikor már a hamuja is eloszlott, kissé sápadtan, de megkönnyebbült lélekkel ment vissza a feleségéhez. Az asszonyka még aludt. Édes, kis ajkán ott ült valami leírhatatlanul dia­dalmas gyermekmosoly s a férfi meg nem állhatta, hogy meg ne csókolja azokat a nyitott ajkakat. A nő felrezzent: — Ah, te vagy! Ha tudnád ! Jer, meg­súgom. Megálmodtam a folytatását. Tu­dod-e ? Mi nem haltunk meg. Nem ám ! Mi megmenekültünk. És nagyon, nagyon boldogok voltunk. Hanem az a nő, az a nő, az a fekete nő, az meghalt. Igazán meghalt. És ugy tudott kacagni álmának e boldog befejezésén, hogy a férfi félig álmatagon, félig mosolyogva, alig hallhatóan mondta utána: — Ugy van; ő meghalt. Erdős René. rüíhessenek a közgyűlés elé, a p. | ü. bizottság lelkiismeretes és kö-1 telessé gük tudatában álló tagjainak ] nem egy-két órára, de jó egy­két ülésre lesz szükségük. Azok tárgyalására tehát összehívta a bizottságot, néhány órával a köz­gyűlés előtt. Este lett, mire a jelentéseket, amelyek elkészítésére négy havi idejük volt az érde­kelteknek, felolvasták s azok any­nyira komplikáltak, hogy meg sem érthették. Nem tehettek egye­bet, mint hogy megbotránkozásukat j fejezték ki a késedelmes eljárás I miatt s a gondos tanulmányozásra! haladékot kértek. Nekik azonban j négy hónapra nem lesz szüksé­1 gük. ^ i A manőver tehát sikerült, de j hát mit nyert vele a polgármester ? j Azt, amit a haldokló az aether-in-! jekciókal. Egy-két napi, mondjuk: heti kinos, vegetáló életet. Ha ko­molyan gondolkozik, magának is j be kell látni, hogy kár volt ezért j még jobban maga ellen háborítani [ az egész közvéleményt. De hát legyen meg öröme a ha- j ladékban, ámbár a siralomházi na-j pókra kevesen szoktak vágyakozni.! Most már teljesen nyugodtan né- i zünk a fejlemények elé, mert a lavina görög, ha meglassultan j is. Az ügy a legjobb kézben van : a pénzügyi bizottságéban. Ott nem j ismernek suskust, elcsavarást, leplez- * getést. Úgy beszéltek mind a legtekin- \ télyesebb városi képviselők csütör- j tökön, hogy az odiózus állapot nem: tarthat tovább, ki a farbával, uram ! | Legyünk addig még türelemmel! j Nem kommentáljuk még azt aj férfias eljárást sem, hogy a polgár-; mester megszökött a p. ü. bízott-! ság üléséről s kámfor akart lenni a; közgyűlésen is. A közgyűlésről tudósításunk egyéb- j ként itt következik : j Már szerdán az estéli órákban hire j terjedt, hogy bizonyos körülmények j folytán az az akció, amelyet a > Városi Kör« kezdett, a csütörtöki közgyűlésbe még be nem vihető, mindazáltal a kép­viselők feltűnő nagy számban húzódtak csütörtökön 3 óra tájban Bottyán palo­tája felé. Majdnem teljes számban ott láttuk azokat, akik ily alkalmakkor, mi­kor tudniilik valami >hetz"-re van kilá­tás, de az olyakat is, akik csak akkor szoktak feljönni, ha ezzel valakinek szí­vességet tesznek. Mind két rész csaló­dott. Se hetz nem volt, se szívességie­teké ezúttal szükség ; a 13 pontból álló tárgysorozat — a napirend előtti fiók­tárgysorozattal együtt — öt órára le­pergett. Amint emiitettük: a napirend előtt megint vigan beszélgettek, tárgyalták az ötletszerűen felvetett kérdéseket a városatyák. Mert valamint evésközben jön meg az étvágy, azonképpen itt is az egyik interpelláló a másiknak adja meg a kedvet, jóllehet esze ágában sem volt beszélni. Eleget szólottunk ez ano­mália ellen, magán a közgyűlésen is tekintélyes tagok kérték, figyelmeztették az elnököt, hogy ne tűrje ezt az abuzust: nem használt. S nem is fog használni, amig az elnöknek megadott »leges­legutolsó proiongácio* le nem jár. Tehát türelem 1 (Interpellációk.) Az ülés kezdetén az elnök bejelentette Szabó Szylveszter buzgó városi képvi­selő elhalálozását, Indítványára az el­hunyt érdemeit jegyzőkönyvileg örökí­tették meg. Első interpelláló Horváth Mihály volt. Felszólalása kétségtelenül komoly alappal birt. A vadkárok ügyé* ben beszélt, amelyek ujabban ismét meg­növekedtek ; a szegény ember, pedig akinek sokszor egész termését tönkre­teszik, kártérítést sehol sem kap. A ren­dőrség a bírósághoz, a bíróság a ren­dőrséghez utasítja a panaszttevőket. Csak azt kéri: mutassák meg az utat, ame­lyen a károsultak némi kártérítéshez jut­hatnak. Az elnök azt véli, hogy ez az ügy nem tartozik a közgyűlés elé. A tör­vény megadja a módot a kártérítés ke­resésére. Brenner József ellenkező véle­ményben van, Helcz Antal pedig ugy emlékezik, hogy a kérdés már tavaly a közgyűlés előtt volt s akkor egyik bi­zottsághoz utasíttatott. Elnök : Nem tudom, nem tudom. Nem emlékezem reá. (A főjegyző azomban emlékezik.) Végül — többek kapacitálasára — az elnök kimondja, hogy a tárgyat a leg­közelebbi közgyűlés tárgysorozatára tűzi. Pach Antal az adókivetés közeledtével figyelmezteti a polgármestert, hogy az eljáró bizottságban oly férfiak is legye­nek, akik a polgárság érdekeit tartják szem előtt, mert az eddigiek legnagyobb részt csak az államét tekintették. Az elnök, ámbár még nem tudja, mikor lesz az adókivetés, (Pach: Májusban !) a kérelem teljesítését megígéri. Szenttamási Béla, a harmadik inter. pelláló igen komoly hangon beszélt és komoly váddal állott elő. Sajnosán ta­pasztalja, hogy Esztergom erkölcsi súlya az utóbbi időben mélyen megsülyedt. A j bíróságnál egyre-másra megtörténik, hogy ; bírósági árverések alkalmával a város \ oly okmányokkal keresi elsőbbségi (adó­j tartozás) igényét, amelyek a közokirat j legprimitívebb kellékeit is nélkülözik, i Egymásután 4—5 ily esetben a város i megbízottja kénytelen is volt lemondani I elsőbbségi jogáról Azt kell vélnie, hogy . ezek a végrehajtási jegyzőkönyvek csak I alkalmiak. Ha a végrehajtó valamely ! üzletben a dobolást meghallja, sebtibe j Összecsapja a jkvet; látott már ceruzá­í val Írottat is. A szervezési szabályren­| delet szerint pedig a végrehajtó már a foglalás napján köteles a jkvet a p. ü. osztályhoz beadni, ahol iktatva lesz. Ha igy történik, a bíróság is el fogja hinni, hogy a márciusra datált foglalás nem októberben történt. Mindenesetre szomorú, ha egy hatósági okmányt nem lehet tiszteletben tartani. Tudja, hogy a főügyész is többször sürgette már e vét­kes slendrián megszüntetését. Kérdi: történt-e hát e tekintetben intézkedés ? Az elnök mindenekelőtt visszautasítja a felszólalónak az erkölcsi sülyedésről szóló szavait. Itt nem sülyed semmi. (Csak egy kicsit a polgármesteri szék !) Beismeri, hogy a végrehajtók eljárása egy kicsit »laza« volt. Nem kutatták : alap-, vagy felülfoglaíást eszközölnek-e. De ő már kitanította Őket. A foglalási jegyzőkönyveket, — nagy számuk miatt — lehetetlen igtatni. Szenttamásit nem elégíti ki az elnök válasza, mire az elnök — rendes szokása szerint — e kérdést is a jövő ülés na­pirendjére tűzi. (A napirend.) A közgyűlés éljenzéssel vette tudomá­, sul, hogy Graejfel Jénos apátkanonok, városunk e nagy jótevője, a közkórházra ; és a Szentháromság szoborra 1000—1000 forintot adományozott s igy — rövid idő alatt — a gimnáziumra adott 1000 frttal: : háromezret. Elhatározták, hogy a főpap­• hoz köszönő levelet intéznek, amelyet • egy tanácstag személyesen ad át. Dr. Fehér Gyula bejelenti, hogy ugyan­s csak a kórház céljára dr. Csernoch Já­i nos apátkanonok ma 500 frtot nyújtott » át neki. A jelenlevő főpapot, aki a vá­(Grünvald-tartozás.) A Grünvald-féle tartozás ismeretes. A hitelező cedálta követelését a Takarék­pénztárnak, amely, miután kamatra már negyedik éve hiába vár, perel. De eláll a pertől, ha egyelőre legalább egy évi hátralékos kamatot megkap. A p. ü. bi­zottság ajánlja, hogy ez óhajtást telje­sítsék. A közgyűlés az indítványt név­szerinti szavazásban 75 szóval (egyhangú­lag) elfogadja. A határozatot felsőbb jó­váhagyás végett felterjesztik. Dóczy Ferenc óhajtja tudni, akar-e egyáltalán a polgármester e tartozásnak, amelyet a kamatok máris 10,000 forinttal növeltek, törlesztéséről gondoskodni ? Az elnök siet kijelenteni, hogy 30 nap alatt kész lesz a rendezési terv. Dr. Helcz Antal kevésnek tartja a 30 napot. Vájjon elég lesz-e e határidő csupán a függő kölcsönök rendezésére ? Itt minden adósság rendezését együtt kell teljesíteni, összefoglalni. A számvevő fog tudni mutatni még kölcsönszükségle­teket, amelyek most szóban sincsenek. A struccpolitikát nem szabad folytatni; hanem, ki kell rukkolni a valódt szinnel! Az odiózus halasztgatásnak meg kell szűnni. A tartozások és kölcsönök sür­gősségében meg van a garancia, hogy a p. ü. bizottság sietni fog a rendezési tervvel. Indítványozta, utasitassék a pol­gármester, hogy a p. ü. bizottság meg­hallgatásával, 60 nap alatt az összes tar­tozások fedezéséről, a szükséges kölcsön összegéről preciz tervet terjesszen a köz­gyűlés elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom